Sansa Stark

Atyám: Ned Stark; Bárki mondhat róla bármit, az én szememben mindig hős marad.

Anyám: Catelyn Stark; Mindenki azt mondja, hogy rá hasonlítok, remélem, hogy tényleg így van.

Férjem: Ramsay Bolton; Szerencsére már csak volt a férjem.

Testvéreim: Havas John
Arya Stark
Bran Stark
Robb Stark
Rickon Stark

Remekül adom még mindig a fiatal, törékeny hölgyet, akit meg kell védeni bármitől. Sokan hiszik azt, hogy naív és buta vagyok, akinek fogalma sincs mi is történik éppen körülötte, és a számba kell rágni az információkat, hogy felfogjam. Pedig nem így van. Pontosan tudom mi történik, elhitetem veled az ellenkezőjét, mert így az előnyömre fordíthatom a helyzetet. Sokat tanultam Cersei-től, és akár hiszed, akár nem, még magától Ramsay-től is. Talán ő az egyetlen, aki tudja mi található a néha gőgösnek mondható arcom mögött. Hála a rövid házasságunknak testközelből tapasztalhattam meg mire képes,milyen hatással van az emberekre. Akármennyire is undorom tőle, ha ő nincs talán nem lennék képes mások fejébe férkőzni, előadni a gyámoltalanságot. Pont miatta tanultam meg, hogy légy az ellenségeid előtt két lépéssel, készülj bármire, vágj vissza azonnal, vagy légy türelmes és a legváratlanabb időben lépj.

Sok-sok álmatlan éjszakán vagyok túl, pedig Deres a miénk, visszaszereztük, ami jogosan minket illet. Nem a Boltonoké, nem a Greyjoké, csakis a Starkoké. A szüleink büszkék lennének ránk, szerintem legalább is. Hisz apánk mindig azt mondta, hogy a farkasok falkában erősek, egyedül meghalnak. Így is lett, már ő sincs közöttünk, ahogy Robb és Rickon se, szeretett anyánkkal is kegyetlenül végeztek. Mind meg fog halni, nem hagyom, hogy élve megússzák, habár az túl könnyű lenne, ha rögtön meghalnának. A halálhoz vezető út viszont nagyon hosszú, fájdalmas lehet. Megrázom a fejem, ez nem én vagyok. Sosem voltam ilyen kegyetlen, mielőtt..mielőtt meg nem ismertem Ramsay-t. Mert Cersei Lannister se hozta ki belőlem ezt az énemet, gyerekként kerültem Királyvárba, noha ott kezdtek el tönkretenni, összetörni gyermeki valómat, a mesterművet a kínzások mestere vitte véghez. A naiv Sansa Stark meghalt a nászéjszakán, és be kell látnom, hogy ez, aki itt áll a tükör előtt, s a köpenyét csatolja magára az az igazi. Aki képes eljátszani, hogy butuska, aki nem ért semmihez, közben pedig átlát a szitán. Ha nem így lenne nem tudnék Johnnak se segíteni, szüksége van rám, hiába nevezték őt ki Észak Királyának, egy tanácsadó akkor is kell neki. Nem mindig hallgat a józan észre, néha a becsület vezeti, ami nem vezet mindig sikerhez. Apánkat is ezért ölték meg, és azért, mert tudott titkokat.
- Jeyne! Megyünk! – pillantok a gyönyörű kutyára, Ramsay hagyatéka, biztos azt hiszi, hogy kivégeztük a kutyáit. Ám nem engedtem, ezt az egyet nem. Pedig megtehettem volna, legjobb lett volna előtte megtenni, bár én velük akartam megetetni. Viszont megszöktették, így a tervem nem valósult meg, és nem is fog. Persze ez nem jelenti azt, hogy nem akarom megbosszulni, amit velem tett, az öcsémmel Rickonnal, ezért még megfizet. Ha addig élek is, Derest sosem fogjuk neki átadni, erre akár ihatna Lys könnyeit is.
A Fához sétálok oldalamon a kutyával, szükségem van a régi istenekre, ki kell tisztítanom a fejemet. A tisztán látás nagy előny, ha háborúra készülünk. Márpedig az lesz, hamarosan. Hiába van új királynőnk, a hatalma még nem szilárdult meg teljesen, sárkányok ide, sárkányok oda.

Magas teremtésű fiatal hölgy vagyok, az anyámra hasonlítok, hasonlítottam, mert már nem él. Vörös hosszú hajamat vagy befonva hordom, vagy kibontva, amibe egy-egy fonott tincs vegyül. A ruháim főleg az északi időhöz vannak tervezve, sötét színekben, feketében, szürkében. A rémfarkas dísziti általában.