Jaqen H'ghar

Atyám: A férfi nem ismerte atyját, soha életben nem látta, és mai napig sem tudja, hogy kinek a vére.
Anyám: A férfi anyja nincstelen volt, akit felcsináltak. Kihordta a gyermeket, de tudta, hogy életük meg van pecsételve, így a gyermeket egy templom előtt hagyta, és a nő örökre eltűnt. A férfi és az anyja sosem találkoztak újra.
Feleségem/Jegyesem: A férfinak nincs senkije, nem lehet senkije. A Senki nem birtokolhat valakit.
Gyermekeim: A férfinak nincs utodja, se lánya, se fia.
Testvéreim: A férfinak nincs testvére, nincs senkije, csakis az Istene és a hozzá hasonló Arctalanok.

A férfi bárki lehet, de Senki nem létezik.
A férfi rangtalan, kortalan és névtelen, csakis a Sokarcú Isten formázta meg hű harcossá. Ismeri az élet körforgását, hogy életet az életért, arcot arcért, nevet névért és ez alól senki sem bújhat ki, ő csak befejezi a befejezetlen dolgokat, pontot tesz a Sokarcú Isten szavára. Életeket vesz el, hogy mások élhessenek. Lelkiismerete elfogadta a sok vért és halált, mert ennek így kell lennie. Edzése alatt belénevelték, hogy emiatt nem törhet meg lelke.
A férfi hűséges, lojális saját hitéhez, erős akarattal megáldott, tehetséges ifjú, akit az idő megcsiszolt, szebbé csiszolt, és még szebbé fog, hogy ragyoghasson.
A férfi nem ostoba, tud írni, olvasni, számolni és egy jó harcos minden jó tulajdonsága megtalálható benne - taktikus, fegyelmezett, erős kezű, ügyes, nyugodt, intelligens, jó állóképességű és sosem remeg a keze, mindig tudja, mit nem kell tennie.
A férfi ember, hibázik és gyarló, mégis eszerint éli a lehető legjobban az életét. Emlékezik, érez és mégsem ingik meg. Ez a legerősebb jellemvonása, a kitartása.
De a férfi jövője még nincs megírva, bármi történhet. A harcos elbukhat, de fel is emelkedhet, több és kevesebb is lehet. Valakivé válhat, vagy lehet továbbra is Senki. A Sokarcú Isten sem döntötte még el, hogy milyen sorsot szán a férfinak. De egy biztos, Senkinek kell maradnia. A férfi Senki fog maradni? Vagy Jaqen H'ghar Valakivé fog válni?

A férfi Lorathban született egy sikátorban. Anyja nincstelen volt, még arra sem volt képes, hogy eltartsa önmagát, nem hogy egyetlen gyermekét, akinek ki tudja, hogy pontosan ki is volt az apja. Vándoroltak Essosban, míg A nő elvitte egy templomhoz, és ott hagyta a gyermeket. A fiú sírt, ordított, éhes volt, elhagyatott és a kapuk megnyíltak előtte. Innen kezdődik a férfi élete, mint Rolan.

Rolan, a fiú 8 évesen szökött meg a templomból. Nem bírta elviselni a papok szent életét az istenek felé. Nem értett egyet velük, nem találta meg a helyét és senki sem akarta tanítani írni, olvasni, számolni.
Az utca befogadta a fiút, napról napra élt, és tudta, meg fog halni, ha így folytatja életét tovább. Megismerte a nyomort, a szegénységet, a túlélést, az emberi gyarlóságot, a szülők hiányát, a veszteséget, a nincstelenséget, a fájdalmat és az örömöt egy szem falatért, boldogságot éjszakai tetőért, vidámságot egy szem érméért. Járta Braavost, kereste otthonát és egy hatalmas kőépület elé jutott a parton. A fiú felnézett a hatalmas ajtóra és be akart menni, de az nem nyílt meg előtte. A fiú nem ment tovább, nem bírt tovább menni és a ház előtt vesztette el emlékezetét az éhségtől és a szomjúságtól.

Rolan felébredt és jól érezte magát. Benn volt a hatalmas házban, a Fekete és a Fehér Házában. Rolan nem értette, hova került, de jól érezte magát. A fiú körbenézett, az oszlopok arcait nézte, míg egy férfi érte nem jött. A férfinak nem volt neve, a férfi nem létezett, mégis hozzászólt, mégis elkezdte mutatni neki az utat, hogy válhat ő is Arctalanná, hogy lehet a nyomorult, nincstelen valakiből végképp senki. A fiú edzése megkezdődött. Rolan pedig haldokolni kezdett.

Rolan meghalt, helyébe megszületett A fiú. Erős, egészséges fiú, aki hű lett a Sokarcú Istenhez. Feladatot kapott, az utolsó próbáját, hogy oltsa ki valaki életét. Egyszer mindenki meg hal, meg kell halnia, és itt az idő, hogy valakit magába fogadjon a Sokarcú Isten. A fiú útnak indult Braavosban, megtalálta a Valakit, akit Senkivé kell változtatnia. Megtette, azonban az utolsó pillanatban, mikor felnézett, hogy elbúcsúzzon az arctól, egy zöld szempárt látott meg. Senkit meglátta Valaki! A fiú eltűnt és visszament a Házba.

Évekkel később találkozott a zöld szemű valakivel. A nővel, kinek neve Eyva volt, ki egy közrendű lánya volt. Valaki volt. Eyva barna, derékig érő hajjal rendelkezett és gyönyörű mosollyal. A fiú úgy érezte, ha tovább sütkérezik abban a mosolyban, Valakivé fog változni. Már pedig Ő senki, neki nincs neve. De Eyva elnevezte Jaqennek és a fiú már nem volt Senki. Elfordult istenétől, hogy egy halandót tegyen meg azzá az életében és a Sokarcú Isten haragra gerjedt.

Jaqen szerette a nőt és ő is viszont, eme szeretetnek gyümölcse is lett a nő szíve alatt, Valaki létrejött. Azonban lelke ebben nem nyugodott, érezte még a Sokarcú isten haragját, ami el is érkezett. Életet életért. Jaqen kap egy újabb lehetőséget, cserébe Eyvának meg kell halnia. Jaqen nem akart ebbe beleegyezni, de valakinek meg kellett halnia, és bármennyire menekítette a nőt és a babát, Eyva egy nap egyesült a Sokarcú Istennel. Jaqen pedig egyedül maradt nevével, de Istene haragja már nem üldözte. Valamit valamiért...

Megtört a lelke és tudta, rosszul cselekedett. Önként ment vissza a Fekete és Fehér Házába miután eltemette és meggyászolta kedvesét, annak életét és elfelejtette jövőjüket, múltjukat, hogy nevét és arcát elveszítse, újra csak Senki legyen. A Sokarcú Isten megbocsátott, és Jaqen arctalan lett. Senki a Senkik között. Csak azt hagyta meg, hogy ha valakivé kell válnia, valaki arcát kell viselnie, akkor a Jaqen névvel hordozza, pedig addigra Jaqen is meghalt és a fiú maradt.

Évek teltek el, fiúból férfi lett és az egyik legjobb arctalan, ki járta a világot a Sokarcú Isten áldásával egyetemben. Akiknek meg kellett halniuk, meghaltak, akiknek élniük kellett, éltek. Valakik és senkik, egészen addig, míg el nem kapták. Sok mindent megélt, de mégis csak ezt érezte fordulópontnak az életében. Mert egy lány segített neki, cserébe ő is tartozott neki három élettel. Életet az életért.

Újra találkozott a lánnyal Braavosban. A lány eljött, a lány tanulni akart, de ahogy mindenkinek, neki is Senkivé kellett válnia. Nem maradhatott Arya Stark, Eddard Stark lánya. Arya valaki volt, el kellett veszítenie arcát és nevét, hogy arctalan lehessen és a Férfi ehhez hozzásegítette, pedig a lány sosem lett Senki. Akart az lenni, de nem tudott, így megszökött. Elárulta a Sokarcú Istent, aki életet követel továbbra is. Élet az életért, valaki valakiért. Senki pedig semmiért.

A férfi pedig el kezdte keresni a lányt, pedig az már megválasztotta az útját, elkezdte megint bejárni a világot. Senki maradt, aki a Sokarcú Istent szolgálja, senki mást. Nem érdekli a vastrón és az akörül lévő herce-hurca, hiszen mindennek ugyanaz a vége: egyszer mindenki senki lesz.

A férfi átlagos. Magassága 185 centiméter, súlya egy megtermett, de nem kimondottan, látványosan izmos katonáéval egyenlő, hiszen a Sokarcú Isten szolgája, jó fegyverforgató. Alkata mezomorf leginkább, széles vállak, keskeny csípő, izmos kar és láb, de ez alig vehető észre a páncélban vagy éppen a csuklyás ruhában.
A férfi arca felejthető, nem markáns állkapcsú, néha kissé rendezetlen a pár napos borostával. Vékony, piros ajkakkal, egyenes orral, vastag szemöldökkel és mélyreható, kék szempárral rendelkezik. Haja barna és válligérő, kivéve néhány tincset, melyek hófehérek.
A férfi nem különleges, csakis akkor, ha már nem Senki, hanem valaki valaki számára. Addig a férfi bárki lehet, bármilyen arcot viselhet.