Loras "Viráglovag" Tyrell

Atyám: Mace Tyrell: Jó ember volt. Nem ő nem tudta rólam, hogy milyen vagyok, egészen az egyházzal való összetűzésemig, de sajnálatos módon, már nem tudta a véleményét kifejteni. Nem volt vele túl szoros a kapcsolatom, és helyette is nagyanyám irányított inkább.
Nagyanyám szerint féleszű volt, rólam talán egy fokkal jobb a véleménye.
Anyám: Alerie Hightower: Apámmal való házassága érdekházasság volt, de az idő során megtanulták egymást tisztelni. Nem volt túl szoros a kapcsolatom vele, amolyan átlagos anya-gyermek viszony.
Testvéreim: Margaery Tyrell: Már kiskorunk óta szoros a kapcsolatunk, nagyon szeretem őt. Ő tudta meg rólam először, hogy milyen vagyok, és jól fogadta. Borzasztóan erős, a legerősebb ember, akit ismerek, de megszállottan vágyik a hatalomra. Talán ez a gyengesége, hibája, de ennek ellenére a legkedvesebb dolog számomra. Fáj, hogy most nincs mellettem.

Nagyanyám: Lady Olenna beceneve, vagy éppen csúfneve, a „Töviskirálynő” Ez jellemzi őt. Szúrós jellem, azonban mindent a családunkért tesz. Tőle tanulta a húgom is, amit tud. Erőskezű úrnő, sokat kell tőle tanulnom.
A viszonyunk nem a legjobb, de bármit megtenne értem. Nem szeretem őt, de tisztelem, és rendkívül hálás vagyok neki, amiért megmentett.

Remek harcos vagyok, a legjobban képzett lovagok egyike. A stratégiához is értek.
A lovagi élethez szoktam, a hűséghez és a fegyverforgatáshoz. Sose voltam túl jó vezető, és nem igazán értettem a politikához. Valahogy sose gondoltam úgy magamra, mint a nagy Tyrell-ház örököse. Kicsit távoli volt számomra az uralkodás, mondhatni félelmetes. Felelni ezrek életéért túl nagy falat volt nekem. Vagyis ezt hittem.
Az elmúlt pár év sokat változtatott rajtam, érthetően.
Egyik legfontosabb jellemzőm, amiről rengetegen suttognak, az az, hogy kikhez is vonzódok. Már gyermekkorom óta világos számomra, hogy a férfiakhoz vonzódok. Ez ki is tudódott, amikor a Főveréb, és fanatikusai börtönbe zárattak engem és Margaeryt.
Többnyire vidám vagyok, már túlléptem azon a sok megaláztatáson, amit el kellett tűrnöm. A gyász, amit életem első szerelme, Renly elvesztése okozott, még mindig a szívemen ül, s talán soha nem fog eltűnni.
Próbálok egyre jobb lenni, és erősödni. Sose voltam erős, muszáj lesz azzá válnom.

Gyermekkoromban lovag akartam lenni, mint minden kisfiú. Az igazságért küzdeni, legyőzni a gonoszt, hősnek lenni. Sajnos rá kellett jönnöm, hogy nincsenek hősök, csak emberek vannak. Gyarló, hazug, ármánykodó emberek.
Amint elértem a megfelelő kort, elkezdtek kiképezni. Ügyes kardforgatónak bizonyultam. Megtanítottak a harcra, amiben nem voltam rossz, sőt nagyon jó voltam. Volt néhány fegyverhordozói évem, azután felkentek lovaggá.
Rengeteg lovagi tornán vettem részt, és majdnem mindből győztesen kerültem ki. Miután ellenségem a porba hullott, ellovagoltam  a közönség előtt, szépen kihúzva magam, lehúztam a sisakom, és hagytam, hogy hajam vállamra omoljon. Ekkor a legtöbb fiatal hölgy már ájuldozott, na de a tömegből kiszemelt, legbájosabb lány öröméhez egyik se ért fel, amikor megkapta tőlem az egy szál rózsát. Ez a ceremónia mindig lefolyt, minden tornán. Én lettem
Hamarosan elérkezett egy lényeges pont az életemben, amikor megismertem Renly Baratheont. Elkezdtem iránta gyengéd érzéseket táplálni, amit ő is viszonzott. Persze féltem neki megmondani, de nem kellett. Már tudta, és hát szeretők lettünk. Amíg ő a tanács tagja volt, addig én ott voltam királyvárban vele. Élveztem a közelségét.
Amikor Robert Baratheon elhalálozott, rábeszéltem Renlyt, hogy nyújtsa be igényét a trónra.
Szinte nyilvánvaló volt akkorra, hogy egyik fattyú se Robert gyereke. Szegény Jon Arryn is azért halt meg, mert rájött a titokra. Mindig is undorodtam Cersei jellemétől. Undorító volt, ahogy eltávolította a képből a Völgy urát, s később Ned Starkot. Két becsületes ember, aki rájött az igazságra, s akiket ugyan az a személy ölt meg, Cersei Lannister.
Ahogy várható volt, háború tört ki. Renly királynak a személyi testőrségének, a Szivárványőrségnek tagja voltam. Stannis, Renly bátyja is benyújtotta igényét a trónra, így szembe kerültek egymással. Renlynek lett volna esélye eltiporni Stannist. Renly mögé állt a Baratheon ház vazallusainak nagyobb része.
Az én Renlym jó király lett volna, szerették az emberei. Így Margaerynek jó fogás volt, aki addigra tudott már a köztem és férje közti viszonyról. Leánytestvéremet szinte teljesen hidegen hagyta a téma, mert őt csak egy dolog érdekelte, a hatalom, és hogy királyné lehessen.
Renly le akarta győzni testvérét, mikor eljött az a tragikus nap. Jómagam nem voltam ott a halálánál, de tudom, hogy egy valaki felel szerelmem haláláért, és az Stannis. Tudom, hogy a vörös boszorkánya ölte meg, érzem, hogy ő volt.
Bosszút esküdtem Renly ravatalánál.
A házam ismét azt tette, amit mindig is csinált, oda állt, ahol a legközelebb volt a hatalomhoz, a Lannisterekhez. A feketevizi csatában harcolva bosszút állhattam Renlyért. Alaposan elvertük Tywin nagyúrral a Baratheon sereget, és kisöpörtük őket Királyvár alól. Kerestem a csatamezőn Stannist, de nem találtam, sajnos. Magam akartam kioltani az életét. Enyhén szólva örjöngtem, amikor megtudtam, hogy nem halt meg.
Azonban, amikor Deres alatt harcolt, örültem
Margaeryt a kis szörnyeteg Joffreyhoz ígérték, így várt rá a második házassága. Rám meg az első házasságom várt volna, hisz nagyanyám hozzá akart adni Sansa Starkhoz, mivel ő volt „Észak kulcsa”. Ebből a házasságból se lett semmi, mert szerencsétlen Sansat az Ördögfiókához adták helyettem.
Ez a nász ismét rosszul sikerült, ugyanis Joffreyt megmérgezték. Tragikus, de megmenekült a királyság tőle.
Következőleg Margaeryt Tommenhez adták, engem meg Cerseihez akartak. Finoman szólva nem örültem ennek. Nem csak amiatt, mert nem vonzódtam a nőkhöz, hanem azért is, mert – mint az imént említettem – nem kedveltem Cerseit. Gonosz volt.
A frigyünknek a régenskirálynő se örült, és az általa finanszírozott új fősepton, vagy ahogy hívták, a „Főveréb” által börtönbe kerültem „kicsapongó életvitelem” miatt. Margaery a kihallgatáson mellettem tanúskodott, hamisan. Próbálta menteni a bőröm. Őt is bezárták, mert az újdonsült szeretőm, Olyvar viszont az igazat mondta, és bebizonyította, hogy a vádak igazak.
Az egy dolog, hogy összetörte a szívemet, még veszélybe is kerültem. Az a pár nap, amíg börtönben voltam, egy évezrednek tűnt. Az az őrült ringyó, aki elméletileg septa volt, megtört engem. Egyszer Margaery átjöhetett hozzám, az én cellámba nem sok ideig, csak egy-két mondatot váltottunk. Azt mondta, hogy legyek erős, és tartsak ki. De már mindegy volt, csak annyit tudtam mondani, hogy: „Soha nem voltam erős”. Beletörődtem a sorsomba, bármi is jött volna.
Elérkezett a tárgyalás napja, ami, ha Cersei tervei jól sülnek el, az utolsó napom lett volna. Szerencsére Lady Olenna időben kimenekített minket a szentélyből, mielőtt az hatalmas zöld robbanás kíséretében az enyészeté lett.
Miután Daenerys Targaryen segítségével elpusztítottuk a másokat, és Cerseit száműzték, béke köszöntött be a birodalom életébe. Margaeryt hozzáadták Petyr Baelishez, nem kedvelem őt,
És most itt ülök Égikertben, próbálgatva szárnyaim, mint lord. Beláttam, hogy nekem is szükséges lesz megházasodnom, de nem siettetem a dolgot. Fiatal vagyok még.
Ahhoz, hogy a házunk fennmaradjon nekem is el kell hintenem a magvamat, és reménykedni, hogy fiúgyermekkel áldanak meg az istenek… Vagy mégse, az istenek inkább hagyjanak békén, és a szolgáik is.

Messze híres vagyok a jóképűségemről. Szinte elájulnak azok a lányok, akiket egy-egy torna után megajándékozok a megszokott rózsával.
Nem vagyok különösképpen magas, amolyan átlagos 1,83 méter. Göndör, félhosszú világosbarna hajam van, és zöldesbarna szemem.
Nem vagyok sovány, derék férfi vagyok, ám nem egy hústorony. Átlagos a testalkatom, ám a fizikai erőm nagy, és a tűrőképességem is. Jó testi adottságaim vannak.