Havas Jon

Atyám:✝ Lord Eddar Stark  – Nála jobbat nem is kívánhattam volna magamnak. A fatyja vagyok, még is maga mellé vett és felnevelt. Neki köszönhetem azt, hogy azzá lettem, ami most vagyok.

✝ Rhaegar Targaryen

Anyám: Ismeretlen – Nem tudom, hogy kicsoda. Talán egy szajha, talán egy parasztlány, talán egy hölgy. Már nem foglalkozok vele annyit, mint régen.

✝ Lyanna Stark

Férjem/Feleségem/Jegyesem: Nincsen, jelenleg nem is látom az esélyét, pedig tudom, hogy szövetségesekre van szükségünk. Sansa mindig felhívja rá a figyelmemet...

Gyermekeim: Nincsen.

Féltestvéreim:
Sansa Stark – régebben nagyon rossz volt a kapcsolatunk, ennek pedig a legfőbb oka az volt, hogy egymással mindketten nagyon gyerekesen viselkedtünk. Jelenleg a legfőbb tanácsadóm.
Arya Stark – a "kedvenc" testvérem. Tudom ilyet nem szabadna mondanom, de hozzá állok a legközelebb. Mindig is így volt.
Brandon Stark – szeretem, akár csak a többieket. Probálok egy fajta apa figura lenni számára. Persze tudom, hogy jóval okosabb és tapasztaltabb nálam...
✝ Rickon Stark – a lehető legboldogabb mosollyal rendelkező kisfiú, így fogok rá emklékezni.
✝ Robb Stark – a legjobb barátom, a példaképem, a bátyjám.

✝ Aegon Targaryen
✝ Rhaenys Targaryen

Őrség Megöltek, de egykoron ők jelentették nekem a családot. Egyeseket még mindig a testvéreimnek tartok.

Próbálok …
… hűséges maradni, de nem csak másokhoz, hanem sokkal inkább saját magamhoz is. Úgy hiszem, hogy ha már valamit elkezdek, akkor azt úgy csináljam,ahogyan azt én akarom. Persze ezt nem jelenti azt, hogy nem fogadom meg mások tanácsát, egyszerűen csak nehezen lehet eltéríteni. Sokszor vagyok makacs, és sokszor hagyom, hogy a szívem irányítson. Tudom, hogy ezek nem jó tulajdonságok, de az istenekre esküszöm, hogy már jóval racionálisabb vagyok. Kitartó vagyok, aki kész átlépni azokat a láthatatlan határokat is.
… olyan vezető lenni, akire az emberek felnézhetnek, akinek a szavára hallgatnak. Engem nem azért követnek, mert erre születtem volna, hanem mert engem választottak. Így pedig tekintélyt csak úgy tudom kiváltani, ha teszek is érte valamit. Erősnek kell mutatnom magamat, aki biztos a döntéseiben, még ha ez nem is mindig igaz. Ám nem szabad elzárkóznom mások elől és nem is teszek. A tanácsadómat mindig meghallgatom és számításba is veszem, amiket mondanak.


Vagyok …
… megbocsátó, de nem felejtő. Képes vagyok az emberek bűnét megbocsátani, valami nagyobb cél érdekében. Olyan vagyok, aki képes engedi, ha úgy látja, hogy azzal jót tesz. Persze ezt sokszor a fejemhez vágják, hogy túl gyenge vagyok, túl sokat engedek, de úgy hiszem, hogy kompromisszum képesnek kell lennem, ha azt akarom, hogy a családom erős maradjon.
… igaz mondó, ami sokszor elég nagy hátrány bármennyire is nemesen hangzik. Ezt a tulajdonságomat is sokszor szememre hányják, hogy néha jobb lenne, ha hazudnék, vagy legalább ferdítenék. Nem mintha én nem tudnék hazudni, vagy nem hazudtam volna már – rengetegszer tettem –, egyszerűen csak nem érzem helyesnek, így próbálok kerülni.

Nem vagyok …
… cselszövő, főleg az előző tulajdonságom miatt a politikai cselszövés nagyon nem az én asztalom. Túlságosan egyenes és egyszerű ember vagyok ehhez.  Nem azért csinálom mindezt, mert több hatalmat akarok magamnak, hanem, hogy Észak, a családom fennmaradjon.
… nyitott, ennek az oka nagy eséllyel a gyermekkorom. Én voltam mindig is az a gyerek, akinek két lépéssel, vagy inkább hússzal mindenki mögött kellett sétálnia. Én voltam az, aki az ajtón nem léphetett be. Én voltam az, akinek mindenhez, jelentem mindenhez engedélyt kellett kérnie. Így a legtöbb időmet egyedül töltöttem. Soha se taszítottam el senkit magamtól, a családom egy része sem, de a világunk ilyen. Egy fattyúnak saját magának kell gondoskodnia a szükségleteiről.

Fattyúnak születtem, ami azt jelenti, hogy a szüleim nem voltak házasok a fogantatásomkor, vagy is inkább azután sem lettek azon. Ez pedig örökre behatárolta az egész életemet. Az emberek lesajnáló tekinteték kellet elviselnem egy olyan dolog miatt, amiről nem tehetek. Mindig én voltam az, akit inkább szerettek volna elfelejteni. Megvetettek bármit is csináltam, de persze voltak olyanok is, akik nem így kezeltek. Mint például Robb, ő mindig jó testvér volt.
Csatlakoztam az Éjjeli Őrséghez részben azért mert a rengeteg monda elcsábított, részben pedig tudtam, hogy ott nem leszek kitaszított, hanem sok egy a sok közül. A falon mindenki egyenlő...Gondoltam, én bolond! Később ráeszméltem, hogy ez egyáltalán nem így van. Az egész egy hazugság volt, de nem hagytam ott őket. Pedig esküszöm, hogy mikor megkaptam a híreket a családomról, akkor erősen bennem volt, de nem tettem meg...Mert a Fal volt az otthonom akkor már, letettem az esküt.
Az eskü letétel után intézőnek neveztek ki, aminek akkor nagyon nem örültem, valójában egyenes rühelltem a gondolatát is. Én felderítő akartam lenni, akárcsak a nagybátyám, ám Mormont mást talált ki számomra. Csak később tudtam meg, hogy ezt  miért tette. Rengeteget köszönhetek neki és a tanításainak.
Megöltem Qhorint és ezzel elárultam az Őrséget. Mindezt, pedig azért tettem, hogy közelebb férkőzhessek a vadakhoz. Nem jó emlék, szeretném elfelejteni, de tudom, hogy soha se fog sikerülni. Megtettem és már ezzel kell leélnem az életemet. Ölni egy dolog, de egy testvért megölni…
Csatlakoztam a vadakhoz, persze nem igazán az önszántamból. Azért tettem meg, hogy kétes információkkal lássam el őket, közben pedig feltérképezzem az ő erejüket. Rengeteg dolgot tanultam ekkor, olyanokat amiket később is feltudtam használni. Mance jó ember volt, jó vezető..
Szerelmes lettem, úgy igazán, ahogyan egy Varjúnak nem szabadna.
A vadakat is elárultam, hogy újra visszatérhessek az Őrséghez, a családomhoz. Ők pedig nem teljesen fogadtak vissza. Persze ezt én még meg is értem, de eléggé megnehezítették a dolgomat. Aztán eljött a csata a vadakkal szemben. Rengeteg embert elveszettünk, őt is elvesztettem, a kezeim között halt meg.
Az őrség parancsoka lettem, de nem igazán vágytam erre a címre, viszont a lehető legjobb tudásom szerint próbáltam Mormont utódja lenni. Sokak szerint nagyon rosszul csináltam, főleg akkor, amikor átengedtem a vadakat a falon. De én láttam hogy mi közeledik és tudtam, hogy a vadak is emberek, akárcsak mi.
Elárultak, a saját testvéreim. Eddig én árultam el másokat, de most ők engem. Szúrásokat kaptam a mellkasomba a tetteim miatt és hagytak elvérezni a földön. Meghaltam, tényleg igazán meghaltam, aztán pedig visszatértem holmi Tűz Ura segítségével. Nem szeretek ebbe belegondolni, próbálom elhessegetni az emlékeket a fejemből. Nem emlékszem semmire csak a hideg acélra, ahogy a bőrömhöz ér.  
Elhagytam az Őrséget, talán az egész történelemben én voltam az első, aki ezért nem vesztette el a fejét, de senki se akart ott tartani. Tudták, hogy mennem kell, már nem éreztem a helyet otthonomnak.
Sansa a segítségemet kérte én pedig igaz, hogy rövid kérlelés után, de mellé álltam. Szövetségeseket szereztünk kisebb nagyobb sikerekkel és megkíséreltük a lelehetetlen. Végül a Fattyak Csatáját a Völgyi lovagjainak segítségével tudtuk megnyerni. Ez pedig leginkább Sansa érdeme volt, ekkor döbbentem rá igazán, hogy ő mennyivel több, mint aminek mutatja magát. Ám Ramsay kicsúszott a kezeink közül...De ez nem fog örökké így maradni. A bosszúm őt is elfogja érni, legfőképpen Sansa bosszúja..
Királynak választottak, amit megint csak nem kértem. Rövid időn belül Északnak már két választott királya lett, akik közül a második egy fattyú. Most már próbálok jobb vezető lenni, mint a legutóbbi alkalomkor.
Északról a veszély közeledett, így szövetséget kötöttem Daenerys Targaryannel. A katonáival, szövetségeseivel, ám legfőképpen a sárkányaival sikerült legyőznünk a Másokat. A Nagy Csata a lehető legszörnyűbb esemény volt, amiben egész életemben részt vettem. Sok jó ember oda veszett, de végül az élők győztek. Én nem ringatom magamat abban a hazugságban, hogy ez az utolsó alkalom mikor a “Tél” ilyen délre érkezik…
A győzelem utána legfőbb feladatom észak újjá építése és össze kovácsolása volt. Az emberek túl sokat vesztettek, ahhoz, hogy ez egyik napról a másikra történjen meg. De mint ahogy a háborút is együtt nyertük meg, úgy ezen az időszakon is együtt gördülünk át. Az északiak makacsok, ám nagyon összetartóak.
Daenerys szövetségeseként elvesztettük az önállóságunkat, ám mégsem teljesen. Jóval több jogunk van, mint előtte, inkább amolyan félfüggési állapot, ami mindkét félnek kellemes. Északon királyként tartanak számon, de valójában már nem vagyok az.
Délről ide is érkeznek a hírek. Én is tudok arról, hogy a királynőnk hatalma már nem olyan biztos, mint előtte. Így pedig azt is tudom, hogy hamarosan érkezni fog egy holló a fővárosból. Egyszer ő jött el hozzám a segítség kérésem után, most pedig nekem kell majd Délre vonulnom a seregemmel. De én nem csak a királynőmhöz megyek, hanem az én Dany-mhez is…

Az északi körülmények hatására a testem megedződött, a rengeteg kardvívás hatására pedig megizmosodtam. Soha se voltam igazán magas és már kinőttem abból a korból, hogy ez megváltozzon. A harcok miatt a testemet rengeteg vágás, seb borítja, de én ezeket büszkék viselem. Még a legfájdalmasabbakat is a mellkasomon… A hajam sötétbarna és az utóbbi években hosszúsága és hullámossága miatt hátrafogva hordom. Arcomat a hajamhoz hasonló szőr borítja. Sokak szerint túl keveset mosolygok...Nem szabad mindent elhinni!