Atyám: Lord Paxter Redwyne - Igazi büszke ura Arbor szigetének. Őszintén megvallva oly nagy kapcsolatunk nincs, fivéreimmel mindig is jobb viszonyt ápolt. Bár ehhez lehet, hogy némiképp hozzájárul kissé engedetlen és olykor nem túl hölgyhöz méltó viselkedésem? Ezt tán tőle tudhatnánk meg.
Anyám: Lady Mina Tyrell - Igen. A híres-neves "Viráglovag" és a szépséges Margaery nagynénje az én anyám. Jutott belé is bőven a Tyrellek hogy is mondjam... észjárásából. Mesteri módon tudja irányítani atyámat, s fivéreimet egyaránt. Anyámmal viszonyunk mondhatni egészen harmónikus, azt leszámítva, hogy az ő számára sem kedves a gondolat, hogy jobban érdekel az íjászat, a kardforgatás, s a természet a ruháknál, báloknál és persze a házasodásnál.
Fivéreim: Ser Horas és Hobber Redwyne - Rendíthetetlen erős férfiak. Bár már nem vagyunk olyan sűrűn együtt, mint gyermekként érthető okokból, ám annál örvendetesebb, mikor idehaza tartózkodnak, s nem lánykérőben vagy csatában vannak.
Így jellemezném magam...
Lássuk csak. Az embernek saját magát jellemezni tán a legkönnyebb dolognak kellene lennie. Azonban édesanyám mindig azt tanította: "Gyermekem, igyekezz arra törekedni, hogy senki ne tudja meg pontosan, milyen is vagy igazából. De még a legkedvesebb szolgálólányod se, hisz sosem tudhatod, ki akar ellened fordulni, még akkor is, ha ez számodra először értelmetlen cselekedetnek is tűnhet. És ne feledd, az arcod..." Ezek fényében mit is mondhatnék? Hisz anyám tanításait mindig figyelmesen hallgattam már kisgyermekként is. Annyit talán elmondhatok, hogy nem a szokványos tevékenységek érdekelnek. A hideg ráz a hímzéstől és hogy mik az éppen divatos Westerosi minták és anyagok. Atyám szavaival élve én amolyan... vad vagyok.
Történetem
Lord Paxter Redwyne és Lady Mila Tyrell harmadszülött gyermekeként láttam meg a napvilágot. Édesanyám örvendett két fiú gyermek után, hogy egy leánnyal is megáldották az Istenek. Öröme azonban túl hamarinak bizonyult, hiszen a kevés korkülönbség, valamint kíváncsiságom, s félelmem hiánya miatt fivéreimmel tartottam minden csínytevésben. Az idő múltával ők örültek, hogy nem egy kényeskedő mindenért sírva édesanyánk szoknyájához szaladó húguk lettem. Játszottunk, vívtunk, verekedtünk. S ez a mai napig így van, bár már egyre nagyobb figyelemmel vannak, nehogy bajom essen női mivoltom miatt. Emellett természetesen teljesítettem minden hölgytől elvárt megtanulandó dolgot. Ismerem az etikettet, elragadóan bájosan tudok viselkedni, ha az alkalom úgy hozza, mit atyám szívmelengető pillantással szokott díjazni. Vagy csak addigra anyám egy pár pohárral több bort itat vele? Ki tudja. Mindenesetre igyekszem. Már amikor úgy hozza kedvem. Ha nem, akkor esetenként meg sem jelenek a vacsorákon, estélyeken. S ha már az estélyeknél tartunk igen. Nálunk megszokott a mulatozás, hiszen Arbor az Aranysziget a gyöngyöző borok igen népszerű hazája. Mily ellentmondás lenne, ha pont nálunk nem volnának mulatságok. Éééés ha már mulatságok természetesen a kérők sem maradhatnak el, melyek karmai közül vagy valamelyik bátyám vagy anyám kényszerül kimenteni. Nem értem, miért kell erőszakoskodni ez ügyben. Nem rajtam fog múlni a család, s a név fennmaradása.
Ha rám nézel
Külsőm sokak számára különleges, másoknak átlagos. Nos, ezt mindenki döntse el saját maga, hogy számára hová tartozom. Világos bőrömhöz sötét, szinte már feketének tűnő haj párosul sötét barna szemekkel. Az arcomat kellemesen telt ajkaim teszik igazán vonzzóvá - ha a tekintetemmel nem lennék képes elvarázsolni bárkit. Alakomat a karcsúság, mégis arányosság jellemzi.
Westeroson nincsenek titkok...
Vágyaim: Az egyik legtitkosabb, hogy egyszer ne csak az alárendelt nőt lássák bennem. Ha én ülnék a Vastrónon: Ugyan, ennyire nem vagyok elrugaszkodva. Túl sok gonddal járna és kötöttséggel. Azok meg nem nekem valóak. Ha bárhová elmehetnék: Szívesen megnézném a Falat, elutaznék a keskeny tengeren túlra. Ha másnak születtem volna: Valószínűleg férfiként egyszerűbb lenne, de nem adom fel egykönnyen. Ami kedves számomra: Nyilván az embereknek az első a családja és a szülőföldje. Amit utálok: A kérőket fogadni. Tulajdonom: Semmi jelentőséggel bíró... Leszámítva a fivéreimtől kapott íjamat.
Desmerával újabb erős női karakterrel bővültünk, aminek mi csak örülünk - hiszen ki ne tudna örülni annak, hogy végre nem csak férfi karakterek tarthatnak gyeplőt a kezükben? Külön tetszett, hogy a családodnál is inkább az anya volt otthon a ház ura, nem az apa, amit ritkán lehet látni. Úgy tűnik, veled is hasonló lesz majd a helyzet és alig várom, hogy szemtanúi lehessünk mindennek. Természetesen elfogadlak, nincs más dolgod, csak foglalózni és máris keresheted a játékostársakat!