HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


 
Bejelentkezés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
••  Elfelejtettem a jelszavam!
Idövonal
305 AC - Az oldal történetének indulási ideje

304 AC - Ramsay Bolton és Jaenis Karstark eljegyzése

304 AC - Petyr Baelish és Margaery Tyrell eljegyzése

303 AC - Jaime Lannister felmentése a Királyi Őrségből, megválasztása mint Casterly-hegy ura és a Nyugat Őrzője

303 AC - Daenerys Targaryen Westerosra érkezése, a trón átvétele, Cersei Lannister száműzetése

303 AC - Petyr Baelish és Ramsay Bolton szövetségre lépése

303 AC - A hatodik évad vége
Chatbox
Vándorok
Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (36 fő) Pént. Feb. 02, 2018 5:29 pm-kor volt itt.


Dalnokok zengték
Reszkető-tenger
by Tenarie Adaire
Kedd Nov. 06, 2018 6:07 pm


Észak nem feleljt
by Laerys Drennelion
Pént. Nov. 02, 2018 1:27 pm


Halloweeni borzongás
by Margaery Tyrell
Csüt. Okt. 25, 2018 6:49 pm


Hírek
by Margaery Tyrell
Pént. Okt. 19, 2018 12:10 pm


A káosz egy létra
by Margaery Tyrell
Csüt. Szept. 27, 2018 6:32 pm



Dorne-i herceg fakó lovon
by Emmelyne Florent
Vas. Szept. 23, 2018 8:16 pm


Weddings are boring
by Arya Stark
Vas. Szept. 23, 2018 7:54 pm


Old debts - Arya & the Hound
by Arya Stark
Szomb. Szept. 22, 2018 6:29 pm


The Pink Wedding
by Arya Stark
Szomb. Szept. 15, 2018 8:24 pm


Vízi [Baratheon] Gendry
by Arya Stark
Vas. Szept. 09, 2018 12:44 pm


World of Witchers
by Arya Stark
Szomb. Szept. 08, 2018 11:08 pm


♕ Háttérhatalom kacatjai
by Margaery Tyrell
Szomb. Szept. 08, 2018 1:08 pm


Eredményhirdetés
by Balerion, az Iszonyat
Pént. Aug. 31, 2018 1:16 am


Hiányzásnapló
by Lysander
Csüt. Aug. 30, 2018 12:03 pm


World of Shadowhunters
by Vendég
Hétf. Aug. 27, 2018 7:05 pm


Clive Standen
by Rydan Blackwood
Szomb. Aug. 25, 2018 8:37 pm


Régi trükk
by Rongyos Herceg
Pént. Aug. 24, 2018 9:08 pm


Your destiny is written
by Jaqen H'ghar
Szomb. Aug. 18, 2018 10:16 pm


Resemblance
by Jaqen H'ghar
Szomb. Aug. 18, 2018 9:32 pm


Nyilvántartás
Lord
6 fő
Lady
8 fő
Ser
2 fő
Zsoldos
0 fő
Közrendű
2 fő
Vadak
0 fő
Keleti népek
3 fő
Mester
0 fő
Fattyú
0 fő
Éjjeli Őrség
0 fő
Nincstelen
3 fő
Összesen
24 fő

Share | 
 

 Egyik sem vagyok

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

Vendég
Vendég




TémanyitásTárgy: Egyik sem vagyok   Pént. Feb. 09, 2018 1:19 am

Myrcella Baratheon


Becenév: nyárilány / annak a kurvának a lánya

Nem:

Kor: 17 év

Születési év: 288AC

Családi állapot: eljegyezve

Tartózkodási hely: napdárda

Származási hely: királyvár

Lojalitás: martellek & lannisterek



Családom


Atyám: Az első mindig a karjába kapott, amíg tudott - a másodiké aranyból van, fegyvert viselt a védelmemben, és egyikük sem nyújtotta ki felém, amikor szükségem volt rá. És bármelyikükét megragadnám..

Anyám: A kurva, a nő, aki semmit sem kímélt - azt főleg nem, amit szeretett. Nem dédelgetek lázálmokat róla: de nem szűntem meg a gyermekének lenni.

Férjem/Feleségem/Jegyesem: Trystane Martell, a kedves, a leendő - a szerető és az, aki akkor is az maradt, mikor őszinte voltam.

Gyermekeim: -

Testvéreim: Halottak mindketten: az egyiktől féltem, a másikat féltettem, de mindkettőt szerettem.





Így jellemezném magam...

Könnyű köztük járnom - régen elfelejtettek, és csak akkor jutok eszükbe, amikor anyám neve is. Sosem voltam engedetlen, legfeljebb csintalan és kíváncsi - most is kísértenek az összetett játékok, a feladványok, versenyek, de már elmúlt az idő, hogy őszintén élvezhetem őket. Nem vagyok keserű, de egy olyan világban töltöttem legutóbbi éveimet, amely szeret vitriolos mosollyal kacsintani bárkire, aki erről megfeledkezne.
Azt mondják, szerény vagyok, csendes, remek társaság, valódi kincs egy hazug világban: maradjon is így. Leszek a legjobb barátnő, a tanácsok megfontolt adója, a kis buta, aki imádja a csípős ételeket - téged úgysem érdekel az, aki valójában vagyok.
A sors iróniája, hogy azután értettem meg a rokonaimban gyökerező önzőséget, hogy távol kerültem tőlük: nem gyűlöltem soha egyiküket sem érte, talán valami bájos naivitás mondatja ezt velem, talán az emlékeim, de nem ítélkezem. Nem felettük, nem most - egy vagyok közöttük, még ha mögöttük is, és más fegyverekkel, de győzelmet fogok ott aratni, ahol elbuktak. Türelmes vagyok, jó megfigyelő, és a legkevésbé sem politikailag korrekt: hogyan lehetnék az, amikor ez a királyság mindent elfelejtett az öcsémnek, ahogy odavethette magát annak a nőnek a lábai elé...? Halott gyermekek és lángoló vidék alkotják a trónját, ezen ül, emellett foglal helyet a másik, aki rózsákat font a hajába, de egyetlen könnyet sem ejtett, amikor már a harmadik 'kedvest' tette a sírba, inkább megkereste a negyediket - egyetértésben azzal, akinek más játékosok tolták előre a bábuját, és most a puszta túlélését tudja felmutatni észak hírhedt állhatatosságának címeréül. Én egyik sem vagyok.






Történetem

Nyárilány azok közé tartozott, akik honvágyukat a látóhatár kémlelésében ringatták: mosolygós volt, eleinte csendes, pasztell és főleg nagyon kíváncsi - elkapott beszélgetések, óvatos tánclépések emlékeztettek arra, hogy itt jár köztük, és a fiú nevetése, aztán a hajában a keze, a ruhája, mikor beakadt egy tüskebokor ágaiba. Az első héten eltört véletlenül egy tükröt, és csak akkor jöttek rá, mikor titokban megpróbálta pótolni: kövekkel játszott, a honvágya elaludt szépen azokon a párnákon, amiket a sors megvetett neki, lehajtotta a szép fejét azokra a levelekre, amelyek otthonról érkeztek, egy zsarnok báty, majd egy féltett öcs uralmáról, csillogó koronáról, Lady Stark - a fejében mindig így élt, Lady Stark, az ostoba, de kedves, a látó, de néma - hűvösségéről, az anyja forró intelmeiről: nézz a hátad mögé, Myrcella, Lannister vagy, bárminek is képzeled magad - aztán egy háború kézmozdulatai, kardcsattogás, és végül befogta a száját, lenyelte a könnyeit, amikor utolérte őt mindaz, amit sejteni lehetett, de kimondani nem illett...
Az ősz hűvösebb szelet hozott, felborzolta a karján a bőrt, páncélt faragott belőle: északra tekintett, miközben a széke dél felé nézett, és csak akkor sóhajtott egyet halkan, mikor odáig is elhallatszott a korona földre pendülése. Azt mondták, nincs mitől tartania, hiszen nem követett el semmit: de Tommen sem, Tommen ártatlan volt, és mégis megfizette azt a vétket, amiért egyetlen tette sem kiáltott - és ő belezokogott azokba a párnákba, amiket a sors vetett meg neki, belefúrta a könnytől ázó arcát, és visszafogta a lélegzetét, hátha a sors esetleg úgy gondolja, végigsimít a hátán, megragadja a hajánál fogva és megfojtja azzal - követtek el könnyebben is mészárlást, az ő keze is megmártózott Elia és a gyermekei vérében, és mintha ő vétkezett volna a testvérével - és ott volt még Lady Tyrell is, a mindig kedves, a virágok között kígyó, aki most elmosolyodott ismét, és aki nem elégedett meg azzal, hogy önnön életét tegye tönkre, feltétlenül kellett neki a másé is - akinek egykori emlékét a Vízkertek nem őrizték, de amelyek könnyen elnyelhették volna, ha ahhoz van kedvük. A világ izzani látszott, elhamvadni és a szélbe felkapva eltűnni - vele is megeshetett volna, és ettől nem védi meg egy kései apa kitátott marka, sem az anya könnyei, amelyek nem mossák már le róla, hogy ő az utolsó, a többit kijátszotta, és főleg: elvesztette.
A tél az ő évszaka volt, bárhogy tűnt is ellentétesnek a jellemével: könyvek lapjai között bujkált, csak figyelte Trystane arcán átsejleni az orgazmust - mert nem volt már gyerek, nem várt semmivel, ami holnap eltűnhet, és egyébként is hozzá tartozott - és arra gondolt, vajon a szülők árulása eltörölhet egy egész boldog gyermekkort? A toronyban versenytfutást, a süteményekbe belecsípő, aztán gyorsan a szoknya ráncaiba temetett ujjakat, Tommen meséit és mindazt a fényt, ami a trónteremből áradt rájuk...? A sors rendelkezett humorérzékkel - épp egy olyan hölgyre hagyta önmaga felgyújtását, akinek annyi élet sem ült az arcán, mint egy üres medencének. Lady Targaryen - így kellett szólítania, mert máshogy nem lehetett, ehhez szokott, akár viseljen vértet és sárkánycsontot a hódító, azért nőnek született, és most eljött, hogy ellopja mindazt, amiről azt képzelte, hogy születése jogán megilleti. Lázasan feküdt Trystane mellett, belevájta az állát a nyaka és a válla közti gödörbe, és úgy csitította a furcsán ismerős, lassan tapintható bosszúvágyat - psszt, te Lannister, aludj tovább, azt mondják rólam, örököltem minden szépségét, de a jelleméből semmit, aludj tovább, lapulj el, én nem tartok rád igényt, a királyság sem, ne most, ne így.. én nem akarok ők lenni. Aztán felült a sors vetette párnák közül, és hallotta őket, ahogy szólították: nagypapa, nagymama, minden bűnösből lett mártír: te segíthetsz rajtunk, te, aki ismertél minket.. akiben ott élünk mind.
A sorsodat te sem kerülheted el - de nem is akarod.

Nyárilány szerette a tavaszt - a friss virágszirmokat az öltözőasztalon, rúzsfoltos nevetgélést az árnyékban heverve a kedvessel, és persze, hogy megint megverte az összes játékban, amit játszhattak. Mikor eljött érte az apa gyönyörű palástjában, hogy védelmezőn ráterítse, nem fogadta el - nem azok az idők jártak, hogy megtehesse. A történelem fogai keményen a vállukba marva várták tovább, mikor ugranak az anya után - és Lady Lannister, az örök nyughatatlan nem kívánt elszunnyadni. Nyárilány itt marad, arcát délre fordítja, és elfelejti, hogy léteznek más irányok, égtájak is, halkan sóhajt, és ujját a saját ajkára teszi..
A tavasz a háború időszaka: ő tudta, hogy annak már vége, amelyet lehetősége lett volna befolyásolni...
Nyárilány aludni fog hát: Myrcella Baratheon pedig új háborút kezdhet.
És ígérem, hogy emlékezni fogsz rá.
Emlékezni fogsz rám.






Ha rám nézel

Anyámra emlékeztetek - van valami akaratlan kíváncsiság, ami a pórusaimból árad, és ami őt idézi meg. Az asztalnál figyelő tekintete, ami dárdaként vágódik belénk, mikor a haditervei ellen vétünk - az ő száját örököltem, az ő türelmét, mielőtt még elitta és elsírta volna. A haját, a nevetését, de látszólag semmit abból, ami utóbbit fakasztotta - ahol ő csatakiáltást hall, én csendet hallatok.
A Baratheonok nem szőkék - én mégis az vagyok, és elloptam az első apám múlton való nosztalgiára edzett tekintetét, a merev hátát, amit akkor is kihúzva tartott, amikor már nem volt semmi értelme. Nekem sincs sok, de van, akiben felidézem őt, mikor felült a lovára, és már csak bosszút állni vágyott - de mégsem kötik össze a vonalakat.
Nem szeretem az egyértelmű jelzőket: szép, bájos, gyönyörű, királynői - ez mind hit kérdése, ahogy a királyokat és királynőket is az alattvalóik hite teszi azzá, akik. Az egyszerű jelzők alapján magas vagyok, itt délen feltűnő, szabálytalan kissé, de közel sem annyira kirívó, hogy megsejtsék, ki vagyok valójában.
Tudod, mit?
Maradjunk ennél: még mindig az a kislány vagyok, aki örökölte Cersei minden szépségét, de semmit a jelleméből.






Westeroson nincsenek titkok -kivéve, ha mindenkinek elárulod őket

Vágyaim: elenyészőek és könnyen beteljesíthetőek
Ha én ülnék a Vastrónon: the question ain't if, but when
Ha bárhová elmehetnék: hazalátogatnék - Tommen és Joff sírjához - és az ellenfeleim leendő sírjához
Ha másnak születtem volna: definiáld kérlek jobban
Ami kedves számomra: az emlékek, a társasjátékok, a győzelem
Amit utálok: a négy hölgy, politikai korrektség, az emberek könnyen felejtő tulajdonságát
Tulajdonom: csak apróságok




Playby: zella day
Vissza az elejére Go down

Lord, nemes nagyúr


Tartózkodási hely : Rémvár


TémanyitásTárgy: Re: Egyik sem vagyok   Pént. Feb. 09, 2018 1:54 am

Elfogadva

Alig jutok szóhoz, egyszerűen gyönyörű karakterlappal ajándékoztál meg minket... Myrcella jó kezekbe kerülve egy képlékeny, méltánytalanul háttérbe szorított karakterből kiforrott, érdekes jellemmé válhat. Te pontosan ezt tetted vele, addig gyúrtad és alakítottad, amíg meg nem kaptuk azt a Myrcellát, aki elveszítette a családját, akit oroszlánok közül kígyók fészkébe taszítottak és akit talán mindenki próbál elfelejteni, pedig nem kéne. A Hét Királyságban rengeteg erős nőt találhatunk, akiknek nagyra törő céljaik vannak, de megeshet, hogy Myrcella Baratheont senki sem sorolja közéjük. Nincsenek sárkányai, nem forgat kardot és nem is igazán birtokol már semmit, de úgy érzem, igaza van: emlékezni fogunk rá.
Fuss foglalózni és játszótársakat keresni, alig várom, hogy a játéktéren is olvashassalak!


_________________
„He should have been content to grind corn.


Does he truly think that he can ever rule the North?”
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
Egyik sem vagyok
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Valar Morghulis :: Fellegvár könyvtára :: Akik a történelmet írták :: Karaktereink-
Ugrás: