HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


 
Bejelentkezés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
••  Elfelejtettem a jelszavam!
Idövonal
305 AC - Az oldal történetének indulási ideje

304 AC - Ramsay Bolton és Jaenis Karstark eljegyzése

304 AC - Petyr Baelish és Margaery Tyrell eljegyzése

303 AC - Jaime Lannister felmentése a Királyi Őrségből, megválasztása mint Casterly-hegy ura és a Nyugat Őrzője

303 AC - Daenerys Targaryen Westerosra érkezése, a trón átvétele, Cersei Lannister száműzetése

303 AC - Petyr Baelish és Ramsay Bolton szövetségre lépése

303 AC - A hatodik évad vége
Chatbox
Vándorok
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (36 fő) Pént. Feb. 02, 2018 5:29 pm-kor volt itt.


Dalnokok zengték


House of the Rising Sun
by Laerys Drennelion
Hétf. Feb. 19, 2018 2:19 am


House Hawthorne
by Ryden Hawthorne
Vas. Feb. 18, 2018 12:12 pm



Emmelyne & Steffon
by Emmelyne Florent
Szomb. Feb. 17, 2018 10:03 pm


♕ Háttérhatalom kacatjai
by Margaery Tyrell
Szomb. Feb. 17, 2018 12:31 pm


Játékostárs kereső
by Ramsay Bolton
Pént. Feb. 16, 2018 11:05 pm


Playby lista
by Laerys Drennelion
Szer. Feb. 14, 2018 3:47 pm


tenarie adaire
by Petyr Baelish
Szer. Feb. 14, 2018 1:10 pm


Laerys Drennelion
by Petyr Baelish
Szer. Feb. 14, 2018 11:21 am


Elkészültem
by Laerys Drennelion
Szer. Feb. 14, 2018 3:14 am


Lord Tyrion & Lord Steffon
by Steffon Florent
Kedd Feb. 13, 2018 9:57 pm


Doran Martell
by Doran Martell
Hétf. Feb. 12, 2018 2:56 pm


Alexander Siddig
by Ramsay Bolton
Hétf. Feb. 12, 2018 2:30 pm


Karakterkereső
by Ramsay Bolton
Hétf. Feb. 12, 2018 1:48 pm


Egy férfi és egy herceg
by Oberyn Martell
Hétf. Feb. 12, 2018 12:23 am


Ryden Hawthorne
by Ramsay Bolton
Vas. Feb. 11, 2018 10:16 pm


Maisie Williams
by Margaery Tyrell
Vas. Feb. 11, 2018 2:04 pm


Tyrion Lannister
by Ramsay Bolton
Vas. Feb. 11, 2018 12:18 am



Share | 
 

 The Ballad of the Thorn Prince and the Fox Cub

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

Lady, nemes úrnő


Tartózkodási hely : Királyvár


TémanyitásTárgy: The Ballad of the Thorn Prince and the Fox Cub   Hétf. Feb. 12, 2018 6:40 pm

Nem sokkal azután, hogy elváltam atyámtól egy nem épp szívderítő beszélgetés után, megragadtam a tőle kapott Viharföldi balladáskötetet, és kiültem a kertbe olvasni. Akadt köztük egy csokorra való, amit már hallottam, olvastam korábban, de összességében sok újat mutatott. Bizonyára szíve repesni fog az örömtől, ha ezt elmondom neki. Csak néha tartottam egy sóhajnyi szünetet két olvasmány közt – hol a szemem, hol az elmém pihentetve. A hintaágyban ültem, melyet hajnalkával futtattak fel, a teljes pompájukban illatozó rózsák aromáját bizonyosan Királyvár falain kívül is érezni lehetett, méhek szorgoskodtak, pillék kergetőztek a délutáni napsütésben, a szökőkút vize pedig pajkos játékossággal csobogott valamivel odébb. Ilyen volt a nyár a palotában. Egy pillanatra én is beszívtam a kert ömlesztett illatát, aztán visszamerültem a kötetembe. Ma egyébként magam is nyáriasabbra vettem a formát, a megszokott abroncsos, pufajka öltözék helyett, mely egyébként elfogadott volt a királyváriak körében, könnyű esésű, egyenes szabású, szellős ruhát választottam, kétféle vörös színben, cirádált, igazán szép darab. Vállaim, hogy ne tegyem ki közvetlen napfénynek, egy hasonló kaliberű kendővel takartam be, hajam a nyári meleg ellenére javarészt kiengedtem, csak egy-két vörösbe hajló, szőke tincset fogtam hátra, melyet virágokkal díszítettem. Szilárd meggyőződésem volt, hogy ennél tökéletesebb nap nem létezik. Már csak azt kívántam, bár ne lenne ilyen nehéz a szívem! A nővérem, Nyla frigyével ő Casterly-hegyre kényszerül, nem csak a nővérem, de legbizalmasabb barátnőm is hagy itt bennünket. És bár szerencsés, hisz Ser Jaime sokszor jár majd Királyvárban, attól még jobban félek, sőt, ettől félek a leginkább, hogy valójában sosem lesz igazán boldog. Tudom, hogy ez atyámnak is legalább olyan fájó pont, mint nekem, ha nem fájóbb, de őszintén, ő az egyetlen, akinek erről beszélhettem. Ha Nyla hozzámegy Ser Jaime-hez, nem lesz többé róka. Nem lesz többé Florent. Onnantól Lannister lesz, és hiába viseli a szívével a rókát, ha kívülről üvölt róla az oroszlán. Sóhajtottam, becsuktam a könyvemet, és félretettem magam mellé. Már csak ketten maradunk atyámmal. Én sem menekülhetek örökké a felelősség elől, lassan abba a korba érek, amikor hozzám is elérkeznek a kérők levelei, és mivel nem születtem fiúnak, mással nem hozhatok dicsőséget sem a házamnak, sem atyámnak, csak azzal, hogy jól megyek férjhez. De mi lesz akkor a Florent-házzal? Ha Nyla is, és én is levetjük a rókát, mi marad belőle atyámon kívül? Ennek a gondolata is mélységesen elszomorított. Átöleltem felhúzott térdeimet, és felpillantottam az égen úszó, lusta bárányfelhőkre. Nem maradhatna minden úgy, ahogy van?


393 szó ❀ lesz ez hosszabb is... ❀ mood
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Lord, nemes nagyúr


Tartózkodási hely : Királyvár


TémanyitásTárgy: Re: The Ballad of the Thorn Prince and the Fox Cub   Hétf. Feb. 12, 2018 7:56 pm

A mai nap nem alakult túl jól. A Kistanács rövid ülését követően megkeresett az őrség parancsnoka, mondván, hogy fontos jelentenivalója van. Atyám irodájába invitáltam, és kitöltöttem mindkettőnknek egy kupa bort. Míg én lassan kortyoltam belőle, és ő lehúzta egyszerre, elmagyarázta, mi történt. Tegnapelőtt egy kölyköt elkaptak, ahogy az egy kereskedő standjáról próbált elcsenni egy friss kenyeret. Az eset tiszta volt, a fiúnak el kellett volna veszítenie a kezét. Én közbeléptem, és rábírtam az őrség parancsnokát, hogy zárják helyette egy hétre a tömlöcbe. Úgy gondoltam, ez majd megijeszti, és egyenesbe hozza az életét. A tömlöc azonban hideg, és sötét, és nedves – alig két nappal később a fiú láza felszökött, és meghalt.
Távozása után sokáig ültem egyedül az irodámban. A napfény egy sugara az asztalra vetült, és lassan kúszott felém, de én meg sem mozdultam. Jót akartam tenni. Segíteni akartam azon a fiún. Kilenc éves volt, és az én jószándékom miatt az életének most vége. Ha levágatom a kezét, még élne. A családja nem gyászolna egy fiút. Hogyan történhetett ez meg? Hogyan rohadhatott el ennyire egy jó tettem?
Az ablakhoz lépek. A gyomromat mardosó keserűséget és bűntudatot egy kissé, ha nem is erősen, elfojtja az óceán látványa, az alattam elterülő hatalmas város képe. Nekik tartozok felelősséggel, gondolom magamban. Ha a királynő ezután arra kér, hogy vonuljak vissza, és engedjek egy másik helyettest kinevezni, amíg atyám ide nem ér, nem fogok ellenkezni.
Friss levegőre van szükségem. Elhagyom az irodám, még a kardom is az asztalnak támasztva hagyom, és lesietek a lépcsőn. Az egyik apróbb kert a célom, ahol néha elidőzök egy jó könyv társaságában, ha éppen időm engedi. Most csak szeretném kiszellőztetni a fejem, megnyugtatni a gondolataimat. nem gondolni arra, micsoda gyászt okoztam valakiknek, akikkel sosem találkoztam.
Alighogy megérkezek, észreveszem, hogy nem vagyok egyedül. A kapuban állva figyelem a lányt, aki a hintaágyban ül. Láttam már korábban, ő Lady Florent, a Pénzmester lánya. Gyönyörű teremtés, gondolom, és mielőtt még kettőt gondolnék, teszek egy lépést előre. Talán hiba, talán el kellene sétálnom, de nem akarok. Észreveszem a könyvet a kezében, és széles mosoly jelenik meg ajkamon.
– A kedvencem az Utolsó Vihar – szólok halkan, amikor elég közel érek. Apró, barátságos intésre emelem a kezem. – Nem sokan merik tragikus hősként bemutatni az utolsó Viharkirályt, de a költő könnyeket fakasztóan képes megjeleníteni őt.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Lady, nemes úrnő


Tartózkodási hely : Királyvár


TémanyitásTárgy: The Ballad of the Thorn Prince and the Fox Cub   Kedd Feb. 13, 2018 3:24 pm

Nem figyeltem fel az idegen léptekre, csak akkor szakítottam el a tekintetem az égről, és emeltem némileg riadtan, mint akit tetten értek, az ismeretlenre, amikor megszólított. Gyorsan rendeztem a testtartásom, felhúzott lábfejeimet visszaengedtem a földre, ahogy pedig felegyenesedtem, néhány pimasz ráncot is kisimogattam az öltözékemből.
- Már több, mint háromszáz éve történt. Az idő megszépít minden tragédiát. – itt tartottam egy leheletvételnyi szünetet – Nem hittem, hogy van még rajtam kívül valaki, aki naprakész a modern költészettel.
Habár ez inkább nevezhető történelemnek. Olykor költészet és történelem kéz a kézben jár, mint a szerelmesek. Most, hogy alaposabban végigmértem a férfit, egyáltalán nem volt ismerős. Nem vagyok egy fontos politikus, sem a Kistanács tagja, de mivel gyakran atyám irodájának a sarkában kucorgok, figyelve, sok emberről tudom, kiféle-miféle.
- Ne haragudjon a modortalanságomért, Lord… ?
Ó, atyám alaposan összeszidna, ha most hallana! Lady-ként nem kell páncélt húznom, és csatákban küzdenem, nem kell kívülről fújnom a könyveket, vagy bájitalt kotyvasztani, mint a Mestereknek, egyetlen dolgom van csupán: illőn viselkedni, és tudni, ki kicsoda. Látván, hogy erre is képtelen vagyok, elszégyelltem magam. Arról tudnék, ha az úr a királynőnk embere volna, vagy a testőrség tagja lenne, de ez a fiatalember egyáltalán nem úgy festett, mint egy lovag, sokkal inkább, mint egy lord. Ezért is mertem megkockáztatni a megszólítást.
- Magam inkább a könnyedebb balladák iránt lelkesedem. Olyan próféciákról, melyek reményről, szerelemről, egy szebb jövőről énekelnek nekünk. Naivitás, nem igaz? Az Arany Kezeket jobban szeretem. Bár az nem szerepel ebben a könyvben.
A hintaágy felé intettem a kezemmel, hellyel kínálva az urat, majd ezt követően magam is visszaültem.
- Szolgálja ki magát nyugodtan.
Intettem a hintaágy mellett pihenő asztalkára, amin javarészt gyümölcsök és sajtok mosolyogtak vidáman, de kikészítettek mellé egy kis kancsó mustot is számomra – udvarhölgyeim tudják, hogy nem szeretem a bor testes ízét inkább az édesebb, gyengébb italok híve vagyok.
- Honnan járatos a költészetben?
Az szinte alapvető, ha a lordok belénevelik a történelmet a gyermekeikbe, különösen apa a fiába, de az már kevésbé szokványos, ha emellett az irodalomban is járatos az illető. Kíváncsi voltam, tudni akartam a miérteket.  


342 szó ❀ lesz ez hosszabb is... ❀ mood
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Lord, nemes nagyúr


Tartózkodási hely : Királyvár


TémanyitásTárgy: Re: The Ballad of the Thorn Prince and the Fox Cub   Kedd Feb. 13, 2018 7:59 pm

Egy másodperc alatt megbánom, hogy nem maradtam távol, és figyeltem tovább. A nyugodt, kellemes atmoszférát fölváltja az, amit az elvárások szülnek. Jó volt látni valakit, egy lányt, aki nem minden másodpercben azzal törődik, mit gondolnak róla a potenciális udvarlók.
– Háromszáz éve, ez igaz. Mégis, bátorságra vall a Baratheon és a Targaryen Házak korában megírni. Argilac volt a Hódítás egyik fő oka – felelem, még mindig mosollyal az arcomon. Fölrémlenek az elején található sorok, amikben Argilac lánya figyeli, ahogy atyja a végzetes ütközetbe masírozik, és siratja a koronát, mely őt illette volna. Az ilyesmi hozza közelebb a történelmet, az érzések, amik átsejlenek három évszázadon át. – Ó, naprakésznek nem mondanám magam. Inkább csak egy lelkes hallgatónak.
Zavarát látva csupán közelebb lépek, és mélyen, úriemberesen, ha kicsit túljátszva is, meghajolok. Karomat kitartva, még mindig ebből a pozícióból tekintek fel rá, és, amennyiben engedi, a kezéért nyúlok.
– Ugyan, kedves hölgyem, a modortalanság az enyém. Nem szabadott volna meglesnem Önt. De amikor megpillantottam a könyvvel a kezében, nem tehettem mást – mondom, és, amennyiben engedte, apró csókot lehellek a kézfejére. – A nevem Ryden Hawthorne, és atyám nevében a királynő Törvénymestereként tevékenykedem. Ön pedig Lord Florent lánya, jól emlékszem?
– Az Arany Kezek is egy remek dal. Nem, egyáltalán nem tartom naivitásnak. Szükségünk van ezekre a dalokra, ezekre a történetekre. Színt adnak a fakóbb hétköznapoknak – fejtem ki véleményem, miközben letelepszem mellé. Nem ülök túl közel, nem kívánom elriasztani, és fenntartok egy távolságtartó pózt is, ahogy a térdemre támaszkodva hajolok előre ültömben. – Megvallhatok valamit? Néha én is élvezem azokat a balladákat, amik szerelemről és reményről szólnak.
Szenvedtem is miatta eleget, gondolom keserűen, de nem mondom ki. Apró keserűségnek tűnik jelen pillanatban, amit eltörpít a kétely a szívemben, és az öröm, hogy találkozhattam valakivel, aki osztja a véleményem.
– Köszönöm – felelem az ajánlatára, de nem nyúlok az élet vagy az ital felé.
– Ahogyan mindenki más is. Olvastam – felelem, és megengedek magamnak egy apró, kihívó vigyort. Kicsit vicc ez, semmi más. – Az igazat megvallva, mindig érdekeltek a könyvek, a költészet. A fiúkat mindig háborúra készítik, de valahogy elfelejtenek megtanítani bennünket arra, mihez kezdjünk a békével. A versek betöltik ezt a szerepet.
Nem tudom, mennyire hangzik ostobaságnak, amit mondok. Szemem a lány szép arcát kutatja, és próbálom kiolvasni, mit gondolt arról, amit mondtam.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Lady, nemes úrnő


Tartózkodási hely : Királyvár


TémanyitásTárgy: The Ballad of the Thorn Prince and the Fox Cub   Szomb. Feb. 17, 2018 8:05 pm

Fiatal korom ellenére éles volt a szemem. Hívjuk velem született ösztönnek, vagy valami olyasminek. Láttam az úron, hogy nem nyerte el a tetszését a reakcióm, és őszintén, ha meg nem szólít, a belém nevelt illemtől eltekintve tovább bámulom az égen úszó bárányfelhőket, térdeimet felhúzva, ölelve őket. De mi különböztet meg bennünket a tejesasszony vagy a búzakalászoló lányától, ha nem a belénk regulázott illemszabályok? Tetszett vagy sem, ez volt az igazság. Ha valakiben az ártatlan szándékot, az egyszerűséget keresik, az bennünk csalódni fog. Akkor a tejesasszony vagy a búzakalászoló lánya jobb jövendőbeli.
- Találok benne valami költőit, hogy a fattyú Orys felemeltetett a csata után, és megszülettetett a Baratheon-ház. Szeretem, ha egy történetnek jó vége van – simogattam egy kósza, szőke tincset, ujjaim közt morzsolgattam, míg beszéltem – Én is inkább így tekintek magamra, lelkes hallgatóként. Érzékem nincs költeni, arra születni kell.
Meglepett, ahogy mélyre hajol, mi több, kezet csókol, nem tartottam magam ekkora méltóságnak, nem vagyok sem a királynő, sem egyetlen ház úrnője, és bár épp ellenkező volt a célja, ettől csak még inkább zavarba jöttem. Szemeim kissé elnyíltak a bemutatkozást hallván. Ó, atyám bizonyára összeszid, ha meghallja, hogy nem ismertem fel a Tövisherceget.
- Hogyne, Lord Hawthorne! Atyámmal együtt a Kistanács tagja. – Hogy is felejthettem el?
Bár, tény, személyesen még sosem találkoztam vele, és mentségemre legyen mondva, egyáltalán nem ilyennek képzeltem. Azt hittem, van vagy három méter magas, tógát visel, és akkor is kézimérleggel jár-kel, amikor épp nem a munkáját végzi. Már csak az aranyozott babérkoszorú hiányzott a fejéről, és tökéletes volt a kép. Atyám nem említette, hogy… nos, csak egy fejjel magasabb nálam, korban is jobban hozzám illik, és úgy fest, mint bármelyik nemes nagyúr. Micsoda ostoba viselkedés ez tőlem!
- Igen, Emmelyne vagyok, Emmelyne Florent.
Ha nem bánta, visszaültem a hintaágyba, ám ezúttal jóval rendezettebb volt a tartásom, mint azelőtt. Elmosolyodtam a szavain, egészen lágyan, melegen, még a sziluettemre felkent illemen is bátran áttört. Szinte meg-megelevenedett minden kép, amiről mesélt nekem.
- Nem hittem, hogy van még, aki így gondolkodik…
Nem vettem magamra, amiért nem nyúlt a kínált dolgokhoz, én magam viszont elvettem egy szem kisebb fürt szőlőt, szemenként eszegetni kezdtem. Ha egyedül lettem volna, csak beleharapok, nem törődve sem a ruhámmal, sem a látvánnyal, de így tanították nekem. És ha valakire, hát atyámra nem akarnék szégyent hozni.
- Nem épp ezt a kifejezést használnám – nevetgéltem –bár szokatlan, azt meg kell hagyni. A leendő örökösöket történelemre, földrajzra, hadászatra, és egyéb materiális mesterségekre tanítják, általában. Annak több haszna van valami olyan képlékennyel, és polgárpukkasztóval szemben, mint a költészet.
Kedvemre van, ahogy az úr gondolkodik. Valaki, aki a békét pártolja, rossz ember nem lehet. Megmutattam volna neki a könyvet, amit atyám hozott a Viharföldekről, de attól tartottam, untatom ezzel a sok egyoldalú beszéddel.
- Sajnálom, sokat fecsegek. Remélem, atyám nem regulázta meg nagyon a társaságot. – gondoltam a Kistanács ülésére, és érdeklődtem diszkréten a napjáról egyszerre.


474 szó ❀ lesz ez hosszabb is... ❀ mood
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Lord, nemes nagyúr


Tartózkodási hely : Királyvár


TémanyitásTárgy: Re: The Ballad of the Thorn Prince and the Fox Cub   Vas. Feb. 18, 2018 9:07 am

– Vagy legalábbis hosszú, hosszú ideig tanulni – felelem. Nehezen ugyan, de megállom, hogy ne mosolyodjak el, amikor a hajával játszik. Ártatlan gesztus, de csak még jobban felhívja a figyelmem az előttem ülő lány különlegességeire. Talán, ha itt maradhatok egy kicsit, a látvány maga megnyugtatja majd háborgó lelkemet. Nem akarom elrontani a napját azzal, hogy elmondom, mi történt azzal a szerencsétlen fiúval a tömlöcben. Vannak dolgok, amikről jobb, ha nem tudnak, akiknek nem muszáj.
A zavarát látva majdhogynem elszégyellem magam. Talán tényleg kihalt a lovagiasság ebben a háborúban, ha egy szép, fiatal hölgy meglepődik azon, ahogy üdvözölnöm illik. Szerencsére az érzés nem tart sokáig, és helyét hamar átveszi az enyhe és maszkírozott szórakozás a nevemre adott reakcióját látván.
– Kérem, Lord Hawthorne-nak atyámat szokás hívni. Remélem, még hosszú ideig csak Ryden leszek, a legtöbb embernek – felelem, apró, féloldalas mosoly kíséretében. nem javítom ki, amikor a Kistanács tagjának nevez, bár nem azért, mert a valóság kissé… bonyolult. Röstellem megvallani, de szeretném, ha azt hinné, fontosabb vagyok, mint ahogy az tűnik. Több, mint valaki, aki melegen tart egy párnázott széket, ameddig atyám rá tud ülni.
– Örvendek a találkozásnak, Lady Florent – biccentek, de egyetlen pillanatig sem töröm meg a szemkontaktust. Az illem diktálja, hogy háza nevével illessem, és nem a keresztnevével, és bár ostobaságnak tartom, jobb, ha nem a Pénzmester lányának esetében kezdek szabályokat szegni.
Látom a mosolyát, és nem tehetek az ellen, hogy egy fakó árnyéka az én arcomra is kiüljön. Szavai hatására eszembe jutnak a Tövisvárban töltött napok, a könyvek, amiket fölhalmoztunk. Húgom élvezettel lapozta őket, egy karszékben ülve, miközben én gyakran föl-alá sétáltam egy nyitott könyvvel a kezemben, másikat a hátam mögött tartva. Tekintetem egy pillanatra a múlt homályába vész, majd megrázom a fejezem, hogy elkergessem az emlékeket.
– Vagyunk páran – felelem csöndesen. – De elismerem, nem elegen. Ezért örülök mindig, amikor találkozok valakivel, aki értékeli a művészetet.
Nem illedelmes dolog megbámulni valakit, miközben eszik, ezért én csak apró oldalpillantásokat vetek Emmelyne-re, ahogy a szőlőszemeket eszegeti. Szavai régi és, valamilyen furcsa, tompa módon fájdalmas emlékeket elevenítenek föl bennem.
– Arra oktatnak bennünket, igen. Engem is, ami azt illeti. és Lady Florent, el tudnám Önnek sorolni a Folyóvidék nemes házait, vagy elmondani, mi a legjobb módja egy lovassági roham kivédésének. De mindezeknél mindig jobban érdekeltek az absztrakt, az elvont dolgok. És még mindig kitartok amellett, amit mondtam: a költészet leckéit sem szabad alábecsülnünk.
Furcsa ez: a stratégia világa még érdekelt is. A hadászat talán egyetlen oldala volt, amit szerettem. Amíg fivérem fakarddal és seprűvel a lába között rohangászott föl-és-alá a vár udvarán, én már gyerekként könyveket bújtam a Vérző Évek csatáiról, vagy éppen Robert Lázadásának nagyobb ütközeteiről. Ez, ahogy a versek is, nem számítottak annyira értékesnek, mint a vitézség, és a csatában tanúsított bátorság.
– Ugyan, én élvezettel hallgatom. – Megnyugtatásul még egy mosolyt is küldök felé. Amikor viszont a Kistanács kerül szóba, egy pillanat alatt elkomorodok, és kell pár másodperc, hogy összeszedjem a gondolataimat. – Lord Florent egy bölcs ember – válaszolok kimérten, – bár elismerem, szigorú, amikor a Királynő kincstáráról van szó.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Sponsored content





TémanyitásTárgy: Re: The Ballad of the Thorn Prince and the Fox Cub   

Vissza az elejére Go down
 
The Ballad of the Thorn Prince and the Fox Cub
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Valar Morghulis :: Westeros :: A Korona földjei :: Királyvár-
Ugrás: