HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


 
Bejelentkezés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
••  Elfelejtettem a jelszavam!
Idövonal
305 AC - Az oldal történetének indulási ideje

304 AC - Ramsay Bolton és Jaenis Karstark eljegyzése

304 AC - Petyr Baelish és Margaery Tyrell eljegyzése

303 AC - Jaime Lannister felmentése a Királyi Őrségből, megválasztása mint Casterly-hegy ura és a Nyugat Őrzője

303 AC - Daenerys Targaryen Westerosra érkezése, a trón átvétele, Cersei Lannister száműzetése

303 AC - Petyr Baelish és Ramsay Bolton szövetségre lépése

303 AC - A hatodik évad vége
Chatbox
Vándorok
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (36 fő) Pént. Feb. 02, 2018 5:29 pm-kor volt itt.


Dalnokok zengték
Reszkető-tenger
by Tenarie Adaire
Kedd Nov. 06, 2018 6:07 pm


Észak nem feleljt
by Laerys Drennelion
Pént. Nov. 02, 2018 1:27 pm


Halloweeni borzongás
by Margaery Tyrell
Csüt. Okt. 25, 2018 6:49 pm


Hírek
by Margaery Tyrell
Pént. Okt. 19, 2018 12:10 pm


A káosz egy létra
by Margaery Tyrell
Csüt. Szept. 27, 2018 6:32 pm



Dorne-i herceg fakó lovon
by Emmelyne Florent
Vas. Szept. 23, 2018 8:16 pm


Weddings are boring
by Arya Stark
Vas. Szept. 23, 2018 7:54 pm


Old debts - Arya & the Hound
by Arya Stark
Szomb. Szept. 22, 2018 6:29 pm


The Pink Wedding
by Arya Stark
Szomb. Szept. 15, 2018 8:24 pm


Vízi [Baratheon] Gendry
by Arya Stark
Vas. Szept. 09, 2018 12:44 pm


World of Witchers
by Arya Stark
Szomb. Szept. 08, 2018 11:08 pm


♕ Háttérhatalom kacatjai
by Margaery Tyrell
Szomb. Szept. 08, 2018 1:08 pm


Eredményhirdetés
by Balerion, az Iszonyat
Pént. Aug. 31, 2018 1:16 am


Hiányzásnapló
by Lysander
Csüt. Aug. 30, 2018 12:03 pm


World of Shadowhunters
by Vendég
Hétf. Aug. 27, 2018 7:05 pm


Clive Standen
by Rydan Blackwood
Szomb. Aug. 25, 2018 8:37 pm


Régi trükk
by Rongyos Herceg
Pént. Aug. 24, 2018 9:08 pm


Your destiny is written
by Jaqen H'ghar
Szomb. Aug. 18, 2018 10:16 pm


Resemblance
by Jaqen H'ghar
Szomb. Aug. 18, 2018 9:32 pm


Nyilvántartás
Lord
6 fő
Lady
8 fő
Ser
2 fő
Zsoldos
0 fő
Közrendű
2 fő
Vadak
0 fő
Keleti népek
3 fő
Mester
0 fő
Fattyú
0 fő
Éjjeli Őrség
0 fő
Nincstelen
3 fő
Összesen
24 fő

Share | 
 

 Reszkető-tenger

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

Lys szülötte


Tartózkodási hely : Királyvár


TémanyitásTárgy: Reszkető-tenger   Szomb. Aug. 11, 2018 10:15 pm

Ahogy a legénység végre elcsendesedett, úgy ringatta álomba a tengeren komótosan ringatózó hajó, valamint a mellette fekvő békés szuszogása, melyhez igyekezett minél közelebb férkőzve hozzábújni. Testének hője kellemesen átjárta minden porcikáját; ahogy egyre közelebb értek céljukhoz, a fagyos Északhoz, az eddig hallottak alapján nem épp bizalomgerjesztő fattyú menyegzőjére, úgy a mediterrán éghajlathoz szokott férfi egyre inkább úgy érezte, az ott honos hűvös levegő és az arról fújó jeges szelek a csontjaiba marnak. A több réteg takaró valamelyest enyhülést nyújtott reszkető tagjainak, azonban Tenarie volt az, aki átmelegítette testét, lelkét egyaránt.
Az utóbbi, vele töltött hónapokat egyik általa ismert nyelven sem képes szavakba önteni; Westeros. Yi Ti, de még anyanyelve, a fattyú valyriai dallamos, lírai nyelvén sem tudja kifejezni a számára idegen, érzést; talán csak az Essaris fiú keltett benne hasonló benyomást hatványozott erővel, mielőtt a pár hete érkező halálhíre benne is megölte azt a gyermeteg fiút, akit csupán pár kidolgozott izomzattal és sárkányokhoz méltó temperamentummal le lehetett nyűgözni. Ő volt a tűz, mely felhevítette, majd megégette testét, izzó sebeket hagyva maga után; a nő azonban maga volt az éltető víz, mely enyhítette fájdalmát, elringatta álmatlan éjszakáin, s olyan érzelmekkel töltötte el bensőjét, melyekre tudat alatt talán egész élete folyamán szomjazott.
Hajdanán, leszámítva mikor a kelleténél több bort ivott – ez nála nem volt tetemes mennyiség – éber alvó volt; ha kavargó gondolatai mellett képes volt elaludni, egy apró nesz vagy mozdulat kitörölte az álmot szemeiből. Mellette azonban úgy alszik, mint még soha korábban, melynek első, kártékony hatását most először tapasztalja, ahogy a hideg levegő utat nyer takarói alá, s hiába keresi már maga mellett szerelmét.
Talán a rideg huzat, talán a gondolat, hogy ezt most először mondta ki ilyen nyíltan, őszintén magának, arra készteti, hogy hirtelen felüljön az ágyban, hogy aztán a szemeit dörzsölve próbálja elűzni fejéből a rátörő szédülést. A helyét tapogatva még langyosnak érzi a lepedőt, ami arra következteti, nem olyan rég kelhetett fel mellőle; más helyen talán fel sem öltözne, meztelen indulna el a nő keresésére, azonban a bőrébe csípő hideg fájdalmasan tudatja, nem a Keskeny-tengerre néző szobája erkélyére készül kisétálni. Meglehet, elveti a sulykot a magára öltött hófehér bundával, de még ha össze is futna valakivel ezen kései órán, a vitorláson szolgáló emberei már megszokhatták efféle hóbortjait - s különben sem érdekelte sosem véleményük, főleg nem akkor, ha öltözködési tanácsról volt szó.
Arcára békés, meghitt mosoly kúszik, ahogy a fedélzeten végre megpillantja Tenarie-t a Hold fényében fürdőzve, egy pillanatig gyönyörködve, örökre emlékezetébe vésve a rangjával teljesen ellentmondó, fejedelmi szépségét, majd szinte nesztelen léptekkel szeli át a köztük lévő távolságot.
- Meg ne fázz – duruzsolja halkan, ahogy óvatosan a vállára teríti a prémet, majd hátulról hozzábújva öleli át, kezét ösztönösen a hasára csúsztatva. Nyakához hajolva szívja magába az édes, virágos illatát, melyet tudat alatt már nem csupán Vele, de a boldogsággal, békével és az otthon érzetével is összekapcsol, mióta először érezte meg rajta első közös fürdőzésük során, a pillanatban, mely után szökőárként törtek rá az iránta való, addig elfojtott érzelmei, vonzalmai.
- A csillagok szépsége ma sem fogható a tiédhez – bókol apró csókot hintve nyaka finom bőrére, melyet az égitest ezüstös fénye a szokásosnál is sápadtabbá tesz, mintha csak egy istennő éteri jelenése lenne.
- Nem tudsz aludni? –érdeklődi némi aggodalommal hangjában az áldott állapotára való tekintettel. Izgatottságába némi félelem is vegyül minden alkalommal, mikor a jövőjüket próbálja elképzelni; bizonytalan abban, képes e megfelelő támaszt nyújtani a nőnek az előtte álló hónapokban, majd években, azonban pusztán a pillantásával képes újra és újra lelket önteni belé, a lehető legjobban felkészítve magát az újdonsült szerepére. Előtte azonban még el kell rendeznie vele pár dolgot, melyeket nem odázhat el tovább…

_________________
Different from the moment I first saw you This time of fate is passing slowly My heart was heading towards you My heart was racing again The faint light was turned off But my eyes are lighting up again because of you Feels like I’ve loved you from a long time ago Feels like I’m being pulled by something---
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Rabszolga




TémanyitásTárgy: Re: Reszkető-tenger   Vas. Aug. 12, 2018 5:41 pm


Laerys & Tenarie


A hajout rengeteg emleket idezett vissza; mintha csak tegnap lett volna, hogy az O tarsasagaban leptem eloszor fedelzetre, hogy eloszor lattam a messze elnyulo tengert es hallottam a siralyok hangjat. Akkor a fedelzet ala lettem utasitva; a rabszolgapiacon ram adott lancok mazsas sullyal huztak megfaradt testem a padlo fele, csakugy, mint a masik ket leanyet, akiket velem egyutt vett meg. Akkor lattam utoljara hazam partjait is, a mives epuletek homlokzatait es az azurkek eget Yi Ti folott, es csak arra tudtam gondolni, hogy az otthonom hagyom magam mogott...
...de anyamnak igaza volt, amikor azt mondta, az otthonom mindig ott lesz majd, ahova a szivem huz; es az en szivem Laeryshez huzott mar a kezdetek ota, hiszen benne leltem meg azt a tamaszt, amire szuksegem volt, hogy az egesz vilagom ne doljon kartyavar modjara ram, eltemetve ezzel maga alatt. Az elmult nehany honap, ami alatt kozelebb kerultunk egymashoz, eletem talan legszebb idoszaka volt; meg ha nem is mertem remenykedni abban, hogy sorsom sokban valtozik majd, mar csak a kozelsege is eleg volt ahhoz, hogy elfeledkezzek a helyemrol a tarsadalmi rangletran. Vele onmagam lehettem, az a lany Yi Ti foldjerol, akinek szulettem; nem kellett megjatszanom valakit, aki sosem lehettem, es O elfogadott igy, vagyon es nev nelkul, ugy, hogy nem tudtam neki mast felajanlani testemen es lelkemen kivul.
Megis, a nyomaszto gondolataim nem hagynak megpihenni az oldalan; bar kozelsege olyan biztonsagerzettel tolt el, amit meg sosem tapasztaltam ezelott, olelese nem kepes vissztartani a remalmaimat, amik vegul felebresztenek. Ovatosan huzodok el tole, kibujva a takarok alol es veszem magamra az agy melle, a szekre teritett kopenyt, hogy megvedjem magam a hideg elol. Bar valamelyik konyvemben olvastam arrol, hogy Eszak joval hidegebb terulet, mint Kiralyvar es a kornyeke, arra nem szamitottam, hogy ennyire hideg lesz; es bar reszketek, nem fekszem vissza - ehelyett a fedelzet fele veszem az iranyt, kihasznalva a pillanatnyi csendet es nyugalmat, mielott a legenyseg ujra elkezdene zajos, napi rutinjat.
Az ejszaka puha leple alatt minden annyira bekes; lepteim halkan koppannak a fedelzet fa padlojan, ahogy a korlathoz setalok, hogy megtamaszkodva rajta nezzek fel az ezustos, telt holdra. Gyonyoru latvany; szine szerelmem hajanak ezustjere emlekeztet, es egy pillanatig megbanom, hogy magara hagytam az agyban - ugyanakkor egyik kezem osztonosen simitom a hasamra, ahogy emlekeztetem magam arra, hogy lassan viragzo kapcsolatunk gyumolcset hordom a szivem alatt, a gyermekunket. Amiota csak az altala hivott doktor kozolte, gyermekunk lesz, nem tudtam elhinni, hogy ez tenyleg megtortenhetett; hiszen evekkel korabban meggyoztek arrol, hogy a balesetem utan mar sosem lesz eselyem a fogantatasra, es megis... Most az O gyermeket vartam, a ferfiet, akit mindennel jobban szerettem, es aki minden bizonnyal meg mindig az igazak almat aludta a meleg agyban, amig en azon ragtam magam, megis mifele jovo ele nezhetunk.
Hiszen itt, Westeroson viszonylag szabadnak mondhattuk magunkat; de tudtam azt is, hogy elobb vagy utobb vissza kell ternunk Lysbe, es ezt akar varandosagom alatt tettuk volna meg, akar a gyermekunkkel, annak mindenfelekeppen kovetkezmenyei lesznek majd, amiktol feltem. Minden alkalommal, mikor csak arra gondoltam, mit mondanak majd a szulei, hogy egy rabszolgatol lesz majd fia vagy epp lanya, ugyanaz a kellemetlen erzes mart fagyos karmaival a szivemre; es fogalmam sem volt, hogy mondhatnam el neki, hogy felek, mint meg eddig soha.
Gondolatmenetem halk szavai szakitjak meg; feher bundaja az o melegsegevel es illataval olel korul, es csak ekkor jovok ra, hogy egeszen eddig faztam, reszkettem a hidegben. Osztonosen simulok az olelesebe, ahogy elhuzom a kezem, hogy az ove vehesse at a helyet a hasamon; aztan a kezere simitok ra, ujjaim gyengeden fuzve az oveibe, fejem a vallan tamasztva meg - hiszen kozelsege egy pillanatra megint elfeledteti velem gondterhelt gondolataimat es a remalmot, ami kiuzott mellole az agybol.
Csokja apro sohajt szakit ki ajkaim kozul; de nem jut tul sok idom arra, hogy kielvezzem a kozelseget, hiszen kerdese visszaidezi a remalmot es a ketsegeimet, amiket annyira szeretnek megosztani vele. Ovatosan kibontakozva olelesebol fordulok fele, hogy utana a korlatnak tamaszkodva huzzam ot megint kozelebb magamhoz, halovany, apro mosolyra vonva ajkaimat.
- Csupan egy kis friss levegore volt szuksegem, azt hiszem. - Fejem felrebillentve furkeszem az arcat; a puhan vallaira omlo, ezustos tincseivel szinte mar nem is evilaginak hatott, es ez elgondolkodtatott, hogy megis hogy lehetett annyi szerencsem, hogy pont ez a ferfi szentelje nekem a figyelmet es engem vigyen magaval Eszakra, mint partnert az eskuvore, amire hivatalos volt, ahelyett, hogy valamelyik kiralyvari lady-t kerte volna fel arra, hogy tarsa legyen az estere.
- Felebresztettelek? - Sutan sutom le a tekintetem, hogy jobb hijan meg mindig osszefuzott ujjainkra szegezzem azt; huvelykemmel gyengeden cirogatom kezfejenek puha boret, probalva legalabb egy pillanatra nem gondolni arra a rengeteg dologra, ami korabban elhuzott mellole az agybol. Hiszen most itt volt, mellettem... Es egyutt talan atveszelhettuk a kozeledo vihart, amitol annyira feltem. De akkor miert volt olyan erzesem, hogy o is ragja magat valamin?

_________________
I thought that I was dreaming
when you said you loved me



.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Lys szülötte


Tartózkodási hely : Királyvár


TémanyitásTárgy: Re: Reszkető-tenger   Hétf. Nov. 05, 2018 2:02 pm

Mellette ismét átjárja a nyugalom kavargó gondolatai mellett is; hiába látta atyját és annak asszonyát nem találva helyüket a világban, mikor a másik huzamosabb időre elhagyta családi fészküket, üres kifejezéssel bolyongva a tágas folyosókon, mikor azt hitték, senki sem látja őket, de egész eddig tudta átérezni, milyen az, mikor lénye egy része valóban a másikban él és csupán a közelében érzi magát egésznek. Illatát, melegét érezve, hangját, szavait hallva most ismét a teljesség tudata önti el, feltöltve élettel még kialvatlansága mellett is.
- Téged is zavar a lenti állott levegő? Sajnálom, hogy kénytelen voltalak erre a hajóra ráncigálni, ez volt a legjobb állapotban a flottában… - sóhajtja bűnbánóan, majd elmereng egy pillanatra - Hiányzik az Arany Sárkány… Voltál már rajta? – Apja legelőkelőbb, leghivalkodóbb gályájának hírére járnak több Szabad Városból is, ha másért nem is, hogy kibeszéljék miatta a férfit. Mikor megvásárolta a lomha gályát, csupán a lélek tartotta össze a korhadó gerendákat és deszkákat, de az akkor még fiatal, ambiciózus, s legfőképp dúsgazdag Drennelion örökös aranyat és embert nem sajnálva felújíttatta a tákolmányt, hogy ezzel elismerését nyerje mindenkinek, akik eddig kételkedtek rátermettségében. Csupán azzal nem számolt, hogy a számtalan díszítésnek kárát látja a hajó, s már azelőtt látszott, hogy az meg fog fenekleni, mielőtt még a felújítás végére értek volna, s a Sárkány ugyanarra a sorsra jut, mint hajdanán a Targaryen sárkányok, mik elkorcsosulva, röpképtelen hirdették hitvány módon a hajdani dicsőségüket. A gálya végül elkészült, azonban az lett a sorsa, hogy örökké a családi kikötőben rostokoljon, a tengerfenékhez rögzített cölöpökkel kitámasztva, hogy fel ne boruljon; belső pompája azonban még így is páratlan, s maga is vitt oda pár leányt, kiknek kellett némi ösztönzés ahhoz, hogy széttegyék a lábukat. Abban azonban nem volt biztos, Tenarie is járhatott e már a fedélzetén, kevés szolga engedhette meg magának, hogy őrök kíséretében felengedjék őket takarítani; de ha nem, legalább talált egy dolgot, amivel elterelheti a figyelmét, ha egyszer hazatérnek és… nem is mer belegondolni, mi lesz akkor velük.
Noran halála őt is megrendítette, a gyász és bűntudat a mai napig kíséri útján, a családjának azonban biztosan nehezebb dolga van megbirkózni mindennel, hisz fiúk mellett örökösüket is elveszítették benne; ahogy a cím Mineyára szállt, úgy előtérbe került jómaga is, kit már gyermekkorában kiválasztottak leányuk jövendőbelijének. Arról még nem kapott levelet, mire jutottak sorsát illetően, megtartják hitveséül, vagy lecserélik valamelyik fivérére, ki nem idegenhoni frigyből született, de maga is félve tettei és döntésük következményeitől, az ügyet illetően csupán annyira jutott, hogy szívből jövő részvételét nyilvánította levelében, megígérve, hogy amint westerosi kötelességei engedik, személyesen is meglátogatja a családot, és megboldogult fiúk mauzóleumát. Azt még nem tudja, hogyan közli mindenkivel Tenarie-val való szándékait, abban azonban biztos volt, nem a gyászidőszak a legjobb alkalom erre.
Lágy érintése kézfején elvonja figyelmét gondolatairól, hogy ismét Reá terelje őket, s apró csókot lehelve orcájára hálálhassa meg a gesztust.
- Nem, inkább a hideg – hárítja a felelősséget inkább a zord időjárásra, mintsem kedvese hiányára, nehogy bűntudatot keltsen benne efféle ártalmatlan aprósággal, hisz nem ő tehet arról, hogy egész élete során alvási problémákkal küzdött – Kezdem bánni, hogy Északra kell hajóznunk, nem Keletre… - sóhajt lemondóan.
- Szerinted jó döntést hoztam, mikor elfogadtam a meghívást? Tudod… több áll emögött, mint csupán részt venni egy esküvőn, remélve, hogy minél több előkelőséget csípünk el a sárban dagonyázni a sokadik kupa bor után, de csupán remélni tudom, hogy atyám is belátja a jelentőségét idővel és nem tagad ki… Vagy hagynom kellene az egészet, és elfogadni, hogy nem leszek több, mint egy hálátlan fattyú, aki a bordélyára és egyéb szükségtelen dolgokra veri el szülője vagyonát? Nem hiszem, hogy Ő egy ilyen apára gondolna vissza büszkén… - cirógatja meg a nő hasát, hogy biztossá tegye, születendő gyermekükre céloz épp – De bocsánat, csupán a fáradtság beszél belőlem, alkalmasabb időpontot is találhattam ennek megvitatásához. Inkább azt kellett volna felhoznom, mennyire várom már, hogy láthassalak a ruhádban és táncolhassak veled… Csupán ez az, ami miatt várom, hogy megérkezzünk.

_________________
Different from the moment I first saw you This time of fate is passing slowly My heart was heading towards you My heart was racing again The faint light was turned off But my eyes are lighting up again because of you Feels like I’ve loved you from a long time ago Feels like I’m being pulled by something---
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Rabszolga




TémanyitásTárgy: Re: Reszkető-tenger   Kedd Nov. 06, 2018 6:07 pm


Laerys & Tenarie


A bűnbánás a hangjában összeszorítja a szívem, hiszen nem az ő hibája, hogy nem tudtam aludni, sem a hajóé, sem az úté; de nem tudom, hogyan mondhatnám neki, hogy az, ami aggaszt, az a saját bizonytalanságom azzal kapcsolatban, mi is lesz velünk.  Hiszen mellette voltam, mikor megkapta menyasszonya fivérének halálhírét; láttam megtörni benne valamit, és láttam kezének gyengéd remegését, mikor válaszlevelét írta - és nagyon jól tudtam, a fiúörökös halála miféle következményekkel járhatott a család számára. Elvégre is a leány még mindig az ő jegyese volt; és ki tudhatta, nem sürgetik-e így meg a nászukat? Nem hívnak-e vissza minket Lysbe, hogy esküvővel garantálják a két család egyesítését? Ezek a gondolatok azóta is gyötörtek, hogy mi lesz, ha visszatérve kitudódik minden, ami közöttünk volt, ha kiderül, az ő gyermekét hordom a szívem alatt?
- Semmi baj nincs a hajóval... - Halovány, biztató mosolyra húzom az ajkaimat, szabad kezem gyengéden az arcára simítva. - Csupán rosszat álmodtam, az ébresztett fel.
Szeretném vele is megosztani a gondolataimat, de nem akarok még több kétséget rá hárítani, így egyelőre nem mondok többet; hiszen biztosan lesz még erre megfelelőbb pillanat, amikor kettesben maradunk, és amikor biztos lehetek majd abban, senki sem zavar meg minket a beszélgetésben.
- Csupán messziről láttam. - Bármennyire is igyekszem felidézni magamban az emlegetett gályát, csupán annyi rémlik fel vele kapcsolatban, hogy a családi kikötőben lelhető fel és rengeteg pletyka tárgya; cselédtársaim történeteiből hallottam róla valamennyit, mikor azok a szerencsések, akik takaríthattak a fedélzetén, arról meséltek, miféle csodák lelhetőek fel rajta. Néha irigyeltem, néha sajnáltam őket; a hajó tekintélyt parancsoló méreteiből ítélve nem lehetett egyszerű dolguk, ennek ellenére olyan tekintélynek tartották a rajta takarítás lehetőségét, mintha legalább királynővé koronázták volna őket. Sosem értettem ezt a lelkesedést, bár ennek minden bizonnyal az volt az oka, hogy sosem láttam az Arany Sárkányt közelről, messziről pedig korántsem tartottam annyira lenyűgözőnek, mint amilyennek mások elbeszélései leírták. - De a cselédlányoktól hallottam, hogy gazdagon és gyönyörűen van díszitve... Bár nem tudom, mennyire volt objektív a véleményük.
Ajkaim közül apró kacaj szakad ki; hiszen emlékszem még, mennyire le voltam nyűgőzve, amikor először átléptem a Drennelionok palotájának küszöbét és először végigvezettek a folyosókon. Korábban sosem láttam ennyi gazdagságot, mint akkor, és ez egy időre még rabszolgasorsom is elfeledtette velem; igaz, Lys szépsége még hónapokkal később is lenyűgözött, és ez a mai napig nem változott. Le sem tagadhattam volna, hiányzott az ottani életem, a könyvtárban eltöltött óráink, amiket nem tettek semmissé az Ő politikai feladatai, a közös nyelvtanulás, az együtt eltöltött idő... Bár most, itt, a tengeren, az éjszaka puha leple alatt megint úgy éreztem magam, mint annak idején a családja könyvtárának rejtekében. Csak mi ketten léteztünk, és megint csak rájöttem, Laerys mennyire fontos is számomra; még ha eddig nem is mondtam ki hangosan, mit érzek iránta.
Mikor a hideget említi, apró bólintással adok igazat neki; és ösztönösen húzódok közelebb hozzá, szavait hallgatva, hogy ha máshogy nem is, de legalább a jelenlétemmel enyhíthessek valamennyit kétségein.
- Bármi is történne az esküvőn, biztos vagyok benne, hogy atyád elismeri majd az igyekezeted. Rengetegen meg sem próbálkoznának azzal, hogy bármit is elérjenek, ha a helyeden lennének. - Tekintetem lassan emelem rá, újabb, szeretetteljes mosolyra húzva ajkaimat; szeretném, ha tudná, hogy bármi is történjen, mellette fogok állni, nem hagyom magára, ígéretem szerint, amit első közös fürdőzésünkkor adtam neki. - ...és ez már önmagában olyan dolog, amire Ő is biztosan büszke lesz.
Elvégre is bármilyen sorsa lenne a születendő lányunknak vagy épp fiunknak, biztos vagyok benne, hogy Ő nagyszerű apja lesz majd; még ha lehetséges, leendő frigyéből alakuló családjában is kell majd felnőnie, fiatal menyasszonyának szárnyai alatt is... Legalább az apjával lesz. Csupán minden égiek tudják, mennyire szeretném, ha ebben nem lenne igazam, de a kétségeim újra a felszínre törnek; egy nemes ifjú és egy rabszolga, egy olyan kapcsolat, aminek ebben a világban szinte semmi létjogosultsága nincs. Mégis, sikerül elfojtanom magamban ezeket a gondolatokat, vagy legalábbis elűznöm őket arra az időre, míg nem lesz egy alkalmasabb időpont arra, hogy megvitassuk; hiszen az esküvő említése szinte gyermekien izgatottá tesz, tekintve, hogy ez a legelső, efféle esemény, amin vendégként vehetek részt. A cselédlány szemszögéből az efféle rendezvények sosem voltak izgatóak...
- Még mindig csodálkozom azon, hogy nem akartál ott lenni a ruhapróbán... Tudod, hogy a varrónő azt hitte, a jegyesed vagyok? - Nem győzök a nyelvemre harapni, mielőtt ezt kimondanám; de már csak a puszta emlékre is pír kúszik az arcomra, amit nem is tudnék hova rejteni előle, így jobb híján csak lesütöm a tekintetem, elszégyellve magam azon, mifelé butaságot mondtam. Lehet, őt nem is érdeklik az efféle apróságok; hiszen akkor sem akart ott lenni, amikor az általa kiválasztott varrónő elhozta vendéglátóink palotájába a ruhát, amit a bálra rendelt. Vagy ez valami babona volt, amit még nem ismertem? - Ugye... tudod, hogy nem tudok táncolni?
Utolsó mondatom viszont már csak szégyenteljes motyogás; tudom, hogy már rég mondanom kellett volna neki, hogy soha nem tanultam meg táncolni, de amikor megkérdezte, szeretnék-e a kísérője lenni, csupán az ezernyi pillangóra tudtam koncentrálni, ami életre kelt bordáim fogságában. És most, mikor már fél úton voltunk az esküvőre, már szégyelltem bevallani, hogy nem is tudok táncolni; de nem akartam szégyent hozni rá a lagzin, hogy ott tudja meg, potenciálisan két bal lábam van (bár ezt sem tudhattam, hiszen sose tanultam meg táncolni). Így meg legalább volt ideje elgondolkodni azon, melyik ladyt kéri majd fel, ha a lagzin leszünk...

_________________
I thought that I was dreaming
when you said you loved me



.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom





TémanyitásTárgy: Re: Reszkető-tenger   

Vissza az elejére Go down
 
Reszkető-tenger
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Valar Morghulis :: Senkiföldje :: Valahol a világban-
Ugrás: