Tárgy: Diadalmas győzelem - Jon & Daenerys Csüt. Feb. 08, 2018 3:14 pm
Jon & Daenerys
együtt bármire képesek vagyunk
Nehéz volt. Amióta elértem Westerost, szinte pihenni nem volt időm. Seregemmel és hadviselésemmel átvettük a hatalmat Királyvár felett, száműztem a bitorlót, hogy elfoglalhassam trónomat. Azt a trónt, amire már réges régen vágytam. Megdolgoztam érte, és már bizonyítottam is eleget, az elmúlt pár év alatt, így csupán csak reménykedni tudok a békés, együttműködő Lordok és Lady-k, nemesek és közrendűek, bonyolultak és egyszerűek, Észak, Dél, Nyugat és Kelet támogatásában. Havas Jon volt az első aki eljött hozzám, őszinte kéréssel és bizonyítással. Hűsége sokat jelentett nekem, és amikor magam is, a saját szememmel láttam az igazi ellenségünket, nem haboztam. Azonnal, kérdés nélkül indultam csatába, hiszen már ígyis majdnem késő volt. De megtettük amit meg kellett, legyőztük a holtak seregét, és végre hazatérhettünk. Lelkileg is és testileg is elfáradtam eme harcban, viszont ünnepelni akartam, azt megünnepelni, hogy élünk és talán egy időre ha nem is végleg, eltűnt az ellenség, amitől a leginkább tartanunk kellett. Örültem neki, hogy Havas Jon elfogadta meghívásomat Királyvárba, és még mielőtt hazatér, tudunk tárgyalni, átrágni magunkat bizonyos fontos kérdéseken az ünneplés mellett. Felöltöttem egyik kedvenc ruhámat, királynőhöz méltóan, szolgálóim lesték minden kívánságomat. Mégis elküldtem őket, egyedül készülődtem a lakomára. Még mindig furcsa volt nekem, hogy itt teljesen másként néznek ki az emberek, más stílusba, hajviseletbe burkolják magukat. Sosem cáfolom meg önmagamat, platinaszőke hajamat egyszerű fonattal fogtam hátra, majd felálltam és még utoljára végigsimítottam derekamon, és elindultam. Mielőtt kiléptem a szobából, mély levegőt vettem. Fel kellett készülnöm minden kérdésre, hiszen mondhatjuk, hogy ez az első viszonylag békés nap uralkodásom kezdete óta. Magabiztos léptekkel suhanok végig a folyosón, a szolgálók távolról hűen követnek, majd a Nagyteremben Havas Jonhoz lépek, halovány mosollyal arcomon. - Örülök, hogy maradsz még egy rövid ideig, Havas Jon. Szeretném megtudni gondolataidat az elkövetkező időkről. - Biccentek egyet, aztán helyet foglalok az asztalfőn. Jól érzem magam. Mintha végre hazatértem volna.