Daenerys Targaryen

Atyám: II. Aerys

Anyám: Rhaella

Férjem/Feleségem/Jegyesem: Kahl Drogo (+)

Gyermekeim: Drogon, Viserion, Rhaegal, Rhaego(+)

Testvéreim: Viserys, Rhaegar (+)

Volt idő, amikor félelem marta szívem és tartotta fogságban elmémet. Viserys megtanított arra, milyen ne legyek, ha egy napon visszaszerzem, ami a Targaryeneket illeti. A sárkány vére folyik az ereimben. Khal Drogo megtanított arra, hogyan legyek erős. Alkalmazkodom bármilyen körülményhez és soha nem adom fel, mert a sárkány az utolsó légvételéig küzd. Tűzzel és Vérrel. Mindig tudtam, hogy nehéz lesz az út és ha királynő leszek sem lesz egyszerűbb. Most már tudom, hogy erre születtem és a szívem elég kemény ahhoz, hogy bölcsen és igazságosan járjak el. Mindaddig, amíg nem támadsz ellenem, szívesen látlak. Van azonban valami, amit nem bocsátok meg és nem hagyok büntetlenül: az árulást. S vésd jól a fejedbe: a sárkányaimra a gyermekeimként tekintek. Ha nekik próbálsz ártani, azzal nekem ártasz.

A bátyámmal, Viserys-szel Essosban nőttünk fel. Ott töltöttem életem nagy részét, nap mint nap azt hallgatva, miként vesszük vissza, ami minket illet, s hogyan lesz Viserys-ből király, hogyan foglalja majd el a Vastrónt. Céljai érdekében nőül adott egy dothraki törzsfőnökhöz, Khal Drogo-hoz. Mellette szólt, hogy kiváló harcos, aki még sosem vesztett csatát. Viserys sereget remélt tőle, ezért adott neki ajándékba, elnyerve a kegyeit és az ígéretét, hogy megadja a kellő támogatást bátyám terveihez. Ha rajtam múlt volna, másképp döntök, hiszen mindig azt reméltem, hogy Viserys felesége leszek, s hogy gyermekeink így megőrzik a tiszta Targaryen vérvonalat.
Az esküvő napján számos ajándékot kaptam. Illyrio tanácsos megajándékozott három gyönyörű, megkövült sárkánytojással. Szívem azonnal nagyot dobbant és a Drogo-tól kapott hófehér kanca mellett a legszebb ajándék volt, amit csak adhattak nekem. Ezen az estén megismertem a Khalassarhoz csatlakozó Jorah Mormont is, a számkivetett lovagot, akiről ekkor még csak keveset tudtam. Az első napok nehezen teltek. A Khalassarral tartottam, mint Drogo felesége, s mert nem szoktam hozzá az állandó lovagláshoz, a nyereg kihorzsolta combjaimat, állandó fájdalmak gyötörtek. Drogo sem bánt finoman velem. Idővel azonban megtanultam a dothrakiak nyelvét, s azt is, hogyan szelídítsem meg a férfit, akinek ajándékba adtak. Megtanított arra, milyen egy jó vezető, aki sosem veszít. Beleszerettem és érzéseim nem maradtak viszonzatlanok. Már szerelmünk gyümölcsét hordoztam a szívem alatt, amikor Viserys türelme fogyni kezdett és halálosan megfenyegetett. Drogo viszonzásul végzett vele, s azon az éjszakán világossá vált előttem: ő sosem volt sárkány, mert a sárkányt nem pusztítja el a tűz.
Miközben fosztogatva keresztülhaladt a Khalassar egy városon, Drogo megsérült. Karcolásnak tűnt csupán,ám hamar világossá vált előttem, a vágás mélyebb és súlyosabb, mint amilyennek tűnik. Miután Drogo leesett a lováról, egy maegi segítségét kértem, aki lelkesen ajánlkozott. Akkor még nem sejtettem, hogy elveszi tőlem a férjemet, Napomat és Csillagomat, akit akkor saját kezemmel kellett a halálba küldenem. A szívem ott és akkor darabokra tört. A maegi jóslata ott visszhangzott a fejemben. "Drogo akkor él majd újra, ha a Nap nyugaton kél és keleten nyugszik, ha a tenger kirszárad, és ha a hegyeket elfújja a szél." Nem hagyhattam őt úgy. Nem ment. Halála előtt a Khalassar egy része elhagyott, hiszen a nagy Khal nélkül nem láttak okot a maradásra. Azok, akik velem maradtak, máglyát állítottak, hogy elbúcsúzzunk a nagy Khaltól.
Én magam a sárkánytojásokkal együtt léptem fel a máglyára. Egész éjjel, hatalmas lángokkal lobogott a tűz, reggelre minden elégett. Hamu és por maradt csupán. Hamu, por, én... és a sárkányaim, akiknek szeretteim után a Vyserion, Drogon és Rhaegal nevet adtam.
Ezután újszülött sárkányaimmal én is újjászülettem. A lovagot, ami után megtudtam, ki is valójában és mi hozta el hozzám, elküldtem. Essoson keresztül haladva a megmaradt Khalassarral, a lovaggal és a hozzám hű emberekkel a Rabszolgaöböl felé tartottam. Felszabadítottam a rabszolgákat, pénzt és hadsereget gyűjtöttem. Meerenben hosszabb időt töltöttem, felszabadítva a Makulátlanokat és szembeszállva a Hárpia Fiaival. Hogy fékezzem ellenállásukat, újranyitottam a küzdővermeket, eleget téve kérésüknek. Ha nem lett volna elég problémám, Jer Jorah ismét feltűnt, magával hozva a túszul ejtett Tyrion Lannistert. A lovagot menesztettem, Tyrion azonban velem maradt, mint segítőm. Jorah a küzdőtéren megment egy az életemre törő Hárpiától, bizonyítva hűségét. A hatalmas zűrzavar előcsalja Drogont, aki lángra lobbantja a Hárpiákat és bár megsérül, mégis felenged a hátára, hogy elvigyen Meerenből. Akkor találtak rám a khalok, akik Vaes Dothrakban az özvegyek közé zártak, s ismét cselhez kellett folyamodnom. Az ítélethozatalkor a zárt helyiséget felgyújtva halálra ítéltem a khalokat, míg én sértetlenül léptem kis a lángok közül, kivívva ezzel a dothrakiak tiszteletét, csodálatát és hűségesküjét. A seregemmel, támogatóimmal, sárkányaimmal és a segítőmmel hamarosan a tengeren hajóztam Westeros felé. Viharvég és Sárkánykő partjain kikötve úgy döntöttem, több oldalról is ostromolni kezdem Westeros fővárosát, hiszen Cersei Lannister nem hajlott a békés megoldásra. A Lannisterekben nem lehet megbízni, kivéve a segítőmként mellettem maradó törpét, aki talán csak a sors tréfájaként született Lannisternek. Ő és Lord Varys olyan ismeretekkel rendelkeztek Királyvárról, amelyek sokat segítettek. Az ő tudásuk, a sárkányaim és seregem a Makulátlanokkal kiegészülve végül győzelemhez vezettek.Miután a korona az enyém lett, Cersei-t Essosra száműztem, meghagyva az életét. Igyekszem megőrizni korábbi módszereimet az uralkodást illetően. Nagy segítségemre van segítőm, Tyrion, s tanácsosaim: Lord Varys, Ser Jorah, Missandei és Szürke Féreg. Hamar ráébredtem azonban, hogy itt, a nyugati területeken nem mindig működnek az uralkodási módszereim és döntéseimnek hatalmas súlya van. Ha a dothrakiakat nem tudom féken tartani és nem tudnak beilleszkedni a szabad nép soraiba, hamarosan súlyos döntésekre kényszerít majd. A nemrég mellém szegődő Rydan lovag, a tanácsosaim és a segítőm talán nem hagyják, hogy helytelen döntéseket hozzak és segítségükkel megoldást találok az egyre nagyobb elégedetlenséget kiváltó problémákra.

Jellegzetes, ezüstfehér tincseimet, s lilás íriszeimet a vérvonalamnak köszönhetem. Az Essosban töltött évek alatt minden téren az egyszerű tisztaság jellemezte küllememet. Mára ez sokat változott. Hajamat változatos fonatok jellemzik, öltözködésemet tekintve pedig egyszerre ügyelek a kényelemre, a méltóságteljes megjelenésre és a biztonságomra. Királynőként nem vetem meg az ékszereket sem, minden darab jelentőséggel bír csekély gyűjteményemben.