Tárgy: The tale of the dragon and the viper Pént. Feb. 09, 2018 1:30 am
Daenerys & Oberyn
Doran nem viselte jól a hírt, hogy a köszvénye miatt kénytelen engem küldeni Királyvárba. A bátyámmal különösen jó kapcsolatot ápoltunk, azonban ha a politika került terítékre, engem jobban szeretett távol tartani a valódi diplomáciától. Egy kupa borral a kezünkben, Vízkertekben csodásan elcsevegtünk a birodalom ügyeiről, de a tárgyalásra alkalmatlannak tartott. Nem vettem a szívemre, tökéletesen igaza volt. A betegsége viszont nem engedte, hogy elutazzon és a királynő elé nem járulhatott akárki panasszal a területeinkre betörő dohtraki lovasokról. Sértés lett volna követet küldeni a dorne-i herceg helyett az uralkodónő elé, így hát egyedül én maradtam, aki teljesíthette ezt a fontos feladatot. Nem bántam, évek teltek el azóta, hogy utoljára Királyvárba tettem a lábam és régóta meg akartam ismerni a mi szeretett Daenerys királynőnket. Számtalan történet keringett róla, de én jobban szerettem a saját szememnek hinni. Hosszú volt az út Dorne-tól a fővárosig, más helyzetben bizonyára első dolgom lett volna betérni Lord Baelish hírhedt bordélyába, azonban a királynőt még én sem várathattam meg. Amint belovagoltam a város kapuján, már rohantak is értesíteni őt az érkezésemről, minden bizonnyal zokon vette volna, ha néhány szajhát előnyben részesítek az ő társaságával szemben. És az igazat megvallva Daenerys Targaryen jobban piszkálta a kíváncsiságomat bármilyen más asszonynál ebben a Királyvárnak csúfolt koszfészekben. Ismertem a családját, ha Rhaegar Targaryen még élt volna, a puszta két kezemmel végeztem volna vele, amiért a hűtlenségével előidézte a nővérem halálát. De a fivér nem egyenlő a húgával, és azt beszélték, hogy a Sárkányok Anyja valóban méltó az emberek csodálatára. Rövid időn belül pedig ott álltam a trónterem közepén, szemben a vastrónnal és a rajta elegánsan helyet foglaló Daeneryssel. Nem túloztak a róla szóló regék, valóban gyönyörű teremtés volt és a puszta lényével is tiszteletet parancsolt. - Királynőm - hajtottam fejet mélyen. - Fivérem, Doran, ahogyan arról a tanácsadóidat is értesítette, betegsége miatt engem küldött maga helyett. Indulás előtt külön utasított rá, hogy viselkedjek úgy, ahogy azt ő tenné... De remélem, elnézed nekem, ha inkább a magam nevében szólok és azt mondom, hogy már most lenyűgöztél. Leplezetlenül mosolyogtam rá, ahogyan bizonyára kevesen tették az alattvalói közül. Én viszont nem akármelyik alattvalója voltam.
Kezdőlap 
Doran nem viselte jól a hírt, hogy a köszvénye miatt kénytelen engem küldeni Királyvárba. A bátyámmal különösen jó kapcsolatot ápoltunk, azonban ha a politika került terítékre, engem jobban szeretett távol tartani a valódi diplomáciától. Egy kupa borral a kezünkben, Vízkertekben csodásan elcsevegtünk a birodalom ügyeiről, de a tárgyalásra alkalmatlannak tartott. Nem vettem a szívemre, tökéletesen igaza volt. A betegsége viszont nem engedte, hogy elutazzon és a királynő elé nem járulhatott akárki panasszal a területeinkre betörő dohtraki lovasokról. Sértés lett volna követet küldeni a dorne-i herceg helyett az uralkodónő elé, így hát egyedül én maradtam, aki teljesíthette ezt a fontos feladatot. Nem bántam, évek teltek el azóta, hogy utoljára Királyvárba tettem a lábam és régóta meg akartam ismerni a mi szeretett Daenerys királynőnket. Számtalan történet keringett róla, de én jobban szerettem a saját szememnek hinni.
