Tárgy: Lady Sansa & Lord Bolton Vas. Feb. 04, 2018 5:31 pm
Lady Sansa & Lord Bolton
Ryswellék esküvőt tartottak, már hetekkel ezelőtt hollókat küldtek szét a királyságban, hogy minél több nemesi ház tiszteletét tehesse a leányuk esküvőjén. Valójában meglepett a gondosan lepecsételt meghívó, Kisujj annyiszor emlegette a számkivetett sorsomat, hogy nem számítottam semmiféle barátságos gesztusra a közeljövőben. Igaz, atyám második házassága révén rokonságban állt a Ryswell családdal, így én is kötődtem hozzájuk valamelyest, sértés lett volna a házamra nézve, ha nem hívnak meg a ceremóniára. Sosem kedveltem az efféle lakomákat, azon egyszerű okból, hogy fattyúként mindig a szolgálók közé ültettek, kívülállóként kellett néznem, ahogy a lordok és hölgyeik remekül szórakoznak és ügyet sem vetnek a hozzám hasonlókra. Megalázónak éreztem, hogy nem ülhettem atyám mellett, a ladyk lesajnáló pillantásait és a gunyoros kuncogásukat, mikor meglátták Lord Bolton hírhedt fattyát. Hiába lett belőlem is nagyúr, az utolsó élő Bolton, attól még nem kedveltem meg ezeket az ünnepségeket. Ezúttal is hamar távoztam az egyre részegebb társaságból. Miután kétszer is teleszedtem és kiürítettem a tányéromat, szó nélkül felálltam az asztaltól. Senki sem marasztalt, mikor kimentem a teremből és senki sem kérdezte, hova indulok. Az utam először a kennelekhez vezetett, ahova a kutyámat zárták. Jeyne békésen falatozott, bizonyára a konyháról hozhattak neki maradékot. Azonban mikor kinyitottam a ketrecet, ő azonnal felkapta hófehér fejét és farokcsóválva sietett hozzám. Szólnom sem kellett neki, magától követett a közeli fenyves irányába. Éppen úgy szállingózott a hó, mint a saját esküvőmön. Az istenerdőt beborította a fehérség, halkan ropogott az emberek lépte alatt. Jól lehetett hallani, mert mindenki elnémult, mikor Sansa Starkra vetült a lámpások fénye - gyönyörű volt. Jaenis Karstarkra gondoltam és próbáltam elképzelni azt a fiatal leányt esküvői ruhában, aki egy ugyanilyen vacsorán csúnyán felpofozott. Csinos nő volt, bizonyára ő is ragyogni fog a nagy napon, még akkor is, ha legszívesebben addig az öntelt arcáig megnyúztam volna. Jeyne megtorpant és látványosan a levegőbe szimatolt. Valaki a közelben járt, úgy tűnik, más is magányra vágyott ezen a mozgalmas estén.
Sansa Stark
Lady, nemes úrnő
Tartózkodási hely : Deres
Tárgy: Re: Lady Sansa & Lord Bolton Hétf. Feb. 05, 2018 7:10 pm
♕ Lord Bolton & Lady Sansa ♕
A holló megérkezett, esküvő lesz Ryswelléknél, így nekünk is ott kell lenni, de legalább egy Starknak mindenképpen. Hiába nem viseli a Stark nevet Johnnak is jönnie kellett volna, ha nem beszélek a fejével, neki Deresben a helye, pár napot nélkülem is képes eltölteni, és Ser Davos úgyis mellette van, mellettem pedig Brienne. Tudom, hogy félt engem, mert Ramsay megszökött, jobban mondva megszöktették. Azt viszont nem hiszem, hogy bármelyik bokorból kiugrana, pusztán azért, hogy végezzen velem. Nem tenne velem ilyet, előbb azért jól megkínozna, hisz a halál könnyű, de az oda vezető út lehet nagyon, nagyon nehéz. Amúgy is van egy sejtésem, inkább végig nézetné velem, ahogy megint elfoglalja Derest, ami természetesen nem fog megtörténni, még akkor sem, ha Kisujjal szövetkezett. Nem vettem részt a vacsorán, a szertartáson is meghúzódtam a háttérben, Lady Brienne-ből úgyis tudják, hogy itt vagyok, a lovaggal is közöltem, csupán egyedül szeretnék sétálni az erdőben. Nincs kedvem esküvői vígadáson részt venni, három sikertelen házasság után nem éppen erre vágyom. Bár azt se tudnám megmondani mire van szükségem ebben a pillanatban. Talán megbizonyosodni arról, hogy az újdonsült királynő tényleg remek a népnek, s bebizonyítja, hogy a sárkányok nélkül is remek uralkodó. Hiába vagyok felé lojális, sárkányokkal egy gyermeknek is menne a hódítás. Max és Jeyne megtorpan mellettem fülel, a fekete kan a földet kezdi kaparni, valaki más is itt van. Csodálatos, még itt se lehet egyedül az ember lánya. - Menj! – pillantok az izgatott kutyára, s lassan követem a másik ebbel. - Lord Bolton! – hajtom meg kissé felé a fejem, amikor észreveszem a másikat, legalább tudom miért volt ennyire más Max, a régi gazdáját érezte, az új kutyájával. - Mellém! Ül! Jó kutya! – simogatom meg a kan kutyát, ki akarták végezni az összes kutyáját, de nem hagytam, főleg mert kis foglalkozással kezesbárányokat faragtam belőlük, most azért van bennem egy adag félsz. Mi van, ha mind a két kutya átpártol hozzá?
Tárgy: Re: Lady Sansa & Lord Bolton Csüt. Feb. 08, 2018 10:28 pm
Lady Sansa & Lord Bolton
Felismertem a kutyalábak topogását, ezer közül is beazonosítottam a mancsok alatt ropogó, frissen lehullott hó hangját és a vérebek zihálását. Jeyne megfeszült mellettem, a fehér szőr alatt megfeszültek az izmai és kivillantotta a fogait, mikor meglátta a fajtársait. Az övemre kötött tőr után nyúltam, azonban mikor megpillantottam a fák közül előlépő női alakot, az ujjaim lecsúsztak a fegyver markolatáról. Sansa Stark - az én gyönyörű, dacos egykori feleségem, aki talán szebb volt mint valaha. És a kutya... kísértetiesen ismerős volt a fekete bestia, ahogy érdeklődve oldalra billentette a fejét és rám emelte azokat az okos szemeit... Csak nem? - Lady Sansa, micsoda meglepetés! - terült el az arcomon egy hatalmas vigyor. Hozzátenném, őszinte vigyor volt. Mikor Kisujj megszöktetett Deresből és a lovagjai felsegítettek a lovamra, még próbáltam gyűlölni őt, elvégre ki akart végeztetni. De a csodálat, az ereje felett érzett tisztelet felülmúlta a sértettségemet. Ő győzött, ezt nekem is el kellett ismernem, és kár lenne tagadni mennyire lenyűgözött a ravasz húzása, még ha ez az én bukásommal is járt. Valahol bosszantott is, hogy a házasságunk alatt képtelen volt a pityergésen és néhány övön aluli sértésen kívül szembeszállni velem. Ha hamarabb felnő a szerephez, ki tudja, talán másképp is alakulhattak volna a dolgok. Én nekiadtam volna egész Északot, az oldalamon Deres úrnője lehetett volna és együtt porrá zúztunk volna bárkit, aki ellenünk fordult. Az istenek azonban nem így akarták és köztünk nem maradt más, csak egy elvarratlan szál. Nem tudtam, mikor tehetünk pontot kettőnk történetének végére, talán meg kellett halnia hozzá valamelyikünknek, talán más várt ránk. - Azt hittem, kedveled az efféle mulatságokat. Miért nem vagy a többi vendég között? Elismerem, nem olyan szép, mint a mi esküvőnk volt, de ezt nem is várhatjuk el, nem igaz? Bizonyos körülményektől eltekintve tényleg szép volt az esküvőnk. A szállingózó hópelyhek, a lámpásokkal kivilágított istenerdő, Sansa gyönyörű ruhája és a vörös haja, ami úgy elbűvölt az első perctől fogva... Én is kicsíptem magam, jobban, mint azelőtt bármikor. Bár a menyasszonyom ezt akkor aligha értékelte. - Az ott az én kutyám? Az a régi Jeyne? - Az előző falkából is Jeyne volt a kedvencem, a hatalmas, fekete véreb, aki hűségesen követett mindenhova. Gyakran a szobánkban aludt, összekucorodva a sarokban vagy az ágy mellett. Ha Sansát zavarta is az emberevő vadállat jelenléte, én nem törődtem vele. Kevés dolgot szerettem a világon és a kutyáim ezek közé tartoztak.
Kezdőlap 
