Sansa x Jon – Észak helyzete

A várfal legtetejéről figyelem a tájat és közben gondolkozok. Segít, ha nem egy szobába vagyok bezárva, hanem kint a friss levegőn. Elmúlt már a tél, de itt Deresben még mindig hideg van,örökké az lesz. Beszívom a csípős levegőt, majd a számon kifújom. Megmondtam, hogy senki se zavarjon most. Mai napig furcsa kiosztanom a parancsokat, pedig már egy ideje ez a feladatom. Az is furcsa, ahogyan kezelnek. Szinte már-már van egy olyan sejtésem, hogy soha se fogom megszokni. Olyan ez, mint egy álom … Igaz, nem teljesen tudom eldönteni, hogy rémálom, vagy sem. Engem nem ilyen sorsa szántak, én egy fattyú vagyok, sokak szerinte inkább csak egy szerencsés fattyú. De most itt vagyok, mert harcoltam és fogok is. Északnak szüksége van rám, mint ahogyan nekem is szükségem van rá. Nem csak az emberekre, a katonákra, hanem magára Északra, a tájra, a bokrokra, a reggeli fagyra, a régi istenekre… Ezekkel együtt vagyok az, akivé váltam a hosszú évek alatt.
Másnak is szüksége van rám, vagy lesz. Nem is igazán rám, hanem sokkal inkább a seregemre. Ide, Deresbe is érkezik hír arról, hogy mi történik lent Délen. Minket igaz legtöbbször ezek a hatalmi harcok, annyira nem rendítenek meg, de most a helyzet egészen más.  Ha hív, akkor mennem kell és hívni is fog. Daenerys Targaryan nem olyan alkat, aki a lehetséges erőforrásait nem használja fel. Persze nem rögtön, de biztos vagyok benne, hogy számít velem. Viszont abban már nem vagyok biztos, hogy a népem készen áll e egy újabb háborúra. A nagy háborúban sok embert elvesztettünk és még nem teljesen álltunk fel belőle minden értelemben. Egy háborúzás nagyon drága mulatság, főleg ha a hadseregedet először végig kell vinned a fél birodalmon, hogy elérkezzél a forrongó területhez. Komolyan át kell ezt gondolnom. De nem azt, hogy megyek e, hanem hogy hogyan.
Hallom az lépteket mellettem, így oldalra pillantok és a húgomat fedezem fel. Ő zavarhat, bármikor.
– Üdv Sansa – bólintok és közben próbálok mosolyogni, soha se ment igazán. Nem mondták rám soha se azt, hogy csúnya lennék, vagy is lányok nem mondták, de a mosolygás nehezen ment mindig is… Főleg mikor nem volt miért mosolyogni. Mikor rájövök, hogy Sansa biztosan nem csevegni jött az arcomat rendbe teszem és már komolyan nézek rá – Újabb hír?