Margaery Tyrell

Nagyanyám: Olenna Tyrell, az egyetlen, aki megértette, hogy  milyen pozícióba juthatok fel akaratom által. Mi ketten láttuk meg leginkább Égikert és a Tyrell név emelkedését abban, ha közel kerülök a leendő királyokhoz. Báj, ügyesség és voálá, Királyvárban voltam. De mi van most? Hogy nézünk a Tyrell jövő elébe, ha tudjuk, Loras nem viszi tovább a családot...
Anyám: Alerie Tyrell, nem különösebben erős a kapcsolatunk...
Atyám: Mace Tyrell, Égikert ura, Dél örzője, a Határvidék védelmezője, Síkvidék bírája volt. Erőskezű ember, tudja mi fán terem, de mindig is nagyanyám látott túl rajta.
Volt férjeim: Renly Baratheon, Robert testvére, aki éppen a másik nemhez vonzódott, de ez nem jelentette azt, hogy nem lehetnék királynő. Csak éppen aztán meghalt...
Joffrey Baratheon volt a második. Kegyetlen féreg volt, aki képtelen volt viselkedni, azonban ha az ember a kegyeibe férkőzik, akkor már képes irányítani. Oh, nagymama, köszönöm!
Tommen Baratheon, a legkisebb Cersei gyermek. Teljesen más volt, mint Joffrey. Alkalmatlan és gyenge, de tökéletesen irányítható. Sajnálatos, hogy elveszett...
Jegyesem: Petyr Bealish… Nincs az a szerelmes hév, amellyel azt tudnám leírni róla, hogy tökletes és a világ nekem szánta. És mégis, most éppen az ő jegyese vagyok, csak mert van benne valami... Valami hasonló, ami bennem. Ez elég lenne ahhoz, hogy elérjem céljaimat? Ennél kevesebből is lettem királynő...
Testvérem: Loras Tyrell, a bátyám. Elfuserált egy gyerek, de imádom, még ha ő is  másik nemhez vonzódik, pont ezért tudom én felemelni a Tyrell-ház nevét, nem pedig ő. Ha egy kicsit több ambíció lenne benne, elég sok mindent elérhetnénk, mint Égikert ura, azonban nincs...  Könnyen váltogat oldalakat és igazodik másokhoz. Ez lehetne erő, de nála nem az lett...

Hogyan is pontosan?
Volt kitől tanulnom az intrikát, nagyanyám még talán jobban is űzi, mint én. Szükséges eszköz, ha az ember egy királynő akar lenni. Mindig legalább egy lépéssel előrébb kell lennem, mint másoknak. Hogy ez könnyű egy olyan rendszerben, mint Királyvár, ahol mindenki számító, bűnös, gyarló ember? Kicsit sem.
Meg kellett tanulnom, hogy az emberekbe lássak, hogy kiismerjem őket, hogy döntést tudjak hozni és képes legyek irányítani őket madzagon. Ez alapfeltétel, hogy valaki uralkodó legyen, főképp, hogy jó és igazságos. Már pedig, az szeretnék lenni, ha újra a vastrón közelébe jutok. De addig el kell  jutnom és az sok furfang, ravaszság és ész kérdése lesz, vagyok-e annyira eszelős, mint Petyr, hogy túl lássak rajta? Vagyok-e annyira kiszámíthatatlan, hogy Daeneryst lökjem le a trónról? Nem tudom, de abban biztos vagyok, hogy ez az én célom, teli vagyok tettrekészséggel, csak jussak el oda... Hogy ez jellemileg tönkretesz és szörnyeteget varázsol belőlem? Bájos arc, ami mögött rothadó jellem van? Nem tudom, nem vagyok jövendőmondó, hogy ezt megmondjam, de azon a kis mezsgyén akarok járni, ami elválasztja a kettőt egymástól.
Westerosnak tisztességes uralkodóra van szüksége végre, aki segít a népnek, és fel tudja emelni az egész Birodalmat. Nem Cerseire, aki csak kegyetlenkedik, és igába akarja hajtani egész népét, nem is Danearysre, aki ugyan nem rossz, de még nem eléggé tapasztalt, mint királynő. Sárkányokkal én is el tudnám foglalni a vastrónt, azonban ezek hiányában más eszközökhöz kell fordulnom. Ilyen Petyr és önmagam esze és teste. Képes leszek újra királynő lenni? A Tyrell-házat felemelni? „Erőssé nővünk!”

Égikertben születtem, első pár évemben nem történt sok minden. Arról pedig nem mesélek, milyen is voltam kisgyerekként. Csalfa kis boszorkány, akinek sosem állt jól a szeme, talán így jellemezném azt az időmet, egészen addig, míg nagyanyám rá nem jött, hogy sorban álltam, mikor az észt és a szépséget osztották. Védelme alá helyezett és együtt tettük meg az első lépéseket, hogy a célom teljesüljön: királynő lehessek.

Robert Baratheon halála után fiatalabbik testvére, Renly Baratheon a Vastrón örökösének kiáltotta ki magát, és szövetséget kötött a Tyrell-házzal, melynek megkötése után feleségül vett. Ezzel megindult királynői pályafutásom, még ha az nem teljesen olyan mederben futott, mint ahogy én elképzeltem, mivel első éjszaka kiderült, hogy nem a női nemhez vonzódik. Nem mintha ez megállíthatott volna, talán, könnyebb is volt, hogy a hitvesi ágyat mással oszthattam meg, mint vele. Kapcsolatunkat jól jellemezném, mert nem volt erőskezű, így teret nyertem mellette. Belekóstoltam, milyen is királynőnek lenni és ez kimondottan tetszett. Többet akartam, csakhogy...

Azonban Renly meghalt, és a Tyrell-háznak tovább kellett lépnie. Szokásához híven, azok mellé állt, akiktől a legnagyobb hasznot remélte, a Lannister-ház mellé. A cél szentesíti az eszközt, Joffrey lett az új uralkodó, így megözvegyülten a szövetség megpecsételéseként eljegyeztek Joffrey-val.
Már királyvárban voltam, már csak lépések választottak el a tróntól, és egy menyegző, hogy királynő legyek. Élveztem, még ha hozzá el kellett viselni Joffreyt. De ahogy a mondás tartja, a szükség törvényt bont. Kegyeibe férkőztem, elkezdtem kiismerni, igaz, amit láttam, nem éppen tetszett, de csak amolyan "akció", hogy királynő lehetek. Minden nem lehet tökéletes. Kegyetlen volt és képtelen volt viselkedni, amit még az esküvőnkön is én nekem kellett eltusolnom a végzetes kortyintásig. Lehettem volna én is, de tudtam, hogy gyanús lennék, nem is gondoltam volna, hogy nagyanyám lesz az, aki véget vet Joffrey kegyetlenkedésinek. Csakhogy, megint özvegy lettem...

A történtek után a Lannisterek és a Tyrellek újabb egyezséget kötöttek, és én pedig ennek jeleként Tommen jegyese leszek. Fiatal, kedves, és alkalmatlan királynak, pont ezért mellette lennék tökéletes királynő. Könnyű volt irányítani, könnyű volt a látszatot felhúzni, hogy ő az uralkodó, miközben én voltam a háttérhatalom. Aranyos fiú volt és ártatlan. Újra királynő lehettem.
Azonban, soha semmi nem úgy történik egy háborúban, ahogy tervezi az ember. Cersei... Tudtam, hogy ő még tüske lesz az életemben, nem is hazudtolta meg magát.

Kicsapongó életvitele okán bebörtönöztette a  bátyámat, Lorast a Főverébbel, ám hamis tanúzás miatt én is cellában találtam magamat. Öröm a köbön volt, ahogy a Főveréb meg akart minket törni a saját vallási őrülete miatt. Tudtam, hogy ki kell jutnom, nem engedhettem meg magamnak egy cella luxusát. Királynő voltam, akit nem lehet csak úgy bebörtönöztetni, Cersei rossz emberrel húzott ujjat.
(Közben nagyanyám is Királyvárba érkezett, hogy segítsen nekem és Lorasnak)

Terv ötlött a fejembe, ha a szép szó nem segít, akkor más eszköz után kell kapni. Színlelés, eljátszás, hogy a főveréb és a gondolatai milyen tökéletesek. És elhitte, hogy tényleg egyetértek vele. Megjátszottam a megtört nőt, aki bánja bűneit és bűnbocsátást akar nyerni. Azt hittem könnyű lesz, de mégsem... Kihallgatás elé kerültünk, ahol ott volt Cersei. Gondolnom kellett volna rá, mégsem tettem, hiszen Lorast és magamat tartottam előbbre, hogy kikerüljük ebből az átkozott Pokolból. Megjelentünk a Főveréb által kihirdetett tárgyaláson Baelor szentélyében, ahol végre pontot akartam tenni mindenre, és királynőként akartam kivonulni.

Nagyanyám addigra sejtette, hogy Cersei semmiképp sem akarja elengedni a trónt, hogy olyan kerüljön rá, mint én. Futótüzet hozott létre, ami az egész templomot felrobbantotta, és összesen két túlélője volt, én és a bátyám. Hála Olenna nagymamának, időben kimenekített minket, így azonnal Égikertbe vitt magával biztonságba. Így nem tudtam elbúcsúzni Tommentől, aki végül azt hitte, hogy meghaltam, és kiugrott az ablakon. Megint megözvegyültem, megint csak árnyéka lettem a királynői mivoltomnak.
De ha egyszer belekóstol az ember, újra az akar lenni. A cél nem szűnt meg létezni.

Azonban most már a Tyrell-ház nem akart a Lannisterek mellett állni, és mellesleg már királyt sem tudtak produkálni, hisz minden fiú gyermek meghalt és Cersei foglalta el a trónt (nem sokáig)... Új szövetségest kellett keresni, és mit hoznak az Istenek? Néhány hónappal később betoppan Lord Baelish, hogy tárgyaljon Lady Olennával.
Völgy és a Síkvidék közötti szövetség létrehozása lett az eredménye, melyet megpecsételtek azzal, hogy engem megint eljegyeztek. Most nem király lett a jegyesem, hanem Lord Baelish. De ki tudja, mi lesz a vége az egésznek. Eddig nincs ellenemre a dolog, ahogy egyre jobban ismerem meg leendő férjemet. Hasonlítunk, lehet több mindenben, mint kéne? A célunk hasonló... Azonban messze még a vég.

Szerintem tökéletesen lehet látni. De persze, leírom, hogy az utókornak is megmaradjon a szépségem.
A magasságom éppen nem ugrik nagyra a 168 centimmel, súlyom pedig átlagos. Kecses, nőies alkattal rendelkezem, amit jól lehet kiemelni egyes ruhákkal, vagy éppen annak hiányában. Testem miatt még senki sem panaszkodott, tudom jól, hogy milyen "előnyökkel" bírok, és ezt ki is használom.
Szívalakú arcom van, melyet vörösesbarna, hosszú, hullámos haj keretez, amiből nagyszerűen lehet bármilyen frizurát összerakni. Ívelt szemöldök, szürkéskék, elemző szempár, fitos orr és piros ajkak határozzák meg arcomat. Apámtól és leginkább nagyanyámtól örököltem a vonásaimat, anyám szépsége annyira nem jellemző a génállományomban. Nem panaszkodhatok semmiért, testem is fegyver a céljaim eléréséhez.

„Elég csinos, ezt kénytelen volt elismerni, de a szépsége legnagyobb részben fiatalság. Még a parasztlányok is csinosak valameddig, amikor még frissek, ártatlanok, romlatlanok.” - Cersei Lannister

„Szépségét már csak az esze múlja felül” - Jaime Lannister