KezdőlapKezdőlap  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


 
Bejelentkezés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
••  Elfelejtettem a jelszavam!
Idövonal
305 AC - Az oldal történetének indulási ideje

304 AC - Ramsay Bolton és Jaenis Karstark eljegyzése

304 AC - Petyr Baelish és Margaery Tyrell eljegyzése

303 AC - Jaime Lannister felmentése a Királyi Őrségből, megválasztása mint Casterly-hegy ura és a Nyugat Őrzője

303 AC - Daenerys Targaryen Westerosra érkezése, a trón átvétele, Cersei Lannister száműzetése

303 AC - Petyr Baelish és Ramsay Bolton szövetségre lépése

303 AC - A hatodik évad vége
Chatbox
Vándorok
Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (36 fő) Pént. Feb. 02, 2018 5:29 pm-kor volt itt.


Dalnokok zengték
Matters of Importance ● A Véreb & a Farkasfiók
Old debts - Arya & the Hound Emptyby Arya Stark
Szomb. Márc. 07, 2020 6:10 pm


Reszkető-tenger
Old debts - Arya & the Hound Emptyby Tenarie Adaire
Kedd Nov. 06, 2018 6:07 pm


Észak nem feleljt
Old debts - Arya & the Hound Emptyby Laerys Drennelion
Pént. Nov. 02, 2018 1:27 pm


Halloweeni borzongás
Old debts - Arya & the Hound Emptyby Margaery Tyrell
Csüt. Okt. 25, 2018 6:49 pm


Hírek
Old debts - Arya & the Hound Emptyby Margaery Tyrell
Pént. Okt. 19, 2018 12:10 pm


A káosz egy létra
Old debts - Arya & the Hound Emptyby Margaery Tyrell
Csüt. Szept. 27, 2018 6:32 pm


Dorne-i herceg fakó lovon
Old debts - Arya & the Hound Emptyby Emmelyne Florent
Vas. Szept. 23, 2018 8:16 pm


Weddings are boring
Old debts - Arya & the Hound Emptyby Arya Stark
Vas. Szept. 23, 2018 7:54 pm


Old debts - Arya & the Hound
Old debts - Arya & the Hound Emptyby Arya Stark
Szomb. Szept. 22, 2018 6:29 pm


The Pink Wedding
Old debts - Arya & the Hound Emptyby Arya Stark
Szomb. Szept. 15, 2018 8:24 pm


Vízi [Baratheon] Gendry
Old debts - Arya & the Hound Emptyby Arya Stark
Vas. Szept. 09, 2018 12:44 pm


World of Witchers
Old debts - Arya & the Hound Emptyby Arya Stark
Szomb. Szept. 08, 2018 11:08 pm


♕ Háttérhatalom kacatjai
Old debts - Arya & the Hound Emptyby Margaery Tyrell
Szomb. Szept. 08, 2018 1:08 pm


Eredményhirdetés
Old debts - Arya & the Hound Emptyby Balerion, az Iszonyat
Pént. Aug. 31, 2018 1:16 am


Hiányzásnapló
Old debts - Arya & the Hound Emptyby Lysander
Csüt. Aug. 30, 2018 12:03 pm


World of Shadowhunters
Old debts - Arya & the Hound Emptyby Vendég
Hétf. Aug. 27, 2018 7:05 pm


Clive Standen
Old debts - Arya & the Hound Emptyby Rydan Blackwood
Szomb. Aug. 25, 2018 8:37 pm


Régi trükk
Old debts - Arya & the Hound Emptyby Rongyos Herceg
Pént. Aug. 24, 2018 9:08 pm


Your destiny is written
Old debts - Arya & the Hound Emptyby Jaqen H'ghar
Szomb. Aug. 18, 2018 10:16 pm


Resemblance
Old debts - Arya & the Hound Emptyby Jaqen H'ghar
Szomb. Aug. 18, 2018 9:32 pm


Nyilvántartás
Lord
6 fő
Lady
8 fő
Ser
2 fő
Zsoldos
0 fő
Közrendű
2 fő
Vadak
0 fő
Keleti népek
3 fő
Mester
0 fő
Fattyú
0 fő
Éjjeli Őrség
0 fő
Nincstelen
3 fő
Összesen
24 fő

Megosztás
 

 Old debts - Arya & the Hound

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

Sandor Clegane
Sandor Clegane



Tartózkodási hely : Jelen pillanatban Braavosba tartok


Old debts - Arya & the Hound Empty
TémanyitásTárgy: Old debts - Arya & the Hound   Old debts - Arya & the Hound EmptyPént. Júl. 27, 2018 11:45 am





Újra fegyvert fogni a kezemben sokkal jobb érzéssel töltött el, mint kellett volna.
Ugyan nem vagyok feltétlen híve a béke mindenáron való megőrzésének, de a hívő közösséggel eltöltött idő csorbát ejtett a harciasságomon.
Nem mintha nehéz dolog lett volna felszeletelni azokat a kecskebaszókat a Lobogók nélküli testvériségből, de éreztem, hogy már nem okoz annyi örömet ezeket a görényeket megbüntetni.
Miután elcsitult bennem a harci láz, kifosztottam a semmirekellők hulláját és elvezettem a lovaikat a legközelebbi faluba, hogy eladjam őket.
Nem kaptam értük túl sok pénzt, de így legalább nem gyökerekre és forrásvízre vagyok kényszerülve, hanem meg engedhetek magamnak egy pofa sört és egy tál ragut. Nem túl nagy fényűzés, de sose tartottam nagyra a rongyrázást.
Evés közben a fogadó söntésében sugdolózó pórok szavai után füleltem. Elég sokáig nem követtem a világ történéseit, így van mit bepótolnom.
A Starkok erőre kapásán csak kicsit lepődök meg. Amennyi szart zúdítottak a nyakukba az istenek az elmúlt években épp ideje volt, hogy ki is mosdassák őket a piszkukból.
A Targaryen-ek visszatértén azonban már majdnem őszintén elcsodálkozom. Amíg azt a veszett korcsot vigyáztam Királyvárban, hallottam pletykákat arról, hogy a Keskeny-tenger másik oldalán él egy nő, aki ezeknek a belterjes kreténeknek a leszármazottja, de nem sok hitelt adtam neki. A palotában szolgáló lányok, meg a lovászfiúk unalmas élete jó talaj az ilyen vad fantáziaképek kivirágoztatásához.
Kicsit nehezen birkózik meg az agyam azzal a képpel, hogy Királyvárat dothraki barbárok és bálnányi sárkányok őrzik.
Néhány  kérdés és néhány korsó sör után azt is megtudtam, hogy az új királynő nem elég keménykezű.
Ahelyett, hogy azt a testvérbaszó szajhát kivégeztette volna, csak száműzte őt a tengeren túlra.
Ez az én nagy szerencsém. Mert ahova az a szőke ribanc megy, oda követi őt a lassan agy nélküli bátyám is.
Ahogy kortyolgattam az utolsó kupa poshadás közelében lévő sört vad feltételezés ütött tanyát az agyamban.
Amíg a kisebbik Stark lánnyal utaztam elég gyakran ismételgetett egy listát. Elég sokan szerepeltek rajta, köztük az aranyszíj hajú szajha és én is.
Az persze nem biztos, hogy ne kerülnék fel újra ebbe a névsorba, ha újra meglátna, de bánja kánya. Egyszer élünk.
A mostani helyzet pedig azt feltételezi, hogy visszatért a nővéréhez, meg a fattyú bátyjához Deresbe.
Így az én utam is oda fog vezetni.
Másnap indulok tovább, miután alaposan kipihentem a tegnap estét. Kicsit jobban elszoktam az erős söröktől, mint kellett volna, de nem hajtanak a dothrakiak.
A lóval kényelmes tempóban léptettem észak felé a királyi úton és csak akkor álltam meg, ha vadásznom kellett, vagy ha néhány útmenti idiótának kellett felrúgni a tökeit a szemük helyére.
Még így is több hét volt, mire elértem a Stark uradalom határát és rátaláltam a birtokra.
A vár kapujánál megállított néhány túlbuzgó őr és a látogatásom célját követelték rajtam.
- A kisebbik Stark lányt akarom látni. - jelentettem ki unottan, mire mindkettőnek felugrott a szemöldöke.
- Vigyázz a pofádra te jött-ment! - förmedt rám az egyik - Lady Aryaról beszélj tisztelettel, különben menten kibelezlek!
Most sem fogom megszeretni azokat a félkegyelmű katonákat, akik azt hiszik, hogy attól már lovagok, mert kardot nyomtak a kezükbe és beállították őket őrségbe. A tőlem telhető legvisszafogottabban mosolygok rá, de ügyelek arra, hogy érezze azt az ellenszenvet, aminek a lángjára éppen most dobott Futótüzet.
- Megpróbálhatod, ha akarod. - mordulok rá az egyik sihederre - De akkor is leszarom, hogy mi a megszólítása. A fél kontinenst átlovagoltam vele, többször kihúztam a pöcegödörből és ezt azzal hálálta meg, hogy sorsomra hagyott. De nem bosszút állni jöttem. Akkor szó nélkül átvágtam volna a gigátokat és még a nyakatokra is tapostam volna, hogy biztosan tartsátok a pofátokat. Most pedig lódulj és közöld a kisnagysággal, hogy a Véreb látni kívánja!

Fuck the king!

Vissza az elejére Go down

Arya Stark
Arya Stark
Lady, nemes úrnő


Tartózkodási hely : Deres


Old debts - Arya & the Hound Empty
TémanyitásTárgy: It's a dog's life, eh?    Old debts - Arya & the Hound EmptySzomb. Aug. 04, 2018 7:13 pm



Itt van a kutya elásva!
Kialakult valamiféle rend, mióta visszatértem Deresbe. Többnyire Jon intézi a politikai, taktikai ügyeinket, dolgainkat, Sansa irányítja a Deres körüli logisztikát, ellenőrzi a készleteket, feltölti a magtárakat, szétosztja mindenki jussát, Bran… Nos, biztosan ő is csinál valamit, én valami vegetatív meditációnak látom, nem többnek – bár az tény, néha, ha olyan kedve van, tud különös dolgokat mondani. Én voltam az, aki nem igazán találta a helyét. Természetesen jó érzés volt újra egyesülni a falkával, csupa hasonszőrű közt lenni, az otthonomban, ahol felnőttem, még egy-két lustább ügyet is, amit a nővérem rám tukmált, olykor szívesebben, olykor szívélytelenebbül, de elláttam – esküvő meghívások, és a többi. De hiányzott valami. A régi és az új istenek óvjanak tőle, hogy újra nekivágjak világunknak, de hiányoltam valamit azon napok tovatűnő valóságából, amikor még csak magamra, vagy egy-két hirtelen jött társra számíthattam. Volt valami izgalmas benne, vérpezsdítő, amikor megpróbálták levadászni a Farkaskölyköt. Az ostobák! A napjaim nagy részét azzal töltöttem, hogy eligazítom a várnépet, az érkező és távozó földműveseket, gazdákat, aztán ebédig gyakoroltam a gyakorlópályán, ebéd után pedig folytattam – hol Jonnal, hol nélküle. Nyilván jobb egy olyan partnerrel, aki vissza is üt, de nem mindig tehette meg, hogy velem foglalkozzon. Napjaim tulajdonképpen parlagon hevertek. Pedig dúlt bennem a tenni akarás és az erő! Egy újabb parlagi hétköznap, a nagy gyakorlás közepette azonban váratlan dolog történt. Egy fürge félfordulat után leállított a gyakorlatban egy láthatóan ideges kapuőr, aki a pálya szélén várta türelemmel, hogy befejezzem a légvívást képzelt alakokkal.
- Lady Arya… - kezdett bele az alak hebegve, láthatóan úgy nézett ki, mint aki minimum szellemet látott.
- Hallgatlak. Beszélj hát. – Tény, rendkívül unatkoztam az új életemben, de azért azt sem mondanám, hogy szerettem, ha megzavarnak gyakorlás közben. Látható jelét is mutattam annak, hogy nem örülök az elhívásnak: unottan sóhajtottam.
- Va… Valaki úrnőmet keresi a kapunál. Egy útonálló.
Gyanakvón összeráncoltam szemöldököm, majd míg a hüvelyébe toltam Tűt, feleltem.
- Nem ismerek semmiféle útonállót. Küldd el. – Jó, most, hogy így belegondoltam, gyakorlatilag csak útonállókat ismertem, de közülük vajmi kevesen tudják, hogy ki is vagyok valójában. Arra mindig nagyon ügyeltem, hogy csak olyan helyzetben említsem meg a nevem, amikor elkerülhetetlen volt. Na jó, talán átgondolom az ügyet. Ki tudja, lehet, tényleg ismerem az illetőt, és csak segítséget kérni érkezett Deresbe. De mire szívem meglágyult volna, a kapuőr így szólt:
- Máris elküldöm, úrnőm, ahogy parancsolod. Megmondom ennek az Ölebnek, vagy kinek, hogy Lady Arya nem kívánja látni.
- Öleb… ? – szöktek magasra a szemöldökeim - A Véreb?
Az nem lehet. Sorsára hagytam, súlyosan megsérült, mikor Tarth-i Brienne ellen harcolt! Bár tény, nem kezeskedtem a haláláról, pedig rajta volt a listámon, de… Azt hittem, nem is kell, mert önnön magával végez, vagy végeznek vele a sérülései. És azóta annyi idő telt el, és sosem láttam újra, hogy azt hittem, biztosan nem él már. Épp ezért, illetve ezért is vettem őt le a listámról, mert nem láttam többé értelmét. No meg azért, mert egy igazán kicsike helyet belakott a szívemben. Mint az a férfi, akivel bejártam a kontinenst.
- Miért nem ezzel kezdted? – vakkantottam a szerencsétlen őrre, majd megszaporáztam a lépteimet Deres boltíves kapuja felé. Arra sem vettem a fáradtságot, hogy a gyakorlás hevülete okán magamra kanyarintsak egy köpenyt vagy kabátot. Az istenek tudták csak, mi hajtott. Azt hittem, nem köt már semmi az olyan emberekhez, mint a Véreb, de ha valóban itt van, és valóban ő az, meg kellett győződnöm róla. Az O lábú, gömbölyű, csökött kapuőr alig győzte tartani a tempót velem, akkor is, amikor a szerény hóesésben felsejlett a sziluettem, ő csak nehezeket szuszogva döcögött utánam. Valóban állt ott valaki, akire a hótól pettyezett látképemen túl is azt mondhattam volna, igen, ez Ő. Megálltam a vaskapu alatt, a másik, szoborrá dermedt kapuőrre pillantottam, majd valamivel hosszabban, megerősítést várva az idegen férfira. Nem volt idegen. Ismét az ajtónállóra meredtem.
- Köszönöm, elmehet.
Megvártam, míg a két őr odébb cammog inni valami melengető bort, vagy erősebbet, csak azután fordultam a régi-új barát-ellenségem felé.
- Neked egy halál is kevés ahhoz, hogy otthagyd a fogad?

A Véreb & A Farkaskölyök
661 szó | A kutyafáját, de sokat késtem ezzel! | The Pointy End |?

Vissza az elejére Go down

Sandor Clegane
Sandor Clegane



Tartózkodási hely : Jelen pillanatban Braavosba tartok


Old debts - Arya & the Hound Empty
TémanyitásTárgy: Re: Old debts - Arya & the Hound   Old debts - Arya & the Hound EmptyVas. Aug. 05, 2018 4:26 pm





Az őrnek itt hagyott fajankók láthatóan nem azok a fajta katonák voltak, akik elsőnek rontanának be Kaszter-hegyre, hogy belevágják a kardjukat Jamie Lannister torkába.
Elég volt kisöpörnöm a hajam a képemből, egy kicsit morcosabban néznem rájuk és határozottan követelnem, hogy értesítsék Aryat és máris inukba szált a bátorságuk.
Fanyar humora van az isteneknek, ha egyáltalán ott meresztik a seggüket valamelyik felhő szélén és bort vedelve röhögnek rajtunk.
Pont a bátyám "ajándéka" miatt értem el könnyebben a célom. Ez nem kicsit gúnyos, főleg azt nézve, hogy mi miatt akarom megszabadítani Gregort a fejétől.
Az egyik szerencsétlen már majdnem dadogva hadarta nekem, hogy máris szól a Ladynek, míg a másik ideges pillantásokkal méregetett a szeme sarkából, ahogy néhány lépéssel arrébb mentem és kicsit összébb húztam magamon az ócska köpenyt.
Már akkor sem lopta be magát a szívembe a deresi idő, amikor idejét se tudom mikor Robert Baratheon kíséretével érkeztem ide, pedig akkor még nem is havazott. Akármi is fog történni kerítenem kell majd magamnak egy vastagabb köpenyt, különben a húgy még azelőtt megfagy bennem, hogy meglátogatnám a legelső fát.
Morcosan kirázom a hajamból a benne beülő hópelyheket, miközben várom, hogy történjen valami a látogatásom bejelentésének ügyében.
Még mindig nem tudom eldönteni, hogy jó ötlet volt-e ide jönni. Benne van a pakliban, hogy Arya szó nélkül tömlöcbe vetet majd, vagy egyszerűen csak nekem ront a fogpiszkálójával, hogy befejezze, amint Brienne elkezdett.
A világ van olyan kegyetlen hely, hogy még csak lehetőségem se legyen elmondani, hogy az érdekeink egy felé mutatnak, ha még mindig ragaszkodik a listáján szereplő bugrisok kibelezéséhez.
Már kezd kényelmetlenné válni az, ahogy az itt maradt őr és az udvaron mászkáló katonák és jobbágyok tekintete egyre több gyanakvással és aggodalommal telik meg.
Nem szokatlan számomra , hogy így néznek rám, de ha túl sokáig kapok ilyen tekinteteket, akkor hajlamos vagyok a kelleténél durvább lenni.
Azt nem tudom pontosan megmondani, hogy mennyi idő telt el azóta, hogy elzavartam azt az anyámasszony katonáját, de úgy tűnik elvégezte a feladatát.
Legalábbis az, hogy az egyre közeledő lánnyal próbál lépést tartani, erről árulkodik.
Eltelt néhány év és ahogy látom ezt Aryan is nyomott hagyott. Mintha néhány ujjal magasabb és vagy tíz fonttal nehezebb lenne, de a mozgása még mindig olyan ruganyos, mintha csak azt a táncszerű vívást gyakorolná.
A Stark ház hírnevéhez méltóan nem sokat törődik a hideggel, köpeny nélkül léptet felém.
Alaposan végigmér, majd amikor megbizonyosodik róla, hogy tényleg én vagyok az, akkor elküldi a nyúlszívűeket.
- A halál előbb csinál maga alá félelmében, minthogy még egyszer megpróbáljon átvinni a másvilágra. - húzódik zord vigyorra az ajkam
Nem fogatott meg és nem is húzta elő a kardnak gúnyolt fogpiszkálóját se. Talán mégis ül néhány félbolond azokon a felhőkön és nem az lesz a vége a dolognak, hogy egy kötélen himbálózva végzem Deres főterén. Igazán jót tenne a kedélyemnek az ilyen jellegű változatosság.
- Még mindig azt az óriásoktól lopott varrótűt forgatod? - kérdezem tőle fogvacogva és egy kicsit szorosabbra húzom magamon a köpenyt
Ha netán tényleg olyan isteni szerencsém lesz, hogy a következő egy napban a helyén marad a fejem, akkor muszáj lesz megszoknom az északi időjárást.


Fuck the king!

Vissza az elejére Go down

Arya Stark
Arya Stark
Lady, nemes úrnő


Tartózkodási hely : Deres


Old debts - Arya & the Hound Empty
TémanyitásTárgy: Old debts - Arya & The Hound   Old debts - Arya & the Hound EmptyHétf. Aug. 06, 2018 6:31 pm



Tale of the Wolf Cub & the Hound
Nem inogtam meg, sőt, meg sem rezzentem a vulgáris szóhasználattól. Eszembe juttatta, amikor együtt szeltük át a kontinenst, állomástól állomásig, lóháton, nagyon hosszú ideig ráadásul ugyanazon a hátason osztoztunk mi ketten, és ezzel egyidőben az is eszembe ötlött, hogy én ehhez nagyon is szokva vagyok.
- Azt nem kétlem. Legény legyen a talpán, aki leteríti a hírhedt Vérebet. – mosolyodtam el félig fanyarul - Legyen az legény, vagy éppen az istenek valamelyike.
Tartottam egy hatásszünetet, amíg alaposabban végigmértem a férfit. Eszembe jutott, milyen állapotban hagytam magára, amikor elváltunk. A páncélja elengedett, az arca csupa vér és sár, valószínűleg valami csontja is törhetett, hisz képtelen volt feltápászkodni és utánam eredni. Még a pénzes szütyőjét is gyerekjáték volt elvenni! Mint gyerektől a törökmézet. És hogy nyüszített! Mint egy sebzett kutya, hosszú órák és mérföldek gyaloglása után is hallottam, ahogy utánam üvölt. „Ölj meg! Ölj meg!” Az emlékek úgy kavarogtak égkék szememben, mint a hópelyhek a vasszürke égen. Ha a férfi elég szemfüles volt, egyetlen törékeny szilánk nosztalgiát is elcsíphetett benne.  
- Hogy élted túl? – kérdeztem halkan, puhatolózva, talán még némán a bűntudat húrját is megpendítettem. Ha valakit, őt éppen nem kellett emlékeztetni arra, hogy milyen állapotban is váltak el útjaink. Ha nem isteni csoda volt, boszorkányságot kiáltok. Míg a feleletére vártam, két szemét figyeltem. Egyikből a másikba tekintettem. Ha pedig nem akar felelni, hát nekem a csend is igen beszédes. Gunyoros megjegyzésére csak szusszanva elmosolyodtam, kimérten, értőn bólogattam.
- Ez a „fogpiszkáló” több embert hányt kardélre, vagy épp fúrta át a szívüket – vagy mást… - mint el tudnád képzelni. Lassan hívhatnád a valódi nevén, különben még megorrol rád.
A végén még kénytelen leszek Tűnek is összeállítani egy listát. Szórakoztató fordulat lenne. De ideje volt komolyabb vizekre evezni, és ez a mimikámon is egy pillanat alatt meglátszott.
- Mit keresel Északon? – szegeztem neki kegyetlen egyenességgel a kérdést. - Ha bosszút állni jöttél, már rég megtetted volna. Ha a nővéremet keresed, ő éppen házon kívül van. Ha csak nem azért jöttél Északra, hogy önként lefagyaszd a tökeid, az egyetlen lehetőség, amit látok, az az, hogy valami üzleted van velem. Bár fel nem foghatom, miért… Így volna? Szívességet szeretnél kérni? Beszélj, és a mondandódtól függően eldöntöm, hogy beengedlek-e a kapun, avagy sem. Ha nekem tetsző üggyel rukkolsz elő, még pokrócot, bort és tojást is szerzek neked. Vagy inkább csirkét? - Fontam össze a karom a mellkasomon.
Nem lettem szignifikánsan magasabb, sem sokkal nőiesebb, de ahogy ez a farkas állt Deres kapujában,az otthona kapujában, talán erőteljesebb képet vetítettem a férfi elé, mint a két kelekótya ajtónálló őr (akikről most már az istenekre esküszöm, szólni fogok Sansának, mert ez kezd nevetség tárgyává válni).

Arya & A Véreb
432 szó | Ah, the nostalgy! | Addiction |?

Vissza az elejére Go down

Sandor Clegane
Sandor Clegane



Tartózkodási hely : Jelen pillanatban Braavosba tartok


Old debts - Arya & the Hound Empty
TémanyitásTárgy: Re: Old debts - Arya & the Hound   Old debts - Arya & the Hound EmptyPént. Aug. 10, 2018 2:14 pm





- Van még bőven ügyem a világban és addig nem szándékszom kimúlni, míg el nem intéztem őket. - válaszolok kicsit kétértelműen a lány megjegyzésére az erős vérkeringésemről
Eddig nem tudtam eldönteni, hogy mire számítsak tőle, de azok alapján, ahogy méreget leginkább egy hajszálnyi meglepettséget fedezek fel a viselkedésében.
Azt már a velem való találkozás előtt is megtanulhatta, hogy a világ jobban szívén viseli azoknak a sorsát, akik élnek a kínálkozó lehetőségekkel és nem aggályoskodnak a tetteik jogossága miatt. Legalábbis annak idején úgy tűnt, hogy jól megtanulta ezt a leckét, amikor a saját véremben fetrengve kérleltem őt, hogy ne hosszabbítsa meg a szenvedéseimet.
- Azután, hogy ott hagytál a sárban, rám talált egy Septon. - kezdek bele a történetbe - Hosszú, keserves és kitartó munkájába került, hogy felpiszkálja az alig parázsló életerőmet. Nem tudom, hogy neki vagy nekem volt-e nehezebb a helyzete. Annyira össze voltam törve, hogy a máktejjel azt kockáztatta volna, hogy örökre elalszom, lőrét pedig egyáltalán nem engedélyezett. Nem volt kellemes a gyógyulás, de végül sikerült talpra állnom. Ha a Lobogó nélküli testvériség nem dönt úgy, hogy jó ötlet kirabolni azt a falut, ahova vittek, talán most nem mesélném el neked ezt a történetet. De megtették, én pedig felhasogattam őket, mint a rönkfát szokás. Elföldeltem a szerencsétleneket, aztán pedig útnak indultam.
Úgy tűnik a kardjára tett megjegyzésem még mindig nincs ínyére. Talán úgy ragaszkodik még az ártatlansága utolsó megmaradt morzsáihoz, hogy a legendabeli lovagokhoz hasonlóan ő is elnevezi a kardját. Mindazok ellenére, amin keresztülmentünk még valahol nagyon mélyen élhet benne egy kicsi abból a gyerekből, aki soha nem hagyta el Derest az apjával. Nem tudom megmondani, hogy emiatt sajnálom, vagy irigylem.
Az ő dolga, hogyan éli az életét, de jobb lenne ha leszámolna ezekkel a dolgokkal. A saját életét könnyíteni meg.
- Már majdnem a nevén neveztem. - mosolyodok el annak ellenére, hogy tudom ilyenkor ritka ijesztő a pofázmányom - Még néhány név a listádról és meggyőz arról, hogy megérdemli a nevét.
Arya most már nem kerülgeti a forró kását, hanem rákérdez, hogy miért ette ide a fene a rút pofámat.
- Hallottam ezt azt míg a Királyi úton baktattam. Többek közt azt is, hogy Királyvárban a Vastrónt megint egy Targaryen segg melegíti. Meg az is a fülembe jutott, hogy ez a Targaryen segg nem olyan kegyetlen, mint a rokonai voltak és csak száműzte azt a szőke némbert Essosra, ahová elkísérte őt szörnyszülötté lett bátyám.
Tartok egy kis szünetet, hátha összeáll neki, hogy nem azért vándoroltam annyit, hogy újra láthassam.
- Ha jól emlékszem, az a testvérbaszó Lannister szajha is a listádon van. - folytatom a rövid szünet után - Mindkettőnk jól járna, ha nem egyedül tennénk meg egy ekkora utat és lenne valaki akinek a kardjára számíthatnánk, ha kiborul a szaros vödör.
Mintha csak erre várt volna, az étel említésére hasam hatalmasat kordul.
- Azt hiszem a belem válaszolt helyettem. - mondom neki próbálva megőrizni a méltóságomat
Tényleg jól esne egy kicsit megmelegedni és enni valamit. Közben pedig akár meg is beszélhetnénk a Cersei Lannister és a fivérem felkoncolásának a részleteit.

Fuck the king!

Vissza az elejére Go down

Arya Stark
Arya Stark
Lady, nemes úrnő


Tartózkodási hely : Deres


Old debts - Arya & the Hound Empty
TémanyitásTárgy: Re: Old debts - Arya & the Hound   Old debts - Arya & the Hound EmptySzomb. Szept. 15, 2018 8:18 pm



Burn the witch!
A Véreb szimata valóban legendás; nem csak azt szimatolta ki, hogy meglepett a látgatása, de még azt is, hogy felfedeztem kétértelmű megjegyzését. Bár hazudnék, ha azt mondanám, tökéletesen értem,  mire is gondol. Egy megadó sóhaj kíséretében vállat vontam.
- Nos, ha mást nem is, ezt meg kell hagyni. Sőt, még igazat is adok neked. Valahol tisztelem az élni akarásodat. – Ha mást nem is. De ezt már nem tettem hozzá.
Nem szóltam, csak befelé biccentettem a fejemmel, hogy kövessen. A nővérem mostanában igen elfoglalt lehet, de talán most az egyszer nem is baj, ha nem szembesül azzal, hogy már megint kit engedtem át Deres kapuin. Mostanában nem az öleb lenne az első és egyetlen, aki engem keres a saját otthonomban… Bevezettem a férfit a nagycsarnokba. A személyzet pár tagja kicsit kétségbeesetten pillogtak a vendégem felé, de aggályaikat rögtön megtörtem a szavaimmal.
- Kérünk két adag reggelit. Tojást, mondjuk. Kolbásszal, cipóval, és forralt borral. – intéztem szavaim a konyhai dolgozók felé, akik máris nekikezdtek a munkának, majd amaz felé fordultam – Remélem, megfelel. Nem egy királyi lakoma, de meleg és laktató.
Intettem neki, hogy foglaljon helyet az egyik asztalnál, amihez sörpad jellegű ülőalkalmatosság járt. Így tettem én is, helyet foglaltam vele szemben, és amíg a meséjét hallgattam a szeptonról, gyertyát gyújtottam az asztal szélén. Leplezni sem próbáltam, mennyire meglepett a történet íve.
- Nehezen összeegyeztethető számomra a Véreb és a békés együttélés. Különösen egyazon mondaton belül. – sajnáltam, ami vele történt, senki nem érdemli azt, hogy elvegyék tőle azt a helyet, amit az otthonának nevez, de úgy sejtem, nem azért jött, hogy a hátát cirógassam, amíg ő telesírja a kaftánomat, így nem tettem rá érzelmesebb megjegyzést. – Mindenesetre most nem tudom, mihez kezdjek a ténnyel, hogy teljes valódban itt vagy. Azt hittem, ha rábízlak, a sors majd elvégzi a dolgát. Mint kiderült, a sorsnak tervei vannak veled.
Önironikusan vigyorogtam magam elé meredve a gyertyafényben. Micsoda tréfa! Hogy még aztán sem szabadulhatok arcoktól, hogy kizártam őket az életemből… Mindenesetre nem úgy tűnik, mint aki neheztel rám, amiért hagytam, hogy a végzete utolérje. Ezért hálás voltam. Ha most el kellett volna kezdenem magyarázkodni, ez az egészen nosztalgikus hangvételű beszélgetés megkeseredett és hamuvá lett volna a számban. Ezért inkább elengedtem, és arra figyeltem, amit mond, míg a reggelinkre vártuk.
- Mire akarsz kilyukadni?
Nem voltam ostoba, amint a listám neveit említette, rögtön körvonalazódni kezdett bennem, hogy egyet akar róla. Ah, szóval innen fúj a szél. Minden világos. Milyen ravasz! Pedig olyan apócska kis részlet volt ez a közös utazásaink során! Hogy így megőrizte az emlékeiben… Ez vajon mit árul el róla? Valahogy jobban hízelegne, ha azt, hogy kötődött hozzám, mégis azt hiszem, önös érdekek hajtják előre. Mindenkit önnön maga hajt előre.
- Így igaz. Jon, a bátyám meg is erősítette vele a szövetséget. Cersei-t ugyan száműzte, de meddig?  Pár hónapig? Egy évig? Nem úgy ismerem az oroszlánokat, mint akik belenyugodnak abba, hogy kiűzték őket a saját territóriumukról.
Egy pillanatra gondolkodóba estem. Westeros most biztonságba van, efelől semmi kétségem, de a Vérebnek abban igaza van, hogy az idő kegyelmére vagyunk bízva. Ahogy Cersei Lannister bosszúálló tulajdonságát ismerem, ez még nem a történet vége, közel sem. És féltem, hogy ha egyszer úgy dönt, ideje revansot venni, Észak is vajmi előkelő helyet foglal el a ranglétráján. Daenerys jó királynő, de a hatalma közel sem olyan erős és megingathatatlan, amilyennek látni szeretnénk. Az utolsó dolog pedig, amit látni szerettem volna, az Észak, az örök hó birodalma, lángokban. Volt miért átlyukasztanom annak a megveszekedett nőstényoroszlánnak a mellkasát egyébként is, de azt hittem, azt Deresbe hazatérve eltemettem, ahogyan annak idején atyámat. Tévedtem. Az emlékektől ismét tehetetlen düh csúfította el a vonásaimat. Az a némber megölte az apámat. Ha megölném, elégtételt vehetnék rajta. Egy ilyen nő nem érdemli meg az életét. Eljön érte az egyetlen isten: a Halál! A megoldás pedig egyetlen szóra volt tőlem! Felpillantottam a férfi sebhelyes arcára.
- Rajta van. Sosem vettem le róla. Csupán félreraktam azt a listát, amíg nem volt rá szükségem. – Itt tartottam egy kis szünetet, amíg kihozták nekünk a frissel készült, forró reggelit. – A nővérem vigyáz Deresre. Talán fel sem fog neki tűnni, ha elutazok pár hónapra. De csak egy feltétellel segítek neked.
Villát ragadtam, hogy nekilássak a reggelimnek.
- Hajlandó vagyok átengedni a Hegyet neked, bár ő is a listámon van… De Cersei az enyém. Ha ez így számodra elfogadható, akkor megbeszélgetjük a további részleteket.
Küldtem neki egy hosszú, jelentőségteljes pillantást, egy olyat, amivel nem engedtem el az övét, amíg nem felel igennel vagy nemmel. Válaszát hallva bólintottam csak kimérten. Ne haragudj, Tű, hogy ismét ilyesmit kérek Tőled. Majd valamivel kiengesztellek, ígérem.
- De most együnk. – szóltam, majd éhesen nekiláttam a tojás elpusztításának.

The Wolf & The Hound
765 szó | Bocsánat a késésért! De tudom, hogy Nekem elnézed ^-^ | the pointy end |?

Vissza az elejére Go down

Sandor Clegane
Sandor Clegane



Tartózkodási hely : Jelen pillanatban Braavosba tartok


Old debts - Arya & the Hound Empty
TémanyitásTárgy: Re: Old debts - Arya & the Hound   Old debts - Arya & the Hound EmptySzer. Szept. 19, 2018 7:57 pm





Úgy tűnik Arya észrevette, hogy nem vagyok hozzáedződve az északi hideghez és a gyomrom hangos követelése pedig meggyőzte arról, hogy jobb ezt a társalgást bent folytatni.
De az egyre aggodalmaskodóbb képet vágó, engem riadt tekintettel méregető szolgálók is elég jó indokul szolgálhattak arra, hogy eldöntse, nem túl jó ötlet a a szabadban hagyni engemet.
Ahogy követem feltűnik, hogy mennyire megváltozott a mozgása.
Amikor együtt utaztunk akkor még nem volt ilyen céltudatos, vagy ruganyos a lépte és a tartása sem volt ennyire egyenes. Mintha valaki más bújt volna a bőrébe, aki már számos csatát és még több halált látott.
Ha adódik rá alkalmam, majd kifaggatom, hogy merre járt, mielőtt visszatért Deresbe, mert az biztos, hogy nem itt tanult harcolni. Akkor nem ragaszkodna ahhoz a vékony kardszerűséghez az oldalán.
A vár folyosóin végigmenve sem változik sokat a nép hozzáállása. Amint meglátnak kétszer remegnek meg. Egyszer a képem miatt, másodjára meg a tekintetem láttán. Nem kárhoztatom őket. Gregor "ajándéka" miatt még akkor is összerezzennének a népek a látványomtól, ha olyan tejbe tök módjára vigyorognék, mint Loras Tyrell Renly Baratheonra.
Deres nagyterme nem sokat változott azóta, hogy Robert király kíséretével itt jártam. Mintha kicsit könnyebb lenne a levegő, tudván, hogy a Starkok ismét magukénak tudhatják a helyet, de más változást nem észlelek.
Arya ételért küldet, ezzel ürügyet adva a szolgáknak, hogy a többi társulnak elmeséljék, hogy milyen rostélyos képű szukafattya jött a kis ladyhez.
- Még így is több, mint amire a legtöbb embertől számíthatok. - nézek rá megpróbálva egy szemernyi hálát csempészni a tekintetembe
Valami visszatart attól, hogy szavakkal is kifejezzem a köszönetem, de nem tartok attól, hogy nem jut a tudomására az, hogy most nagyra értékelem. Még akkor is, ha a vendégjog tiszteletben tartása miatt teszi ez.
Leülök az asztalhoz és megvárom, amíg a lány is helyet foglal velem szemben.
- Ha majdnem ott hagyod a fogad valahol, akkor sok dologra másképp tekintesz. - mondom komor arccal visszaemlékezve arra a szenvedésre, amivel a gyógyulás járt, majd az arcom szebbik fele egy furcsa mosolyra húzódik - De az én fülemnek is idegenül cseng, hogy a mindenki Lady Starknak szólít téged.
A sorssal kapcsolatos meglátásai azonban egy kicsit lelohasztják a jókedvemet. Nem mintha hinnék az ilyenben, de ha létezik Sors, a régi vagy az új istenek, akkor csak a pillanatra várnak, hogy elkapják az embert letolt gatyával.
A Sors elmehet a picsába. - jelentem ki határozottan - De csak azután, hogy feldúgta magának a Tűdet, meg a kardomat.
A listájával és a Lannister kurvával kapcsolatos szavaim úgy tűnik megpiszkáltak néhány régi sebet és emlékeztették néhány rég tett és be nem tartott fogadalomra.
Az arcán jól látható az a fajta komorság, amit akkor szállja meg a lelket, amikor eszébe jut valaki, aki miatt családtagokat vesztett el.
Én még csak egyszer vághattam ilyen pofát, de jól emlékszem, hogy Királyvárban és a Királyi úton Sansa és az ő arcán is sokszor rendeződtek ilyen grimaszra az izmok.
- Ha másképp gondolnám, nem vesztegettem volna az időmet arra, hogy ide jöjjek. - viszonzom a páncéllyuggató pillantását - Azzal a Lannister némberrel úgy végzel, ahogy akarsz, amíg Gregor az én kezem által dögölhet meg. Ha kínozni szeretnéd a cafkát, még segítek is neked, de a pontot te fogod az életére tenni.
A szolgák meghozzák az ételt, aminek az illatától a gyomrom megint megkordul. Jó néhány napja nem ettem rendesen és vagyok olyan éhes, hogy ha rendesen meg lenne fűszerezve még a sült lószart is befalnám, de amíg nincs megbeszélve az ügyünk, addig egy falatott sem fogok enni.
Megvárom amíg elmennek a szolgák, majd lehúzom a jobb kezemről a kesztyűt és átnyújtom az asztal felett.
- Áll az alku Farkaskölyök? - kérdem
Remélem rábólint és nem kell győzködnöm, mert ritka hívogatóan néz ki az a sült kolbász.

Fuck the king!

Vissza az elejére Go down

Arya Stark
Arya Stark
Lady, nemes úrnő


Tartózkodási hely : Deres


Old debts - Arya & the Hound Empty
TémanyitásTárgy: Old debts - Arya & The Hound   Old debts - Arya & the Hound EmptySzomb. Szept. 22, 2018 6:29 pm



Burn the witch!
Az arcát figyelem a reggeli fölött. Hogy van az, hogy ennyi év telt el, és ő mégsem változott egy fikarcnyit sem? Csak én vagyok az, aki úgy érzi, évezredeket öregedett, holott csak egy kicsit megnőiesedtem és kikupálódtam? Nem mintha előbbire büszke volnék, minden erőmmel azon vagyok, hogy minél kevésbé nőiesre szabott ruhákat vegyek magamra, hogy elvonják a figyelmem a természet adta dombokról és völgyről.
- Régi tartozásokat illik leróni – bólogattam beismerőn.
Végül is, annyiszor mentette meg az életemet, legalább annyiszor, mint én az övér, ha már erre jár, az a legkevesebb, hogy megetetem. Észrevettem azt a csepp hálát, apró volt, mint egy hópihe, és mintha a gyertya heveny fényében mosolyogtam volna, de mire a férfi megragadta volna a pillanatot, már el is tűnt. Nem tettem szóvá a köszönetét, inkább elraktároztam mélyre, belülre. A továbbiakra is csak bölcsen bólogattam. Biztos lenne mit mesélnie még, hisz sokáig nem voltunk társak újra.
- Ezt aláírom. – felelem az első felére, de nincs is sokkal több időm töprengeni rajta. Pimaszul elvigyorodtam – Nem csak neked. Már itthon vagyok egy ideje, de mégis amikor valaki így szólít, rögtön a nővéremre asszociálok.
Vagy anyámra… Hajh, de hiányzik nekem!
- De meg fogom szokni, nem szoktathatom le egész Deres népét róla. Ha van valami alternatíva a nyelveden, ami kiváltja ezt a titulust, ne tartsd magadban.
Először meglepődtem a nyers szóhasználaton – régen volt, hogy valaki utoljára így fogalmazzon, ilyen nyíltan, ennyire nem törődve a külvilág véleményével, de aztán elmosolyodtam, ahogy eszembe jutott, hogy tulajdonképpen mennyire hiányzott is nekem mindez. Nem megjátszani önmagam az emberek előtt, magam adni, úgy, ahogy vagyok. Ilyen szempontból a Véreb felbukkanása jót tett nekem.
- Semmit sem változtál – feleltem egy pillanatra hagyva, hogy a nosztalgia a hátára vegyen, és elrepítsen, de csak egyetlen pillanat volt az egész, mielőtt szertefoszlott az idill. – A sors bekaphatja olykor. Épp ezért jutottam arra a konklúzióra, hogy magunknak kell irányítani azt. Nem engedhetjük, hogy a sorsunk irányítson minket. Ha a sorsnak engedtem volna, most valamelyik folyóvidéki kisebb-nagyobb ház lady-je lennék, nem Deresé. Arra pedig képtelen volnék.
Eljátszadoznak az élénk, pasztellszínek kék szemem tükrében, ahogy egy hosszú pillanat erejéig eljátszadozok az opciókkal, hogy miként is fogok Cersei Lannister életének véget vetni. Nem hittem, hogy az a bosszúvágy, amit azt hittem, már a Fekete-fehér Házban elengedtem, ilyen égető tűzzel tud emészteni. De mégis. Csekély ár ezért cserébe, hogy kísérjem el Gregor-ig, hisz bár hosszú az út, de még talán nekem sem ártana, ha lenne kompániám, valaki, akire számíthatok. Legyen az barát vagy ellenség jelen helyzetben, nem számít. Nem feleltem egészen addig, amíg ki nem jött a reggeli, nem szerettem volna, ha kéretlen fülek is tanúi lesznek a beszélgetésünknek. Ez a pillanat végtelen hosszúnak tűnhetett, amíg a férfi a döntésemre várt, és magam is bevallom, bár én jobban táplálom magam, mint ő, a reggeli csalogató illata engem is szaporább tempóra ösztönzött. A férfi csupasz kezére, majd a gyertyafényben táncoló arcára pillantok, végül magam is lehúzom bőrből készült kesztyűmet, és a reggeli felett átnyúlva életerősen megszorítottam a férfi jobbját.
- Áll.
Ezután már tényleg nem volt más hátra, minthogy bekebelezzük, amit elénk raktak. A reggeli hátralevő részében nem szóltunk egymáshoz.

The Hound & The Wolf
515 szó | <3 | Light of Nibel |?

Vissza az elejére Go down

Ajánlott tartalom





Old debts - Arya & the Hound Empty
TémanyitásTárgy: Re: Old debts - Arya & the Hound   Old debts - Arya & the Hound Empty

Vissza az elejére Go down
 
Old debts - Arya & the Hound
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Hiányzásnapló
» Játékostárs kereső
» Arya Stark
» Welcome home, Arya

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Valar Morghulis :: Westeros :: Észak :: Deres-
Ugrás: