Lojalitás: Florent-ház, Daenerys Targaryen, Édesvízi kisebb-nagyobb házak
Családom
Atyám: Atyám jelenti számomra a mindent, a világomat. Édesanyámat sosem ismertem, és a nővéremen kívül csak ő van nekem. Mindenben rá támaszkodok, néha talán túlzó mértékben is, de nagyon sokat számít nekem, hogy ennek ellenére mindig meghallgat, legyen szó bármiről. Igyekszem felnőni hozzá, de néha még én is hintázok a gyermek és a felnőtt magam közt. Egyáltalán nem gyakori, hogy konfrontálódunk, de talán többször fordul elő, mint a nővéremmel. Alapvetően simulékony vagyok vele, de ha szilárd elképzeléseim vannak, azokhoz általában a végsőkig ragaszkodom. Szeretem hallgatni a hangját, így amint kinőttem a lefekvés előtti altató korszakomból, áttértünk a versekre és balladákra, amiket rendszerint atyámnak kell felolvasnia nekem, és el is várom, hogy pár naponta szakítson egy fertályórát a költészetre. De ha ez valami miatt mégsem történik meg, akkor képes vagyok egy megbeszélés közepén bekopogni, és csak támasztani a falat valami félreeső sarokban, csak hogy halljam a hangját – dacára annak, hogy jobbára nem értem, miről folyik a társalgás.
Anyám: Sajnos édesanyámmal sosem találkoztam. Illetve, szívszorító balladák szólnak arról, hogy épp csak a karjaiba vett rögtön a születésem után, én azonban ebből semmire sem emlékszem. Azt viszont megértettem, és valahol mélyen egy palackban őrizgetem, hogy édesanyám halálának oka nem más volt, mint én magam. Nővéremnek és atyámnak természetesen sosem beszéltem a bűntudatról, ami emészt; tudom, hogy a szavaimmal csak sebeket szaggatnék, ezt pedig nem kívántam senkinek – legfőképp nem a szeretteimnek. Azt hallottam, gyönyörű nő volt, és inkább rá hasonlítok, mint atyámra. Valószínűleg a természetem nagy részét is ő lakja be.
Testvéreim: Egyetlen nővérem van, aki bár csak pár évvel idősebb nálam, mégis anyám helyett anyámként gondoskodik rólam. Szükségem is van a támogatásra, és bizonyára atyánkon is sokat könnyít, hogy nem minden álomképpel őt zaklatom, de azért én igyekszem észben tartani a határt, és tudatosítani magamban, hogy Nyla nem a szülőanyám, hanem a nővérem. Egy nyelvet beszélünk, amit gyakran atyánk sem ért, és apránként megtanultam, hogy a lányos dolgokkal őt keressem. Nagy félelmem elszakadni tőle most, hogy eljegyezték, és apánkkal ellentétben, aki tudja, hogy ebből még előnyösen is kijöhetünk, én a romantikát többre értékelem, és gyakran hangot is adok a félelmeimnek, elégedetlenségemnek, és haragomnak, ami az eljegyzés körüli sürgölődést illeti.
Így jellemezném magam...
Abban a korban vagyok, amikor már tisztában vagyok a jövőmmel, de még néha kicsit visszabújnék a múltba. Tudom, hogy befolyásos, fiatal nővé érek egy nap, de néha még tudatosan, olykor tudat alatt villantom meg a gyermeki oldalamat. Jól kitanítottak, így ha eseményeken kell részt vennem, tudok nőiesen viselkedni, de azt még atyám sem tudja, hogy gyakran nadrágot húzok a száz réteg szoknya alá. Csapongok, és csicsergek, millió álmom van, és mindegyiket meg is fogom valósítani. Szívem a költészet és a balladák felé húz, a földhöz ragadt dolgokat kevésbé tartom izgalmasnak, de tudatosan igyekszem fejlődni, és felnőni, hogy olyasvalaki legyek, akire atyám büszke lehet. Simulékony természet vagyok, jól ráérzek az emberek kedvelt témáira, és hála széleskörű, belém nevelt témaköreimnek, általában mindenhez tudok egy-két szót szólni. Az, hogy ez mindig egyetértő vélemény legyen, azon még van némi csiszolni való… Vannak elveim, és vannak elképzeléseim, amikhez tíz körömmel ragaszkodok, gyakran a racionális érveket is félrehajítom, de ha több embertől hallom, hogy egyezik a véleményük, ami ellentétes az enyémmel, akkor hajlandó vagyok jobb belátásra térni. Szerintem jó vitapartner vagyok, általában rávilágítok az érme másik oldalára is, de vannak olyanok, akik épp ezt nem szeretik bennem. Mindig keresem az újat, a felfedezetlent, szeretek tanulni és okosodni, amíg abban van misztikum, kézzel megfoghatatlan. Nagyon ragaszkodó vagyok azzal, aki egyszer belopózik a szívembe, és ha mér egyszer ott vagy, nem számít sem a nemed, sem a rangod, sem a korod, keresni fogom a társaságod, szégyenérzet nélkül. A hűségemet és az elkötelezettségemet egyelőre nem lehet megvásárolni, még hiszek az adok-kapok alapú szívesség után járó, vagy a történelmi alapú hűségben, és csapdába kell csalnod, vagy megfenyegetned, ha ezen változtatni akarsz…
Történetem
Még nem éltem olyan sokat, csupán tizenöt őszt töltöttem e viharos földön, így oly sok minden nem is történt velem. Születésemkor elvesztettem az édesanyámat, így csak a nővérem és atyám maradt nekem, mint szoros, családi kötelék. Családom távolabbi ágát tisztelettel emlegetem, és nem utasítottam el soha egy-egy évad ott-tartózkodást sem, míg gyermek voltam. Lassan, de biztosan haladok a felnőtté válás göcsörtös, macskaköves útján, igyekezvén megfelelni minden és mindenki elvárásainak. Mostanság egyre többet gyötrődöm nővérem eljegyzése miatt…
Ha rám nézel
Azt mondják, inkább édesanyámra hasonlítok. Mivel nem ismertem, kénytelen vagyok hitelt adni atyám, és mások szavainak, amikor ezt mondják. Talán nőhettem volna kicsit magasabbra is, de mivel még csak tizenöt esztendős vagyok, megvan az esély rá, hogy ez még jóra válik. Arcom ovális alakú, és a hajamat is minél hosszabbra növesztem, mert hiszek benne, hogy a hosszú haj a bölcsesség szimbóluma. Hajkoronám egyébként igen különös, kisebb lányként biztos voltam benne, hogy el van varázsolva, amíg egy mester rá nem világított, hogy mindennek a Nap az oka. Nyáridőn szőke, mint a méz, a téli időszakban hajam besötétül, és inkább hívható gesztenyebarnának, mint szőkének. Amint kitavaszodik, vagy őszbe fordul az idő, és fakul loboncom sötétje, fürtjeim mintha vörösesen csillannának a lemenő nap fényében. Csak a szemem színe állandó, az kéken csillog, mintha csak az ég selyméről szabták volna. Lassan elkezdtem tudatosan étkezni, nővéremmel ellentétben rögtön meglátszik rajtam, ha egy cseppet elengedném magam, ezért igyekszem magam távol tartani az édes dolgoktól, amikor csak lelkierőm van hozzá. Kézfejeim aprók, és keskenyek, inkább egy költő vagy író kezére emlékeztetnek, mint egy varrónőére, vagy szakácsnőére.
Westeroson nincsenek titkok...
Vágyaim: Szeretném látni a világot, a Faltól Vaes Dothrak-ig mindenhol élnék kicsit, ugyanakkor szeretnék egy nap jó feleség, anya is lenni. És természetesen hűen és odaadóan szolgálni a Sárkánykirálynőt. A vágyaim a grandiózustól az egészen átlagosig terjednek. Ha én ülnék a Vastrónon: Ez valószínűleg nem fog bekövetkezni, és nem is szerepel a vágyaim közt, de ha mégis megtörténne, először biztosan megtenném atyámat a király segítőjének… Ha bárhová elmehetnék: Braavos, a Folyóvidék, a Völgy, Vaes Dothrak, a Falon túl, Északra… Mindenhová! Ha másnak születtem volna: Ha másnak születhettem volna, talán… nagyon talán szabad ember szeretnék lenni. De ezt sosem mondanám el atyámnak, összetörné a szívét… Ami kedves számomra: Atyám, a nővérem, a napfény, a költészet, az őszi erdő, édesanyám medálja, a pintyem, a tenger moraja, egy tucat kismacska… Amit utálok: Az esőt és a vihart, a mazsolát, a számtant és a fizikát, ha nem értem, miről van szó, ha kimaradok valamiből Tulajdonom: Van egy pintyem, Ária, egy halom verses- és balladáskötetem, amiket már százszor elolvastam, mégsem unom őket, és egyetlen medálom, ami még anyáé volt, ez nagyon sokat jelent nekem.
Emmelyne személyében egy igazán szimpatikus, intelligens hölgyet ismertem meg. Biztos vagyok benne, hogy személyiségével elbűvöli az udvar lakóit, persze közel sem annyira, mint édesapját. Ritka a nemesek világában az ilyen bensőséges családi légkör, mint amiben Florenték élnek, de felüdülés egy ilyen szép apa-lánya kapcsolatról olvasni. Különösen tetszett Emmelyne irodalom iránti szeretete, sok hölgy példát vehetne az érdeklődéséről. Sajnálom, hogy ilyen fájó pont az életében édesanyja halála, nagyon remélem, hogy egyszer ezt is sikerül majd a helyére tennie. Már most megszerettem Emmelyne karakterét, alig várom, hogy olvashassam a játékaidat. Nincs is más dolgod, mint foglalózni és játszótársakat keresni!