HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


 
Bejelentkezés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
••  Elfelejtettem a jelszavam!
Idövonal
305 AC - Az oldal történetének indulási ideje

304 AC - Ramsay Bolton és Jaenis Karstark eljegyzése

304 AC - Petyr Baelish és Margaery Tyrell eljegyzése

303 AC - Jaime Lannister felmentése a Királyi Őrségből, megválasztása mint Casterly-hegy ura és a Nyugat Őrzője

303 AC - Daenerys Targaryen Westerosra érkezése, a trón átvétele, Cersei Lannister száműzetése

303 AC - Petyr Baelish és Ramsay Bolton szövetségre lépése

303 AC - A hatodik évad vége
Chatbox
Vándorok
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 0 vendég :: 1 Bot

Folyami Walder, Lysander

A legtöbb felhasználó (36 fő) Pént. Feb. 02, 2018 5:29 pm-kor volt itt.


Dalnokok zengték
The Pink Wedding
by Ramsay Bolton
Today at 12:48 am



Régi trükk
by Rongyos Herceg
Yesterday at 9:32 pm


Clive Standen
by Margaery Tyrell
Yesterday at 9:06 pm


Temporary goodbye
by Margaery Tyrell
Yesterday at 7:33 pm


Játékostárs kereső
by Petyr Baelish
Kedd Aug. 14, 2018 4:25 pm


Ármány és szerelem
by Rydan Blackwood
Hétf. Aug. 13, 2018 10:12 pm


Farkaséhség
by Lysander
Hétf. Aug. 13, 2018 10:08 am


Hiányzásnapló
by Tenarie Adaire
Vas. Aug. 12, 2018 9:11 pm


a romlás hipotézise
by Sair Von
Vas. Aug. 12, 2018 6:45 pm


Reszkető-tenger
by Tenarie Adaire
Vas. Aug. 12, 2018 5:41 pm


Playby lista
by Rydan Blackwood
Vas. Aug. 12, 2018 12:53 am


Titulusfoglaló
by Daenerys Targaryen
Vas. Aug. 12, 2018 12:12 am


Esküvői meghívó
by Ivy
Szomb. Aug. 11, 2018 11:44 pm


Daenerys Targaryen
by Petyr Baelish
Szomb. Aug. 11, 2018 11:26 pm


Elkészültem
by Daenerys Targaryen
Szomb. Aug. 11, 2018 10:23 pm


the master and his slave
by Tenarie Adaire
Szomb. Aug. 11, 2018 6:52 pm


Rydan Blackwood
by Ramsay Bolton
Szomb. Aug. 11, 2018 5:57 pm


Old debts - Arya & the Hound
by Sandor Clegane
Pént. Aug. 10, 2018 2:14 pm


Ami csillog a fényben
by Lysander
Csüt. Aug. 09, 2018 8:39 pm


Nyilvántartás
Lord
6 fő
Lady
8 fő
Ser
2 fő
Zsoldos
0 fő
Közrendű
2 fő
Vadak
0 fő
Keleti népek
3 fő
Mester
0 fő
Fattyú
0 fő
Éjjeli Őrség
0 fő
Nincstelen
3 fő
Összesen
24 fő

Share | 
 

 Resemblance

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

Arcnélküli ember


Tartózkodási hely : ► Anywhere


TémanyitásTárgy: Resemblance   Szer. Jún. 13, 2018 9:59 pm




Tanarie ⚔ A Férfi
Who you really are?
Arcok, vonások, testek. A tömegben csak ő is egy porszem, nem több, egy arc, ki egy a sok közül, ki senki. Braavos és Királyvár ilyen mód nem sokban tér el, talán Braavosnak kicsivel színesebb, délibb beütése van, de ott is sokan vannak a világ pontjairól, nincstelentől a legrangosabbakig, mindenki. Ezer arc, ezer szem, ezer mondat, és semminek nincs közöttük értelme, mind csak egy élet - kezdet és vég összefonódása, pont az, ami a kettőt elválasztja egymástól.
Míg régen a Lannister hacuga csörgött rajta, hiszen Cersei nem különösebben tett a hadviselésre, Királyölő meg el volt foglalva kezetlenségével, most, hogy Daenerys került a trónra, megváltoztak a dolgok. Jó irányba? Rossz irányba? Az Arctalanok sosem kötődtek az uralkodókhoz, teljesen függetlenek voltak, tőlük, így Jaqen számára is csak a királynő egy lett a Valakikből. Jelentős személyiség, de pótolható lenne, ha véletlenül meghalna, mint mindenki. Ugyan, Jaqennek meg volt róla a maga véleménye, de azt szépen megtartotta magának, hiszen Ő senki, hogy legyen saját gondolata, ha nem is létezik? Az Arctalanok legnagyobb fegyvere, hogy nem léteznek, és erről még a királyok, királynők sem tudnak, Daenerys sem, pláne, hogy ő aztán nem is Westeroson szocializálódott. Ifjú királynő, kinek még rengeteget kell tanulnia, de ez nem jelenti azt, hogy nem lenne a trónra való... Csak ne üssön a felmenőire, oly értelemben, hogy az uralkodó mégis csak egy népért felelős, nem pedig csak saját magáért.
Így hát a legújabb palotaőrségnek az egyenruháját kellett magára öltenie, amit természetesen nem lehet kapni minden második boltban, így aztán egy közlegény esett áldozatul a számára, de arcát ellopva, viszont nyílt járása volt a palotában dolgok intézésére. Senkinek fel nem tűnt... Hogy is tűnt volna fel? Láthatatlan volt, léptei sem hallatszottak. Soha senki nem látta, nem hallotta, nem találkozott vele, hogy arról később majd beszéljen.
Pont így járta a város utcáit is. Szemrevételezte a dolgok menetét, de ritkán folyt bele az élet történéseibe, neki nem az igazgatás a feladat... Sosem volt az, ő csak kap egy nevet és azt teszi senkivé, de nem tud valakit gazdagabbá, szegényebbé tenni. Elmerengve járt ezzel a gondolattal, talán most először elmélkedett azon, hogy a Sokarcú Isten miért csak életet vesz el, hogy egy másikat megmentsen, miért csak ennyi az ő parancsa? Nem mintha megkérdőjelezné, már rég nem teszi. Egyszer tette és az egy életre szóló tanulságot adott. Egyszer ingott meg, újra nem akar. Ő nem az, aki nem tanul a hibájából.
Végül arra lesz figyelmes, hogy az utca közepén tolakodás alakul ki, két fél, ha nem több veszekszik valamilyen árún. Nem éppen ritka sosem az ilyen azok között, kik napról napra élnek. Jaqen ismeri ezt az életet... Ugyan, olybá tűnik, mintha egy más valakinek az élete lett volna, de ő pontosan ismeri, akárhány arcot is választ, legyen épp egy gazdagé, vagy szegényé, akkor is emlékszik erre az érzetre, amit most csak külső szemlélőként figyel. De ahelyett, hogy megnyugodnának a kedélyekre, egyre inkább csak eldurvul, ahogy még több illető kapcsolódik bele, félő, tényleg hatalmas verekedés alakulna ki belőle, már pedig... Ahogy körbenéz a társaságon, tudja, itt senkinek sem kéne meghalnia.
Kardjára simul egy pillanatra a keze, végül csak elereszti a fegyvert, teljességgel szükségtelen, majd pedig belépve a veszélyes zónába, kinyúlva ragadja meg az idiótákat és hatalmasat rántva rajtuk kezdi elemekről szétszedni az embereket. Akinek nem tetszik, azt még megspékeli valamivel, de oly könnyedén csúszik át közöttük, veszik el a szemük elől, mintha ott sem lenne, míg végül a magját meg nem találja a bajnak. A vörös képűt ragadja meg, és húzza el egy szórakozott mosollyal.
- Takarodj - leheli, suttogja, amitől a hangja olyan, mint suttogás a szélben. Elenyészik, de az elmémben él, utasít, mozgat. Egyiket a másik után löki, taszítja, míg végül annyira meglazul a halmaz, hogy észreveszik magukat és az egyenruhát is, amitől aztán többen távozóra fogják. De van, aki inkább másra kíváncsi...
Az egyik, minthogy lelépjen, inkább egy lányt kezd fixírozni, és tesz felé egy közelebbi lépést, hátha az utca faláig sikerül szorítani, vagy ki tudja, hogy a gyarló, mocskos kis elméje mit is talált ki időközben. Jaqen nem is kíváncsi rá, megkopogtatja vállát, és egyenesen behúz neki, legalább elveszti az emlékezetét, és végre nyugta lesz mindenkinek. Valóban. Ez a mozdulat volt a végszó, mikor mindenki felfogta, hogy nem kéne tovább fűteni a dolgot egy katonával szemben, még ha Jaqen pont anyira volt katona, mint a többiek. Minden csak díszlet, egy maskara, egy álca, egy személyiség, amit kreált, hogy továbbra is senki legyen. Senki sem ismerhesse...
- Elnézését kérem - suttogta a lánynak, hogy ennek kellett szemtanúja lenni, miközben átlépett a félájultan, akit vagy feltakarítanak, vagy ébredhet arra, hogy a koszban fekszik, noha... neki teljesen mindegy már.
Jaqen szemügyre vette a keleties vonásokat, hiszen Királyvárban azért nem mindennapi a mandulaszem, amihez sötét, egyenes hajkorona tartozott. Yi tiből származik, vajon? Westeros sok mindenkit vonz még azt is, aki azon kívül lakik...
Csak intett a lánynak, hogy jobb, ha kicsit arrébb sétál, mielőtt, valami butaságra kerülne sor. Az ostobákkal ez a baj... Sosem lehet tudni, mikor jut az eszükbe egy kis meggondolatlanság.

⚔ :Bocsánat, hogy ennyit késtem vele >< remélem nem vészes, kezdők nem az én legjobbjaim, de ígérem, lesz jobb azért... ⚔
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Rabszolga




TémanyitásTárgy: Re: Resemblance   Pént. Júl. 06, 2018 10:28 pm

Hosszu ideig Tenarie Adaire meg hitt abban, hogy a szituacioja javulhat.
Hiszen mikor gazdajaval elindultak Lysbol, sajat fuleivel hallotta azt a beszelgetest, amibol megtudta, hogy kiralyvari vizitjuk nem fog orokke tartani, hogy csupan stabil uzleti kapcsolatokat kell kiepiteniuk, aztan visszaternek oda, ahonnan jottek - es o azota is ugy dedelgette sziveben a remenyt erre, mintha legdragabb kincse lett volna... De a napokbol lassan hetek lettek, es a szituacio semmit sem valtozott, sot; a lany szamara csupan rosszabb lett.
Bar biztos volt abban, hogy a legtobb cselednek nem volt sokkal jobb sorsa nala, megsem szolt nekik vissza soha; bar minden egyes szitokszo, amit iranyaban mondtak ki, ujabb es ujabb sebeket ejtett rajta, megis felszegett fejjel viselte el oket, pancelt vont maga kore beloluk es maganyos pillanataiban visszaidezte magaban azokat a szavakat, hogy hamarosan visszaternek Lysbe; es remenykedett, hiaba dolt minden remenye kartyavar modjara a fejere. Ahogy az ido mulasaval gazdajanak egyre tobb feladata lett, neki annal tobb jutott a maganybol; talan ez is vezette ot ra arra, hogy onkenyesen hagyja mogott vendeglatoik hazat minden reggel es vegye nyakaba a varost, hogy minel tobb reszletet ismerje meg, mielott maguk mogott hagynak azt. Igazabol senki sem figyelt oda arra, mit csinalt; minden bizonnyal a vengedlato csaladjuk legtobb cseledje orult is, hogy nem labatlankodott korulottuk, vagy a kertben, hanem nyomat sem lehetett latni egeszen estig.
De szerencseje a mai napon cserben hagyta; amiota csak kilepett a haz kapujan, valaki minduntalan ramorrant, hogy ne labatlankodjon ott, ahol nem kene - es olyankor sietosen allt tovabb, befordulva a legkozelebbi utcasarkon, hogy a leheto legmesszebb keruljon a potencialis veszelyforrastol; es valahogy igy jut vegul a piacterre, sietos leptekkel, szinte mar futva, hiszen meg volt gyozodve arrol, hogy valaki egesz eddig kovette. Minden remenye a tomegben van, hogy majd abban elrejtozve sikerul diszkreten tovabb allnia es a varosnak egy biztonsagosabb reszebe jutnia.
De valami visszatartja; az arcaba hullo, szetzilalt hajtincsek mogul latja csak, hogy valaki tekintete iranyaban villan, agressziven, parancsoloan, mint annak idejen ferjenek pillantasa, mielott a foldre lokte volna, hogy rajta elje ki duhet; remulete a masodperc toredeke alatt lesz urra rajta es gyokerezteti a foldbe a labait, kihagyva egy utemet szivenek dobbanasaibol. De a vart tamadas sosem tortenik meg; es mikor vegre erot vesz magan ahhoz, hogy szemeit kinyissa, mar csak azt latja, hogy tamadoja nem messze tole fekszik a foldon, eszmeletet vesztve.
Es bar beletelik par pillanatba, de tekintete vegul megtalalja megmentojet; elotte all, valoszinuleg itt is volt egesz vegig, de eszre nem vette volna, ha nem szol hozza - es szavaira csupan apro bolintassal reagal, meg mindig bizonytalanul azzal kapcsolatban, mi is tortent az elmult par pillanatban; de aztan szegenyes neylvtudasabol elokaparja azt a ket szot, amit talan leghelyenvalobb lenne kimondania, halaja jeleul.
- En... koszonom szepen. - Hangja elhalo suttogas csak; sietosen hajol meg megmentoje elott, ugy, ahogy a rabszolgapiacon tanitottak meg neki, tekintetet buntudatosan szegezve a foldbe, amiert valakinek, aki joval fontosabb nala, idejet pocsekolta azzal, hogy megmentesre szorult. Es egy pillanatra megint ferje hazaban erzi magat, megalazva es gyengen; de az erzes gyorsan tovaszall, ahogy felegyenesedve vegre tekintetet is fel meri emelni, meg ha tudja is, hogy amit tesz, helytelen - de nem birja megallni, es orcait halvany pir onti el, mikor veletlenul felveszi a ferfival a szemkontaktust; de aztan jelzesere par lepest odebb megy, azzal a gondolattal, hogy talan tenyleg tovabb kene allnia...
...de valami visszatartja.
Nem futhat csak igy el; a ferfinak tartozik egy rendes koszonettel es bocsanatkeressel, amiert miatta faradnia kellett, igy vegul csak a fal melle huzodva var, hogy a szituacio valamennyire lecsendesedjen; es eszre sem veszi, mikor ujjai elkezdenek jatszani egy hosszu, ebenfekete hajtincsevel, ahogy elgondolkodik azon, mit is mondhatna... anelkul, hogy szegyent hozan magara szegenyes nyelvtudasaval.


Jaqen & Tenarie



// ne haragudj, hogy eddig tartott... de lesz ez meg jobb is, csak vard ki :3

_________________
I thought that I was dreaming
when you said you loved me



.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Arcnélküli ember


Tartózkodási hely : ► Anywhere


TémanyitásTárgy: Re: Resemblance   Csüt. Júl. 12, 2018 8:16 pm




Tanarie ⚔ A Férfi
Who you really are?
Az, hogy Nincstelennek született, eléggé meghatározta, hogyan is viszonyul a feljebbvalókhoz, hiszen mindenki felette áll. Azonban, ahogy a Sokarcú Istenhez szegődött, ez a kép úgy dőlt romokba,  hiszen hordta már rangos és rangtalan emberek arcát egyaránt, és a kettőt csak a vagyon különböztette meg, amúgy ember és ember között nincs különbség. Különös, mégis a mai emberek micsoda hócihőt képesek a pénzből csinálni, pedig az nem több, mint egy fémforma... Jelentése csakannyi, amit az idő és a hagyomány ráruházott. A pénz lehetne akár egy fadarab is, míg lehet vele fizetni, addig értéke van, nem tovább. Egy Nincstelennek milyen értéke van? Régen voltak világmegváltó gondolatai, de ahogy felnőtt, lassan rájött, az, hogy a Sokarcú istent szolgálja, az nem jelenti azt, hogy önkényesen, vágyaitól vezérelve segítsen másokon. Mindenkinek megvan a maga helye az életben. Ő mint külső, mint egy Senki, hogy akarjon ezen változtatni? Átérezni tudja magában, nem több. Ahogy most is a védtelen lányt, akivel ki tudja, hogy  mi történt volna, ha azt az idiótát eszméleténél hagyja. Nem önmaga miatt tette... Egyszerűen nem teheti önmaga miatt, hiszen nem létezik. Különös kérdés egy Arctalannak, mi az, hogy létezés? Ő létezik? A Senki létezhet?
Körbepillant, akar-e még valaki zat csapni az utcán a puffanásával, de úgy tűnik az előbbi tette, és rajta a díszes, fényes Targaryen egyenruha eléggé beszél. Mire képes egy ruha? Pedig ha sejtené egy is, hogy Ő pont annyira Targaryen katona, mint amennyire régen Lannister volt... De az álarcok szükségesek. Kell valakit eljátszani, kell az embereknek valaki, aki csak elmegy mellettük az utcán akár.
Nem különösebben várta a férfi, hogy megköszönjék neki, de annak tudatában, csak egy bizalmas, halovány mosoly csúszik vékony ajkaira, ahogy acélkékes tekintete visszakúszik a lányra. Miért van még itt? Összetekintve Jaqent különös, szinte nosztalgikus, messzi érzés keríti hatalmába, ahogy a sötét mandulaszemekben régi önmagát véli felfedezni. Egy tükörképet, ugyanazt azt a furcsaságot, ahogy ő is szemlélte a nagy embereket, akik jóval felette voltak. Akik Valakik voltak. A lány is ezt érezheti, amiért kicsit sajnálja, hogy pont most van rajta ez a gúnya, mely teljességgel nem illik hozzá, de kit is kéne bemutatnia? Talán a Lannister katonát? Talán a Vándort? Vagy azt a többi száz és száz nevet, akit már viselt? Egyiket sem, egy Arctalannak minek kapcsolódnia más emberekhez? Itt a bökkenő, hogy az ember is társas lény...
Ahogy a lány arrébb sétál, már nem tekint utána. Sustorgó horda felé lövell egy rideg tekintetet, ahogy az arrébb vonul, és végre a piac is elcsendesedik. Szinte, mintha mi sem történt volna, kivéve azt a felfordulást, ami maradt utána, pár összetört edény, egy eltiport sál és a vissza-visszatekintő, sunnyogó emberek. Királyvár sosem változik...
Már majdnem indulna, ahogy az utolsó pillantásokkal simogatja meg a teret, ahogy meglátja, hogy a lány még mindig ott áll a falnál, egyik apró ujjával haját csavargatja. Várakozik, süt egész lényéből ez a kisugárzás. Igen, Jaqen ezért szereti elkerülni a nemesi csoportokat, mert a sajátjaival sokkal könnyebben és nyíltabban tudja megértetni magát, mégis csak köztük nőtt fel. Pedig a kiképzés ezer arcot adott neki, de nem kőből van, hogy a szíve ne húzzon valamerre.
- Először vagy Királyvárban? Jobb, ha legközelebb az ilyeneket elkerülöd - intézi hozzá szavait barátságosan. - Essos kicsit más, mint Westeros.

⚔ :3 ⚔
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Rabszolga




TémanyitásTárgy: Re: Resemblance   Szomb. Júl. 14, 2018 12:58 am

Vart.
Hogy mire? Maga sem tudta.
Miutan elso remulete elmult, gondolatai vad vagtaba kezdtek, ahogy elgondolkodott azon, megis mit tett rosszul, amiert ezt kapta cserebe; elvegre is valamilyen oknal fogva mar a nap kezdete ova nem volt szerencseje, a negativ esemenyek ugy kisertek minden leptet, mintha csak buntetni akarnak azert, amit tett, szabad utat engedve ezzel engedetlensegenek. Vajon most tert vissza hozza az univerzum buntetese? Nem tudta; de ahelyett, hogy biztonsagat keresve indult volna tovabb, kitartoan szobrozott a fal toveben, kitartoan tekergetve egy hajtincset ujjai kozott, mintha az segitett volna a gondolkodasban. Pedig nem segitett; talan csak annyiban, hogy legalabb addig sem toporgott zavartan, testsulyat egyik labarol a masikra helyezve, mint annak idejen, mikor alig birta lekuzdeni idegesseget, mielott megismerte volna a ferjet. Igaz, a helyzet akkor rengeteg mindenben kulonbozott ettol; ami hasonlo volt, az a felelem es zavar kevereke, amit erzett, mikor elgondolkodott azon, megis melyik szavak lennenek a legillendobbek az adott szituacioban.
Aztan raebred, hogy varakozasabol nem sok eredmeny fog szuletni, amig nem dont ugy, hogy tenyleg cselekedni is fog; bar csak egy apro, bizonytalan lepesre futja a ferfi iranyaban, majd kerdeset meghallva egy apro, szegyenlos mosolyra, ahogy elgondolkodik a valaszan.
- Igazabol... itt elek mar egy ideje. - Ajkai kozul halk sohaj szakad ki, ahogy ezt kozli; hirtelen ebred ra, hogy hianyzik neki Lys, az ottani felhotlenseg, az, hogy ott joval kevesebb ketsege volt mindennel kapcsolatban, hogy ott nem erezte magat foloslegesnek. - De ez az elso alkalom, hogy ilyen szituacio reszese voltam... Meg egyszer koszonom, hogy kozbelepett, uram.
Ovatosan hajt fejet elotte, tekintetet futva vezetve vegig egyenruhajan; nem erti, egy katona miert is vesztegetne idejet egy atlagos szolgalolanyra, rabszolgara, amikor biztosan van jobb dolga is; es nem tudja, igazabol mennyit oszthat meg vele, igy vegul felegyenesedve csak egy apro mosollyal illeti ot meg, mielott elmejebe bevillanna egyetlen, kosza gondolat, par szo, amit batran kimondhat, anelkul, hogy felnie kene esetleges nyelvi hiabitol.
- Legkozelebb jobban vigyazok majd. - Es szegyenlosen suti le szemeit megint; kifogyott a szavakbol, igy zavaraban csak egyik labarol masikra helyezi testsulyat, abban a remenyben, hogy ez valamit segit majd...
...de nem segit.


Jaqen & Tenarie

_________________
I thought that I was dreaming
when you said you loved me



.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom





TémanyitásTárgy: Re: Resemblance   

Vissza az elejére Go down
 
Resemblance
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Valar Morghulis :: Westeros :: A Korona földjei :: Királyvár-
Ugrás: