HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


 
Bejelentkezés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
••  Elfelejtettem a jelszavam!
Idövonal
305 AC - Az oldal történetének indulási ideje

304 AC - Ramsay Bolton és Jaenis Karstark eljegyzése

304 AC - Petyr Baelish és Margaery Tyrell eljegyzése

303 AC - Jaime Lannister felmentése a Királyi Őrségből, megválasztása mint Casterly-hegy ura és a Nyugat Őrzője

303 AC - Daenerys Targaryen Westerosra érkezése, a trón átvétele, Cersei Lannister száműzetése

303 AC - Petyr Baelish és Ramsay Bolton szövetségre lépése

303 AC - A hatodik évad vége
Chatbox
Vándorok
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (36 fő) Pént. Feb. 02, 2018 5:29 pm-kor volt itt.


Dalnokok zengték


House of the Rising Sun
by Laerys Drennelion
Hétf. Feb. 19, 2018 2:19 am


House Hawthorne
by Ryden Hawthorne
Vas. Feb. 18, 2018 12:12 pm



Emmelyne & Steffon
by Emmelyne Florent
Szomb. Feb. 17, 2018 10:03 pm


♕ Háttérhatalom kacatjai
by Margaery Tyrell
Szomb. Feb. 17, 2018 12:31 pm


Játékostárs kereső
by Ramsay Bolton
Pént. Feb. 16, 2018 11:05 pm


Playby lista
by Laerys Drennelion
Szer. Feb. 14, 2018 3:47 pm


tenarie adaire
by Petyr Baelish
Szer. Feb. 14, 2018 1:10 pm


Laerys Drennelion
by Petyr Baelish
Szer. Feb. 14, 2018 11:21 am


Elkészültem
by Laerys Drennelion
Szer. Feb. 14, 2018 3:14 am


Lord Tyrion & Lord Steffon
by Steffon Florent
Kedd Feb. 13, 2018 9:57 pm


Doran Martell
by Doran Martell
Hétf. Feb. 12, 2018 2:56 pm


Alexander Siddig
by Ramsay Bolton
Hétf. Feb. 12, 2018 2:30 pm


Karakterkereső
by Ramsay Bolton
Hétf. Feb. 12, 2018 1:48 pm


Egy férfi és egy herceg
by Oberyn Martell
Hétf. Feb. 12, 2018 12:23 am


Ryden Hawthorne
by Ramsay Bolton
Vas. Feb. 11, 2018 10:16 pm


Maisie Williams
by Margaery Tyrell
Vas. Feb. 11, 2018 2:04 pm


Tyrion Lannister
by Ramsay Bolton
Vas. Feb. 11, 2018 12:18 am



Share | 
 

 Lord Bolton & Lord Baelish

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

Lord, nemes nagyúr


Tartózkodási hely : Sasfészek


TémanyitásTárgy: Lord Bolton & Lord Baelish   Vas. Jan. 22, 2017 6:11 pm

Lord Bolton & Lord Baelish
Szomorú dolog az elutasítás, csípnek a vele járó pofonok. De olykor mindenkinek kell egy erőteljes balegyenes, hogy észhez térjen és tiszta szemmel lásson mindent. Ezúttal nekem is szükségem volt erre, nem mintha az én szemem ne lett volna mindig is kristálytiszta. Ez az alkalom viszont rávilágított, hogy rosszul döntöttem, amikor elindultam Deres felé a Völgy lovagjaival és Sansa Starkkal. Azonban minden rosszban van valami jó, és ha egy rosszból valaki ki tud hozni valami sokkal jobbat, az csakis én lehetek.
Hajnalban korán elhagytam a szeles hálótermet, amit a Starkok vendégszeretetének köszönhetően bocsátottak rendelkezésemre és azonnal összehívtam az embereimet. Minél hamarabb el akartam hagyni Derest a katonáimmal és egy bizonyos vendéggel együtt. Hamar kellett cselekedni, én pedig véletlenül sem hagytam volna elúszni egy ilyen lehetőséget.
Kettővel a legjobban képzett lovagjaim közül vonultam végig az üres várudvaron, egészen a kutyákat tartó kennelekig. Halkan morogtak, ahogy beléptem a súlyos vaskapun, ha nem vagyok vele tisztában, hogy sosem jutnak a közelembe, talán még ki is ráz a hideg. Ettől azonban nem kellett tartanom, természetesen. Az első jónéhány ketrec után lakatlanok következtek, amiknek még az ajtajuk is hanyagul nyitva volt hagyva. A Starkok igazán adnak a megjelenésre. Aztán elértem az utolsóig, egy nagyobb, sarokba állított, szépen lezárt kalitkáig, ahol tépett madárka ringatózott a hintáján, aki bizonyára látott már fényesebb napokat is élete során.
- Lord Bolton -szólítottam meg, ha esetleg nem vette volna eddig észre az érkezésemet szerény lakhelyére, habár az arca állapotából ítélve nem lettem volna meglepődve, ha a látás is gondot okoz neki. Sebaj, majd Sasfészek mesterei a rendelkezésére fognak állni. -Remélem, nem ébresztettelek fel.
Úgy álltam, hogy ne takarjam ki a kintről érkező gyér fényt és a falon lógó fáklyákat sem, így akadály nélkül ráláthattam, hacsak a rácsokat nem tekintjük akadálynak. Az arca vészesen hasonlított Wyman Manderlyéhez, amit senki sem vett volna jó néven magán Manderlyn kívül. Kissé aggasztott ez a helyzet, ha az állapota nem engedi, hogy lóra üljön, akkor a szépen kidolgozott terveim sem érnek még egy ezüst szarvast sem. De minden probléma kiküszöbölhető, nemdebár?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Lord, nemes nagyúr


Tartózkodási hely : Rémvár


TémanyitásTárgy: Re: Lord Bolton & Lord Baelish   Hétf. Jan. 23, 2017 12:24 am



Lord Baelish & Lord Bolton




A Starkok vendégszeretete nem ismert határokat. Az egyik legnagyobb ketrecet bocsátották rendelkezésemre - a többibe nem fértem bele. Így is fel kellett húznom a térdeimet, hogy elférjek, a nyakamat pedig nem tudtam kiegyenesíteni. Utóbbi nem okozott akkora kényelmetlenséget, úgysem bírtam volna megtartani a fejemet. Az arcom mindenütt feldagadt, a zúzódásokat alvadt vér borította. Legalábbis így képzeltem el magamat a rácsok mögött ülve, tükör híján kénytelen voltam élénk fantáziámra hagyatkozni. No, nem mintha kiláttam volna rendesen a felduzzadt szemhéjaim mögül. Még a pislogás is mérhetetlen fájdalmat okozott. Nem érdekelt. A fájdalom jó. A fájdalom azt jelentette, hogy még élek. Bár várhatóan nem sokáig, Havas uraság és a Stark kurva reggelre tűzték ki a kivégzésem időpontját. Azt hitték, megrémíthetnek az üres fenyegetőzéseikkel máglyákról, kutyákról és disznókról, élve megnyúzásról. Nem féltem. Tehettek velem, amit akartak, felkoncolhattak és megetethettek a saját bestiáimmal, de attól még nem törölhették el, ami itt történt. Sansa sosem fogja elfelejteni, amit vele tettem, és Havas Jon sem menekülhet a tudat elől, hány emberét szúrattam dárdahegyre. Ez a gondolat mérhetetlen elégedettséggel töltött el.
Lépteket hallottam, a hangok csak tompán jutottak el hozzám. Nem aludtam, soha nem voltak nagy igényeim, de egy ketrecben, kék-zöldre verve és a kivégzésemre várva még az én szememre sem jött álom. Bizonyára a fejemre mért ütések tompították el így a ragadozókhoz hasonlatos érzékeimet. De még így is felismertem a hangot. A nyájas, kimért hanghordozás önmagában elég volt ahhoz, hogy beazonosítsam a jövevényt.
- Lord Baelish, micsoda meglepetés... - Kiköptem egy adag vért a padlóra. A kutyaszar és sár mellé bőven elfért. - Azt gondoltam, Lady Boltontól kapok majd búcsúcsókot ezen a szép reggelen, de úgy tűnik kevesebbel kell beérnem...
Megpróbáltam az arcába nézni, de sem a rácsok, sem pedig a fájó tagjaim nem tették ezt lehetővé.


_________________
„He should have been content to grind corn.


Does he truly think that he can ever rule the North?”
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Lord, nemes nagyúr


Tartózkodási hely : Sasfészek


TémanyitásTárgy: Re: Lord Bolton & Lord Baelish   Kedd Jan. 24, 2017 6:13 pm

Lord Bolton & Lord Baelish
Nyúlós, félig alvadt vérrel keveredett nyál. Milyen gusztustalan egy dolog. Hiába erőlködtem oly' nagyon, nem tudtam letörölni a pillanatnyi grimaszba torzult undort az arcomról. Ha meg is fordult egy olyan nemes gondolat a fejemben, hogy majd én is segítek Lord Boltonnak kikerülni innen, ne adj isten még lóra is ülni, az a gondolat most egész biztosan elszállt. De tegyük is ezt át feltételes módba, ugyanis soha nem fogalmazódott meg ilyen gondolat a fejemben. Nem az a fajta ember voltam, aki bepiszkolja a kezeit, a szó legszorosabb értelmében biztosan nem.
- Remélem, nem haragszol meg, ha ezt a nemes gesztust most nem vállalom magamra Lady Bolton helyett. -Erős volt az inger, hogy kijavítsam Lady Starkra, ugyanis már semmi közük nem volt egymáshoz. Lemondhatott a kedves hitveséről, de erre is hamar találtam megoldást, a gondolat már akkor körvonalazódni kezdett, amikor megemlítette "Lady Boltont". -Másért vagyok itt, de biztos vagyok benne, hogy a látogatásom jobban fog tetszeni, mint kedves feleségedé lenne.
Összekulcsoltam a kezeimet magam előtt és enyhén félrebillentett fejjel, érdeklődve néztem le rá. Szánalmas látványt nyújtott, ez pedig egyszerre kényszerítette ki belőlem, hogy megkérdőjelezzem a saját döntésemet vele kapcsolatban, ugyanakkor meg is erősítette azt. Különös. Mindenesetre ilyen állapotban nehezemre esett többnek nézni annál, ami most volt: egy elvert korcs. Talán valóban nem a legjobb ötlet így tárgyalni vele, főként a magam részéről, az övéről viszont sokkal inkább. Félre kell tennem az egyébiránt nem létező felsőbbrendűségi megnyilvánulásaimat.
- Ajánlatom van a számodra, Lord Bolton, egy hamar megfontolandó ajánlat. Ideális körülmények között elvárnék egy megvendégelést és adnék neked egy egész éjszakát gondolkodási időre, de ezúttal nincs ennyi időnk. Csupán percek kérdése, hogy a Starkokra is rákukorékoljon egy rémfarkas és útnak indítsanak a vesztőhely felé. -Annak ellenére, hogy valóban közeledett már a reggel, olyan nyugodtan és türelmesen beszéltem, mintha miénk lenne a világ minden ideje. Tudtam, hogy mindenképpen el fogja fogadni az ajánlatomat, nem úgy nézett ki, mint aki várja a halált, még az ürülékben és a saját vérében fetrengve sem. -Arra a következtetésre jutottam az elmúlt nap eseményei után, hogy nekünk szükségünk van egymásra. Te mit gondolsz erről, Lord Bolton? -Szándékosan nem fejtettem ki még egy kicsit sem. Kíváncsi voltam, mennyire vette a szívére, hogy az én segítségemmel lett megsemmisítve az egész serege, amit tegyük hozzá, nem gyenge kézzel vezetett.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Lord, nemes nagyúr


Tartózkodási hely : Rémvár


TémanyitásTárgy: Re: Lord Bolton & Lord Baelish   Szomb. Jan. 28, 2017 3:11 pm



Lord Baelish & Lord Bolton




Ha homályosan is, de láttam az undort az arcán. Nem tudtam eldönteni, hogy tőlem vagy az állapotomtól viszolyog-e ennyire, különösebben nem is érdekelt. Nem éreztem úgy, hogy a vér és a mocsok megfosztott volna a méltóságomtól.
Türelmetlenül hallgattam, az utolsó perceimet nem az ő nyájas szavaira akartam elfecsérelni. Mint egy kígyó, Petyrt Baelisht leginkább azokhoz a csúszómászókhoz tudtam volna hasonlítani. Milyen mókás... a veszett kutya és a sziszegő kígyó, akiket csupán a rácsok választanak el egymástól. Máskülönben már biztosan kárt tettem volna az áruló Kisujj tenyérbemászó mosolyában.
- Kétlem, hogy bármivel is elnyerhetnéd a tetszésemet, Lord Baelish. A feleségemet akarom látni. - Még utoljára Sansa szemébe akartam nézni és nevetve közölni vele, hogy bármit is tesz, sosem győzhet le. Helyette viszont csak ennek a szánalmas Kisujjnak a sunyi képét bámulhattam. Ha még mindig én lettem volna Deres ura, minden bizonnyal megnyúzattam volna. De ez az ember tett róla, hogy ne így legyen.
Az ajánlata hallatán hangos nevetésben törtem ki. Téboly és gúny keveredett ebbe a nevetésbe, még csak leplezni sem próbáltam, mennyire jól szórakozom rajta.
- Szükségünk van egymásra? Mi az, talán a Starkok nem tartanak igényt a szolgálataidra?- Az arcomra gonosz mosoly húzódott, az sem érdekelt, mennyire fájt az izmaim minden apró kis mozdulata. - Lady Sansa nem elég hálás, igaz? Többet reméltél a farkaslánytól, Lord Baelish? Ó, hát nagyon sajnálom, hogy ez nem úgy sikerült, ahogy tervezted...
Feljebb tornáztam magam, a hátamat a rácsoknak szorítva. A gerincem jobban meghajlott így, az arcom teljesen a talaj felé fordult. Figyeltem, ahogy a vércseppek szép lassan a mocsokba hullanak és elkeverednek vele.
- Megkérdezhetném, miért bíznék épp benned, de nem lenne értelme. Eressz ki innen és beszéljünk, mint férfi a férfival. Rácsok mögül nem tárgyalok. Vagy veszett kutyának tartasz, hogy nem mersz szemtől szemben beszélni velem? - Morgó hangot adtam ki, mint egy véreb. - Nem harapok, ne félj. Csak engedj ki, Lord Baelish és beszélhetünk igazi urak módjára.
Nem tudtam, mit akarhat tőlem, de ennél csak jobb lehetőséget ajánlhatott fel. Megfordult a fejemben, hogy megpróbál átverni és ez csak egy utolsó megaláztatás a Starkok részéről, de végül elvetettem az ötletet. Ők nem folyamodtak volna ilyen alantas módszerekhez.


_________________
„He should have been content to grind corn.


Does he truly think that he can ever rule the North?”
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Lord, nemes nagyúr


Tartózkodási hely : Sasfészek


TémanyitásTárgy: Re: Lord Bolton & Lord Baelish   Szomb. Jan. 28, 2017 3:47 pm

Lord Bolton & Lord Baelish
Talán valóban egy kígyó voltam mások szemében, a sajátomban egész biztosan nem. De mégis ki tekintené saját magát egy ilyen szélsőségesen visszataszító állatnak? Nem mellesleg a kígyók messze nem olyan intelligensek, mint amilyennek sokan tartják őket, így újabb buktatóba ütközött mindenki kedvenc Boltonja. Az émelyítő ammóniaszag talán elvette az eszét is. Vagy az már eddig sem volt neki ennél sokkal több? Érdekes.
- Nem hiszem, hogy annyira szeretnéd látni a hitvesedet, lehet éppen ő húzná a nyakadra a hurkot. -Lady Sansát ismerve erre is megvolt minden lehetőség. Már nem az a szende kislány volt, aki majdnem zokogni kezdett Robert Baratheon lovagi tornáján, amikor a Hegy végzett szegény Ser Hugh-val. Ezúttal nem okozott volna neki különösebb megrázkódtatást, hogy végezzen azzal az emberrel, aki annyi csúnya és gonosz dolgot művelt vele.
Elnéző mosoly húzódott az arcomra. Nem tudtam eldönteni, hogy csak sértegetni akar-e, ezzel is megszerezve magának az utolsó apró örömöket magának a kivégzése előtt vagy valami teljesen mást akar velem. Soha nem esett nehezemre megtalálni valaki legsebezhetőbb pontjait, megragadni a vágyaikat és az érzelmeikkel manipulálni őket, a racionálisan gondolkodó emberek pedig még kevésbé okoztak nekem fejtörést. De Ramsay Bolton egyelőre kiszámíthatatlan volt számomra, rá több időt kellett szánnom, hogy közelebbről is megismerhessem. Az apró kis mosolyon kívül semmit nem válaszoltam a kellemetlen megnyilvánulására, teljesen feleslegesnek éreztem.
Lejjebb hajoltam hozzá, egészen a rácshoz, pusztán milliméterek választottak el tőle és kis foglyától.
- Ha valaki úgy viselkedik mint egy veszett kutya, ne lepődjön meg, ha annak is nézik -jegyeztem meg halkan, a negédes mosolyt véletlenül sem törölve le az arcomról. -Most kiviszlek innen, Lord Bolton, és ha nem szeretnél visszakerülni, jó kutya leszel, amíg a Starkok földjeiről ki nem kerülünk. Jobb lesz, ha ezt a kellemes beszélgetést elhalasztjuk addig, amíg fel nem épülsz, láthatóan nagyon kimerült vagy.
Felegyenesedtem és csettintettem a két ajtónál álló lovagnak, mire azok szó nélkül jöttek hozzám. Remélhetőleg Lord Bolton is látja, milyen egy jó kutya.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Lord, nemes nagyúr


Tartózkodási hely : Rémvár


TémanyitásTárgy: Re: Lord Bolton & Lord Baelish   Szomb. Jan. 28, 2017 8:38 pm



Lord Baelish & Lord Bolton




Teljesen tisztában voltam azzal, hogy Lady Sansa örömmel húzná a hurkot a nyakamra. Vagy ki tudja, milyen módot eszeltek ki a megölésemre. Talán tényleg megetetnek a disznókkal, esetleg lefejeznek, igazodva a régi Stark szokásokhoz. De abban egészen biztos voltam, hogy az én drága nejem ott lesz és végig az arcomba bámul majd azokkal a gyönyörű szemeivel. Nem bántam, szerettem volna még utoljára nevetve a szemébe nézni. Azonban úgy tűnt, nem lesz szükség ilyen drasztikus lépésekre, legalábbis nem ma. Kisujj sántikált valamiben, és ugyan nehezemre esett megbízni benne, más választásom nem volt. Ráértem azután is kieszelni, hogyan tovább, amikor kiszedtek ebből a kalitkának sem nevezhető szardombról.
Mintha csak szeretett apámtól idézett volna. Sok közös vonásuk volt: számító, hidegvérű nagyurak. Nehéz volt sértésnek vennem ezeket a szavakat két olyan ember szájából, akik még nem láttak veszett kutyát. A fejemet tettem volna rá, hogy Petyr Baelish a bestiáim közelébe sem mert volna menni. Bár meg kell hagyni, ez okos döntés volt részéről.
Az állkapcsom összeszorult egy pillanatra, azonban mielőtt még meggondolatlanul válaszoltam volna a megjegyzésére, egy hatalmas mosolyt erőltettem az arcomra.
- Ám legyen, Lord Baelish. De ne feledd, lehet akármilyen hűséges egy kutya, ha nem etetik, nem fog szót fogadni. - A két lovag felé fordítottam a fejem, erre az apró mozdulatra is éles fájdalom szaladt végig a gerincemen. Ezért egyszer még élve nyúzom meg a Stark fattyút. - És most eresszetek ki innen, jó lovagok.
Amint kinyílt a ketrec ajtaja, szembesültem a ténnyel, hogy csak négykézláb kúszva tudok kimászni innen. Erre már nem voltam hajlandó, nem voltam sem a kutyájuk, sem pedig Bűzös.
- Sajnos mozdulni sem bírok, vegyetek ki innen. Ezeket pedig szedjétek le rólam - emeltem meg most először a kezeimet, amelyeket súlyos bilincsek tartottak ezidáig szinte mozdulatlanul. A Starkok biztosra mentek a szökésemet illetően, egyedül azzal nem számoltak, hogy Kisujj ilyen gyorsan ellenük fordul majd.


_________________
„He should have been content to grind corn.


Does he truly think that he can ever rule the North?”
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Lord, nemes nagyúr


Tartózkodási hely : Sasfészek


TémanyitásTárgy: Re: Lord Bolton & Lord Baelish   Szomb. Jan. 28, 2017 9:38 pm

Lord Bolton & Lord Baelish
Én mindig sántikáltam valamiben, csupán a legtöbben túl ostobák voltak ahhoz, hogy észrevegyék. Akik pedig mégis megtették, vagy nem próbáltak megakadályozni benne, vagy éppen az lett a vesztük, hogy megpróbálták. Mint szegény, elhunyt hitvesemnek, Lysának, akit oly' tragikus hirtelenséggel ragadott el a halál. Lehet át kéne neveznem magam Halálra, máris több értelme lenne ennek a mondatnak.
Petyr Baelish nem éppen az ostoba döntéseiről volt híres. Pontosabban egyáltalán nem voltak ostoba döntései. Természetes, hogy soha nem mentem volna azoknak a megátalkodott korcsoknak a közelébe. Azonnal darabokra téptek volna, és valljuk be, kár lenne értem. Még temérdek elintéznivalóm van.
- Ne aggódj, Sasfészekben annyi konc van, ami egy egész falkának elég lenne -szélesedett ki a mosolyom. Ezt már csak megerősítésnek szántam, hogy tudja, nem fogja bánni a döntését. A konc csupán a szójáték része volt, természetesen nem állt szándékomban kutyaként bánni vele. Ha esetleg bárki is kételkedett volna a nemes szándékaimban.
Hátrébb léptem, hogy a két Ser akadály nélkül odaférhessen Ramsay Bolton szegényes fekhelyéhez. Komolyan kezdtünk kifutni az időből, azért pedig igazán kár lett volna, ha Deres kapujában bukunk el, végtelenül közel ahhoz, hogy kijussunk innen. Én gond nélkül megúsztam volna egy karcolás nélkül és a fejemmel a nyakamon, őróla viszont semmiképpen sem mondhattam ezt el. A Starkok, pontosabban Havas Jon, a fattyú, gondolkodás nélkül végezte volna ki még ott helyben kedvenc foglyát. Annak pedig nem nagyon örültem volna.
- Tegyétek, amit mond -szóltam a lovagokra, amikor mozdulatlanul várták, hogy szegény sebesült Lord Bolton magától másszon ki a ketrecéből. Elvégre nem hagyhattam, hogy már most csalódnia kelljen a vendégszeretetemben. -Vigyétek ki és ültessétek lóra. Indulnunk kell.
Nem állt szándékomban most már több időt eltölteni Deres mocskos kutyakenneljében.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Lord, nemes nagyúr


Tartózkodási hely : Rémvár


TémanyitásTárgy: Re: Lord Bolton & Lord Baelish   Vas. Jan. 29, 2017 4:53 pm



Lord Baelish & Lord Bolton




A válasza kielégítően hangzott. Nem győzött meg a tisztes szándékait illetően, de rendkívül ostobának is kellett volna lennie ahhoz, hogy valóban csupa jóindulattal forduljon felém. Ebben a világban balgaság volt fenntartások nélkül kezelni a segítő jobbot, bárkitől is érkezett az. És Kisujj segítsége nem járt ingyen. Nyilvánvalóan akart tőlem valamit, de fél lábbal a sírban nem mondhattam neki nemet. Viszont amennyiben sikerült kivinnie innen, már alakíthatom tetszésem szerint a feltételeit.
Nem feleltem neki, már nem volt rá szükség. Tudta anélkül is, hogy az ajánlata elnyerte a tetszésemet. Már hogy ne nyerte volna el...
A két lovag kihúzott a ketrecből és egy kardsuhintással levágták rólam a bilincset, majd együttes erővel kitámogattak a kennelből. Alig álltam a lábamon, minden lépés felért egy tőrdöféssel. Az orromból újból csöpögni kezdett a vér a hirtelen erőkifejtés hatására, de ez érdekelt jelenleg a legkevésbé. A kutyák eszeveszett ugatásba kezdtek, amint elhaladtunk mellettük, de csupán egy fáradt karmozdulattal elnémítottam őket. Mindegyik engedelmesen leült, a fülüket hegyezték és a tekintetükkel követtek minket, amíg ki nem értünk a szabadba. A hajnali levegő hűsítette feldagadt arcomat, és bár csak nehezen tudtam lélegezni, a tüdőm mégis élvezettel itta magába a büdös kutyakennel szaga után.
A két ser megemelt és felrakott a lovam hátára. Blood természetesen mindkettejüket megpróbálta megharapni, de emiatt cseppet sem éreztem magam kellemetlenül. Sosem volt egy barátságos állat. Minden esetre nagyra értékeltem Kisujjtól, hogy kivezettette a saját lovamat, rajta a saját nyergemmel és kantárommal.
Nem tudtam magam rendesen megtartani, de annyi erő még volt bennem, hogy fennmaradjak Blood hátán. A vöröspej mén türelmesen várt, hogy megkapja a jelzést az indulásra. Én is erre vártam. Muszáj volt Baelishre hagyatkoznom.
- Üzenetet akarok hagyni a kedves feleségemnek - szólaltam meg hirtelen. - Valaki rajzolja fel a falra a házam címerét és engedje ki a kutyákat. Nem távozhatok ajándék nélkül...
Az előbbi lovagpáros egy helyben toporgott, várták, hogy Kisujj megerősítse a parancsomat. Bár élt bennem a gyanú, hogy nem fog beleegyezni. Rettentően bosszantott ez a tehetetlenség.


_________________
„He should have been content to grind corn.


Does he truly think that he can ever rule the North?”
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Lord, nemes nagyúr


Tartózkodási hely : Sasfészek


TémanyitásTárgy: Re: Lord Bolton & Lord Baelish   Vas. Jan. 29, 2017 6:09 pm

Lord Bolton & Lord Baelish
Bolond ember az, aki gond nélkül megbízik Ramsay Boltonban, de talán még bolondabb az, aki bennem megbízik. Sokaknak okoztuk mi ketten a vesztét, kár is lenne versenyezni azon, hogy vajon melyikünk tett többeket tönkre. Mindenesetre ez is egy remek indok volt arra, hogy magammal vigyem innen Roose Bolton egyetlen, szeretett fiát. A többit majd később megtudja.
Egyértelműen látszott rajta, mennyire rossz állapotban van, most, hogy kikerült a kis kalitkájából, még inkább. Őszintén szólva meglepett, hogy a kutyák még így is hallgattak rá és elhallgattak. Aminek persze örültem, a vesztünket is okozhatták volna, ha felriasszák Deres népét. Majd igyekszem nem elfelejteni, hogy újabb kutyákat szolgáltassak Lord Bolton kezére. Egy ilyen nemes ajándékot csak nem utasítana el. Ezeket a dögöket úgysem vihettük magunkkal, de még ha megtehetnénk, akkor sem engedném meg. Még kevésbé bíztam meg bennük mint a gazdájukban.
Természetes, hogy megkapta a saját lovát. Én tudtam, mennyit számítanak a legapróbb gesztusok is, sokakban azok maradnak meg inkább, nem pedig a hatalmas ménesek, földek, lovagok, munkások, amiket azok ajánlanak fel, akik cseppet sem értenek ehhez. A ks ajándékok az igazán hasznosak, mert amikor később akarsz valamit az illetőtől, az rendkívül szimpatikusnak fog találni és meg is bízik benned, többnyire ok nélkül, legalábbis nem fogja érteni az okát. Ez pedig a legkedvezőbb, ugyanis nem fog tudni semmire észszerű érvekkel nemet mondani. Milyen szép fegyver is az ember nagylelkűsége, pláne a nem létező.
Bolton kérésére nem reagáltam azonnal. Ránéztem, majd a mögöttünk még látszódó kutyakennelekre. Nagyon mertem remélni, hogy nem fogják azok a bestiák megtámadni az embereimet, nem szerettem haragosan kezdeni egy munkakapcsolatot.
- Hallotátok Lord Boltont -szóltam végül, miután én is felültem a lovam hátára. Nem rajongtam érte, nem tartottam kellően megbízhatónak. De olyan sietősen távoztam a Völgyből, hogy nem volt időm válogatni. -Tegyétek, amit mond. -Az egyik lovag megjegyezte, hogy nincs mivel felfesteniük a címert, mire elnézően elmosolyodtam. Nem tehet róla, hogy ostoba. -Találjátok fel magatokat. -Azzal a kennelben halomban álló kutyaürülék felé intettem.
Úgy döntöttem, nem várom meg, amíg a kutyák kiszabadulnak, így elindultam előre a seregem legnagyobb részével és persze Lord Boltonnal. Néhányakat sajnos hátra kellett hagynom, hogy később kövessenek minket, ha netán Havas nagyúr hamarabb észrevenné váratlan távozásunkat, mint azt én szeretném. Majd utolérnek bennünket, ha pedig nem, van még lovag bőven Sasfészekben.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Lord, nemes nagyúr


Tartózkodási hely : Rémvár


TémanyitásTárgy: Re: Lord Bolton & Lord Baelish   Kedd Jan. 31, 2017 6:46 pm



Lord Baelish & Lord Bolton




Még szép, hogy hallgattak rám. Egyedül rám és a régi kennelmesterre hallgattak. De biztos voltam benne, hogy az öreg Bennek már rég elvágták a torkát, ezzel pedig megölték rajtam kívül az utolsó embert, aki parancsolhatott ezeknek a fenevadaknak. Amivel addig nem is akadt volna problémája farkascímeres barátainknak, amíg az én utasításomra a lovagok meg nem lódultak, hogy kieresszék őket. Nem tartottam attól, hogy megtámadnák Baelish katonáit... legalábbis addig nem, amíg én látótávolságon belül voltam.
Különösen értékeltem Kisujj ötletét azt illetően, hogy mivel fessenek a lovagjai. Meglepetésként ért, hogy valóban van humora ennek a kígyónak. Igencsak sajátos, de én mindig is azt értékeltem.
Követtem Lord Baelisht, Blood kényelmes ügetőtempót vett fel alattam. Vagyis bizonyára kényelmes lett volna, ha nem okozott volna még az is komoly gondot, hogy ne forduljak le a nyeregből. Bár később ültem először lóra, mint az úri kölykök, de sosem akadtak nehézségeim vele. Most először éreztem azt, hogy elég lenne egy apró taszítás és már a sárba is hullanék Blood hátáról. Micsoda szerencse, hogy hozzám érni sem mert volna senki a jelenlévők közül. Még maga Baelish sem - nyilvánvalóan undorodott a mocsoktól. Márpedig engem tetőtől talpig ellepett most a kosz és a vér, de a világért sem panaszkodtam volna. Még mindig kecsegtetőbben hangzott, mint a halál.
- Remélem, lesz aki majd elszórakoztat az úton. - A szavaimat természetesen újdonsült megmentőmhöz intéztem. - Teszem azt te, Lord Baelish. Bizonyára lesz miről beszélgetnünk, amíg Sasfészekbe érünk...


_________________
„He should have been content to grind corn.


Does he truly think that he can ever rule the North?”
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Lord, nemes nagyúr


Tartózkodási hely : Sasfészek


TémanyitásTárgy: Re: Lord Bolton & Lord Baelish   Szomb. Feb. 04, 2017 2:38 pm

Lord Bolton & Lord Baelish
Én is pusztán erre tettem fel mindent; hogy a kutyák valóban hűségesek a gazdájukhoz. Egyikünknek sem lett volna felemelő élmény az ellenkezője, egyrészt mert én megjárnám az embereimmel, Lord Bolton pedig hitelét vesztené, ha kiderül, hogy még a vérebjeinek sem tud parancsolni. Ami elég bizarr lett volna a Havas Jon vadjai ellen lefolytatott csata után, amit pusztán énmiattam nem ő nyert meg. Ott éppen elég sok embernek kellett parancsolnia.
Nekem mindig is remek humorérzékem volt, pusztán senki sem vette észre vagy éppen nem értékelte. Igazán sajnálatos dolog, pedig én tényleg töröm magam érte, hogy elszórakoztassam az embereket. Kit így, kit úgy, magamat viszont mindig sikerrel. De hát, kell az embernek a fontossági sorrend, és szórakoztatás néven én a saját listám legelején voltam. És sok más listának is.
Nekem természetesen a legkevésbé sem volt megerőltető a lovaglás. Élveztem a lovon ülést, szó se róla, de ebben a helyzetben határozottan hátrányunk származott csak belőle. Mindkettőnknek csak megnehezítette a dolgát, lóháton nem szerettem senkivel sem komolyabb beszélgetést folytatni. Zavartak az állatok és a lovagok kéretlen közelsége.
- Valóban akad miről beszélnünk, Lord Bolton. De a világért sem szeretném, ha még jobban megerőltetnéd magad. A jelenlegi állapotodban jobban teszed, ha kellően sokat pihensz. -A tekintetemet az előttünk húzódó útra szegeztem, ami valahogy végtelenül hosszúnak tűnt most, sokkal hosszabbnak mint a Deresbe érkezésemkor. -A Cailin-árokig megállás nélkül megyünk, minél hamarabb odaérünk, annál jobb. Nem hagyhatjuk, hogy Havas Jon emberei utolérjenek bennünket. Bizonyára arra számítanak, hogy kerülőn megyünk, ezért fogunk a Királyi úton haladni. A Cailin-ároknál a lovagjaim hintóval várnak, onnantól kezdve azzal megyünk tovább Sasfészekbe. -A lovagjaim már pontosan tudták, hogy hogyan fogunk Sasfészekbe jutni, ezeket a mondatokat mind kedves Ramsay Boltonuknak intéztem. Reméltem, ezzel azt is megérti, hogy a hintóban már kényelmesen tudunk társalogni arról, hogy mi is vár ránk a jövőben.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Lord, nemes nagyúr


Tartózkodási hely : Rémvár


TémanyitásTárgy: Re: Lord Bolton & Lord Baelish   Csüt. Feb. 09, 2017 3:46 pm



Lord Baelish & Lord Bolton




Az út a Cailin-árokig nehezen telt. Nem tudtam önállóan megoldani semmit, a hosszas lovaglás csak még tovább rontott az állapotomon. Többször megesett, hogy épp csak egy szempillantáson múlt, hogy ne zuhanjak le a lóról. Egyre gyengébb lettem, nem csoda hát, hogy megkönnyebbültem, mikor elértük az úti célunkat. Itt végre alkalmam nyílt a folyóban lemosni a rám ragadt mocskot, némileg visszanyerve úri formámat.
Elégedettséggel töltött el a kipárnázott hintó és a rám váró kiadós ételadag. Kisujj tudta, mivel kenyerezhet le, bár azt bizonyára ő is tudta, hogy egy kényelmes fekhellyel és némi sült hússal még nem vett meg magának. Azonnal nekiláttam az evésnek, nem gondoltam, hogy ez bármiben akadályozhatná a mi kellemes kis beszélgetésünket. Bár szeretett atyám gyakran rám dörrent, hogy ne tömjem magam, amikor hozzám beszél, de őt ugyebár megmérgezték és így már nem szólhatott emiatt. Lord Baelish pedig minden bizonnyal elnézte egy sebesült, kiéhezett embernek ezt az illetlenséget.
- Most, hogy magunkban vagyunk és senki sem zavarhat minket, akár meg is törhetjük ezt a kínos hallgatást, Lord Baelish. - Félrekotortam a kés hegyével a tányéron egy darab csontot. Sajnos nem voltak sem a kutyáim, sem pedig Bűzös, hogy odavessem nekik. - Tehát mi okból mentettél meg a rémfarkasok agyarai elől? Mert feltételezem, nem a felemelő társaságom késztetett erre.
Nem kellett hozzá sok ész, hogy valaki észrevegye, mennyire idegesítette őt a jelenlétem, akárhányszor megszólaltam az út során. Unatkoztam és csak kevés kellett ahhoz, hogy eszméletemet veszítsem a lovon, valamivel éberen kellett tartanom magam. Így akárhányszor kedvem támadt beszélgetést kezdeményezni, meg is tettem. Részletesen elmeséltem Kisujjnak, mit csináltam Balon Greyjoy fiával, Theonnal, aki elárulta a Starkokat. Mikor ezt befejeztem, faggatni kezdtem a katonákat Sasfészekről és a környező területekről, jobbnak láttam, ha előzetesen szerzek némi tudást a környékről. Ezen kívül pedig hatalmas örömömet leltem a lovagok apródjainak ijesztgetésében, akik majdnem maguk alá csináltak, mikor elmondtam nekik, hogyan nyúztam meg és lógattam ki Deresben azokat, akik megpróbáltak elárulni engem. Egyszóval végig elfoglaltam magam. Lehet, hogy Baelish legszívesebben eltiportatott volna a csataménekkel ilyenkor, de ha csak egy keveset is tudott rólam, akkor be kellett látnia: mindenkinek jobb volt így, mintha esetleg elkezdtem volna halálosan unatkozni...


_________________
„He should have been content to grind corn.


Does he truly think that he can ever rule the North?”
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Lord, nemes nagyúr


Tartózkodási hely : Sasfészek


TémanyitásTárgy: Re: Lord Bolton & Lord Baelish   Pént. Feb. 10, 2017 6:05 pm

Lord Bolton & Lord Baelish
Ő egész úton az ébren maradásért küzdött, én pedig folyamatosan feszülten figyeltem, hogy Havas Jon lovagjai fel ne tűnjenek mögöttünk a látóhatáron. Ugyan erre ott voltak az embereim is, mégsem tudtam tökéletesen megbízni bennük, ahogy soha senkivel nem követtem el ez a baklövést. Sok mindenre igyekeztem odafigyelni és mindenféleképpen a kezemben próbáltam tartani az irányítást, így nem meglepő módon rettenetesen bosszantott Lord Bolton állandó szájjártatása. Meg tudtam érteni, hogy ezzel magának segít, de a legkevésbé sem érdekelt. Akadtak percek, amikor már az én strapabíró idegeim is pattanásig feszültek tőle, de igyekeztem elfojtani magamban a bosszúságot.
Természetes, hogy elnéztem neki ezt az evési stílust. Már biztosan nagyon éhezett, nekem pedig mindennél fontosabb volt a vendégeim kényelme és jóléte. Ha pedig ehhez az kellett, hogy úgy egyen mint Bolhavég legneveletlenebb kolduskölykei, hát legyen. Egyébként is nagy előnyökhöz juttat, ha vacsora közben próbálom meggyőzni, egy férfinek sokkal könnyebben befolyásolható a feje, ha éppen telik a gyomra.
- Ha a felemelő társaságod nem is, a közös ellenségeink egész biztosan. Egy közös ellenségünk, hogy pontos legyek. -Hátradőltem a hintó falának, a lábaimat keresztbe vetettem, a kezeimet pedig összekulcsoltam az ölemben. -Meggondoltam magam a Starkokkal kapcsolatban. Nincsenek ők túl jó helyen Deresben. Kétlem, hogy a Boltonok ezt másképpen gondolnák. -Az az egy Bolton, amelyik még életben volt és itt ült velem szemben.
A hintó nagy rándulással indult meg az úton, majdnem leborítva egy pohár bort az asztalról. Nem zavartattam magam, én parancsoltam meg az embereimnek, hogy azonnal menjünk tovább, nem akartam időt fecsérelni a Cailin-árok leomlott tornyai között, kiszolgáltatva a valószínűleg még mindig minket üldöző Stark lovagoknak. Mindenki ráér pihenni, amikor visszaértünk Arryn völgyébe.
- Úgy gondoltam, jó szövetségesekre tehetnénk szert egymás személyében. Akár még Daenerys Targaryent is megnyerhetnénk magunknak. -Vártam, hogy mennyire érdeklődik az ötletem iránt, addig nem mélyedtem el a részletekben. Mindent szép lassan fedek fel, hátha már a kevesebb is elég neki. Mindenre volt válaszom, ami felmerülhetett benne.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Sponsored content





TémanyitásTárgy: Re: Lord Bolton & Lord Baelish   

Vissza az elejére Go down
 
Lord Bolton & Lord Baelish
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Valar Morghulis :: Senkiföldje :: Ami volt és ami lesz :: Múlt-
Ugrás: