Lord Tyrion & Lord Steffon

A kistanácsba kerülve elsőként egy nagyon fontos dolgot értettem meg: Lord Tyrionnak tökéletesen igaza volt a bor fontosságát illetően. Ezeket a megbeszéléseket máshogy nem lehetett kibírni, csak ha az ember folyamatosan újratöltötte a poharát, ezzel elkerülve, hogy valakinek ki találja tekerni a nyakát. Minden tiszteletem a királynőt illette, azonban a tanácsadói gyakran nehezen értették meg, hogy ez már nem egy polgárháború által feldúlt rabszolgatartó állam, hanem a Hét Királyság. És itt már nem hódítani, küzdeni kellett, hanem alámerülni a politika legmélyebb bugyraiba. Lord Tyrion fogta rajtam kívül a józan ész pártját, a Hawthorne fiú is jól gondolkodott fiatalsága ellenére, de a kistanács többi, meglehetősen csökönyös tagjára így is nehéz volt hatni. Még szerencse, hogy a királynőnk annyira nagyra tartotta Lord Tyrion véleményét, amit mellesleg én is értékeltem, amikor éppen félre tudtam tenni a sértődöttségemet a lányom eljegyzése miatt.
Véget ért egy újabb ülés, ahonnan a tanács tagjai gyorsan elsiettek a dolgukra - városi őrség ellenőrzése, Daenerys testi épségének megóvása és a többi -, így csak mi ketten maradtunk. Az Ördögfióka és én, meg az a kancsó dorne-i bor az asztal közepén.
- Egyre több panasz érkezik a dothrakiak és a vadak miatt, a sárkányokról nem is beszélve. Nem halogathatjuk már sokáig a döntést - ingattam a fejem. - Oberyn Martell is hamarosan megérkezik, hogy panaszt tegyen Doran herceg nevében a portyázó dothrakiakról. Nem mondhatjuk azt a Martelleknek, hogy sajnáljuk, legyenek türelemmel és szokják meg egymást. Olyan megoldás kell, ami minden félnek kedvező, de attól tartok, a kistanács túlságosan személyes kérdésként fogja fel ezt a problémát.
Igen, a dothrakiak jól harcoltak a királynő oldalán, de a háborúk véget értek és most már le kellett volna telepedniük. Csakhogy egy nomád lovas néptől nem lehetett elvárni, hogy egyik napról a másikra földművelésbe kezdjenek és szakítsanak a hagyományaikkal. Ahogyan azt sem kérhettük, hogy a déli nagyurak és parasztjaik tétlenül tűrjék a birtokaik feldúlását és az asszonyaik elrablását. Az uralkodónő valószínűleg kötődött egykori népéhez, ahogyan Ser Jorah vagy Szürke Féreg is. De most nem volt helye az érzelmeknek, egy bölcs döntést kellett hoznunk minél hamarabb.