HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


 
Bejelentkezés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
••  Elfelejtettem a jelszavam!
Idövonal
305 AC - Az oldal történetének indulási ideje

304 AC - Ramsay Bolton és Jaenis Karstark eljegyzése

304 AC - Petyr Baelish és Margaery Tyrell eljegyzése

303 AC - Jaime Lannister felmentése a Királyi Őrségből, megválasztása mint Casterly-hegy ura és a Nyugat Őrzője

303 AC - Daenerys Targaryen Westerosra érkezése, a trón átvétele, Cersei Lannister száműzetése

303 AC - Petyr Baelish és Ramsay Bolton szövetségre lépése

303 AC - A hatodik évad vége
Chatbox
Vándorok
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (36 fő) Pént. Feb. 02, 2018 5:29 pm-kor volt itt.


Dalnokok zengték

Dorne-i herceg fakó lovon
by Emmelyne Florent
Vas. Szept. 23, 2018 8:16 pm


Weddings are boring
by Arya Stark
Vas. Szept. 23, 2018 7:54 pm


Old debts - Arya & the Hound
by Arya Stark
Szomb. Szept. 22, 2018 6:29 pm


The Pink Wedding
by Arya Stark
Szomb. Szept. 15, 2018 8:24 pm


Vízi [Baratheon] Gendry
by Arya Stark
Vas. Szept. 09, 2018 12:44 pm


World of Witchers
by Arya Stark
Szomb. Szept. 08, 2018 11:08 pm


♕ Háttérhatalom kacatjai
by Margaery Tyrell
Szomb. Szept. 08, 2018 1:08 pm


Eredményhirdetés
by Balerion, az Iszonyat
Pént. Aug. 31, 2018 1:16 am


Hiányzásnapló
by Lysander
Csüt. Aug. 30, 2018 12:03 pm


World of Shadowhunters
by Vendég
Hétf. Aug. 27, 2018 7:05 pm


Clive Standen
by Rydan Blackwood
Szomb. Aug. 25, 2018 8:37 pm


Régi trükk
by Rongyos Herceg
Pént. Aug. 24, 2018 9:08 pm


Your destiny is written
by Jaqen H'ghar
Szomb. Aug. 18, 2018 10:16 pm


Resemblance
by Jaqen H'ghar
Szomb. Aug. 18, 2018 9:32 pm


Útmutató a kalandhoz
by Balerion, az Iszonyat
Szomb. Aug. 18, 2018 12:10 am


Temporary goodbye
by Margaery Tyrell
Pént. Aug. 17, 2018 7:33 pm


Játékostárs kereső
by Petyr Baelish
Kedd Aug. 14, 2018 4:25 pm


Ármány és szerelem
by Rydan Blackwood
Hétf. Aug. 13, 2018 10:12 pm


Farkaséhség
by Lysander
Hétf. Aug. 13, 2018 10:08 am


Nyilvántartás
Lord
6 fő
Lady
8 fő
Ser
2 fő
Zsoldos
0 fő
Közrendű
2 fő
Vadak
0 fő
Keleti népek
3 fő
Mester
0 fő
Fattyú
0 fő
Éjjeli Őrség
0 fő
Nincstelen
3 fő
Összesen
24 fő

Share | 
 

 the master and his slave

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

Rabszolga




TémanyitásTárgy: the master and his slave   Szer. Feb. 14, 2018 9:18 pm


Laerys & Tenarie


Amiota csak Kiralyvarba erkeztunk, megint csak ugy ereztem magam, mint annak idejen a ferjem hazaban. Nem tudom, mikor es hogyan, de rabszolgasagom hire elterjedt a minket vendegul lato csalad szolgai kozott, akik azota minden alkalmat kihasznaltak arra, hogy az arcomba dorgoljek felsobbrenduseguket es szabadsagukat, kulonbozo szitkokat dobalva iranyomban; a tobbseguket nem is ertettem, mert nem ismerem meg a kozos nyelvet annyira, hogy a szotaram ezeket is magaba foglalja, de a hangnemukbol itelve ezek csak visszataszito dolgok lehettek, amiket igy, jobban belegondolva, nem is akartam megerteni.
Nem ertem, miert gyulolnek ennyire; hiszen soha, semmivel nem artottam nekik, sot, meg segiteni is probaltam nekik mindennapi feladataikban, szegenyes nyelvtudasom minden lehetoseget felhasznalva, de minduntalan el lettem utasitva, igy idom nagy reszet az agyamon ulve toltottem, azt a konyvet olvasva, amit gazdamtol kaptam, nyelvtanulas celjabol. Mivel nem tudtam, mennyi ido fog eltelni, mielott visszaterunk Lys-be, igy akar a folosleges idom arra is szentelhettem, hogy a nyelvi kepessegeimet fejlesszem. Megis, egy egesz napon at olvasni meglehetosen faraszto es unalmas volt, arrol nem is beszelve, hogy az elolvasott nehany oldal nagy reszet egybol ala kellett huznom, hogy kesobb gazdamnal kerdezzek ra a szavak jelentesere es helyes kiejtesere. Nem panaszkodhattam, elvegre is szerettem tanulni, hala anyamnak tudtam mar irni es olvasni, de kikozositve ereztem magam, meg a cseledek kozott is, csak azert, mert nem voltam szabad ember.
Egyaltalan ki kerte oket arra, hogy itelkezzenek folottem? Semmivel sem voltak jobbak nalam, ugyanazt a munkat vegeztek, amit en is, takaritottak, foztek es mostak, piacra mentek es ruhakat foltoztak, valamiert megis rosszabbnak tartottak engem maguknal, csupan azert, mert koztudott volt rolam, hogy rabszolga vagyok. Megsem panaszkodtam; lett volna lehetosegem arra, hogy uram figyelmebe bocsatsam a tenyt, hogy vendeglatoink cseledjei minduntalan eltaszitanak maguktol, de nem akartam panaszkodni... Elvegre is ezt az egy kellemetlenseget leszamitva megvolt mindenem, nem is kivanhattam tobbet. Legalabbis nem abbol, amit rabszolga kivanhatott... Arra mar nem volt befolyasom, hogy hiaba szerettem volna latni az egyetlen baratsagos arcot, akit ismertem itt, nem kerhettem tole, hogy szenteljen nekem tobb figyelmet. Nekem nem jart ki belole, csupan az a keves, amig a nyelvi kepessegeimet csiszoltuk, hogy hasznosabb legyek itt, Westeros foldjen is. Ezeket a perceket legdragabb kincs modjara ertekeltem; talan ezert is keltek uj eletre a halott pillangok bordaim fogsagaban, mikor gazdam futara beesett apro szobam ajtajan es kozolte, hogy keszitsem el az esti furdot, mielott urunk visszaterne a varosi utjabol.
Mindent ugy csinaltam, ahogy kerte; a hatalmas kadat forro vizzel toltottem meg, egyeni invenciokent megszorva a tetejet viragszirmokkal, kikeszitettem a draga kelmekbol szott kontoset, a puha torolkozoket, a gyertyakat... Nem is tudom, miert igyekeztem ennyire, hiszen ez is ugyanolyan este volt, mint az osszes tobbi, talan csak azzal a kulonbseggel, hogy az ej leple mar egy ideje beboritotta a varost, csillagokkal teli kontoset boritva mindenre, es csupan a gyertyak sapadt fenye vilagitotta meg a helyseget, aminek sarkaban kuporogtam az apro samlin, varva, hogy uram megerkezzen.
Nem is tudtam, mikorra varjam; de hiaba fuleltem, az ismeros leptek csak nem visszhangoztak a palota csendjeben, csupan a lakresze elott allo orok halk beszelgeteset hallottam es a sajat lepteimet, mikor mezitlab setaltam at a furdon, hogy remego ujjaim ujra es ujra a vizbe meritsem, a homersekletet vizsgalva. A gyertyak lassan egtek le; az egyik komod fiokjabol mar be kellett hoznom egy ujabb keszletet, felkeszulve arra, hogy szukseg eseten kitegyem oket azok helyere, amik varakozaasom alatt leegtek, aztan visszaultem a samlira, es vartam.
Az ido tul gyorsan telt; ujabb asitast fojtottam el, ahogy felalltam az ulohelyemrol es ujra a kadhoz leptem, hogy belemeritsem kezem a langymeleg, lassan kihulo vizbe. Megengedtem, hogy a gondolataim visszavigyenek a gyermekkoromig, szegenyes csaladi hazamba, ahol meg csak almodni sem mertem arrol, hogy valamikor egy palota folyosoit jarjam es lassam azt a rengeteg csodat, ami a gazdagokat korulvette. Pocsekolasnak tartottam azt a rengeteg vizet is, ami itt, a szemem lattara hult ki; gazdamat ismerve akar az is valoszinu volt, hogy vissza sem ter ejjelre, es ez a gondolat jeges fajdalommal mart a bordaimra, arra kesztetve, hogy a kad szelere tamaszkodjak, megakadalyozva ezzel azt, hogy labaim felmondjak a szolgalatot es a foldon landoljak. Aztan elkepzeltem, milyen lenne belemerulni ebbe a kadba; gyermekkoromban mindig arra vagytam, hogy egy nap eleg stabil lesz a helyzetem ahhoz, hogy bekeben furdozhessek estenkent, hogy majd a ferjem garantal nekem mindent, amire egy felesegnek szuksege lehet, aztan...
...nem fog visszaterni ejjelre.
A gyermekkori vagyaim hangja a fejemben kigyomod arasztja szet a merget testemben; rajtam kivul ebbe a lakreszbe csupan gazdamnak es vendeglatoinknak volt bejarasa, igy az esely arra, hogy barki is olyanon kapjon rajta, amit sem cselednek, sem rabszolganak nem volt szabad tennie, majdnem egyenlo volt a nullaval. A viz pedig itt hult ki a szemem lattara - ugyis uj furdot kene elokeszitenem gazdam szamara, ha hazaerne, akkor miert kene hagynom, hogy ez elpocsekolodjon?
Mielott jozan eszemhez ternek, mar cseledruham ovet oldozom ki, hogy utana csupan a vekony vallpantjai csusztassam le karcsu vallaimrol, mielott a foldre ejtenem az egesz ruhat; tudom, hogy tilosban jarok, minden idegszalam azt uvolti, hogy hagyjam a fenebe ezt az egesz onjelolt luxus-kielvezest, de testem nem hallgatott ram, barmennyire is igyekeztem. A lepcsofokok hidegek voltak talpam alatt, ahogy a kadhoz lepdeltem, majd beleeresztettem eloszor egyik labam, majd a masikat es leultem a szelere. A viz szinte mar hideg volt; egykori forrosagarol csupan almodhattam, ahogy kadba ereszkedtem, ujjaim koze veve nehany kosza viragszirmot, amit a vizbe szortam. Csak par perc... Par pillanat, mielott vissza kene ternem mindennapi, szurke eletemhez. Senki sem fogja megtudni.

_________________
I thought that I was dreaming
when you said you loved me



.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Lys szülötte


Tartózkodási hely : Királyvár


TémanyitásTárgy: Re: the master and his slave   Vas. Feb. 18, 2018 10:26 pm

Kényelmes, finom mívű, puha bőrcsizmába bújtatott lábai tompa némasággal szelik át a Rowe-ház gazdag, mégsem túlzottan hivalkodó királyvári otthonának folyosóit, a számára bocsátott lakrész felé; igyekszik nem feltűnést kelteni, mintha csak attól félne, felveri az épület lakóit, pedig azok a jóval távolabbi helyiségekben töltök az éjszakát, ahová halálsikolyai sem érnének el egy esetleges támadás esetén – noha bízik vendéglátója és saját testőrségében, nyugtalanító a gondolat.
Bármit megadna azért, hogy végre hálója falain belül tudhassa magát. Hajóútja során bízott benne, hogy a Sárkányok Anyjával való tárgyalásán kívül nem lesz más kötelessége, bejárhatja Westeros birodalmi központjának bordélyait és… nos, más terve nem is volt. Minden cicomája ellenére átlagosnak mondható férfi „szerény” vágyakkal, komfort, fényűzés, élvezetek, és egy hatalmas, kényelmes ágy teljesen le tudja kötni.
Vendéglátója és családja azonban másképp gondolja; a ház ura ittléte alatt gyermeki lelkesedéssel mutatta be neki a város előkelőbb negyedeit és mutatta be helyi ismerőseinek, kiknek vizslató tekintete alatt úgy érezte magát, mint egy bazári majom. Persze amennyire nyelvismeretei lehetőséget adtak rá, próbált kapcsolatokat építeni, melyek egyszer talán saját vagy családja hasznára lesznek, de erőfeszítéseiből eddig csak annyira futotta, hogy egy lord figyelmét felkeltette saját bordélyára.
Lady Rowe valamelyest pihentetőbb ismerkedési formákat választott, melyért roppant hálás volt minden egyes alkalommal, mikor elrabolta férjétől. Bár néha ő is elrángatta megcsodálni a megcsodálni Királyvár látványosságait, egy-egy szép kert látványa jobban megragadta a figyelmét, mint egy olyan fogadó, ahová olyan nagyurak járnak, kiknek funkcióját se volt képes megjegyezni, nemhogy a nevét. Házon belül pedig érdeklődve hallgatta és figyelte a helyi divatról szóló bemutatóját, tekintette meg kedvenc könyveit, melyeknek nyelvezete gondot okozott neki, de nem merte ezzel lelombozni lelkesedését, vagy épp folytatott vele diskurzust arról, a jogaiktól megfosztott essosi rabszolgák vagy a kizsákmányolt westerosi jobbágyok helyzete jobb.
Ma azonban kevésbé volt szerencsés, így gazdaságpolitikai viták helyett ismét arra került a sor, hogy olyan nemeseknek hízelegjen, akikkel legszívesebben szóba sem állt volna. Nagyon nem is ment neki, a többség nem vette figyelembe, hogy idegen hon szülötteként nehézségei lehetnek a gyors, különféle tájszólásban beszélt nyelv megértésével, főleg, ha egyszerre többen szólnak hozzá. Arca szinte fájt a ráerőltetett finom mosolytól, feje zsongott a helyiség elhasznált levegőjétől, s még csak italhoz sem nyúlhatott, hisz nem volt szüksége arra, hogy az alkoholtól megeredt nyelvével kikotyogja, nem egyszerű átutazóként érkezett, hanem a királynővel akadt megbeszélnivalója.
Túl naiv volt, mikor hazaküldte a szolgálót, szóljon cselédjének, hogy készítse elő fürdővizét; azt hitte, megszökhet a már kevésbé józan társaság lankadó figyelme mellett, erre pont akkor kapta el egy tehetősebb kereskedő, ki ittléte során először hajlandó volt tényleges kapcsolatot kiépíteni a Drennelion családdal, főleg az Essos keleti régióiból származó portékáik Westerosban faló forgalmazásáról. Kevés kapacitása volt már ilyennemű társalgásokhoz, kötelességtudata azonban maradásra bírta, és a szolga -talán előre tudva szándékát-, nem tért vissza, hogy ismét hazaszólhasson, késni fog.
Tenarie rabszolgaként távol áll attól, hogy késése miatt úgy féljen tőle, mint egy férj, aki az asszonnyal való vacsora helyett ivócimborái társaságát választotta, mégis lappang benne némi önvád, amiért feleslegesen ugráltatta. Bár a nap nagy részét házon kívül töltötte, így személyes cselédjeként nem sok dolga akadt, de ilyen későn talán a háta közepére se kívánja urát és apró-cseprő kívánságait, talán annak örülne a legjobban, ha haza se jön. Viszont a gondolat, hogy hamarabb kezdett el aggódni amiatt, kihűlt e fürdővize, mint az, a nőre mennyi terhet rótt ezzel, táplálja leginkább halovány bűntudatát.
Óvatosan lenyomva a háló kilincsét eldönti magában, hogy rövidre fogja a dolgot; noha haját mindenképp meg kell mosni, hisz bűzlik Westerostól, nem zaklatja szolgálóját egyéb haszontalan óhajokkal. Talán él benne némi félsz, hogy megirigyelve az itteni cselédek szabadságát elpártol tőle; rajta kívül nincs egyéb értéke, mely otthonára emlékezteti, s csillapíthatná némileg honvágyát, mi egyre nagyobb erővel tör rá ilyen rövid ittléte után is, így lappangó izgatottsággal néz körbe a helyiségen a kitárt ajtóban állva, a nőt keresve tekintetével.
És megpillantja.
A kádban.
Hóka bőrének, keskeny válla finom ívének, látványa egy pillanatra kitörli elméjéből, milyen szándékkal érkezett egyáltalán, majd olyan gondolatok futnak át rajta, melyek valószínűleg nem nyernék el a fürdőző tetszését. Tulajdonosaként minden joga meglenne hozzá, büszkesége azonban nem engedi, hogy efféle módon is kiszolgáltassa magát, jobb szereti, ha a másik fél is önként lép vele közelebbi kapcsolatba, akár öröm vezérelje, akár fizetség. Igaz, sosem jutott eszébe megkérdezni erről a nőt, de kötelességtudatból feltehetően akkor sem utasítaná el, ha egyéb körülmények között esze ágában sem lenne kielégíteni efféle vágyait.
Ha a fáradtság nem nyomná ily nehezen vállait, napkeltéig legeltetné rajta szemei azonban nincs szíve kitessékelni onnan, pedig maga is szeretne megmártózni a vízben, mielőtt nyugovóra térne; lassan forgó agya próbál megoldást találni a kialakult helyzetre, csupán annyira jut, az ajtót illene becsuknia maga mögött. A mozdulatsort korántsem sikerül olyan halkan kiviteleznie, mint ahogy azt eltervezte, noha halkan, a szoba néma csendjében, hol csupán Tenarie lágy mozdulatai által felvert vízhullámok halk csobogását, s saját lélegzetvételét hallja, igencsak figyelemfelkeltő.
- Kellemes a víz? – intézi felé első értelmes kérdését, ami átszalad fején, majd szinte azonnal hozzáfűzi bármiféle alapos megfontolás után: - Maradj csak.
Tesz pár lépést felé, majd öntudatlan félve attól, hogy fenyegetőnek tűnik, megáll, tekintetét végig a nőn tartva; pillantása legalább annyira intenzív, mint amennyire fáradt, csupán remélheti, egyik sem tűnik fel a másiknak.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Rabszolga




TémanyitásTárgy: Re: the master and his slave   Hétf. Feb. 19, 2018 12:15 am


Laerys & Tenarie


A viz huvosen cirogatja borom, ahogy elmerulok a kadban, hagyva, hogy kiengedett hajam szetteruljon a viz felszinen; nem emlekszem, volt-e valaha lehetosegem atelni effele luxust, emlekeimben csupan halvanyan dereng egykori csaladi hazam kadja, amiben meg a ferjem egyetlen cseledje mosta a hajam, mielott... Egy apro sohajjal uzom el a kellemetlen emlekeket, kezemmel ovatosan vegigsimitva a viz felszinen, hogy szerteuzzem a viragszirmokat, amik osszegyultek egy ponton; sosem volt lehetosegem, hogy megtapasztaljam, milyen az, amikor nap mint nap ennyi vizben merulhet el az ember, lemosva magarol az egesz nap gondjait es gondolatait, es lassan kezdtem megerteni, gazdam miert toltott altalaban ennyi idot a furdoben - marmint leszamitva azt az idot, amit hosszu hajanak megmosasara kellett szanni -; hiszen nem is tudom, lehetett-e valami jobb annal, mint csak relaxalni, mintha a kulvilag nem is letezne. Megis, elmem falan kitartoan kapirgalt a gondolat, hogy nem lenne szabad itt lennem; nem is tudom, mennyi ido telt el, de tudtam, lassan ideje lenne visszaternem a sajat eletemhez es feladataimhoz, uj furdot elokesziteni es elfelejteni, hogy ez valaha is megtortent.
Gondolatmenetembol az rant ki, hogy valami zajt hallok, ami kisertetiesen emlekeztet a lakresz ajtajanak csukodasara; amiota csak megerkeztunk, annyiszor csuktam be azt magam utan, hogy zajat minden bizonnyal ezer kozul is felismernem - es szivem kihagy egy utemet, mikor elmemig eljut, ez megis mit jelent.
Itt van. Visszajott.
Anyanyelvemen legalabb egy mareknyi szitkot ismerek, de egyik sem fejezne ki tokeletesen a duhot, amit sajat magam irant erzek, amiert engedtem gyermeteg vagyaimnak es ebbe a szituacioba kevertem mindkettonket; az volt a legkisebb problemam, hogy tudtam, nekem minden bizonnyal buntetes jar majd - sokkal inkabb aggodtam azirant, hogy kiabranditottam Ot, az egyetlen szemelyt, aki az elmult evekben valamennyi torodest es kedvesseget tanusitott irantam.
- G-gazdam... - Anyanyelven szolok hozza, szegenyes szokincsem egyetlen olyan szavat felhasznalva, ami jelen pillanatban nem tunik teljesen foloslegesnek; sietosen fordulok fele, felzavarva a vizet, ahogy a kad tulso vegebe huzodok, remult ozikeszemeim pillantasat az arcara emelve. Legkisebb aggodalmam epp az, hogy altalaban megszokott ruhaim nelkul lat, hogy a vervoros viragszirmok a hoka boromre tapadtak, vagy hogy hajam lagy hullamokban, vizesen tapad arcomra es vallaimra; nem tudom, mit mondhatnek, hogy esetleges duhet enyhitsem, de aztan O megeloz es megtori a csendet, es olyan szavak hagyjak el szepen vagott ajkait, amikre szivem kihagy egy utemet.
Enged maradni, ennek ellenere sejtem, hogy ez meg nem a veg; valamifele buntetes biztosan jar majd az engedetlensegemert, de egyelore csak arra tudok gondolni, hogy kettonk kozott megint csak beallt a csend, amiben biztos vagyok, hogy hallja szivem nehez dobbanasait. Almaimban parszor ateltem ezt a pillanatot (marmint nem ezt konkretan, de egy hasonlot), de most, mikor eselyem lenne kimondani bizonyos dolgokat, amiket az ej puha leple elrejtene a kivancsi szemek es fulek elol, a szavak a torkomon akadnak; csupan annyira telik tolem, hogy ajkam ovatosan beharapjam, vegleg elfeledkezve a helyemrol, es anyanyelvemen szoljak hozza, felkapva az altala megkezdett beszelgetes halovany fonalat.
- A viz kisse kihult mar, de meg kituno ahhoz, hogy elmossa az egesz nap aggodalmait. - Erzem, ahogy arcomra halvany pir kuszik, ahogy leszegem a tekintetem es lefejtek a kulcscsontomrol egy elazott viragszirmot; nem kell hangosan kimondanom ezt, hogy szavaim invitacionak tunjenek, es bar kezeim kisse remegnek meg a felelemtol, megis mit tehetne velem, megadom magam neki; elvegre is most vagyok a legvedtelenebb pozicioban, hiszen siman vizbe fojthat, kirangathat a padlora a hajamnal fogva, vagy akar fel is vaghatja a torkom, es nem tiltakozhatok, mert nincs jogom hozza. De akarok-e egyaltalan tiltakozni? - Valami baj van? Gondterheltnek tunsz.
Bar tudom, joval tobb tisztelettel kene fordulnom hozza, valasztekos szavakkal es formakban, de tudom, nem fog neheztelni ram ezert; elvegre is itt senki sem hallhat minket, es korabban, mikor meg otthonaban egyutt tanultuk a westerosi kozos nyelvet, is engedte, hogy valamivel kozvetlenebbul szolitsam meg, amig csak biztosak voltunk abban, hogy egyedul voltunk. Olyankor nem ereztem magam rabszolganak; azokban a pillanatokban szabad voltam, csakugy, mint egy pillanatra most is, mielott a torkomba szorulo gomboc eszembe juttatna, mifele helyzetben is vagyunk. Es barmennyire is igyekszem, nem tudom elszakitani tole a tekintetem; a lassan leego gyertyak felhomalyaban furkeszem az arcat, szabad kezemmel a fulem moge simitva egy kusza hajtincset.
Miert all meeg mindig ott, mozdulatlanul? Azon gondolkodik talan, hogyan buntessen meg? Es jelen pillanatban meg anyam nyaklancat is hajlando lennek eladni, csak hogy ismerhessem a gondolatait, ahogy figyelem, minden apro rezduleset, valami jelre varva arrol, mire szamithatok tole... Addig is biztos vagyok benne, hogy akar meg o is hallhatja, szivem mennyire vadul zakatol mellkasomban, az izgatottsag es felelem kevereketol futve. Azt hiszem, remenytelen eset vagyok.

_________________
I thought that I was dreaming
when you said you loved me



.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Lys szülötte


Tartózkodási hely : Királyvár


TémanyitásTárgy: Re: the master and his slave   Pént. Feb. 23, 2018 10:26 pm

Első szava szinte váratlanul éri, már csupán a nyelve miatt is; még ha mostanában is elejtett pár hibát, melyet Tenarie készségesen kijavított neki, tökéletesen ki tudja fejezni magát, valamint – mi valószínűleg inkább a másik fél érdeme – nem okozott gondot számára Yi Ti nyelvének megértése. A valyriai azonban más, inkább szól a külvilágnak, mintsem neki; minden dallamossága és kifinomultsága ellenére nem más, mint rabszolga és ura közvetítő eszköze. Szebb, édesebb szavak illenének finom vágású ajkaihoz, csengő hangjához, de westeros közös nyelve kiszorította helyét; még ha ez a döntés utólag hasznukra is vált, valamelyest bánja, hogy nem volt lehetősége ugyanolyan közvetlenül szólni hozzá saját anyanyelvén, mint a nőén.
Képtelen levenni róla a szemét; a körülötte fodrozódó víz s a felszínén ringatózó apró virágszirmok sejtelmesen rajzolják ki testének körvonalát, de eltakarva annak tényleges valóját; íves nyakán, kulcscsontján lágyan gördülnek le a vízcseppek, melyek útját szívesen követné, csókokkal hintve sápadt bőrét. Arcára pillantva azonban hamar rájön, nem lenne helyes megosztania vele eme gondolatát; egy apró, véletlen mozdulattól, érintéstől is képes volt megriadni, tekintete azonban most tiszta félelmet tükröz, melynek látványát kudarcként él meg, hisz képtelen volt elnyerni bizalmát minden igyekezete mellett. Csupán remélni tudja, saját teste nem ezen az éjen árulja el, hogy tükrözve vágyát iránta végképp elriassza magától.
- Tökéletes – reagál elhaló hanggal a cseléd szavait hallva, majd ajkába harapva követi mozdulatait. Fogalma sincs, mire kellettek a virágszirmok, mindenesetre, ha ezzel csupán gazdáját próbálta elvarázsolni, terve sikerrel járt, képtelen lefejteni róluk tekintetét, főleg, melyek testére tapadtak. Tényleg szüksége van arra, hogy a kissé meghűlt víz testével együtt gondolatait is tisztítsa, azonban képtelen eldönteni, tényleg jó ötlet lenne e ilyen állapotban csatlakozni hozzá. Kérdése lassan érik el tudatát, de arra épp elég, hogy visszazökkentsék valamelyest korábbi kimerült állapotába.
- Semmi… - ereszt el egy fáradt sóhajt majd megadó mosollyal arcán végül megosztja aggályát – Csupán még mindig nem tudom, megérte e elhagyni Lyst… - Sosem voltak nagyratörő vágyai, családtagjai, ismeretségi köre között talán ő a legmotiválatlanabb; tény, hogy finom modora, s megfontoltsága valamelyest lesegíthetnék a diplomáciában, ugyanakkor hiányzott belőle a rámenősség, s tekintélyteremtő mentalitás, mellyel ténylegesen elérhetné azt, amit akar… ha egyáltalán tudja, mi az. Néha úgy tűnik, fogalma sincs, mit szeretne, máskor képtelen választani lehetőségei közül: Noran kedvében járni, elkerülni a háborút, egyszerre lenni valaki és senki, vagy ebben a pillanatban épp Tenarievel lenni…
- …és még mindig nem jöttem rá, Daenerys mit látott Westerosban, amiért érdemes volt maga mögött hagyni Essost – fűzi hozzá, hisz mi más lehetne lelohasztóbb, mint politikáról beszélgetni? Nem tudja, szolgájának mennyi lehetősége volt látni a városból bármit azon helyeken kívül, amiket együtt jártak be, magát azonban még kevés dolog nyűgözte le, legyen szó az épületeiről vagy épp lakóiról - leszámítva persze Őt, ahogy előtte ül a vízben, de ez nem a birodalom érdeme.
Tétovázik; noha engedélyt adott a nőnek, hogy a kádban maradjon, Ő nem mondta ki konkrétan, szeretné e maga mellett tudni. Sosem volt szándékában olyan gazdának tűnni, kinek szava szent, s aki sosem ad, csak elvesz, zavart gondolatai azonban eltérítették, nem tudja, az ajánlatnak tűnő gesztus valóban az volt e, aminek látta.
Remélve, hogy ha meggondolja magát, valamiképp jelzi is neki, oldalra kapva tekintetét kezdi el lassan lefejteni magáról ruházatát. Mióta megvette, szinte minden nap az ő segédkezésével fürdik, öltözik, s talán másokkal szeretkezve is láthatta - ha nem hagyta el a helyiséget közben -, így szemérmességnek nyoma sincs rajta, azonban képtelen rajta tartani pillantását közben, vágya már így is kezd szembetűnővé válni.
- Össze szoktad hajtani őket, vagy…? – elharapja a mondat végét, mikor rájön, mennyire szerencsétlennek tűnhet ebben a pillanatban: meztelenül állva, kezében ruháival, tekintetével a szoba berendezését pásztázva - teljesen elveszetten, egy apró, hétköznapi feladat által leigázva. Mégis mit várt, még ha helyeslő választ kapna se tudná megtenni, sosem csinált ilyet, azt se tudná, hogyan fogjon hozzá; de ha már rákérdezett, vár, hátha kap valami instrukciót, hogy végképp megszabadulva ruháitól a kád mellé léphessen, s tekintetét a másikéra szegezve még utoljára engedélyt kérjen arra, hogy csatlakozhasson.
- Szabad?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Rabszolga




TémanyitásTárgy: Re: the master and his slave   Szomb. Feb. 24, 2018 9:25 pm


Laerys & Tenarie


Szeretnem letagadni a felelmem, nyugodtan es elegansan viselni azt az esetleges buntetest, ami most fog kovetkezni, de mintha egesz testem tiltakozna ez ellen; meg annak ellenere is, hogy kristalytisztan emlekszem arra, hogy O sosem volt agressziv velem vagy mas rabszolgakkal szemben, de aztan ott voltak meg egykori rabszolgakereskedom szavai is arrol, mifele buntetesek jarnak azoknak, akik nem ismerik a helyuket, es nem tudtam, O vajon ugyanigy tanit majd ujra engedelmessegre, mint ahogy azt a sebzett arcu, szakadt ruhaju rabszolgakereskedo mondta annak idejen, elrettento peldakent.
De minden, buntetestol valo felelmem ellenere is csak arra tudok gondolni, mennyire szeretnek enyhiteni a gondjain; hiszen az arcarol visszatukrozodo faradtsag szokatlan latvany szamomra, es van egy olyan erzesem, hogy joval tobb rejtozik emogott, mint amennyi kimond; es bar legszivesebben megerositenem szavait, miszerint korabbi otthonunkat hiba volt ott hagyni, inkabb megtartom magamnak a velemenyem; hiszen nem kell tudnia arrol, hogy Westeros irant erzett keserusegem legfobb oka az, hogy a cseledek, akiknek velemenye nem kene, hogy erdekelje, leneznek a rabszolgastatuszom miatt - nem akarom effele butasagokkal terhelni, mikozben biztosan vagy nagyobb gondja is annal, hogy a cseledjet valaki ertektelennek titulalta.
- De hat meg mindig visszaterhetunk... - Szavaimhoz meg egy apro, szelid mosolyt is tarsitok, bar sejtem, hogy ez minden bizonnyal nem ennyire egyszeru, mint amilyennek tunik kimondva; elvegre is akarhogy nezzuk, nem sok tudasom volt arrol, mivel toltotte az idejet, mikor nem volt velem, vagy epp mifele helyzetben voltunk, tekintve a politikat. Hiaba voltam sokkal jobban kitanitva, mint a legtobb cseled, lehettem volna barmennyire intelligens, de igy sem engedett volna senki Westeros politikajarol tanulni, hiaba is akartam volna; ebben a tekintetben sokkal jobb elveztem a Lys-beli eletet, ahol szabad pillanatukban egy-egy cseled megesztotta velem szereny tudasat a kulturarol, politikarol es eppen torteno esemenyekrol es nem nezett le csak azert, mert rabszolgaja voltam gazdamnak. De itt, Westerosban egy senki voltam; es ez raebreszt azokra a tarsadalmi kulonbsegekre is kettonk kozott, amikre eddig igyekeztem nem gondolni, azon kosza pillanatok emlekebe kapaszkodva, mikor Vele toltottem az idom, a westerosi kozos nyelvet vagy epp anyanyelvem tanulva. Megis, most, mikor a kiralynot emliti meg, nem tudok mit mondani; szereny tudasom nem er odaig, hogy a kiralyno elmejebe probaljak latni, ideerkezesenek motivumai utan kutatva, igy inkabb csak egy ovatos, tudatlan vallvonassal reagalok, hiszen mit mondhatnek? Nem ertettem a politikahoz, sem a hatalomhoz vezeto harcokhoz, igy miert igyekeztem volna ugy tenni, mintha maskepp lenne?
Igy inkabb csak szotlanul figyelem, ahogy lassan elkezdi levenni ruhait; bar hamar lesutom a tekintetem, szemermesen szegezve pillantasom a viz felszinen uszkalo szirmokra, ahogy elmem elontik a gondolatok - hiszen sosem voltam meg ennyire kozel hozza, mint leszek nemsokara, mikor csatlakozik hozzam a kadban; es ez akaratlanul is eszembe juttatja azt a rengeteg alkalmat, mikor erintese nyoman remultem huztam ossze magam, vagy csak rezzentem meg, mikor multam demonjai kisertettek. A ferjemmel eltoltott evekrol sosem beszeltem neki, mert o sosem kerdezte, de feltem attol, hogy ezuttal igy igy reagalok majd kozelsegere, hiaba szeretnem ot kozelebb engedni; hiaba biztam benne, tudva, hogy egesz eletem a kezeben volt, keptelen voltam a kozeleben lenni, es most, hogy tudtam, ez elkerulhetetlen lesz, elhataroztam magamban, hogy lekuzdom a demonjaimat, barmilyen aron; hiszen Neki sem akartam csalodast okozni, batornak akartam tunni a szemeben, hogy talan vegre ne ugy tekintsen ram, mint valamire, ami torott es haszontalan.
Gondolatmenetembol a kerdese szakit ki; apro, szelid mosolyra huzom az ajkaimat, ahogy a kezeben levo ruhakra pillantok, majd Ra, igyekezve nem elnevetni magam tanacstalansagan; bar szivesen vegigneznem, ahogy probalja ugyanolyan gondossaggal osszehajtogatni a ruhait, mint ahogy azt en szoktam tenni, megkimelem ettol a szenvedestol... Meg minden masodperccel egyre biztosabb voltam abban, hogy ez a pillanat az, amelyikben kepes leszek vegre megszabadulni a felelmemtol, es tul akartam ezen lenni, meg mielott pillanatnyi, gyenge magabiztossagom tovaszallna a semmibe.
- Tedd le oket akarhova, kesobb feltakaritok ugyis. - Magamban tartom az apro kacajt, ami meg a tanacstalansaganak jart volna; es csak figyelem, ahogy megszabadul a ruhaitol, aztan felem fordul; es nem birom megallni, hogy tekintetem vegig ne vezessem tokeletes testen, mielott tekintetem osszekulcsolnam az ovevel es mely levegot vennek, ahogy felkeszulok a valaszadasra.
- ...kerlek. - Eszre sem veszem, hogy megint anyanyelven szolok hozza; hangom halk, elhajo sohaj csak, szivem pedig vadul zakatol bordaim fogsagaban, hiszen most kozelebb leszek hozza, mint eddig valaha is voltam, es... Ezuttal nem akarok elhatralni, megrezzenni, elmenekulni elole. Le akarom kuzdeni a felelmem; es osszebb is huzom magam, hogy helyet csinaljak neki, aztan tekintetemmel kovessem, ahogy beszall a kadba.
Talan sose voltam meg ennyire kozel hozza; sot, meg arra is raveszem magam, hogy kozelebb huzodjak hozza, mikor vegre helyet foglal, ujra felzavarva ezzel a viz tetejen lebego szirmokat. Kozvetlenul mellette foglalok helyet, aztan mintha mi sem tortent volna, veszem a kezembe a furdeshez elokeszitett ruhat, amit korabban a kad szelere helyeztem; hiszen ez a helyzet, gondolom, nem old fel kotelessegeim alol, de nem is akarom, hogy igy legyen, hiszen akkor gondolataim biztosan olyan iranyban tevelyednenek el, ami nem lenne tul celszeru... De mar csak az O jelenlete is boven eleg ahhoz, hogy mozdulataim valamivel lassabbakka valjanak, ahogy a puha anyagot a vizbe martom, es tekintetem ujra az arcara emelem, elveszve egy pillanatra szemei acelkekjeben. Biztos vagyok benne, hogy meg a gyertyak sapadt fenyeben is latja majd, ahogy az arcomra halovany pir kuszik fel, mikor terdem veletlenul az ovehez er, de ezuttal nem huzodok el; kitartoan furkeszem az arcat, arra varva, hogy engedelyt adjon arra, hogy hozza erhessek - meg ha a kezem remeg is, a felelem pedig, attol, mit tehetne velem, lassan felemeszt, kozel akarok lenni Hozza... es eszre sem veszem, mikor neve puhan, erzelmekkel telten csuszik ki ajkaimon, mielott ovatosan ajkamba harapnek, igy probalva elfojtani az elhalo sohajt magamban, sikertelenul.
- Laerys... - Sose mondtam ki a nevet hangosan; csupan gondolataimban sugtam ujra es ujra az ejszaka sotetjenek, mikor senki sem latott, es nem tudom, hogyan fog reagalni ra, de mar megtortent es nem tehettem mast, minthogy viseljem a kovetkezmenyeket.

_________________
I thought that I was dreaming
when you said you loved me



.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Lys szülötte


Tartózkodási hely : Királyvár


TémanyitásTárgy: Re: the master and his slave   Szer. Márc. 14, 2018 7:19 pm

Igazad van – szerény mosolyra húzza ajkait. Kár volt megemlítenie a dolgot, hiszen a rabszolgának biztosan van nagyobb gondja is annál, hogy az ő kételyeit hallgassa; nem volt szüksége rá, hogy gazdája félelmet keltsen benne, ki életét valamilyen szinten a saját markában tartja, hibáival az övét is veszélybe hozva. Kérdés nélkül áldozná fel mindenét szerettei érdekében, azonban a tény, hogy ezzel ugyancsak árt nekik, valamint olyanok válhatnak áldozatává, akiknek ehhez közük sem volt. Ha bármit is elront, maga után először biztosan Tenarie szenvedi el következményeit, ki valószínűleg nem is sejti, miféle szándékkal érkezett gazdája a társaságában a birodalomba. Talán jobb is így; felesleges volna őt is terhelni efféle vészterhes gondolatokkal, ameddig nem szükséges.
Bár szíve mélyén lappang a naiv vágy, hogy a nő a város szennye mellett a kétes gondolataitól is képes megszabadítani, s feledtetni vele mindent a lehető legbensőségesebb módon, de tudja, ez túl nagy kérés lenne tőle, így próbálja visszafogni magát, hogy legalább teste ne tükrözze vágyát. Az oly’ nagyon áhított fürdőtől már csak önnön szerencsétlensége választja el, melyből kérdése után cselédje nagylelkűen kisegíti, egyre biztosabbá téve abban, hogy szinte képtelen lenne boldogulni nélküle.
- Igenis – feleli szórakozottan; még maga sem tudja pontosan, ezen fáradságáért hálásabb jobban, válaszáért, vagy csupán mert nem nevette ki magatehetetlensége miatt, mindenesetre némi halk hümmögés s tétova, céltalan mozdulat után óvatosan teríti le viseletét a hozzá legközelebb eső asztal lapjára, vigyázva, hogy ne gyűrődjenek össze a drága kelmék, ne terhelje még ezzel is a nőt.
Halk engedélyét hallva szíve nagyot dobban, hogy azt követően hevesebben pumpálja vérét teste minden zugába; még a kád mellett leguggol, hogy Tenarie szemmagasságába kerülve elsúgjon egy köszönömöt ugyancsak saját nyelvén, remélve, ha netán ez a szó nincs is benne nyelvkincsében, a gesztust érteni fogja.
Ismét felállva óvatosan mártja a vízbe egyik lábát realizálva, hogy nem túlzott a másik, mikor azt mondta, kissé kihűlt; teste akaratlanul is megborzong, ahogy bőre először érintkezik vele, ugyanakkor leküzdve minden ellenérzését, néhány pillanaton belül már mellette ül, elismerve annak kitartását, amiért képes volt megmártózni ilyen langyos vízben. Pillantása elidőzik a felszínen úszkáló szirmokban, nem hitte volna, de ezzel az apró gesztussal is képes volt megigézni nő, figyelmét csak akkor tudja ismét magára vonni, mikor megérzi bőrének kellemes melegét sajátján a víz felszíne alatt.
Mozdulataiból felismeri szándékát, aprót biccentve ad engedélyt kimondatlan kérésére, majd elveszett. Mielőtt beszállt volna mellé a kádba, azt hitte, nehézséget fog okozni számára, hogy ne kalandozzon el a tekintete szolgája testén, hogy az kényelmetlenül érezze magát tekintete tüzében, váratlan módon mégsem okoz gondot pillantását egy pontra korlátoznia: ilyen közelségből még gyönyörűbb arca, mint ahogy az az óvatos távolságból emlékezetébe beleivódott; fitos orra, telt ajkai, mandulavágású őzikeszemei, s porcelán bőre, melyre most vörös rózsát rajzol a pír, mind apró kincs, melyet újra felfedezve szinte vallásos áhítat tölti el, mintha csak maga Lys szerelemistennője jelent volna meg előtte Tenarie testében.
Nevét hallva meglepetten szegezi tekintetét a másikéra; képtelen megfékezni arcizmait, melyek most leplezetlen őszinteséggel tükrözik örömét. A szolga bizalmatlansága, noha sosem tette szóvá neki, rosszul érintette; eddig nem talált rá alkalmas időpontot, hogy rákérdezzen a miértjére, de önkritikussága által legtöbbször arra a következtetésre jutott, saját magában kell keresnie a hibát. Mostani, felé tanúsított közvetlensége azonban egy pillanatra feledteti vele ezen aggályait, s a veszélyérzetet, mely óvatosságra inti a közelében, nehogy egy meggondolatlan cselekedettel elriassza magától, csalódást okozva ezzel mindkettőjük számára. Talán már túl fáradt ahhoz, hogy értelmes gondolatok képződjenek fejében; válasz helyett ujjbegyével kiemel egy szirmot a vízből, mely eddig lágyan ringatózott annak felszínén, hogy óvatosan közelítve Tenarie arca felé, gyengéden pirospozsgás orcájára simíthassa. Tenyere óvón öleli a puha, selymes bőrt, hüvelykjével apró köröket írva rá, mintha csak félne, ha elereszti, elillan örökre.
A hajóúton való álmatlan éjszakái során túl gyakran szaladt át fején a gondolat, hogy talán megtetszik neki a helyiek élete, az álomkép, mely elhiteti velük, hogy szabadon döntenek sorsukról, életük csakis a sajátjuk. Maga túl naivnak tartotta ezt az eszmét; igaz, az essosi rabszolgáknak nincsenek jogaik sem vagyonuk, ugyanakkor az itteni rendszert sem tartotta emberségesebbnek, mely által a helyi szolgáktól mindent elvesznek uraik, hogy még élelemre se fussa. Ugyanakkor fogalma sem volt, Tenarie hogyan fog reagálni az új környezetre; egyáltalán volt e már része az efféle önrendelkezésnek vagy őt is elvakítja a hamis ígéreteivel. Valamelyest maga is nincstelennek érzi magát itt; szeretteitől távol, kiszakítva természetes közegéből a fényűzésen kívül nem maradt más számára, csak cselédje, kinek jelenléte jócskán felértékelődött életében, egyre inkább fojtogatja fagyos karjaival a rettegés, hogy faképnél hagyja egy elérhetetlen álmot hajszolva.
Balját óvatosan felemeli, hogy megfogja az őt fürdető kezet épp csak egy pillanatra, hogy felkeltse figyelmét.
- Nem hagynál el, ugye? – Hangja akaratlanul túl könyörgőn, elveszettnek hat, szavai túl nyersen, őszintén közvetítik kérdését; ugyan Yi Ti nyelvén kommunikálnak napi szinten, de még nem sajátította el a választékos, költői fogalmazás képességét, képtelen szavakba önteni azt a hazugságot, melyet a helyiek szabadságnak neveznek. Talán önzőnek tűnik a szemében, pedig nem az a vágya, hogy mindenáron korlátozza, birtokolja; ha nem félne attól, hogy felszabadítva egzotikus vonásai miatt ismét rabszolgasorba kerülne, s Lysben valószínűleg egy bordélyban kötne ki, kérésére talán megtenné. Viszont kénytelen bevallani magának, közel nőtt szívéhez, szinte otthonának, családi körének részét képezi ő is. De mi van, ha félreérti a helyzetet?
Levéve kezét a másik puha kézfejéről hosszú hajfonatáért nyúl, melyről eddig botor módon megfeledkezett, így azt eláztatva kínszenvedéssé tette annak kibontását, hogy utána meg lehessen mosni.
- Mit gondolsz rólam? Rossz gazdád vagyok? - Kényszercselekvésként fésülgeti a végét ujjaival, miközben továbbra is arcát fürkészi. Ha képes volt elérni, hogy ilyen közel engedje magához, talán elérkezett az ideje, hogy jobban megismerje. – Voltak mások is előttem?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Rabszolga




TémanyitásTárgy: Re: the master and his slave   Csüt. Márc. 15, 2018 5:09 pm


Laerys & Tenarie


Testenek melege az enyem mellett meglepoen kellemesen hat; vennem kell nehany mely levegot is, hogy gondolataim el tudjam errol terelni es arra koncentralni, hogy a kezemben tartott ruhanak valami hasznat is vegyem. Meg utoljara a vizbe martom a puha anyagot, mielott tekintetem ujra az arcara emelnem...; es ahogy tekintetem az ovebe akad, ajkaim halk, ahitatos sohajkent hagyja el a neve, es kezem tehetetlenul eresztem vissza a hideg vizbe.
Valahol mar az elso pillanattol kezdve, amikor csak megvett, tudtam, hogy ez valamikor be fog kovetkezni; hogy a kozelsege osszezavar majd, nehezebbe tesze majd a lelegzetveteleim es tovis modjara mar a szivembe, de mikor keze az arcomra simul, nem huzodok el; ajkaim kozul halk sohaj szakad ki, ahogy arcom a tenyerebe simitom, a kozelsegeben keresve a biztonsagerzetem. Szeretnem a leheto legtovabb huzni ezt a pillanatot, hiszen borenek melege ezer es egy olyan erzessel tolt el, amiknek letezeserol mar szinte el is feledkeztem, es barmennyire is megijeszt a gondolata annak, hogy az, amit egy idoben szimpla lojalitasnak hittem, sokkal tobb ennel, jozan eszem hangjat valahova elmem melyere taszitom, ahogy ozikeszemeim kodos pillantasat gazdamra emelem.
A kerdese meglep; az elveszettseg a hangjaban szokatlan szamomra, hiszen sose lattam meg ennyire bizonytalannak, es igazabol nem is tudom eloszor, mit valaszoljak neki; nem tudom, van-e ennek a kerdesnek valami hatso szandeka, de tudom, mit akarok ra mondani; hogy ha kell, a halalos agyaig kitartok mellette, toretlenul, husegesen.
- Soha. - Puhan, felve ejtem ki ezt az egy szot, tekintetem egy pillanatra az arcarol a vizre eresztve; nem tudom, kerdese mibol ered, de remelem nem adtam neki okot arra, hogy gyanakodjon, el akarnam hagyni; ostoba szivem melyen tudtam, tulsagosan ragaszkodok hozza ahhoz, hogy csak ugy tovabb alljak, meg hat nem is igazan volt hova mennem, amiota apam kivert kutyakent dobott el magatol.
Nem tudom, meddig tart a csend kettonk kozott, de vegul csak raveszem magam, hogy tekintetem a viz felszinen lebego rozsaszirmokrol vegre megint az arcara emeljem, apro, szelid mosolyra vonva ajkaim. - Tul ertekes szamomra minden, amim van, ahhoz, hogy eldobjam ezt magamtol a hamis szabadsagert.
Ovatosan vonom meg a vallam, megallva a kesztetest, hogy elforditsam a tekintetem; szinte a nyelvem hegyen volt mar egy masik valasz, ami joval tobb komplikaciot okozhatott volna, de az utolso pillanatban sikerult megmentenem a szituaciot, vagy legalabbis remenykedek abban, hogy sikerult; csak remenykedek abban, hogy nem jut eszebe rakerdezni, mit ertek a szavaim alatt, es sokkal inkabb lekoti majd valami mas; remelhetoleg pont az, hogy vegre osszeszedem magam annyira, hogy vegre ugy helyezkedjek, hogy hasznossa tegyem magam es vegre elkezdjem furdetni.
Lassu, ovatos mozdulatokkal vezetem vegig a testen a ruhat, tekintetemmel kovetve sajat kezeimet; bar valoszinuleg igy is joval tobbet engedett meg nekem, mint a legtobb cselednek az uraik, igy is voltak dolgok, amiket nem volt nekem sem szabad; es igy, hogy gondolataim felig-meddig masfele jartak, jobban kellett ugyelnem arra, kezeim merre is tevednek el testen. Eleg kozel vagyok hozza ahhoz, hogy olyan dolgokat is eszrevegyek, amikre korabban sosem figyeltem oda; mint peldaul az apro anyajegy a vallan, vagy borenek puhasaga. Mely levegot veszek; vajon mit mondana, ha most a fejembe latna?
Aztan tekintetem az elazott fonatra tevelyedik es az ujjaira, ahogy kenyszerszeruen, szorakozottan jatszik a vizes hajtincsekkel; szeretnem megkerdezni, bizonytalansaganak van-e valami koze hozzam, de mielott szolasra nyithatnam a szamat, ujabb kerdeseket szor a nyakamba, es szivam mindegyikkel egyre melyebbre sullyed, gyomrom pedig gorcsbe randul, mikor a valaszok vegre megfogalmazodnak a fejemben. Ideje oszintenek lennem vele; hiszen az elmult harom evben egyszer sem kerdezett ra effele dolgokra, foleg nem a multamra, igy erre utalo kerdese kifejezetten nehezen, mazsas sullyal nehezedik a vallamra. Faj Ot ennyire bizonytalannak latni, mert tudom, nem lehetek az a kez, ami fenntartja; ennek ellenere meg akarom probalni, ahogy felreteszem a ruhat a kad szelere es vele szemben helyezkedek el, hogy hajaval jatszo kezeit az enyeimbe vehessem, biztato gesztussal kulcsolva az ujjaim az oveire.
- Nem vagy rossz gazdam... Nem kivanhatnek jobb gazdat magamnak nalad. - Ajkaim kozul nehez sohaj szakad ki, ahogy eleresztem kezeit; bar legszivesebben tovabb tartanam oket, hiszen erintese biztonsagot iger, meg ha tudom, hogy ez csupan illuzio; de valakinek ki kell fonnia azt az elazott fonatot, es nekem, aki keszitette, ez biztosan jobban fog menni, mint neki. Aztan ha mar elfoglalom magam valamivel, valaszt adok a kerdesere is, csak... - Meg... meg tudnal... fordulni? Igy konnyebb lenne kifonni a hajad. ...kerlek.
Szegyenkezve sutom le a szemem, tudataban annak, hogy szavaim talan tul kovetelozonek tunhetnek, meg annak ellenere is, hogy hangom elcsuklott a szavakon; csak remenykedek abban, hogy teljesiti majd a keresem, es mindkettonk dolgat megkonnyiti azzal, hogy helyet valtoztat majd; igaz, hatso szandekom elerni, hogy hatat forditson nekem, hogy furkeszo tekintete ne nehezitse meg a valaszadast a kerdesere, es hogy ne lassa, min megyek keresztul, mig meselek neki. Nincs szuksegem a szanalmara; nem akarom, hogy ugy lasson, mint valami torott jatekot, amit valaki eldobott magatol, mert tobbe nem volt ra szuksege.
Mikor a gondosan megcsinalt fonat vegre a kezem ugyebe kerul, ujabb mely levegot veszek; ovatosan oldozom ki az elazott szalagot, amivel osszekotottem a hajat es felve, minden szot ketszer is atgondolva probalok valaszolni a kerdesre. Bar tudnam, hogy is ertette pontosan...!
- Es a kerdesre valaszolva... Nem volt sosem mas gazdam. - Az ezustos szalagot, amit kifuzok a hajabol, a kad szelere helyezem; felve, ovatosan allok neki kibogozni az elazott hajtincseket; mechanikus, holdkoros mozdulatokkal vegzem a dolgom, szemeim lehunyva, ahogy az emlekek visszaternek - a csaladomrol, a hazassagomrol, a megalaztatasomrol. - De mielott a rabszolgapiacra kerultem, volt egy ferjem... O adott el, miutan nem adhattam mar neki gyermeket.
Sietosen morzsolok el egy konnyet a szemem sarkabol; elgondolkodok azon vajon beszeljek-e tovabb, jobban kifejtve a dolgokat, de aztan jobbnak itelem nem szolni semmit; elvegre is ha akar, akkor ugyis kerdez majd, es igazabol tartozok neki, hogy legalabb oszinten valaszoljak mindenre. Egyebkent is, legfobb ideje lenne vegre tullepni a multamon, elvegre is mar nem okoz banatot teljes egeszeben, csupan bizonyos reszleteiben... Amikre rabszolgakent egyebkent sem lenne eselyem. De amig nem szolal meg, addig en sem teszem; minden figyelmem inkabb arra koncentralom, hogy ne huzzam tul erosen az ujjaim kozott levo, ezustos hajtincseket, elvegre is nem akarok neki fajdalmat okozni. Meg hat... Lehet, hogy ez az utolso alkalom, hogy ezt megtehetem, igy minden egyes masodpercet meg akarom jegyezni.

_________________
I thought that I was dreaming
when you said you loved me



.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Lys szülötte


Tartózkodási hely : Királyvár


TémanyitásTárgy: Re: the master and his slave   Szomb. Május 19, 2018 4:36 pm

Soha. Ez az egyetlen szó képes befoltozni a lelkén kétségeiből táplálkozó repedéseket, melyek apró hajszálereknek kusza hálózataként gyengítik, hogy végül egy apró ütéstől végleg elpattanjon és darabokra hulljon magabiztosságának álarca. Talán már túlságosan kötődik rabszolgájához, jobban járna, ha valóban csupán értéktárgyként tekintene rá, mielőtt az élet, vagy akár a nő akarata által különválnának útjaik, s az magára hagyná, végtelen űrt hagyva helyén, mellette. Bármennyire igyekezett élete egészén biztonságos helyet teremteni magának a világban, ebből kiszakítva úgy érzi, bizonytalan alapokra építette kis birodalmát. A férfi, akihez a maga módján gyengéd érzelmeket táplál, pár éven belül elveszi húgát -hacsak nem öleti meg magát valamelyik háborúban addig-, akihez a legjobban kötődik fivérei és nővérei népes táborából, saját jegyese pedig… Nehéz eset, a gyenge, kissé beteges leányra sosem tudott ténylegesen úgy tekinteni, ki a jövőben asszonya, s gyermekei anyja lenne, inkább volt az a gyermek, akit félteni, óvni kellett mindentől, hogy ezzel bátyja kedvében járhasson. Az a porcelán volt, mely otthonuk legfényűzőbb helyiségének központi dísze volt, melyet nagy ívben kerülnie kellett, nehogy egy apró érintéssel, vagy fuvallattal ellökje és ezernyi darabra zúzza.
Tenarie azonban más, lénye elevenebb, elemibb, mint a gyermek, aki pár éven belül jövendőbelije lesz. A sors fintora, hogy ugyancsak apró termetével és törékeny alkatával jelenleg biztosabb támaszt lel benne, mint bárki másban a Keskeny-tenger túlpartján; noha őt is félti attól, hogy egy rossz mozdulattal vagy szóval összezúzza, tudat alatt nem azonosítja ezen félelmeit azzal, hogy idomított állatként ösztönösen kerüljön mindenféle kontaktust vele, van benne valami, mely magához vonzza, érdeklődését folyamatosan fenntartja. S most, ebben az áldott, éteri pillanatban nem csupán az egymást érintő mezítelen testük által érzi magához még közelebb, mint eddig valaha, ahogy a nő nyers, elharapott szavai mögött is megsejtette, mi jár fejében, rájött, mi az, melyet sokkal kecsegtetőbbnek tart magánál.
- Bár többet is adhatnék – csúszik ki ajkain a cseléd mosolyát látva meggondolatlan nyíltsággal. Talán adott a módja erre, csupán önzése állít újabb és újabb akadályt képzelőerejének, mely képtelen elfogadni a lehetőségét annak, hogy megváljon a nőtől, mint szolgájától. Tény, számára ez a kapcsolat szinte tökéletes: a nő kiszolgálja, minden figyelmét és idejét neki szenteli, s neki ezért a vételi árát leszámítva nem is kell mást feláldoznia életéből, mintha csak egy rossz, egyoldalú kényszerházasságba csöppentek volna – akár csak az, ami hamarosan ténylegesen is bekövetkezik életében. Mégis fél belegondolni, hogy a nő felszabadításával egy nyíltabb, őszinte barátság helyett elveszíthet valamit, amihez ténylegesen kötődik.
- Köszönöm, ez… jólesik – Gondolatmenete elakad egy pillanatra, ahogy az apró kéz, mely átveszi hajfonata helyét, leköti figyelmét; noha szinte elveszne tenyerében, hosszú ujjai által körülölelve, ujjbegyei tapintásán érzi, mennyivel dolgosabbak kezei sajátjánál, melyek drága kelméken, aranyérméken, könyvek lapjain és alkalmi partnerei selymes bőrén kívül ritkán érintenek mást szakértelemmel. Kézfeje azonban mégis finom és puha, ahogy hüvelykjével óvatosan cirógat végig felületén, szinte fájó, ahogy el kell szakadnia tőle, hagyva, hogy folytathassa feladatát.
- Persze, rögvest – tesz eleget kérésének hezitálás nélkül; jobb lábát felhúzza, hogy karjaival körbefonja, állát nekitámasztva ücsörög, hagyva, hogy a másik nyugodtan végezze dolgát anélkül, hogy egy óvatlan mozdulattal kikapja kezéből a hosszú fonatot, fájdalmat okozva önmagának. Apró kölyökként gyűlölte a folyamat minden egyes pillanatát, képes volt otthonuk minden rejtett zugában megbújni a „kínzás” elől sikertelenül; noha azóta sem különösebben kedveli, képes megemberelni magát és elviselni, csupán ajkaiba harapva, ha véletlen fájdalmat okoz neki a procedúra. Nem is tagadhatná, Tenarie apró kezei minden alkalommal végtelen hozzáértéssel és tehetséggel érnek tincseihez, mely szakértelme nem merül ki a változatos, bonyolult fonásokkal: óvatos, finom mozdulataival, melyekkel a lehető legkevesebbszer húzza meg haját, vagy tép ki pár szálat belőle legalább ekkora hálát és elismerést csal ki belőle.
Néma csendben hallgatja, félve, hogy akár egy apró lélegzetvétellel is félbeszakítja a nőt, végleg elvágva az esélyét annak, hogy többet tudjon meg róla. Ismeri szokásait, természetét, s valamelyest élete szerves részét képezi, azonban félve, hogy beforratlan sebeket tép fel s ezzel maga válik azzá, aki megtöri lelkét, sosem firtatta komolyabban múltját; így most, ilyen közel hozzá is törékenynek érzi azt a biztonságos közeget, melyet próbál megteremteni számára. Azonban váratlanul érik a hallottak, teste ösztönösen mozdul, hogy felé forduljon, de szinte azonnal megbánja, ahogy a félig kiengedett fonat a nő vékony ujjaiba akadnak, szeme sarkából lopva pillantva felé.
- Én… - Hiába keresi a szavakat, melyek kifejezhetnék együttérzését, megértését, nem találja őket, csupán egy halk sóhaj csúszik ki ajkain: - Sajnálom.
Ha akarná se tudná letagadni, mennyire oda van a gyermekekért, fiatalabb testvéreivel is szívesen töltötte szabadidejét (már amennyiben azok is nyitottak voltak erre), valamint gyakran látogatta, ajándékozta meg szajhái fattyait, kiknek külön hajlékot is biztosított; jövőképéből nem is hiányozhatnak azon jelenetek, melyeket gyermekei körében tölt el, így átérzi, mekkora veszteséget jelenthetett neki a tudat, nem adhat életet egy gyermeknek sem. Nem tudja, mi lehet ennek az oka, hisz még oly’ fiatal, azonban fájó bizonyossága épp elég ahhoz, hogy jelenleg ne is firtassa tovább, mi történhetett kettejük között. A férfi iránt ébredező haragját nehezen ugyan, de elfojtja; szívesen fosztaná meg mindenétől, ami kedves számára, majd hosszas szenvedés után életétől is, azonban ez nem az a helyzet, ahol érdemes volna kiélni indulatát.
Mégsem képes teljesen tiszta fejjel átgondolni cselekedeteit, számolni az esetleges következményekkel; karjai lágyan fonják körbe Tenarie vállát, óvón vonva magához közel. Annyira apró és törékeny, a legbecsesebb kincseként kellett volna féltenie, hogy volt képes eldobni magától és kiszolgáltatni mindenféle jöttment nagyúr akaratának? Talán maga sem különb tőlük, s ezzel a háttérrel tényleg  önző, amiért így kihasználja és megfosztja szabadságától, melyet szinte megvásárlásáig magáénak tudhatott, de kezdi érezni, hogy valamilyen szinten valóban jót tett vele azzal, hogy megvásárolta és befogadta, s mégsem ő volt minden rossz képviselője a szemében.
- Én sosem foglak eldobni magamtól, mint ahogy ő tette – Ujjai félve köröznek lágy bőrén ügyelve, hogy ne kalandozzanak el hátán arcátlanul mélyen; ajkai, melyek szinte leheletnyi távolságra kerülnek fülétől, lassan nyílnak szóra, hogy nagyobb bizonyosságot adjanak szándékainak – Ígérem.
Nem tudja, cselekedeteivel vajon tényleg azt éri el, amit szeretne, vagy épp ezzel vágja el magát végképp tőle, mégsem engedi el, amíg Tenarie nem próbálja eltaszítani magától.

_________________
Different from the moment I first saw you This time of fate is passing slowly My heart was heading towards you My heart was racing again The faint light was turned off But my eyes are lighting up again because of you Feels like I’ve loved you from a long time ago Feels like I’m being pulled by something---
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Rabszolga




TémanyitásTárgy: Re: the master and his slave   Kedd Május 29, 2018 12:50 am


Laerys & Tenarie


A nehez csend, ami a szavaimat koveti, mazsas sullyal nehezedik a vallaimra; talan hiba volt ennyire kozvetlenul es hidegen kozolni ezt a tenyt, ami akar teljesen ertektelenne is tehet majd a szemeiben, de valamiert keptelen lettem volna ezer es egy lepel ala rejteni az igazsagot, talan attol felve, hogy ezzel sajat magamnak is hazudok majd, es amig nem mondom ki ezeket a szavakat hangosan, sosem fogok tudni szabadulni toluk.
Kimondani oket hangosan igazabol egeszen felszabadito erzes volt, egeszen addig, amig O felem nem fordult; feltem mindattol, amit tekinteteben lathatnek, talan undort, talan szanalmat, igy tekintetem inkabb elforditom, ujjamba gabalyodott haja iranyaban, hogy megprobaljam kibogozni az azott tincseket, a leheto legkevesebb fajdalmat okozva Neki.
- En is, de... ezen mar nem tudok valtoztatni. - Aprocska, szomoru mosolyra vonom az ajkaimat; emlekszem meg, annak idejen mennyire vartam a pillanatot, amelyikben megtudnam, gyermeket varok, hogy vegre sajat csaladom lenne... De most mar eselyem sincs erre, hacsak egy nap gazdam meg nem biz sajat gyermekeinek vigyazasaval. Gyomrom fajdalmas gorcsbe randul erre a gondolatra, de aztan megemberelem magam; teljesen folosleges olyan dolgokon gondolkodnom, amikre semmi esely sincs, csak hogy utana meg jobban csalodjak magamban, a sorsban, mindenben. Es igazabol mar terelnem is a temat valami mas, kellemesebb iranyba, hogy aztan konnyu, semmire sem kotelezo beszelgetesbe vonjam Ot, de meg mielott szolasra nyithatnam ajkaimat, valami olyan tortenik, amire meg legmereszebb almaimban sem mertem szamitani.
Ujjai ovatosan simulnak vallaimra, es mire eszbe kapok, mar olelesebe bujok, arcom a nyakahoz rejtve; eszre sem veszem, mikor csordul le az elso konny az arcomon es remegnek meg a vallaim a sirastol, mikor az osszes erzelmem, amit eddig elfojtottam magamban, a felszinre tor. Szegyellem, hogy a gyengesegem egy ilyen pillanataban lat, hiszen megigertem magamnak, hogy sose fog igy latni, de az idot mar nem vonhattam vissza; megis, a kozelsege olyan biztonsagerzettel toltott el, amibe meg kapaszkodni akartam, es szavai olyan megnyugvast hoztak, amire nem is szamitottam... Es bar tudtam, hogy minden bizonnyal helytelen, amit teszek, megis kozelebb huzodtam hozza, karjaim ovatosan kulcsolva derekara, abban remenykedve, hogy ez a pillanat sose er majd veget.
- Nem is tudod, hogy ez nekem mennyit jelent... - Meggondolatlanul, am annal oszintebben mondom ki ezeket a szavakat, tekintetem vegre felemelve az arcara; csak most jut el az elmemig, mennyire kozel is vagyunk egymashoz, hogy testem az ovehez simul, hogy ujjaim meg mindig a hajaba vannak gabalyodva es ajkaim csupan par centimeterre vannak az oveitol, es minden tovabbi szo, amit kimondhattam volna, a torkomon akad, mikor elveszek a szemeiben. Ontudatlanul vezetem vegig nyelvem az also ajkamon, tekintetemmel az arcat furkeszve, bordam fogsagaban vadul dobogo szivemmel, es csak arra tudok gondolni, hogy eleg lenne csak kernie, es odaadnam magam neki, minden gondolatommal, erzesemmel es egesz lenyemmel egyutt, barmi is lenne ennek a kovetkezmenye, csupan... Nem mertem kezdemenyezni.

_________________
I thought that I was dreaming
when you said you loved me



.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Lys szülötte


Tartózkodási hely : Királyvár


TémanyitásTárgy: Re: the master and his slave   Vas. Aug. 05, 2018 8:20 pm

Idejét se tudja már, mikor volt bárkihez is ilyen közel úgy, hogy nem épp önnön testi vágyait próbálná kielégíteni, örömét lelni a másikban, főként nem úgy, hogy ezzel épp vígaszt akarna nyújtani az illetőnek. Valahogy sosem volt jó ebben: gyakran pont ő volt az, aki egy leány szívét törte össze azzal, hogy mást tartott karjaiban így semmi joga nem volt lelki megnyugvást nyújtani, vagy a testvéreit kellett lekenyereznie pár aprósággal, melyek enyhítettek gyermeteg hisztijükön; azonban mit is kezdhetne egy olyan személlyel, kinek fájdalmán nem enyhíthet pár kedves szó, ölelés, vagy akár az idő.
Mégis, úgy tartja karjaiban, mintha képes lenne megadni számára a gyógyírt, melyre évek óta várt, ígéretét oly’ bizonyossággal súgja fülébe, mint azt soha máskor, hagyja, hogy a könnyek, melyeket talán hosszú ideje tartogatott magában, orcája mellett a saját bőrén is legördüljenek, szimbolikusan osztozva keserűségén.
Szavait hallva halványan mosolyra gördülnek ajkai, s biztatón pillant rá, ahogy tekintetük végre találkozik; egyik keze ösztönösen kúszik arcára, hogy hüvelykjével gyengéden, gondoskodón törölje le sírása nyomait, mintha ezzel annak okát is eltüntethetné.
- Örülök, hogy végre én is a hasznodra lehetek – neveti el magát szórakozottan, továbbra is cirógatva az ujjbegye alatt pozsgás bőrét, pillantását rajta pihentetve. Ebben a szent, Lys istennője által áldott pillanatban úgy érzi, a világ ebben a kis kádban összpontosul, mintha rajtuk kívül nem létezne senki és semmi más. Lénye szinte minden érzékét ostromolja: orra eltelik különleges, virágos illatával, melyet semmihez se tud hasonlítani; acélkék szemei szinte isszák látványát, végképp tudatosítva suta elméjével, mennyire gyönyörű a nő; szívének heves, vad dobogása mellett lágyan visszhangzik Tenarie minden apró lélegzetvétele; az apró, törékeny teste melege úgy vonzza magához a kihűlt vízben, mint megfáradt vándort a Falon túl a tűz lángjai, nem törődve azzal, hogy megégeti magát, ha túl közel merészkedik.
Csupán ízlelése marad árván, melyet az aprócska mozdulat, ahogy végigvezeti nyelvét alsó ajkán végzetesen megkísérti; tekintetét hirtelen szegezi vállára, mielőtt nem bírva uralkodni magán kiéhezve esne neki, ha egy pillanattal is tovább ideig bámulja; sápadt, finom bőre azonban hatalmasabb, elemi erővel ragadja meg figyelmét, hogy szinte öntudatlan hajoljon hozzá, ajkaival lágyan érintve, simogatva, apró csókokkal hintve testének puha leplét egészen nyaka ívéig.  
- Mi ez az illat? Olyan édes… virágos – duruzsolja halkan, egy arasznyira eltávolodva tőle; elméje még funkcionáló része kétségbeesetten próbál kapaszkodni a realitásba, de kínos kudarcot vall benne. Homlokát az övének dönti, hogy gyönyörű vonásai újra megbabonázzák; elmerül a sírástól kipirult szeme, hosszú szempillái, a fekete színben tündöklő íriszein megtörő fény játékának látványában, majd telt, rózsás ajkaira réved.
- Meg akarlak csókolni – suttogja reszketeg sóhajtva, de képtelen megvárni reakcióját, átszelve a leheletnyi távolságot ér hozzá, óvatosan engedélyt kérve, hogy ajkaik csókban forrhassanak össze. Lehunyt szemmel, vakon húzza magához, hogy mellkasuk összeérjen, lágyan beleborzongva az érzésbe; képtelen megálljt parancsolni önnön cselekedeteinek, de mozdulatai nem tolakodók vagy erőszakosak, ösztönösen feszegeti a határait, felfedezve, meddig mehet el.

_________________
Different from the moment I first saw you This time of fate is passing slowly My heart was heading towards you My heart was racing again The faint light was turned off But my eyes are lighting up again because of you Feels like I’ve loved you from a long time ago Feels like I’m being pulled by something---
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Rabszolga




TémanyitásTárgy: Re: the master and his slave   Szomb. Aug. 11, 2018 6:52 pm


Laerys & Tenarie


Hosszu evek ota eloszor ereztem ugy, hogy vegre nem akar megfojtani a multam; mintha biztos pontra leltem volna benne minden csalodasom viharos tengeren, hiszen mar csak a tudata annak, hogy nem fog eldobni magatol, enyhitett a fajdalmamon valamennyit. Pedig ennek igazan semmin se kellett volna valtoztatnia; iranta erzett vagyaimnak es erzeseimnek eselye sem volt viszonzasra talalni, noni es gyarapodni viragok modjara, hiszen nem letezett olyan vilag, amiben a rebszolga boldogsagra lelhetett volna gazdaja karjaiban. Mar most tudtam, hogy ezt a pillanatig eletem vegeig nem fogom elengedni, hogy ebbe fogok kapaszkodni minden alkalommal, mikor remenyem vesztem majd, csakugy, mint ahogy most bele es kapaszkodok, keresve a biztonsagot.
Arcom ovatosan simitom kezehez, szemeim lassan lehunyva elvezem ki gyengedseget, amivel kozeledik hozzam; hiszen eddig az effele erintesekbol nekem sosem jart, csupan mikor maganyos oraimban gondoltam rajuk... Es most itt voltunk a kadban, Westeros ejszakajanak puha leple alatt, csak egymasei, es ez valami merhetetlen boldogsaggal toltott el, amire korabban gondolni sem mertem volna; hiszen mindig csak szemleloje lehettem masokkal eltoltott idejenek, szemelyes cseledjekent kotelessegbol allva valahol a szoba sarkaban, mikor elfeledkezett arrol, hogy elkuldjon.
De most minden figyelme enyem volt, csokjaival az en borom simogatta; es keptelen vagyok visszatartani az apro sohajt, ami kiszakad az ajkaim kozul az erzesre; es fejem lassan billentem felre, hogy hajam a vizbe hullva tegye szabadda szamara a nyakam. Erintese nyoman ebred a vagy bennem, evek ota elfeledett forrosaggal ontve el a testem; nem gondoltam volna, hogy valamikor meg lesz valaki, aki effel erzeseket ebreszt majd bennem, es ez megijeszt - hiszen olyan tuzzel jatszok, amivel konnyeden megegethetem magam, sot, ami rosszabb, ot is, es ez az utolso dolog, amit akarnek. Ugyanakkor nehez ellenallnom neki, hiszen szivem olyan erovel huz hozza, amit keptelen vagyok szavakkal leirni; egyebkent sem illene ra igy gondolnom, de gondolataim mar igy is tul messzire kalandoztak, olyan vizekre, amelyekre nem igazan engedtem oket altalaban. Es meg a kerdese sem kepes visszarangatni a valosagba; pediga valasz mar a nyelvem hegyen van, a kis tortenetem arrol, ahogy megtalaltam az apro kis standot az essosi illatszerekkel, amiket az idosodo holgy egeszen elfogadhato osszegekert arult... Ra gondoltam akkor is, amikor megvettem az apro fiolat, ami Lys viragainak kulonleges, edes illatat orizte; ezzel is ot akartam boldogga tenni, hazajanak legalabb egy apro reszet visszaidezve ezzel.
- Laerys... - Magam sem tudom, megallitani akarom-e, vagy epp tobbert konyorogni, de az a belso monolog teljesen ertelmet veszti, mikor ajkai az enyeimre simulnak; gerincem menten kellemes borzongas fut vegig, ahogy kozelebb huz magahoz es megsemmisul minden tavolsag kozottunk; kezem lassan simit vegig a hatan, hogy vegul a nyakaba kulcsoljam azt es igy huzodjak az olebe, gyengeden melyitve a csokot. Minden mas jelentoseget veszti; csak mi letezunk, en es o, es ez a pillanat, puha ajkai az enyemeken es a vagy, amit ebreszt bennem. Az ove akarok lenni, egesz lenyemmel; es kormeim ovatosan melyesztem a vallaba, lehunyt szemekkel elvezve a pillanatot, a kozelseget - meg ha talan csak erre az ejszakara is szol az egesz, nem banom... Vallalom a kovetkezmenyeket.

_________________
I thought that I was dreaming
when you said you loved me



.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom





TémanyitásTárgy: Re: the master and his slave   

Vissza az elejére Go down
 
the master and his slave
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Valar Morghulis :: Westeros :: A Korona földjei :: Királyvár-
Ugrás: