HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


 
Bejelentkezés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
••  Elfelejtettem a jelszavam!
Idövonal
305 AC - Az oldal történetének indulási ideje

304 AC - Ramsay Bolton és Jaenis Karstark eljegyzése

304 AC - Petyr Baelish és Margaery Tyrell eljegyzése

303 AC - Jaime Lannister felmentése a Királyi Őrségből, megválasztása mint Casterly-hegy ura és a Nyugat Őrzője

303 AC - Daenerys Targaryen Westerosra érkezése, a trón átvétele, Cersei Lannister száműzetése

303 AC - Petyr Baelish és Ramsay Bolton szövetségre lépése

303 AC - A hatodik évad vége
Chatbox
Vándorok
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (36 fő) Pént. Feb. 02, 2018 5:29 pm-kor volt itt.


Dalnokok zengték


House of the Rising Sun
by Laerys Drennelion
Hétf. Feb. 19, 2018 2:19 am


House Hawthorne
by Ryden Hawthorne
Vas. Feb. 18, 2018 12:12 pm



Emmelyne & Steffon
by Emmelyne Florent
Szomb. Feb. 17, 2018 10:03 pm


♕ Háttérhatalom kacatjai
by Margaery Tyrell
Szomb. Feb. 17, 2018 12:31 pm


Játékostárs kereső
by Ramsay Bolton
Pént. Feb. 16, 2018 11:05 pm


Playby lista
by Laerys Drennelion
Szer. Feb. 14, 2018 3:47 pm


tenarie adaire
by Petyr Baelish
Szer. Feb. 14, 2018 1:10 pm


Laerys Drennelion
by Petyr Baelish
Szer. Feb. 14, 2018 11:21 am


Elkészültem
by Laerys Drennelion
Szer. Feb. 14, 2018 3:14 am


Lord Tyrion & Lord Steffon
by Steffon Florent
Kedd Feb. 13, 2018 9:57 pm


Doran Martell
by Doran Martell
Hétf. Feb. 12, 2018 2:56 pm


Alexander Siddig
by Ramsay Bolton
Hétf. Feb. 12, 2018 2:30 pm


Karakterkereső
by Ramsay Bolton
Hétf. Feb. 12, 2018 1:48 pm


Egy férfi és egy herceg
by Oberyn Martell
Hétf. Feb. 12, 2018 12:23 am


Ryden Hawthorne
by Ramsay Bolton
Vas. Feb. 11, 2018 10:16 pm


Maisie Williams
by Margaery Tyrell
Vas. Feb. 11, 2018 2:04 pm


Tyrion Lannister
by Ramsay Bolton
Vas. Feb. 11, 2018 12:18 am



Share | 
 

 Welcome home, Arya

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

Lady, nemes úrnő


Tartózkodási hely : Deres


TémanyitásTárgy: Welcome home, Arya   Kedd Feb. 06, 2018 7:24 pm

♕ Arya & Sansa ♕
A farkasok lassan falkába verődnek, vagyis inkább remélem. Még hiányzik Stark, vajon Arya merre járhat? Él-e egyáltalán? Persze, hogy él, életre valóbb, mint néhány férfi. Sosem ismert félelmet, ezt mindig is irigyeltem tőle, ezt a tulajdonságát. Én minden voltam csak bátor nem, mindig a fényűzést kerestem, hogy mindig rám figyeljenek. Ajnározzanak, aztán a tenyerükön hordjanak, nos, ebből egyik sem történt meg. De túléltem, Joffrey-t, Ramsay-t, is. Az utóbbinál pedig azt hittem meghalok, vagy végzek magammal, még leugrani se tudok normálisan egy falról. Azt is túléltem. Az istenek nagyon akarják, hogy éljek. Most pedig célom is van, tönkre tenni a volt férjemet, Kisujjal együtt. Soha nem fogják megszerezni Északot, Derest pláne nem. Mindig mindenből felállunk, most sem volt másképpen.
- Lady Sansa! Kérem, siessen! – ront be a nagyterembe az egyik őr, kérdőn pillantok rá, intek, beszéljen már érthetően.  – Valaki azt állítja, hogy ő Arya Stark.. – hadarja, mire sietősen elfutok mellette. A saját szememmel kell látnom, hogy tényleg a kishúgom érkezett-e meg.
Döbbenten nézek rá, valami különös érzés miatt tudom, Arya itthon van, teljesen mindegy mennyit változott.
- Ő a húgom, engedjék el! – szigorúan nézek az őt fogó őrökre. Fogalmam sincs mit kéne tennem. Megölelnem? De soha sem volt olyan viszonyunk, hogy ezt megtegyem. Még akkor is, ha változtunk, változtam, én biztosan, viszont ő? Nem tudom..nem tudom mit gondoljak.
- Arya…Örülök, végre hazajöttél! – őszinte a mosolyom, hisz együtt sokkal erősebbek vagyunk.
- Biztosra veszem, hogy ennél valamit, menjünk a nagyterembe. – indulok el lassú léptekkel. John örülni fog, pont annyira, mint én, talán jobban. Ketten megértették egymást, olyan kapcsolatuk lehet ami nekem sosem lesz. Mind a ketten a testvéreim, más pedig nem is számít jelen pillanatban.  
♕ szószám ♕ megjegyzés: lesz ez jobb is ♕ zene ♕

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Lady, nemes úrnő


Tartózkodási hely : Deres


TémanyitásTárgy: Welcome home, Arya   Szer. Feb. 07, 2018 3:30 pm

Összehúztam magamon az utazóköpenyemet, annak reményében, hogy az majd segít felmelegíteni. Tudtam, hogy nem így lesz, hiába volt rajtam medvebundával bélelt kesztyű, ujjaim csontig fagytak, ahogy pedig felpillantottam a sűrű, pajkos pelyhekben hulló hóra, az a szerény sóhaj is, amit hallattam, sűrű felhőt formált, majd felszállt a vasszürke égre. Egyetlen, szerény láng melegített csak, tudtam, hamarosan kihuny, ráadásul már a korábban gyűjtött rőzse is fogyóban volt. Egyre csak atyám szavai jártak a fejemben. „Amikor lehull a hó, és fehér szelek süvítenek…” De nem bántam egyáltalán. Nekem a hulló hó, és a süvöltő, fehér szelek is egyet jelentettek. Otthon. Ez volt az otthonom, ez a Hetek által ismeretlen vidék, rücskös, és kőkeményre fagyott föld. Minél inkább hullt a hó, és minél erősebben süvöltött az a fehér szél, annál közelebb jártam hozzá. Tudtam, éreztem a zsigereimben. Idefelé egy fogadóban hallottam pletykálni néhány urat, és bár nem szokásom úton-útfélen megállni, örülök, hogy aznap betértem. Azt suttogják, elkergették a Boltonokat Deresből, és újra Stark fennhatóság alatt áll. El sem mertem képzelni, ez mit jelent. Hirtelen anyám szavai is felsejlettek a rég elfeledett sötétségből: „Mindig lennie kell egy Stark-nak Deresben”. Ha ebből indulok ki… De fogalmam sem volt, melyik testvérem volna elég ahhoz, hogy elkergesse a Boltonokat, és visszafoglalja Derest. Talán Jon. Jon-tól nem várok kevesebbet. Jaj, hogy hiányzik nekem! Ugyanakkor Jon nem volt Stark. Legalább is vannak, akik ezt mondják, és a testvéreim többsége sem tekintett rá teljes értékű Stark-ként. Nekem? Nekem ez mit sem számított, ő volt a legkedvencebb testvérem, ő pontosan látta és értette, hogy a szoknya és a hímzés nem én vagyok. Mit meg nem adnék, hogy újra öleljem! Ellenben épp emiatt kétlem, hogy ő foglalta volna vissza Derest. Sansa? Sansa biztos megtalálta a maga babaházát valahol Királyvárban. Talán nem Jeoffrey mellett, de… Ki tudja. Talán Bran vagy Rickon tért haza. Azt tudtam, hogy ki nem vár haza. Atyám, anyám, és Robb. Pedig ha még egyszer láthatnám őket, bizony isten szót fogadnék nekik! Még Sansa haját sem tépném meg. És az új ruháját sem szakítanám el. És nem fognék békát, csak hogy az ágyába rejtsem. Az emlékekre elfélmosolyodtam, a tábortüzem pedig váratlanul kihunyt, ez pedig csak egyetlen dolgot jelentett számomra: ideje továbbindulni.
Még két napba telt, mire elértem Derest. Rögtön felismertem a rideg és sötét falakat, pedig annyi év eltelt. Valahonnan bentről bátortalan, lusta füst gomolygott felfelé, elhaló, de folyamatos ütlegeléssel valaki koholta a vasat, a téli fuvallatban pedig büszkén, ugyanakkor szemmel láthatóan megviselten lengedezett a Stark-zászló, rajta családunk jelképével, a rémfarkassal. Erről egyetlen pillanatra eszembe jutott Nymeria, akit elkergettem, hogy biztonságban tudjam Jeoffrey elől. Én bolond. Mit tudtam én akkor, hogy ennek valamikor semmi jelentősége nem lesz. Tudtam, hogy Nymeria életben van, mert még gyakran álmodtam vele, de nem találkoztam vele – dacára annak, hogy áthaladtam a Folyóvidéken. Nem mondtam le róla, nem végleg, egy nap hiszem, hogy még újra találkozunk mi ketten. De most itthon voltam.
Nem tudtam volna letagadni az izgatottságot, és az örömöt, amitől a szívem táncra kélt, ahogy leléptettem a lovammal a dombról, egészen be a kapun. Illetve, szerettem volna. Pár őr az utamat állta, és az sem győzte meg őket, amikor azt állítottam, én vagyok Arya Stark, de még az sem, hogy a semmiből előrángattam pár nevet, Jon-ét, Sansáét… Ha egész őszinte akartam lenni, semmibe nem került volna észrevétlenül besurranni egy másik úton, vagy szétcsapni az őrök közt, de úgy ítéltem meg, hogy nem volna bölcs döntés. Végre itthon voltam, és bárki is lakja most Derest, az a családom, és nem volna jó magyarázkodással kezdeni ezt a hosszú, hosszú mesét, ami előttünk áll. Azt azonban nem tudtam megállni, hogy a nyelvem fékezzem, így miután az egyik őrszem elszaladt, a másik kettőt sikerült annyira felbosszantanom, hogy mire egy hótól alig kivezető sziluett közeledett felénk, engem már körülbelül vittek is volna a bitófára, úgy tartottak, szorosan, lefegyverezve, két karommal a hátam mögött.
- Nem csoda, hogy Deres elveszett, ha ilyen sörhasú lustaságokra volt bízva a védelme, mint ti ketten.
Jól esett a tréfa, bár az őrök egyértelműen nem értékelték. Bajszom alatti vigyorgásból csak egy ismerősen ismeretlen női hang rántott vissza a valóságból, és ahogy a sötét sziluettre emeltem a tekintetem, egy pillanatra cserben hagytak a szavak. A csukja alól csigában kilátszó, vörös tincsek, a kemény, kék tekintet egy pillanatra megzavart, és bár tudtam, nem lehetséges, egy pillanatra mégis anyámat véltem felfedezni bennük. Kellett pár téltől kongó, üres pillanat, míg össze tudtam szedni magam, hogy értelmes szóra nyíljon a szám.
- Sansa…  
Az őrök elengedtek, de én ennek ellenére képtelen voltam megmozdulni. Ő az utolsó, akit elképzeltem, hogy elém jön fogadni, mi több, egészen úgy öltözött, mint Deres úrnője. Nos, ez végül is érthető volt, Robb halála őt tette a rangidőssé. Annyi minden kavargott a fejemben, nem tudtam, melyik után kapjak, melyiket hagyjam kibontakozni. Tétován léptem beljebb, közelebb a nővéremhez. Annyi civódás, annyi cicaharc, annyi vér és könny, annyi csalódás, annyi veszteség és fájdalom után itt voltunk, ő és én, a Stark-ház elveszett farkasai, egy zászló alatt, az otthonunkban. Az idő, és ami volt, most úgy éreztem, mind nem számít már semmit. Ahogy egy ismerős hang a múltból, a nővérem hangja a nevemen szólított, éreztem, ahogy forró könnyek perzselik fel a szemeimet. Az idejét sem tudtam már, mikor sírtam utoljára, most mégis képes lettem volna utat adni mindennek, amit eddig magamban tartottam. Lassú léptekkel indultam meg felé, bizonytalanul, aztán amint kis önbizalmat nyertem, már képes voltam sétára váltani, amiből előbb-utóbb erőltetett menet lett, majd szégyentelen futás, hogy a végén minden szégyent és büszkeséget, múltbeli sérelmet, és nővéri ellenségeskedést félretéve szorosan átölelhessem. Itthon volt! Itthon voltam! „A magányos farkas elvész, de a falka megmarad.” Csengtek a fülemben atyám szavai, ahogy nővérem hóval borított, vörös tincseibe bújtattam az arcom. Hirtelen úgy éreztem, már nem is fázom. Hogy ennél forróbb hely nem is létezik a földön. Hallottam nővérem szavait, de alaposan megszorongattam előtte, mielőtt elengedtem volna annyira, hogy ránézhessek. Sokáig azonban nem tudtam tartani vele a szemkontaktust, szinte szégyellve, hogy így elengedtem magam, sietve a cipőm orrát kezdtem el tanulmányozni, mintha volna rajta valami igen érdekes.
- Ami azt illeti, farkas éhes vagyok! Valami meleg és tápláló most nagyon jól esne. Talán mellé valami szíverősítő ital is lecsúszik. Egy kis cipóval. Egy fél szarvas bordái. Úgy érzem, egy egész őzet meg tudnék enni!    
Kissé félénken indultam el az oldalán, a lassanként erőre kapó Deres népét és munkáját figyeltem. Magam is meglepődtem rajta, de még tudtam az utat a nagyterembe. Szinte hihetetlen, pedig hosszú évek óta nem jártam itt. Azon töprengtem, mivel is szólítsam meg a nővérem. Sosem voltunk olyan jóban, sőt, szót sem értettünk igazán, mintha nem ugyanabban a világban léteztünk volna. De most itt van mellettem, az otthonunkban, és úgy éreztem, a világ ellen is képesek vagyunk felvenni a kardot. Úgy érzem, végre megértettem, mi több, csak most értettem meg igazán atyám szavait. „Amikor lehull a hó, és fehér szelek süvítenek, a magányos farkas elvész, de a falka megmarad.
- Jon is itt van? És Bran? És Rickon? – bukott ki belőlem a kérdésáradat, szinte sajnáltam a nővéremet, amiért lépést kell tartania velem.


1161 szó x utálomakódokat x remélem, tetszik *-*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
Welcome home, Arya
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Valar Morghulis :: Westeros :: Észak :: Deres-
Ugrás: