HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


 
Bejelentkezés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
••  Elfelejtettem a jelszavam!
Idövonal
305 AC - Az oldal történetének indulási ideje

304 AC - Ramsay Bolton és Jaenis Karstark eljegyzése

304 AC - Petyr Baelish és Margaery Tyrell eljegyzése

303 AC - Jaime Lannister felmentése a Királyi Őrségből, megválasztása mint Casterly-hegy ura és a Nyugat Őrzője

303 AC - Daenerys Targaryen Westerosra érkezése, a trón átvétele, Cersei Lannister száműzetése

303 AC - Petyr Baelish és Ramsay Bolton szövetségre lépése

303 AC - A hatodik évad vége
Chatbox
Vándorok
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 0 vendég :: 1 Bot

Folyami Walder, Lysander

A legtöbb felhasználó (36 fő) Pént. Feb. 02, 2018 5:29 pm-kor volt itt.


Dalnokok zengték
The Pink Wedding
by Ramsay Bolton
Today at 12:48 am



Régi trükk
by Rongyos Herceg
Yesterday at 9:32 pm


Clive Standen
by Margaery Tyrell
Yesterday at 9:06 pm


Temporary goodbye
by Margaery Tyrell
Yesterday at 7:33 pm


Játékostárs kereső
by Petyr Baelish
Kedd Aug. 14, 2018 4:25 pm


Ármány és szerelem
by Rydan Blackwood
Hétf. Aug. 13, 2018 10:12 pm


Farkaséhség
by Lysander
Hétf. Aug. 13, 2018 10:08 am


Hiányzásnapló
by Tenarie Adaire
Vas. Aug. 12, 2018 9:11 pm


a romlás hipotézise
by Sair Von
Vas. Aug. 12, 2018 6:45 pm


Reszkető-tenger
by Tenarie Adaire
Vas. Aug. 12, 2018 5:41 pm


Playby lista
by Rydan Blackwood
Vas. Aug. 12, 2018 12:53 am


Titulusfoglaló
by Daenerys Targaryen
Vas. Aug. 12, 2018 12:12 am


Esküvői meghívó
by Ivy
Szomb. Aug. 11, 2018 11:44 pm


Daenerys Targaryen
by Petyr Baelish
Szomb. Aug. 11, 2018 11:26 pm


Elkészültem
by Daenerys Targaryen
Szomb. Aug. 11, 2018 10:23 pm


the master and his slave
by Tenarie Adaire
Szomb. Aug. 11, 2018 6:52 pm


Rydan Blackwood
by Ramsay Bolton
Szomb. Aug. 11, 2018 5:57 pm


Old debts - Arya & the Hound
by Sandor Clegane
Pént. Aug. 10, 2018 2:14 pm


Ami csillog a fényben
by Lysander
Csüt. Aug. 09, 2018 8:39 pm


Nyilvántartás
Lord
6 fő
Lady
8 fő
Ser
2 fő
Zsoldos
0 fő
Közrendű
2 fő
Vadak
0 fő
Keleti népek
3 fő
Mester
0 fő
Fattyú
0 fő
Éjjeli Őrség
0 fő
Nincstelen
3 fő
Összesen
24 fő

Share | 
 

 Old debts - Arya & the Hound

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet






TémanyitásTárgy: Old debts - Arya & the Hound   Pént. Júl. 27, 2018 11:45 am





Újra fegyvert fogni a kezemben sokkal jobb érzéssel töltött el, mint kellett volna.
Ugyan nem vagyok feltétlen híve a béke mindenáron való megőrzésének, de a hívő közösséggel eltöltött idő csorbát ejtett a harciasságomon.
Nem mintha nehéz dolog lett volna felszeletelni azokat a kecskebaszókat a Lobogók nélküli testvériségből, de éreztem, hogy már nem okoz annyi örömet ezeket a görényeket megbüntetni.
Miután elcsitult bennem a harci láz, kifosztottam a semmirekellők hulláját és elvezettem a lovaikat a legközelebbi faluba, hogy eladjam őket.
Nem kaptam értük túl sok pénzt, de így legalább nem gyökerekre és forrásvízre vagyok kényszerülve, hanem meg engedhetek magamnak egy pofa sört és egy tál ragut. Nem túl nagy fényűzés, de sose tartottam nagyra a rongyrázást.
Evés közben a fogadó söntésében sugdolózó pórok szavai után füleltem. Elég sokáig nem követtem a világ történéseit, így van mit bepótolnom.
A Starkok erőre kapásán csak kicsit lepődök meg. Amennyi szart zúdítottak a nyakukba az istenek az elmúlt években épp ideje volt, hogy ki is mosdassák őket a piszkukból.
A Targaryen-ek visszatértén azonban már majdnem őszintén elcsodálkozom. Amíg azt a veszett korcsot vigyáztam Királyvárban, hallottam pletykákat arról, hogy a Keskeny-tenger másik oldalán él egy nő, aki ezeknek a belterjes kreténeknek a leszármazottja, de nem sok hitelt adtam neki. A palotában szolgáló lányok, meg a lovászfiúk unalmas élete jó talaj az ilyen vad fantáziaképek kivirágoztatásához.
Kicsit nehezen birkózik meg az agyam azzal a képpel, hogy Királyvárat dothraki barbárok és bálnányi sárkányok őrzik.
Néhány  kérdés és néhány korsó sör után azt is megtudtam, hogy az új királynő nem elég keménykezű.
Ahelyett, hogy azt a testvérbaszó szajhát kivégeztette volna, csak száműzte őt a tengeren túlra.
Ez az én nagy szerencsém. Mert ahova az a szőke ribanc megy, oda követi őt a lassan agy nélküli bátyám is.
Ahogy kortyolgattam az utolsó kupa poshadás közelében lévő sört vad feltételezés ütött tanyát az agyamban.
Amíg a kisebbik Stark lánnyal utaztam elég gyakran ismételgetett egy listát. Elég sokan szerepeltek rajta, köztük az aranyszíj hajú szajha és én is.
Az persze nem biztos, hogy ne kerülnék fel újra ebbe a névsorba, ha újra meglátna, de bánja kánya. Egyszer élünk.
A mostani helyzet pedig azt feltételezi, hogy visszatért a nővéréhez, meg a fattyú bátyjához Deresbe.
Így az én utam is oda fog vezetni.
Másnap indulok tovább, miután alaposan kipihentem a tegnap estét. Kicsit jobban elszoktam az erős söröktől, mint kellett volna, de nem hajtanak a dothrakiak.
A lóval kényelmes tempóban léptettem észak felé a királyi úton és csak akkor álltam meg, ha vadásznom kellett, vagy ha néhány útmenti idiótának kellett felrúgni a tökeit a szemük helyére.
Még így is több hét volt, mire elértem a Stark uradalom határát és rátaláltam a birtokra.
A vár kapujánál megállított néhány túlbuzgó őr és a látogatásom célját követelték rajtam.
- A kisebbik Stark lányt akarom látni. - jelentettem ki unottan, mire mindkettőnek felugrott a szemöldöke.
- Vigyázz a pofádra te jött-ment! - förmedt rám az egyik - Lady Aryaról beszélj tisztelettel, különben menten kibelezlek!
Most sem fogom megszeretni azokat a félkegyelmű katonákat, akik azt hiszik, hogy attól már lovagok, mert kardot nyomtak a kezükbe és beállították őket őrségbe. A tőlem telhető legvisszafogottabban mosolygok rá, de ügyelek arra, hogy érezze azt az ellenszenvet, aminek a lángjára éppen most dobott Futótüzet.
- Megpróbálhatod, ha akarod. - mordulok rá az egyik sihederre - De akkor is leszarom, hogy mi a megszólítása. A fél kontinenst átlovagoltam vele, többször kihúztam a pöcegödörből és ezt azzal hálálta meg, hogy sorsomra hagyott. De nem bosszút állni jöttem. Akkor szó nélkül átvágtam volna a gigátokat és még a nyakatokra is tapostam volna, hogy biztosan tartsátok a pofátokat. Most pedig lódulj és közöld a kisnagysággal, hogy a Véreb látni kívánja!

Fuck the king!

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Lady, nemes úrnő


Tartózkodási hely : Deres


TémanyitásTárgy: It's a dog's life, eh?    Szomb. Aug. 04, 2018 7:13 pm



Itt van a kutya elásva!
Kialakult valamiféle rend, mióta visszatértem Deresbe. Többnyire Jon intézi a politikai, taktikai ügyeinket, dolgainkat, Sansa irányítja a Deres körüli logisztikát, ellenőrzi a készleteket, feltölti a magtárakat, szétosztja mindenki jussát, Bran… Nos, biztosan ő is csinál valamit, én valami vegetatív meditációnak látom, nem többnek – bár az tény, néha, ha olyan kedve van, tud különös dolgokat mondani. Én voltam az, aki nem igazán találta a helyét. Természetesen jó érzés volt újra egyesülni a falkával, csupa hasonszőrű közt lenni, az otthonomban, ahol felnőttem, még egy-két lustább ügyet is, amit a nővérem rám tukmált, olykor szívesebben, olykor szívélytelenebbül, de elláttam – esküvő meghívások, és a többi. De hiányzott valami. A régi és az új istenek óvjanak tőle, hogy újra nekivágjak világunknak, de hiányoltam valamit azon napok tovatűnő valóságából, amikor még csak magamra, vagy egy-két hirtelen jött társra számíthattam. Volt valami izgalmas benne, vérpezsdítő, amikor megpróbálták levadászni a Farkaskölyköt. Az ostobák! A napjaim nagy részét azzal töltöttem, hogy eligazítom a várnépet, az érkező és távozó földműveseket, gazdákat, aztán ebédig gyakoroltam a gyakorlópályán, ebéd után pedig folytattam – hol Jonnal, hol nélküle. Nyilván jobb egy olyan partnerrel, aki vissza is üt, de nem mindig tehette meg, hogy velem foglalkozzon. Napjaim tulajdonképpen parlagon hevertek. Pedig dúlt bennem a tenni akarás és az erő! Egy újabb parlagi hétköznap, a nagy gyakorlás közepette azonban váratlan dolog történt. Egy fürge félfordulat után leállított a gyakorlatban egy láthatóan ideges kapuőr, aki a pálya szélén várta türelemmel, hogy befejezzem a légvívást képzelt alakokkal.
- Lady Arya… - kezdett bele az alak hebegve, láthatóan úgy nézett ki, mint aki minimum szellemet látott.
- Hallgatlak. Beszélj hát. – Tény, rendkívül unatkoztam az új életemben, de azért azt sem mondanám, hogy szerettem, ha megzavarnak gyakorlás közben. Látható jelét is mutattam annak, hogy nem örülök az elhívásnak: unottan sóhajtottam.
- Va… Valaki úrnőmet keresi a kapunál. Egy útonálló.
Gyanakvón összeráncoltam szemöldököm, majd míg a hüvelyébe toltam Tűt, feleltem.
- Nem ismerek semmiféle útonállót. Küldd el. – Jó, most, hogy így belegondoltam, gyakorlatilag csak útonállókat ismertem, de közülük vajmi kevesen tudják, hogy ki is vagyok valójában. Arra mindig nagyon ügyeltem, hogy csak olyan helyzetben említsem meg a nevem, amikor elkerülhetetlen volt. Na jó, talán átgondolom az ügyet. Ki tudja, lehet, tényleg ismerem az illetőt, és csak segítséget kérni érkezett Deresbe. De mire szívem meglágyult volna, a kapuőr így szólt:
- Máris elküldöm, úrnőm, ahogy parancsolod. Megmondom ennek az Ölebnek, vagy kinek, hogy Lady Arya nem kívánja látni.
- Öleb… ? – szöktek magasra a szemöldökeim - A Véreb?
Az nem lehet. Sorsára hagytam, súlyosan megsérült, mikor Tarth-i Brienne ellen harcolt! Bár tény, nem kezeskedtem a haláláról, pedig rajta volt a listámon, de… Azt hittem, nem is kell, mert önnön magával végez, vagy végeznek vele a sérülései. És azóta annyi idő telt el, és sosem láttam újra, hogy azt hittem, biztosan nem él már. Épp ezért, illetve ezért is vettem őt le a listámról, mert nem láttam többé értelmét. No meg azért, mert egy igazán kicsike helyet belakott a szívemben. Mint az a férfi, akivel bejártam a kontinenst.
- Miért nem ezzel kezdted? – vakkantottam a szerencsétlen őrre, majd megszaporáztam a lépteimet Deres boltíves kapuja felé. Arra sem vettem a fáradtságot, hogy a gyakorlás hevülete okán magamra kanyarintsak egy köpenyt vagy kabátot. Az istenek tudták csak, mi hajtott. Azt hittem, nem köt már semmi az olyan emberekhez, mint a Véreb, de ha valóban itt van, és valóban ő az, meg kellett győződnöm róla. Az O lábú, gömbölyű, csökött kapuőr alig győzte tartani a tempót velem, akkor is, amikor a szerény hóesésben felsejlett a sziluettem, ő csak nehezeket szuszogva döcögött utánam. Valóban állt ott valaki, akire a hótól pettyezett látképemen túl is azt mondhattam volna, igen, ez Ő. Megálltam a vaskapu alatt, a másik, szoborrá dermedt kapuőrre pillantottam, majd valamivel hosszabban, megerősítést várva az idegen férfira. Nem volt idegen. Ismét az ajtónállóra meredtem.
- Köszönöm, elmehet.
Megvártam, míg a két őr odébb cammog inni valami melengető bort, vagy erősebbet, csak azután fordultam a régi-új barát-ellenségem felé.
- Neked egy halál is kevés ahhoz, hogy otthagyd a fogad?

A Véreb & A Farkaskölyök
661 szó | A kutyafáját, de sokat késtem ezzel! | The Pointy End |?

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése






TémanyitásTárgy: Re: Old debts - Arya & the Hound   Vas. Aug. 05, 2018 4:26 pm





Az őrnek itt hagyott fajankók láthatóan nem azok a fajta katonák voltak, akik elsőnek rontanának be Kaszter-hegyre, hogy belevágják a kardjukat Jamie Lannister torkába.
Elég volt kisöpörnöm a hajam a képemből, egy kicsit morcosabban néznem rájuk és határozottan követelnem, hogy értesítsék Aryat és máris inukba szált a bátorságuk.
Fanyar humora van az isteneknek, ha egyáltalán ott meresztik a seggüket valamelyik felhő szélén és bort vedelve röhögnek rajtunk.
Pont a bátyám "ajándéka" miatt értem el könnyebben a célom. Ez nem kicsit gúnyos, főleg azt nézve, hogy mi miatt akarom megszabadítani Gregort a fejétől.
Az egyik szerencsétlen már majdnem dadogva hadarta nekem, hogy máris szól a Ladynek, míg a másik ideges pillantásokkal méregetett a szeme sarkából, ahogy néhány lépéssel arrébb mentem és kicsit összébb húztam magamon az ócska köpenyt.
Már akkor sem lopta be magát a szívembe a deresi idő, amikor idejét se tudom mikor Robert Baratheon kíséretével érkeztem ide, pedig akkor még nem is havazott. Akármi is fog történni kerítenem kell majd magamnak egy vastagabb köpenyt, különben a húgy még azelőtt megfagy bennem, hogy meglátogatnám a legelső fát.
Morcosan kirázom a hajamból a benne beülő hópelyheket, miközben várom, hogy történjen valami a látogatásom bejelentésének ügyében.
Még mindig nem tudom eldönteni, hogy jó ötlet volt-e ide jönni. Benne van a pakliban, hogy Arya szó nélkül tömlöcbe vetet majd, vagy egyszerűen csak nekem ront a fogpiszkálójával, hogy befejezze, amint Brienne elkezdett.
A világ van olyan kegyetlen hely, hogy még csak lehetőségem se legyen elmondani, hogy az érdekeink egy felé mutatnak, ha még mindig ragaszkodik a listáján szereplő bugrisok kibelezéséhez.
Már kezd kényelmetlenné válni az, ahogy az itt maradt őr és az udvaron mászkáló katonák és jobbágyok tekintete egyre több gyanakvással és aggodalommal telik meg.
Nem szokatlan számomra , hogy így néznek rám, de ha túl sokáig kapok ilyen tekinteteket, akkor hajlamos vagyok a kelleténél durvább lenni.
Azt nem tudom pontosan megmondani, hogy mennyi idő telt el azóta, hogy elzavartam azt az anyámasszony katonáját, de úgy tűnik elvégezte a feladatát.
Legalábbis az, hogy az egyre közeledő lánnyal próbál lépést tartani, erről árulkodik.
Eltelt néhány év és ahogy látom ezt Aryan is nyomott hagyott. Mintha néhány ujjal magasabb és vagy tíz fonttal nehezebb lenne, de a mozgása még mindig olyan ruganyos, mintha csak azt a táncszerű vívást gyakorolná.
A Stark ház hírnevéhez méltóan nem sokat törődik a hideggel, köpeny nélkül léptet felém.
Alaposan végigmér, majd amikor megbizonyosodik róla, hogy tényleg én vagyok az, akkor elküldi a nyúlszívűeket.
- A halál előbb csinál maga alá félelmében, minthogy még egyszer megpróbáljon átvinni a másvilágra. - húzódik zord vigyorra az ajkam
Nem fogatott meg és nem is húzta elő a kardnak gúnyolt fogpiszkálóját se. Talán mégis ül néhány félbolond azokon a felhőkön és nem az lesz a vége a dolognak, hogy egy kötélen himbálózva végzem Deres főterén. Igazán jót tenne a kedélyemnek az ilyen jellegű változatosság.
- Még mindig azt az óriásoktól lopott varrótűt forgatod? - kérdezem tőle fogvacogva és egy kicsit szorosabbra húzom magamon a köpenyt
Ha netán tényleg olyan isteni szerencsém lesz, hogy a következő egy napban a helyén marad a fejem, akkor muszáj lesz megszoknom az északi időjárást.


Fuck the king!

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Lady, nemes úrnő


Tartózkodási hely : Deres


TémanyitásTárgy: Old debts - Arya & The Hound   Hétf. Aug. 06, 2018 6:31 pm



Tale of the Wolf Cub & the Hound
Nem inogtam meg, sőt, meg sem rezzentem a vulgáris szóhasználattól. Eszembe juttatta, amikor együtt szeltük át a kontinenst, állomástól állomásig, lóháton, nagyon hosszú ideig ráadásul ugyanazon a hátason osztoztunk mi ketten, és ezzel egyidőben az is eszembe ötlött, hogy én ehhez nagyon is szokva vagyok.
- Azt nem kétlem. Legény legyen a talpán, aki leteríti a hírhedt Vérebet. – mosolyodtam el félig fanyarul - Legyen az legény, vagy éppen az istenek valamelyike.
Tartottam egy hatásszünetet, amíg alaposabban végigmértem a férfit. Eszembe jutott, milyen állapotban hagytam magára, amikor elváltunk. A páncélja elengedett, az arca csupa vér és sár, valószínűleg valami csontja is törhetett, hisz képtelen volt feltápászkodni és utánam eredni. Még a pénzes szütyőjét is gyerekjáték volt elvenni! Mint gyerektől a törökmézet. És hogy nyüszített! Mint egy sebzett kutya, hosszú órák és mérföldek gyaloglása után is hallottam, ahogy utánam üvölt. „Ölj meg! Ölj meg!” Az emlékek úgy kavarogtak égkék szememben, mint a hópelyhek a vasszürke égen. Ha a férfi elég szemfüles volt, egyetlen törékeny szilánk nosztalgiát is elcsíphetett benne.  
- Hogy élted túl? – kérdeztem halkan, puhatolózva, talán még némán a bűntudat húrját is megpendítettem. Ha valakit, őt éppen nem kellett emlékeztetni arra, hogy milyen állapotban is váltak el útjaink. Ha nem isteni csoda volt, boszorkányságot kiáltok. Míg a feleletére vártam, két szemét figyeltem. Egyikből a másikba tekintettem. Ha pedig nem akar felelni, hát nekem a csend is igen beszédes. Gunyoros megjegyzésére csak szusszanva elmosolyodtam, kimérten, értőn bólogattam.
- Ez a „fogpiszkáló” több embert hányt kardélre, vagy épp fúrta át a szívüket – vagy mást… - mint el tudnád képzelni. Lassan hívhatnád a valódi nevén, különben még megorrol rád.
A végén még kénytelen leszek Tűnek is összeállítani egy listát. Szórakoztató fordulat lenne. De ideje volt komolyabb vizekre evezni, és ez a mimikámon is egy pillanat alatt meglátszott.
- Mit keresel Északon? – szegeztem neki kegyetlen egyenességgel a kérdést. - Ha bosszút állni jöttél, már rég megtetted volna. Ha a nővéremet keresed, ő éppen házon kívül van. Ha csak nem azért jöttél Északra, hogy önként lefagyaszd a tökeid, az egyetlen lehetőség, amit látok, az az, hogy valami üzleted van velem. Bár fel nem foghatom, miért… Így volna? Szívességet szeretnél kérni? Beszélj, és a mondandódtól függően eldöntöm, hogy beengedlek-e a kapun, avagy sem. Ha nekem tetsző üggyel rukkolsz elő, még pokrócot, bort és tojást is szerzek neked. Vagy inkább csirkét? - Fontam össze a karom a mellkasomon.
Nem lettem szignifikánsan magasabb, sem sokkal nőiesebb, de ahogy ez a farkas állt Deres kapujában,az otthona kapujában, talán erőteljesebb képet vetítettem a férfi elé, mint a két kelekótya ajtónálló őr (akikről most már az istenekre esküszöm, szólni fogok Sansának, mert ez kezd nevetség tárgyává válni).

Arya & A Véreb
432 szó | Ah, the nostalgy! | Addiction |?

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése






TémanyitásTárgy: Re: Old debts - Arya & the Hound   Pént. Aug. 10, 2018 2:14 pm





- Van még bőven ügyem a világban és addig nem szándékszom kimúlni, míg el nem intéztem őket. - válaszolok kicsit kétértelműen a lány megjegyzésére az erős vérkeringésemről
Eddig nem tudtam eldönteni, hogy mire számítsak tőle, de azok alapján, ahogy méreget leginkább egy hajszálnyi meglepettséget fedezek fel a viselkedésében.
Azt már a velem való találkozás előtt is megtanulhatta, hogy a világ jobban szívén viseli azoknak a sorsát, akik élnek a kínálkozó lehetőségekkel és nem aggályoskodnak a tetteik jogossága miatt. Legalábbis annak idején úgy tűnt, hogy jól megtanulta ezt a leckét, amikor a saját véremben fetrengve kérleltem őt, hogy ne hosszabbítsa meg a szenvedéseimet.
- Azután, hogy ott hagytál a sárban, rám talált egy Septon. - kezdek bele a történetbe - Hosszú, keserves és kitartó munkájába került, hogy felpiszkálja az alig parázsló életerőmet. Nem tudom, hogy neki vagy nekem volt-e nehezebb a helyzete. Annyira össze voltam törve, hogy a máktejjel azt kockáztatta volna, hogy örökre elalszom, lőrét pedig egyáltalán nem engedélyezett. Nem volt kellemes a gyógyulás, de végül sikerült talpra állnom. Ha a Lobogó nélküli testvériség nem önt úgy, hogy jó ötlet kirabolni azt a falut, ahova vittek, talán most nem mesélném el neked ezt a történetet. De megtették, én pedig felhasogattam őket, mint a rönkfát szokás. Elföldeltem a szerencsétleneket, aztán pedig útnak indultam.
Úgy tűnik a kardjára tett megjegyzésem még mindig nincs ínyére. Talán úgy ragaszkodik még az ártatlansága utolsó megmaradt morzsáihoz, hogy a legendabeli lovagokhoz hasonlóan ő is elnevezi a kardját. Mindazok ellenére, amin keresztülmentünk még valahol nagyon mélyen élhet benne egy kicsi abból a gyerekből, soha nem hagyta el Derest az apjával. Nem tudom megmondani, hogy emiatt sajnálom, vagy irigylem.
Az ő dolga, hogyan éli az életét, de jobb lenne ha leszámolna ezekkel a dolgokkal. A saját életét könnyíteni meg.
- Már majdnem a nevén neveztem. - mosolyodok el annak ellenére, hogy tudom ilyenkor ritka ijesztő a pofázmányom - Még néhány név a listádról és meggyőz arról, hogy megérdemli a nevét.
Arya most már nem kerülgeti a forró kását, hanem rákérdez, hogy miért ette ide a fene a rút pofámat.
- Hallottam ezt azt míg a Királyi úton baktattam. Többek közt azt is, hogy Királyvárban a Vastrónt megint egy Targaryen segg melegíti. Meg az is a fülembe jutott, hogy ez a Targaryen segg nem olyan kegyetlen, mint a rokonai voltak és csak száműzte azt a szőke némbert Essosra, ahová elkísérte őt szörnyszülötté lett bátyám.
Tartok egy kis szünetet, hátha összeáll neki, hogy nem azért vándoroltam annyit, hogy újra láthassam.
- Ha jól emlékszem, az a testvérbaszó Lannister szajha is a listádon van. - folytatom a rövid szünet után - Mindkettőnk jól járna, ha nem egyedül tennénk meg egy ekkora utat és lenne valaki akinek a kardjára számíthatnánk, ha kiborul a szaros vödör.
Mintha csak erre várt volna, az étel említésére hasam hatalmasat kordul.
- Azt hiszem a belem válaszolt helyettem. - mondom neki próbálva megőrizni a méltóságomat
Tényleg jól esne egy kicsit megmelegedni és enni valamit. Közben pedig akár meg is beszélhetnénk a Cersei Lannister és a fivérem felkoncolásának a részleteit.

Fuck the king!

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom





TémanyitásTárgy: Re: Old debts - Arya & the Hound   

Vissza az elejére Go down
 
Old debts - Arya & the Hound
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Valar Morghulis :: Westeros :: Észak :: Deres-
Ugrás: