HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


 
Bejelentkezés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
••  Elfelejtettem a jelszavam!
Idövonal
305 AC - Az oldal történetének indulási ideje

304 AC - Ramsay Bolton és Jaenis Karstark eljegyzése

304 AC - Petyr Baelish és Margaery Tyrell eljegyzése

303 AC - Jaime Lannister felmentése a Királyi Őrségből, megválasztása mint Casterly-hegy ura és a Nyugat Őrzője

303 AC - Daenerys Targaryen Westerosra érkezése, a trón átvétele, Cersei Lannister száműzetése

303 AC - Petyr Baelish és Ramsay Bolton szövetségre lépése

303 AC - A hatodik évad vége
Chatbox
Vándorok
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (36 fő) Pént. Feb. 02, 2018 5:29 pm-kor volt itt.


Dalnokok zengték
Reszkető-tenger
by Tenarie Adaire
Kedd Nov. 06, 2018 6:07 pm


Észak nem feleljt
by Laerys Drennelion
Pént. Nov. 02, 2018 1:27 pm


Halloweeni borzongás
by Margaery Tyrell
Csüt. Okt. 25, 2018 6:49 pm


Hírek
by Margaery Tyrell
Pént. Okt. 19, 2018 12:10 pm


A káosz egy létra
by Margaery Tyrell
Csüt. Szept. 27, 2018 6:32 pm



Dorne-i herceg fakó lovon
by Emmelyne Florent
Vas. Szept. 23, 2018 8:16 pm


Weddings are boring
by Arya Stark
Vas. Szept. 23, 2018 7:54 pm


Old debts - Arya & the Hound
by Arya Stark
Szomb. Szept. 22, 2018 6:29 pm


The Pink Wedding
by Arya Stark
Szomb. Szept. 15, 2018 8:24 pm


Vízi [Baratheon] Gendry
by Arya Stark
Vas. Szept. 09, 2018 12:44 pm


World of Witchers
by Arya Stark
Szomb. Szept. 08, 2018 11:08 pm


♕ Háttérhatalom kacatjai
by Margaery Tyrell
Szomb. Szept. 08, 2018 1:08 pm


Eredményhirdetés
by Balerion, az Iszonyat
Pént. Aug. 31, 2018 1:16 am


Hiányzásnapló
by Lysander
Csüt. Aug. 30, 2018 12:03 pm


World of Shadowhunters
by Vendég
Hétf. Aug. 27, 2018 7:05 pm


Clive Standen
by Rydan Blackwood
Szomb. Aug. 25, 2018 8:37 pm


Régi trükk
by Rongyos Herceg
Pént. Aug. 24, 2018 9:08 pm


Your destiny is written
by Jaqen H'ghar
Szomb. Aug. 18, 2018 10:16 pm


Resemblance
by Jaqen H'ghar
Szomb. Aug. 18, 2018 9:32 pm


Nyilvántartás
Lord
6 fő
Lady
8 fő
Ser
2 fő
Zsoldos
0 fő
Közrendű
2 fő
Vadak
0 fő
Keleti népek
3 fő
Mester
0 fő
Fattyú
0 fő
Éjjeli Őrség
0 fő
Nincstelen
3 fő
Összesen
24 fő

Share | 
 

 Emmelyne & Steffon

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

Pénzmester


Tartózkodási hely : Királyvár


TémanyitásTárgy: Emmelyne & Steffon   Szomb. Feb. 03, 2018 11:55 pm




A királynő trónra lépése óta egy-két napnál tovább egyszer sem tartózkodtam távol az udvartól, a kistanácsban volt rám szüksége. A korona tartozásai rendeződtek a Vasbankkal, ahogy a beérkező adók, vámok és uralkodói monopoljövedelmek is szabadon áramlottak a kincstárba - nem volt szükség tárgyalásokra, a nemesek és a kereskedők is önként tettek eleget kötelességeiknek. Ezúttal sem a birodalom ügyei szólítottak el Királyvárból, hanem egy saját üzlet. Viharvégnél vettem szemügyre néhány ígéretes csikót, amelyet egy kisnemes ajánlott fel krónika hosszúságú levelében. Fenntartásokkal kezeltem az ajánlatát, de adtam neki egy esélyt, hisz ráfért volna a vérfrissítés a ménesre. Sajnos potyára tettem meg az utat, ugyanis egy öszvérnek is több hasznát vettem volna, mint azoknak a rusnya jószágoknak, amiket "különleges egyedekként" próbáltak rám sózni.
Két hétig tartott az út oda és vissza, ennyi idő alatt mindössze egy üzenetet váltottam a leányaimmal. Megérdeklődtem tőlük, minden rendben zajlik-e Királyvárban, noha a válasz egyértelmű volt számomra. Ugyan mi rossz érhetné őket a királynő és támogatói védelmében? Úgy véltem, egyelőre semmi. Balgaság lett volna azt gondolni, hogy manapság bárki is tökéletes biztonságban élhet, de a lányaim azon kevesek közé tartoztak, akiknek alapvetően kevesebb félnivalójuk volt.
Kora reggel lovagoltunk be a kíséretemmel a kapukon. Más esetben biztosan azonnal a lányok üdvözlésére siettem volna, de mivel úgy sejtettem, még biztosan alszanak, a saját lakrészembe tértem vissza. Régen hányszor mondtam nekik, hogy ne olvassanak hajnalig gyertyafénynél, mert utána képtelenek lesznek felkelni... A nyakamat tettem volna rá, hogy sosem hallgattak az intő szóra. Én pedig sosem tudtam kellő szigorúsággal bánni velük, különösen nem egy ilyen ártatlan ellenszegülésért. Tulajdonképpen örültem, hogy ilyen lelkesedéssel forgatták a könyveket, mérhetetlen büszkeséggel töltött el, hogy bizony, az én leányaim különlegesek.
Mint minden utamról, erről is hoztam ajándékot mindkettejüknek. Nylának egy sárkányüvegből faragott rókát, Emmelyne-nek pedig egy régi verseskötetet, amely a Viharföldek kedvelt dalnokainak szerzeményeit gyűjtötte egybe. Alig vártam, hogy odaadhassam nekik, pedig már nem voltak kislányok, akik türtőztetni sem tudták magukat a meglepetés gondolatától. Hármunk közül egyedül én vártam még mindig ugyanazzal a mérhetetlen izgalommal, hogy mit fognak majd szólni az ajándékaiknak.  


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Lady, nemes úrnő


Tartózkodási hely : Királyvár


TémanyitásTárgy: Re: Emmelyne & Steffon   Vas. Feb. 04, 2018 1:31 am

>> Emmelyne & Steffon


* * *
"A kötelék, mely igaz családod összefűzi, nem a vér, hanem az egymás élete iránti tisztelet s a benne lelt öröm."

* * *

Nagyjából tudtam, atyám érkezése mikorra várható, mégis – akár maga is meglepődhetne ama pontosan felfestett elképzelés valóságalapján, miszerint pirkadatig csak falom a rímeket. Nem volt ez másképpen most sem; köszönhetően annak, hogy előző éjjel ismételten sokáig olvastam, nem ébredtem meg sem a hírre, sem a sürgölődésre, pedig ha valami, hát atyám visszatérte megannyiszor felcsigáz. Mindezek ellenére illő nevelést kaptam, így illő időben, egy szolid fertályórával a tényleges bevonulást követően magamtól is felébredtem. Újabb fertályórát vett igénybe, míg selyembe bújtam, és Királyvár asszonyaihoz illő frizurát készítettem magamnak - egzotikus csavart kölcsönözve neki pár szál friss virággal -, némi kellemes, nem túl pikáns illatot magamra kenve úgy ítéltem meg, ilyen megjelenés illik egy királyvári nemes kisasszonyhoz. Máskülönben nem zavart volna a megjelenésem, odahaza Édesvízen nem volt ritka az sem, hogy hálóruhában rontottam atyámra, de mióta a nővérem eljegyezték, magam is jobban odafigyeltem a megjelenésemre. Nem kívántam férfiak tekintetét magamra vonzani, inkább azt kívántam elkerülni, hogy foltos legyen jóhírünk vászna, amin mi mindannyian oly keményen dolgoztunk, hogy tiszta maradjon. Valószínűleg mire menetkésznek titulálom magam, addigra atyám sem az udvaron van már, úgyhogy megkockáztattam, hogy egyből a neki fenntartott dolgozószobába siessek türelmetlen, mi több, egyre gyorsuló léptekkel. A szobámba vezető folyosón még egy-két ékszeremet, szoknyám ráncait igazgatva ballagtam ráérős tempóban, le a lépcsőn már kissé türelmetlenül kocogtam, az irodába vezető, szőnyeggel borított tornácon már szoknyám redőit felemelve, tagadhatatlanul futottam. Ezt a folyamatot csak azért lehetett ilyen pontosan megragadni, mert hála a mostanság olyan divatos, emelt sarkú cipőknek nagy zajt csaptam. De ahogy kopogás nélkül feltéptem atyám dolgozószobájának ajtaját, az még ennél is nagyobb zajt csapott.
- Atyám!
Egyetlen pillanatba telt, míg felmértem a terepet, már szaladtam is oda hozzá, hogy kérdés nélkül a nyakába vessem magam. A szó legszorosabb értelmében; ahogy nyakába csimpaszkodva tartottam magam, lábujjaim alig érintették a talajt.
- De jó, hogy visszatértél! Olyan hosszú volt ez a két hét! – panaszoltam.
Talán más számára úgy tűnhet, lódítok vagy sarkítok a véleményemen, én azonban valóban minden percet számoltam.
- Mit hoztál nekünk a Viharföldekről? – tértem rögtön a lényegre.
Kissé önzőnek tűnhet ez a hozzáállás, de atyám pontosan tudja, hogy nem tudok ellenállni az izgalomnak, amikor hosszabb idő után visszatér, és azt is pontosan tudja, hogy pontosan tudom, nekem, és nővéremnek is mindig készül valami aprósággal. Nővéremnek szánt ajándéka épp úgy érdekelt, mint az, amit nekem szán.
- Mesélj, mit láttál az utad során? Hoztál haza új mént? Ugye elnevezhetem?    
 Szavak: 395 × Zene × codes by Allison
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Pénzmester


Tartózkodási hely : Királyvár


TémanyitásTárgy: Re: Emmelyne & Steffon   Hétf. Feb. 05, 2018 4:57 pm




Az asztalomon gondosan elrendezve vártak az áttekintésre váró levelek és az elmúlt két hét könyvelései. Le sem tagadhattam volna, hogy ennyi ideig távol voltam, hiszen mikor napi rendszerességgel használtam ezt a szobát, sosem uralkodott benne ilyen rend. Én tökéletesen átláttam a káoszt, tudtam, hogy a hónapokkal ezelőtt kiürült tintatartó alatt hagytam a kincstárban készült leltárat, az üzleti ügyekkel kapcsolatos üzeneteimet az asztal második fiókjában tároltam a lányaim levelei mellett és még hosszasan sorolhattam volna, hogy mi hova keveredett az idők során. Az utazásom alatt azonban úgy tűnik, a szolgálók jószándékúan rendet raktak a helyiségben, és bár biztosan a kötelességtudat vezérelte őket, attól még nem örültem a túlbuzgóságuknak. Ugyanis ahogy átpörgettem a papírokat, homlokráncolva kellett megállapítanom, hogy lehetetlen kiigazodni rajtuk.
Sóhajtva az íróasztal mögötti szék támlájára terítettem az utazóköpenyem és már épp kelletlenül nekiálltam volna a holmijaim áttúrásának, amikor lendületesen kivágódott az ajtó. Fel sem kellett pillantanom, anélkül is tudtam volna, ki siet hozzám ennyire. A lányaimon kívül senki sem rohant volna be csak így a szobámba, ők viszont bármikor megtehették. Azonnal széles mosoly terült el az arcomon Emmelyne láttán és az előbbi bosszúságom is egy csapásra elpárolgott.
Szorosan öleltem magamhoz Emmelyne-t, szívem szerint felkaptam volna, hogy aztán megpörgessem, mint kislány korában. De nem tettem, mert már nem volt kislány - legfeljebb alacsony az atyjához képest.
- Hosszú, bizony... Már nagyon vártam, hogy hazaérjek hozzátok. Legközelebb kétszer is meggondolom, hogy útnak indulok-e - ingattam a fejem.
A mosolyom még szélesebb lett a kérdésére és azonnal elengedtem, hogy előhalászhassam az utazóládámból az ajándékát. A könyvet nagy gonddal helyeztem el a többi ingóság között indulás előtt, nehogy megsérüljön a díszes bőrkötés vagy elszakadjanak a régi, megsárgult lapok. Izgatottan nyújtottam a lányom felé, lesve a legapróbb rezdüléseit is. Tudtam, hogy tetszeni fog neki, mégis izgultam miatta. Mi van, ha esetleg másra vágyott? Nem említette, hogy a könyveket felváltotta volna nála egy új szenvedély, de mindig aggódtam, hogy talán csak én nem figyeltem eléggé...
- Nem hoztam új lovat, két rozoga gebét akartak eladni nekem. Életemben nem láttam még ilyen csúnya állatokat, az igahúzáson kívül nem jók semmire. Feleslegesen utaztam értük ennyit... De ígérem, ha legközelebb sikeresebb leszek, elnevezheted az új lovat, ahogy csak szeretnéd. 


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Lady, nemes úrnő


Tartózkodási hely : Királyvár


TémanyitásTárgy: Emmelyne & Steffon   Kedd Feb. 06, 2018 7:45 pm

>> Emmelyne & Steffon


* * *
"A kötelék, mely igaz családod összefűzi, nem a vér, hanem az egymás élete iránti tisztelet s a benne lelt öröm"

* * *

Addig öleltem atyámat, amíg magától el nem engedett, sőt, még utána is csüngtem rajta, mint egy szerelmes kiscsikó, annyi kedvezményt nyújtva számára, hogy a nyaka helyett a mellkasát öleltem.
- Ha legközelebb ilyen hosszú útra mész, ígérd meg, hogy magaddal viszel bennünket! Szinte unalmasak a mindennapok nélküled Királyvárban. – hízelegtem, mint egy kiscica. Már csak a dorombolás hiányzott, hogy hiteles legyek.
Amíg atyám a táskájához lépett, meglepetten körbefuttattam a tekintetem az irodáján.
- Nahát, rendet raktak. – jegyeztem meg kuncogva, mert tisztában voltam vele, hogy a felségárulás után rögtön ez az első főbenjáró bűn atyám szótárában. – Szegény bolond, szinte sajnálom.
Engedtem is menni a témát, amint előbújt az ajándékom az utazópoggyászból. Kíváncsian vettem a kezembe, megforgattam minden oldalról, és amint értelmet nyerte számomra a megkopott, arany betűk, szinte gombostűre lehetett tűzni a pillanatot, amikor felragyogott a tekintetem.
- De hisz ez a Viharföld összes balladája! Ritka kincs, hol szerezted? Jaj, nem is számít, köszönöm szépen!
Gondosan félretettem a gyűjteményt – ha már ilyen hosszú utat megtettem, nem akartam, hogy megsérüljön -, mielőtt ismét atyám nyakába vetettem volna magam.
- Nagyon örülök neki! Nylának mit hoztál?  
El is engedtem, hogy ismét hozzáférjen a csomagjához. Ez előírás volt. Amíg én nem bólintottam rá, hogy a nővéremnek hozott ajándék tökéletes, addig nem kaphatta meg. Hangtalanul szisszentem csak, míg atyám bosszús szavakkal illette a történteket, amiről tudtam, senki nem teszi őket az ablakba.
- Ó, kár! Pedig már úgy vártam őket, még be is készítettem pár nevet, mint a Melódia, vagy a Nimfa. Na, de sebaj. Mindig van legközelebb. – nevettem csilingelő hangon.
Felvettem a könyvet, odaadón forgattam az öreg lapokat a kezemben, néha megcirógattam a borítóját, vagy a gerincét, ismerkedtem a bőr tapintásával, a súlyával, mielőtt a hátam mögé rejtettem volna, karjaimmal együtt.
Itt nem volt semmi érdekes, míg odavoltál, igazán. De ha gondolod, arról szívesen beszámolok. Van kedved velem tartani a kertbe? Vágyom a friss levegőre, a dolgozószobád nekem hideg, és komor kicsit. Már nem sértésből mondom! – tettem hozzá sietve.
Itt beállt egy szívdobbanásnyi csend. Talán kettő is volt az. Tudom, már többször is átbeszéltem atyámmal ezt a történetet, de nem hagyott nyugodni a gondolat. Igazán rajta kívül nem volt más, akivel beszélhettem erről. Csak a nővérem, Nyla, de mivel épp őt érinti a téma, kizárólagos alapon csak atyámnak tudtam nemtetszésem kifejezni.  
- Ha megtörténik az esküvő, Nyla Casterly-hegyen fog élni… ? – kérdeztem mélabúsan, már-már gyermetegen.  
Utáltam a tényt, hogy el kell válnom a nővéremtől, és egyáltalán nem voltam benne biztos, hogy Jaime Lannister mellett jó helyen lesz. Ráadásul nem elég, hogy férjhez megy valakihez, akihez egyáltalán nem vonzódik, még el is hagyja a családját!  
429 szó Zene × codes by Allison
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Pénzmester


Tartózkodási hely : Királyvár


TémanyitásTárgy: Re: Emmelyne & Steffon   Csüt. Feb. 08, 2018 2:18 am




A legtöbb férfi a vagyonával, a fegyverforgatásban tanúsított tehetségével és a meghódított nőkkel szeretett dicsekedni. Az én legnagyobb büszkeségem - még a lovaimnál is nagyobb - azonban a lányaim szeretete volt. Meglepő, de gyakrabban láttam féltékenységet csillani a férfiak szemében, mikor a leányaimmal kialakított bensőséges kapcsolatról beszéltem, mint amikor a feleségeik a kelleténél kicsit látványosabban nevettek a tréfáimon. Nem lehet elítélni őket ezért, a szerelem múlandó, de a gyermekek mindig a sajátjaink maradnak.
- Az út is rettentően unalmas lett volna, hidd el nekem. Viharföldön minden annyira zord és mégis hiányzik belőle Észak durva bája. De ígérem, legközelebb magammal viszlek, ha valami érdekesebb helyre megyek. Dorne-ba, mondjuk. - Mielőtt a királynő pénzmestere lettem, gyakran jártam Dorne-ban a messze földön híres lovaik miatt, de a lányokat nem vittem magammal. Túl hosszúnak, megerőltetőnek és veszélyesnek ítéltem meg számukra, a öt király háborúja alatt az utak igazán nem voltak hölgyeknek valók. Azonban most már béke honolt a királyságban és legfeljebb attól kellett volna tartanom, hogy egy jóképű dorne-i fiú elrabolja az én Emmelyne-em szívét. Aminek, tegyük hozzá, nem örültem volna túlzottan.
- Ne is mondd, teljesen összezavarodtam ebben a hatalmas rendben. Az ember alig két hétre teszi ki a lábát Királyvárból és máris minden a feje tetejére áll, látod? - ingattam a fejem rosszallóan, bár bizonyára ő is sejtette, hogy annyira azért nem vettem a szívemre a szolgálók túlbuzgó munkáját. Atyám mindig azt tanította nekem, hogy mindenkit az határoz meg, ahogy az alatta állókkal bánik. Gyerekként túlzó szavaknak tartottam ezeket, de felnőtt fejjel már megértettem, mekkora igazság is volt ez. Könnyű nemesen viselkedni azzal, aki egyenlő velünk vagy felettünk áll, de türelmesnek lenni azzal, aki a szobánk padlóját súrolja és megérteni, hogy ő is hibázhat, már egészen más dolog.
- Inkább nem mesélem el, hogyan jutottam hozzá. Nem vagyok benne teljesen biztos, hogy a kereskedő nem lopta valahol, elég gyanús alaknak tűnt. De most már jó kezekben van a könyv és ez a lényeg - mosolyogtam rá.
Némi keresgélés után rábukkantam az utazóládában Nyla ajándékára is. A faragott róka fekete felszíne furcsán csillogott az ablakokon beáramló napfényben, kétség sem fért hozzá, hogy sárkányüvegből formázták meg.
- Mit gondolsz, a nővéred örülni fog neki? - nyújtottam át az aprócska tárgyat Emmelyne-nek.
Ahogy mindig, most is megmosolyogtam a névválasztást. Nem is ő lett volna, ha nem ennyire romantikus nevet választ a következő lovaknak. Talán nem illett egyik sem igazán egy jövőbeli csataménhez vagy akinek a csikóin majd lovagok ülnek díszes tornákon, de nekem egytől egyig tetszettek.
- Biztosan lesz legközelebb, ideje lenne új lovakat vennem. És most, hogy így mondod, határozottan hiányzik a ménesből egy Melódia és egy Nimfa...
Beleegyezően bólintottam, nem bántam volna én sem, ha a hosszú lovaglás után kicsit kinyújtóztathatom a tagjaimat. Már egészen elgémberedtek a tagjaim, több napot a nyeregben tölteni nem tesz túl jót az ember közérzetének, ezt bárki tanúsíthatta, aki már utazott messzebbre.
Az illendőség kedvéért visszagomboltam a rókás címerrel ellátott zekémet az ing felett és a karomat nyújtottam Emmelyne-nek, hogy akár indulhatunk is. A kérdésére viszont elgyötörten felsóhajtottam. Sosem mondtam ki, de Nyla eljegyzése számomra is épp oly fájó pont volt, mint Emnek. Nem árultam el neki, engem milyen kétségek gyötörnek, hiszen apjaként támaszt kellett nyújtanom nekik, nem pedig újabb félelmeket ébreszteni bennük.
- Igen, akkor Ser Jaime-vel kell tartania, ez a szokás. De majd gyakran meglátogathatod őt és a férjét is sokszor Királyvárba szólítja a kötelesség, biztosan Nyla is vele jön majd. Csak próbálná meg távol tartani őt a családjától, Nylát ismerve hamar megszabadítaná Ser Jaime-t a másik kezétől is... - Elgondolkodtam egy pillanatra. - Mi bánt ennyire a nővéred eljegyzésével kapcsolatban?
Nem tudtam biztosan eldönteni, hogy a testvére távozása, maga a vőlegény, az elrendezett házasság gondolata vagy mi zavarja őt ennyire. Engem mindegyik elkeserített, de ennek továbbra sem terveztem hangot adni.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Lady, nemes úrnő


Tartózkodási hely : Királyvár


TémanyitásTárgy: Emmelyne & Steffon   Szomb. Feb. 10, 2018 5:20 pm

Szelíden elmosolyodtam. Tudtam jól, hogy atyám mindennél jobban ismer és félt egyszerre. Tudnia kellett, hogy mindegy, merre jár, én azt mind látni vágyom. Ugyanakkor azzal is tisztában voltam, hogy kincsként dédelgetett, a köpenye szárnyai alatt, mintha még mindig kislány lettem volna. Néha azt kívántam, bár lankadna odaadása, engedné le a védelmét, és eszmélne rá, hogy már nem vagyok tízesztendős. Nem tudok karddal bánni, és nem vagyok született harcos, de talpraesett vagyok, és ő is ott volna mellettem, ha bárki az utunkba állna.
- Tudod jól, hogy számomra szemernyit sem számít, hogy hová mész. Legyen az a végletekig unalmas Viharföld, a durva bájú Észak, vagy a mediterrán Dorne. Számomra mit sem számít, hová mégy, míg veled tarthatok.
Mindhárom helyről számtalan könyvet olvastam már, és a maga módján mindegyik csábított. Érezni akartam a bőrömön Dorne könyörtelen napsütését, Észak maró fagyát, a Viharföldek istenharagját. Tervben sem volt a férjhez menetel, amíg nem jártam mindenütt, ami engem érdekelt. Nem feledkeztem meg a családi és státuszbéli kötelezettségeimről, de nem akartam úgy végezni, mint a nővérem, akit bár szintén nem kellett félteni, de valamelyest mégis csak leszűkítették azt a ketrecet, amiben eddig volt. Önző gondolkodás, mondhatná joggal bárki, és én igazat adnék neki. Miért ne lehetne kicsit élni, mielőtt végleg kifogyunk a lehetőségekből?
- Még egy ok, hogy ne hagyd el azt.
Feleltem élesen, ugyanakkor csalafinta rókavigyorral az ajkaimon. Atyám tudja, hogy a nyelvem felvágták, és azt is, hogy mindezt nem gondolom halálosan komolyan. Mint rókafióka az apja ölelésének melegében, a fülét cibálva civódtam, évődtem, de sosem lettem volna képes hegyesre élezett nyelvemet arra használni, hogy megsebesítsem.
- Ó, milyen romantikus pedig! – lelkendeztem. – Csak gondold el! Máris úgy érzem, láthatatlan kötelék alakult ki köztünk a kereskedővel! Mit tudta ő, hogy egy hercegnőnek lesz a kötet, én pedig mit sem sejtek arról, kicsoda-micsoda ő!
Ahogy áradoztam, ösztönösen billegtem egyik lábamról a másikra, ettől szoknyám jobbra-balra lengedezett, mindeközben pedig magamhoz öleltem a kötetet. Szerelmes, vad lélek voltam mindig is. De nem voltam megszelídíthetetlen. Csak még egyelőre magam sem tudtam, hogy tartsak egyensúlyt a vágyaim közt, férjhez menni és jó feleségnek lenni, de ugyanakkor látni a világot is, Essos-tól a Falig. Ahogy előkerül nővérem ajándéka, azonban felhagyok mindennel, ábrándokkal, és andalgással, hogy kézbe véve megcsodáljam a faragott rókát.
- De hisz egy gyönyörű! Obszidián? Nem, ahhoz túlságosan üveges… Nem elég tömör… - az ujjaim közt forgattam a kis tárgyat pár hosszú pillanatig, amíg belém nem csapott a felismerés. Elmosolyodtam. – Sárkányüveg… Nyla biztosan odáig lesz érte, szereti az egzotikus dolgokat.
Visszanyújtottam ezt a különös kombinációt, róka, sárkányüvegből, hogy atyám eltehesse. A szívemre vettem volna, ha az én kezemben történik vele valami, mielőtt a nővérem megkaphatná. Felragyogott a tekintetem.
- Te is így gondolod? De hisz ez nagyszerű! Tudtam én, ráadásul már látom is magam előtt, hogy milyen jó pajtása lesz a többi lovadnak. Különösen Angyalnak. Ő a kedvencem.
Valahol a szívem mélyén szándékosan tartottam fent a játékot. Persze, kit ne izgatna fel, hogy nevet adhat egy új jószágnak, mindig nagyon várom, és már van vagy tíz nevem talomban a következő méneknek, azonban tudtam én is, hogy örökké nem maradhat meg a békénk, előbb-utóbb Nyla elmegy, és rám is hasonló élet vár; de addig azon igyekeztem, hogy fenntartsam a felhőtlen boldogság látszatát.
Belekaroltam atyámba, és együtt kimentünk a kertbe. A rózsabokrok teljes pompájukban illatoztak, a szökőkutak vidáman csobogtak, méhek szorgoskodtak, és madarak énekeltek a legkékebb égről. Hajnalkával felfuttatott hintaágyhoz vezettem atyámat, először én huppantam le rá, elrendezgettem a ruhámat, majd hellyel kínáltam őt is. Természetesen nem tett boldoggá, hogy Ser Jaime-vel együtt Nyla is távozik, de azt magam is meg tudtam ítélni, hogy ez még egész szerencsés helyzet, hisz atyámnak igaza volt. Ser Jaime-vel együtt Nyla is biztosan gyakran visszatér majd Királyvárba. A tréfára elkuncogtam magam, és hogy ez ne legyen oly feltűnő, legyezőm mögé rejtettem. A kérdésre azonban fokozatosan leolvadt az arcomról a jókedv.
- Szörnyű vagyok, nem igaz? Örülnöm kéne a nővéremnek, szerencsés szövetséget kötött, jólétben lesz része Ser Jaime mellett Casterly-hegyen, és gyakran jár majd Királyvárban is, ahol láthat minket. Ennek ellenére nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy ha itt hagy bennünket, az az első lépés a családunk szétszakadása felé. Nyla eljegyzése engem helyez majd előtérbe, félek tőle, hogy nem lesz itt, amikor a legnagyobb szükségem lesz rá, félek attól, hogy egyedül maradok, ha esetleg atyámat megint elszólítja valami, félek tőle, hogy még nem vagyok elég erős megállni a saját lábamon… Ha engem is eljegyeznek, atyám marad az utolsó, aki a rókát viseli… De attól mindennél jobban félek, hogy Nyla nem lesz boldog…
Nem igazán sikerült megragadnom egyetlen fonalát a félelmeimnek, de azért reméltem, atyám így is érteni fogja, mi mindennel terhelem. Lágyan hintázott alattunk a hintaágy, én pedig a szalakóták énekét hallgattam. Már megbántam, hogy felhoztam mindezt.


780 szó ☽ egyelőre lemondtam a kódokról ☽ mood
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Pénzmester


Tartózkodási hely : Királyvár


TémanyitásTárgy: Re: Emmelyne & Steffon   Kedd Feb. 13, 2018 5:38 pm




Meghatódtam a kijelentésére, de néhány szapora pislogáson kívül igyekeztem nem kimutatni, mennyire jól estek a szavai. Bár Nylával is nagyon közeli volt a viszonyom, ő sosem mondott volna nekem ilyet. Mindig is Emmelyne volt az érzelmesebb kettejük közül, egyértelműen az édesanyjára ütött, míg Nyla az én szurkálódó természetemet örökölte. Mi ketten előbb tettünk gúnyos megjegyzéseket valaki idétlen öltözetére vagy hajviseletére, minthogy valami kedves hagyja el a szánkat. Ez a tulajdonság védelmet nyújtott a hétköznapokban ebben a kegyetlen világban, de a kisebbik lányom kedvességét sokkal értékesebb tulajdonságnak tartottam, mint a saját képességemet a másokon való élcelődésre. Még szerencse, hogy Nylába is szorult bőségesen az anyja szelídségéből.
- Ezt hamar átértékelnéd, ha a szabadban kéne éjszakáznod Északon - nevettem fel. Én is nagyon nehezen viseltem az utazást, mikor a rideg északi földeket látogattam meg, ha tehettem, el is kerültem azt a vidéket. Különösen az elmúlt években, hiszen először a Starkok indultak meg délnek a seregeikkel, majd átvették az uralmat a kegyetlen Boltonok, a köztes Greyjoy-portyázásokról nem is beszélve. Akinek egy csepp esze is volt akkoriban, az nem ment a Nyaknál északabbra, mert könnyen megnyúzva végezhette vagy kifosztották a vas szülöttei.
- Sajnos erről nem egyedül én döntök. Ha a királynő arra utasít, akkor újból útra kell kelnem. Szerencsére úgy tűnik, hogy egy darabig még nem fog ilyet parancsolni.
Talán a világon senki más nem tudott volna ilyen szép történetet keríteni egy megbízhatatlan kereskedő portékája köré. Igaz, más tizenöt esztendős leány nem is könyvet kért volna az atyjától, hanem ékszereket vagy új ruhát, és lehetőleg azt is a legnevesebb iparosoktól. Emlékeztem még rá, hogyan húzta a nővérem gyermekkorunkban az orrát, ha valamit nem talált elég előkelőnek. Nem hibáztathattam érte, sosem az eszéért szerették őt és különben is, a körülmények eredendően belé nevelték a felsőbbrendűséget. Mi, nemesek szerettünk szerénynek tűnni, de valójában egyikünk sem lehetett az. Hogyan is sajátíthatnánk el a szerénység erényét, mikor hatalmas várakban élünk és az ölünkbe hullik minden jó? A nővérem is épp olyan volt, mint akármelyik másik hölgy, nem lehetett kárhoztatni a lesajnáló fintoraiért.
- Ó, nekem van sejtésem róla, miféle alak lehet. De inkább a fantáziádra bízom, te biztosan valami sokkal szebbet találsz ki az igazságnál. - A nyakamat tettem volna rá, hogy a kereskedő egy felkapaszkodott bolhavégi nincstelenként kezdte, aki összelopott ezt-azt és most busás összegért próbálta eladni azokat, mielőtt még elítélik tolvajlásért és elveszíti a karját. Túl sok ilyennel találkoztam már, a maguk módján mulattattak is. A kereskedés ritkán tiszta üzlet, de ilyen kicsi tételben mindig nevetségesnek hatott a csalás.
Hatalmas kő esett le a szívemről, mikor Emmelyne is rábólintott Nyla ajándékára. Ha neki is tetszett, akkor csakis jó választás lehetett. Odafigyeltem a lányaimra, de ők mindenki másnál jobban ismerték egymást.
- Az egzotikus dolgokról jut eszembe... Oberyn herceg néhány napon belül Királyvárba érkezik a kíséretével, nos, ők hoznak majd csak magukkal igazán egzotikus dolgokat... Habár nagy örömömre lenne, ha nem időznétek túl sokat dorne-i vendégeink közelében. Nyla különösen nem. - Em még majdhogynem kislány volt, őt kevésbé féltettem a nagy étvágyú dorne-iaktól, na de a nagyobbik lányomat a legkevésbé sem szerettem volna a herceg és embereinek közelében látni. Mind a hét királyságban tudták, hogy Oberyn a legerényesebb, legszendébb leányoknak is könnyen elcsavarta a fejét. Az én gyermekeim okosabbak voltak a legtöbb ifjú hölgynél, de jobbnak láttam biztosra menni, nem vágytam egy párbajra holmi jóképű dorne-i lovaggal vagy magával a Vörös Viperával.
- Angyal nekem is nagy kedvencem, gyönyörű jószág. És még a csikói milyen gyönyörűek lesznek! Ki tudja, talán majd az egyikük lehet Nimfa vagy Melódia, ha úgy ítéled meg, hogy illik hozzájuk a név.
Ráérősen ballagtunk le a vár díszes kőlépcsőin, majd ki a kertbe. A Viharföldek után igazi felüdülés volt látni a sok virágot, a rengeteg növényt és mélyen magamba szívni az illatukat. Az otthont idézte fel bennem, Édesvíz is mindig a szivárvány ezer színében pompázott és bármerre lovagoltam ki családunk földjein, a zöld mezők nem akartak véget érni.
- Megértem az aggodalmad. Én is féltem Nylát, semmi sem tesz szomorúbbá, mint a ti boldogtalanságotok. Szeretném őszintén hinni, hogy Nylának jó lesz Ser Jaime mellett, de ezt egyelőre senki sem tudhatja. Azt beszélik, nemes lelkű ember, azonban ennyi nem elég egy jó házassághoz és tudjuk, miket beszélnek róla és Cersei Lannisterről... Ugyanakkor most már nincs beleszólása egyikünknek sem ebbe az eljegyzésbe és a legtöbb, amit tehetünk, az Nyla feltétlen támogatása. Ő mindkettőnknél méltóságteljesebben viseli ezt az eljegyzést. - Nem is volt kérdés, Nyla soha, semmi miatt nem panaszkodott és szerette önállóan rendezni a saját dolgait. - Magad miatt pedig ne aggódj, kicsi rókám. Ha rajtam múlna, sosem engedném el a kezed, úgy kell majd lefeszegetned az ujjaimat, mikor úgy döntesz, férjhez mész valakihez. A családunk jövőjét bízd csak rám és nagyapádra, emiatt hadd főjön a mi fejünk. Olykor el kell fogadnunk,
hogy az életben vannak helyzetek, amelyeket nem mi irányítunk és egyszerűen csak sodródnunk kell az eseményekkel.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Lady, nemes úrnő


Tartózkodási hely : Királyvár


TémanyitásTárgy: Emmelyne & Steffon   Szomb. Feb. 17, 2018 10:03 pm

A furcsán felfestett életképre csak zavartan nevettem. Az udvarunk végében álldogáló körtefát bármikor megmászom, de valóban, egyet kellett értenem atyámmal, hogy a hótakarón való éjszakázást nem nekem találták ki. Ellenben mindezt igyekeztem elrejteni előle, büszke természetem nem engedte volna.
- Olyan még úgysem történt velem. Minden először eső tevékenységnek megvan a varázsa. De az lehet, hogy legközelebb már nem ajánlkozom ilyesmire.
Bár látni vágytam a világot, és ez a társalgás egyértelmű igenlés volt a számomra, azért még egyáltalán nem bántam, hogy atyám még egy jódarabig nem kel útra. Hosszú volt ez a pár hét nélküle, és örültem, hogy végre az aurájában sütkérezhetek. A korombeli hölgyekkel nem igazán értettem szót. Persze, van egy-két kivétel, de nagy összességében mégis csak a jólneveltségük tartja őket mellettem.
- Örülök, hogy velünk maradsz. Boldog vagyok, hogy láthatod a világot helyettem is, de idehaza is van ám tennivaló mindig.
Ha pedig épp nincs, általában adok. Természetesen teljesen tudat alatt, merő szeretetből. Atyám indítványa rögtön megmozgatta a fantáziámat, gombostűre lehetett volna tűzni a pillanatot, amikor kisütött a Nap az arcomon.
- Lássuk csak… Talán egy kitaszított nemes fattya, akinek semmi más bűne nincs, csak az, hogy nem ismeri az anyját… Vagy egy bukott lovag, aki így próbálja megkeresni a napi betevőt. Vagy egy vándor mester. Bár, akkor valószínűleg láttad volna a láncát…
Saját gondolataim annyira kizökkentettek, hogy képtelen voltam tovább folytatni a fejtörést, és atyámra pillantva teret is adtam ennek az érzésnek. Vele szerettem volna foglalkozni, időt tölteni együtt, ha már olyan rég nem láttam. Rámosolyogtam.
- Sokat hallottam Oberyn hercegről, meg a fivéréről, - de biztos voltam benne, hogy nem azon kvalitásairól hallottam, melyekről atyám is, és ezt azon nyomban be is bizonyítottam – azt mondják, messze földön legendás harcos. A fivére pedig bölcs és igazságos herceg hírében áll. Mitől tartasz vele kapcsolatban? Mi a gond vele?
Hitelt adtam atyám megítélésének, ha ő valakiről véleményt formált, az maradéktalanul úgy is volt.
- Remek ötlet! Ha Angyalnak lesznek csikói, ők lehetnének Nimfa és Melódia! – lelkendeztem.
Kellemest a hasznossal. Nem pazaroljuk a legszebb fantázianeveket, amiket kitalálok. Morfondíroztam Nyla sorsán, családunk helyzetén.
- Ser Jaime becsületes ember hírében áll, sokat változott, mióta ráaggatták a Királyölő nevet. Cersei, nos, a Hetek tudják csak, merre jár… Mintha már nem volna olyan erős a kötelék köztük… De Nyla meg tudja védeni magát, ha mégis felbukkanna. Támogatni fogom! Az nem kérdés! És nem a testi épségét féltem, inkább… - eltöprengtem, hogy is fogalmazhatnék. – Mindenkinek jár a szabad szerelem. Utálnám tudni, hogy Nyla nem boldog. De abban igazad van, hogy nagyon büszkén tűri a sorsát. Biztos voltam benne, hogy legalább nekem panaszkodik majd, de meg sem nyikkant.
Kacagtam csak a becenévre. Innen tudtam, hogy otthon vagyok. Csak ő hívott így, senki más.
- Még ha ezt is mondod… Nem tudom teljesen megkerülni a gondolatot, bármennyire igyekszem. De azt hiszem, ezúttal nincs mit tenni. Meg kell várnunk, hogy alakulnak az események.
Sóhajtottam nagyot, majd a térdeimet felhúzva átöleltem őket a hintaágyban ülve. Ha már otthoni dolgokról beszélgettünk, kicsit hiányoltam Édesvizet és a nagyszüleimet, édesvízi lordokat, a szobalányaimat és dajkáimat. Jó lenne egyszer hazalátogatni pár hétre, csak hogy kicsit feltöltődjünk, megfeledkezzünk erről az egészről egy időre, és úgy lehessünk, mint azelőtt. Gondoltam egyet, odanézés nélkül eldőltem oldalra, egészen atyám vállára, szőke hajam betakarta a hátát, és az enyémet is egyaránt. Tudtam, hogy nem bánja.
- Szeretlek, atyám. Nylát is nagyon szeretem. Ez az egész most még nagyon zavaros és átláthatatlan, de ha egyszer minden kisimul, és leülepszik, biztos vagyok benne, hogy megnyugszom, és megtalálom a helyem ebben a különös és új helyzetben.  


585 szó
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom





TémanyitásTárgy: Re: Emmelyne & Steffon   

Vissza az elejére Go down
 
Emmelyne & Steffon
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Valar Morghulis :: Westeros :: A Korona földjei :: Királyvár-
Ugrás: