KezdőlapKezdőlap  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


 
Bejelentkezés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
••  Elfelejtettem a jelszavam!
Idövonal
305 AC - Az oldal történetének indulási ideje

304 AC - Ramsay Bolton és Jaenis Karstark eljegyzése

304 AC - Petyr Baelish és Margaery Tyrell eljegyzése

303 AC - Jaime Lannister felmentése a Királyi Őrségből, megválasztása mint Casterly-hegy ura és a Nyugat Őrzője

303 AC - Daenerys Targaryen Westerosra érkezése, a trón átvétele, Cersei Lannister száműzetése

303 AC - Petyr Baelish és Ramsay Bolton szövetségre lépése

303 AC - A hatodik évad vége
Chatbox
Vándorok
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (36 fő) Pént. Feb. 02, 2018 5:29 pm-kor volt itt.


Dalnokok zengték
Matters of Importance ● A Véreb & a Farkasfiók
Ahol a gyilkos kérte kedvese irgalmát Emptyby Arya Stark
Szomb. Márc. 07, 2020 6:10 pm


Reszkető-tenger
Ahol a gyilkos kérte kedvese irgalmát Emptyby Tenarie Adaire
Kedd Nov. 06, 2018 6:07 pm


Észak nem feleljt
Ahol a gyilkos kérte kedvese irgalmát Emptyby Laerys Drennelion
Pént. Nov. 02, 2018 1:27 pm


Halloweeni borzongás
Ahol a gyilkos kérte kedvese irgalmát Emptyby Margaery Tyrell
Csüt. Okt. 25, 2018 6:49 pm


Hírek
Ahol a gyilkos kérte kedvese irgalmát Emptyby Margaery Tyrell
Pént. Okt. 19, 2018 12:10 pm


A káosz egy létra
Ahol a gyilkos kérte kedvese irgalmát Emptyby Margaery Tyrell
Csüt. Szept. 27, 2018 6:32 pm


Dorne-i herceg fakó lovon
Ahol a gyilkos kérte kedvese irgalmát Emptyby Emmelyne Florent
Vas. Szept. 23, 2018 8:16 pm


Weddings are boring
Ahol a gyilkos kérte kedvese irgalmát Emptyby Arya Stark
Vas. Szept. 23, 2018 7:54 pm


Old debts - Arya & the Hound
Ahol a gyilkos kérte kedvese irgalmát Emptyby Arya Stark
Szomb. Szept. 22, 2018 6:29 pm


The Pink Wedding
Ahol a gyilkos kérte kedvese irgalmát Emptyby Arya Stark
Szomb. Szept. 15, 2018 8:24 pm


Vízi [Baratheon] Gendry
Ahol a gyilkos kérte kedvese irgalmát Emptyby Arya Stark
Vas. Szept. 09, 2018 12:44 pm


World of Witchers
Ahol a gyilkos kérte kedvese irgalmát Emptyby Arya Stark
Szomb. Szept. 08, 2018 11:08 pm


♕ Háttérhatalom kacatjai
Ahol a gyilkos kérte kedvese irgalmát Emptyby Margaery Tyrell
Szomb. Szept. 08, 2018 1:08 pm


Eredményhirdetés
Ahol a gyilkos kérte kedvese irgalmát Emptyby Balerion, az Iszonyat
Pént. Aug. 31, 2018 1:16 am


Hiányzásnapló
Ahol a gyilkos kérte kedvese irgalmát Emptyby Lysander
Csüt. Aug. 30, 2018 12:03 pm


World of Shadowhunters
Ahol a gyilkos kérte kedvese irgalmát Emptyby Vendég
Hétf. Aug. 27, 2018 7:05 pm


Clive Standen
Ahol a gyilkos kérte kedvese irgalmát Emptyby Rydan Blackwood
Szomb. Aug. 25, 2018 8:37 pm


Régi trükk
Ahol a gyilkos kérte kedvese irgalmát Emptyby Rongyos Herceg
Pént. Aug. 24, 2018 9:08 pm


Your destiny is written
Ahol a gyilkos kérte kedvese irgalmát Emptyby Jaqen H'ghar
Szomb. Aug. 18, 2018 10:16 pm


Resemblance
Ahol a gyilkos kérte kedvese irgalmát Emptyby Jaqen H'ghar
Szomb. Aug. 18, 2018 9:32 pm


Nyilvántartás
Lord
6 fő
Lady
8 fő
Ser
2 fő
Zsoldos
0 fő
Közrendű
2 fő
Vadak
0 fő
Keleti népek
3 fő
Mester
0 fő
Fattyú
0 fő
Éjjeli Őrség
0 fő
Nincstelen
3 fő
Összesen
24 fő

Megosztás
 

 Ahol a gyilkos kérte kedvese irgalmát

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

Ramsay Bolton
Ramsay Bolton
Lord, nemes nagyúr


Tartózkodási hely : Rémvár


Ahol a gyilkos kérte kedvese irgalmát Empty
TémanyitásTárgy: Ahol a gyilkos kérte kedvese irgalmát   Ahol a gyilkos kérte kedvese irgalmát EmptyCsüt. Feb. 01, 2018 1:01 am



Ivy & Lord Bolton




Minden egyes nap megdöbbentett a tény, hogy még élek. Derűlátó embernek tartottam magam, bíztam a saját sikeremben, de felismertem a saját határaimat. Mostanra jócskán túlléptem azokat és egyedül Petyr Baelish vasmarka óvott meg a zuhanástól. Már amennyire oltalomnak lehet nevezni azt, amihez Kisujjnak bármi köze volt. Meg kellett volna halnom, belefulladni a saját vérembe vagy méltósággal tűrni, ahogy a disznók elé vetnek... Ehelyett Sasfészek kényelmét élveztem és minden megrágott falat, minden korty bor és minden átaludt éjszaka után úgy éreztem magam, mint a láncra vert kutya, aki a farkát csóválja a fogvatartójának. Lord Baelish nem amiatt a jó szíve miatt hozott el Deresből és akárhányszor "tanácskozni" hívott, kezdtem azt érezni, hogy ennél bármilyen halálnem jobb lett volna. Nem akartam a kurva ölebe lenni, de igazán meghalni sem. Annyi mindent elértem és még annyi mindent elérhettem volna... Atyám is évekig nyalta a Starkok talpát, mielőtt tőrt döfött volna Robb Stark szívébe - ez tartotta bennem a lelket. És legalább Baelish nem volt olyan ostoba barom, mint a Stark férfiak. Becsületes bolond volt az összes, de Kisujj... nos, őt sem becsületesnek, sem bolondnak nem nevezhettem. Legszívesebben betörtem volna a képét minden alkalommal, amikor apró, sunyi mosollyal és összesen egy mondattal belém fojtotta a szót. Pontosan olyan volt, mint atyám és gyűlöltem ezért, de közben tehetetlen is voltam vele szemben. A legrosszabb, hogy ezt ő is tudta. Én pedig azt, hogy elég egy rossz lépés és nagyon gyorsan holtan találom magam, egy késsel a mellkasomban vagy hurokkal a nyakam körül. Vagy talán levágják a fejem, a déliek azt is nagyon szerették.
Mind közül a legundorítóbb húzása kétségkívül Ivy idecipelése volt. Elképzelni sem tudtam, hogyan szerzett tudomást a leány létezéséről, de hogy miért hozta ide, azt nem tartott sokáig kitalálni. Ivy, az egyszerű kis szolgálólány többet tudott az egykori uráról bárkinél és képtelen lett volna egy olyan hatalmas ember szemébe hazudni, mint Petyr Baelish. Megfordult a fejemben, hogy egyszerűen elvágom a torkát, egyetlen gyors vágás a vékony kis nyakán és máris egy gonddal kevesebb. Logikus lépés lett volna, még egy pofon is egyben Petyrnek, de nem tettem meg. Csak néztem Ivy csinos kis arcát, ami már nem egy gyermeké volt, a naiv csillogást a szemében és az őszinte mosolyát... Tudtam, hogy kell nekem. Mindenhogy, mindig és örökké. Eddig is hozzám tartozott és nem engedhettem, hogy Kisujj elvegye tőlem. Nem sok mindenem maradt, de azt nem eresztettem. Ivyt is magamnak akartam, testestül-lelkestül-mindenestül.
- Gyűlölök itt lenni. Egytől egyig meg akarok nyúzni minden nyomorultat ebben a kibaszott várban. - Rosszul viseltem a bezártságot. Sasfészek mestere pihenést írt elő számomra, amit természetesen nem tartottam volna be, csak éppen ki sem tehettem a lábam a kapun, hála az őröknek. Volt egy olyan erőteljes gyanúm, hogy külön parancsot kaptak a szemmel tartásomra. Azt nekem is el kellett ismernem, hogy talán tényleg nem épültem még fel teljesen. Az arcomon viseltem a Fattyak csatájának kék és zöld nyomait, bár most már sokkal szebben néztek ki, mint az idefelé tartó úton. A lovamon is alig bírtam fennmaradni, utólag nem is értettem, hogyan nem estem le a nyeregből.
Ivyra emeltem a tekintetem, a sarokban ült a kölyökkutyával, amit ajándékba kaptam Lord Baelishtől. Hófehér szőrű, erős izomzatú kicsi szuka volt, vadászkutyának való.
- Tölts még nekem bort! Semmi mást nem lehet csinálni ezen a trágyadombon, csak inni...

Vissza az elejére Go down

Ivy
Ivy
Szolgáló


Tartózkodási hely : Rémvár


Ahol a gyilkos kérte kedvese irgalmát Empty
TémanyitásTárgy: Re: Ahol a gyilkos kérte kedvese irgalmát   Ahol a gyilkos kérte kedvese irgalmát EmptyCsüt. Feb. 01, 2018 9:41 am

Lord Bolton & Ivy
Lord Baelish lovagja, akit értem küldött, nem mondott nekem semmit, nem árulta el ura terveit, talán nem is tudott róluk. Tartottam tőle, nem tudtam, mit akarhat, talán megöl, talán megkínoz és kivallat, bármit el tudtam képzelni így ismeretlenül, főleg anyám és a többi szolgáló arcát látva. Ők biztosan tudták, ki az a Lord Petyr Baelish és nem gondoltak rá túl jó szívvel. Talán tudták előre, mi lesz a sorsom, talán már akkor gyászoltak és gondolatban temettek, bár anyám egy csepp könnyet sem ejtett. Sápadt volt, remegett a keze, de nem sírt. Még csak meg sem mert ölelni. Utólag visszatekintve talán ő is ugyanazt érezte mint a többiek, csk nem tudta, hogyan birkózzon meg a fájdalmával. Nekem pedig nem volt választásom, bár azt hiszem, ha maradhattam volna, akkor is a menetelt választom. Lord Bolton szolgálatában álltam és állok még most is, ha pedig ő ott van, nekem is mellette kell lennem.
Hosszú hetek után végre megérkeztem Sasfészekbe. Nem tudtam, mire kellene számítanom, a név alapján nem gondoltam semmi rosszra, de amikor megláttam azt a hatalmas, magas hegyet, a csúcsán a várral, rájöttem, hogy ez korántsem olyan kellemes, mint amilyennek tűnik. Biztonságos volt, abban nem kételkedtem egy percig sem, hiszen ember legyen a talpán, aki képes megtámadni és nyerni is, de ugyanakkor nagyon veszélyesnek találtam. Elég egy rossz mozdulat és már zuhanhatok is a mélybe, a halálomba... Pedig akkor még nem is sejtettem, hogy ez itt gyakran megtörténik. Nem gondoltam ilyesmire, igyekeztem ezeket a gondolatokat száműzni a fejemből és csak abban reménykedni tovább, hogy Lord Ramsay valóban itt van, én pedig újra láthatom és ismét dolgozhatok neki. Ez a kívánságom legalább teljesült.
A sarokban ültem egy széken, a karomban a kölyökkel, aki éppen nagyon harciasan, de a legkevésbé sem fájdalmasan rágcsálta az ujjaimat. Nem zavart, hiszen egy kiskutya volt, azok pedig gyakran teszik ezt. Kóbor is, aki most éppen a lábam mellett feküdt és aludt - napok óta nem tudta kiheverni a hosszú és fáradalmas utat, teljesen kimerítette az út fel a hegycsúcsra -, gyakran használta az apró kis fogait, de sosem tudott velük igazán fájdalmat okozni. Lord Ramsay nagyon szenvedett közben, látványosan zavarta a bezártság, ami nem okozott meglepetést. Odahaza is mindig tett-vett és sosem töltött huzamosabb időt egy helyen, semmittevéssel.
- Előtte még fel kell épülnöd, nagyuram. -Nem mondhattam azt neki, hogy ne tegye, nem lenne szabad, vagy hogy hálásnak kellene lennie, amiért Lord Baelish megmentette az életét. Sosem mertem ilyeneket mondani neki, mert tudtam, hogy nem lenne boldog tőle, Lord Boltont pedig csak egy bolond haragítaná magára.
Az utasítására felálltam, a kölyköt otthagytam Kóbor mellett. Egyiküket sem zavarta a másik társasága, nagyon hamar megkedvelték egymást és az utóbbi napokban már együtt aludtak összebújva, ahogy nekem is kellett Lord Boltonnal. Nem én kértem, hogy így történjen.
Kitöltöttem a bort egy kupába és odavittem Lord Ramsaynek, majd a kancsót is letettem az ágya melletti kicsiny szekrényre, hogy mindig kéznél legyen neki, ha szomjas lenne.
- Hozzak még valamit, nagyuram? -kérdeztem, az ajtó felé pillantva. -A konyhán biztosan adnak valamit.
Vissza az elejére Go down

Ramsay Bolton
Ramsay Bolton
Lord, nemes nagyúr


Tartózkodási hely : Rémvár


Ahol a gyilkos kérte kedvese irgalmát Empty
TémanyitásTárgy: Re: Ahol a gyilkos kérte kedvese irgalmát   Ahol a gyilkos kérte kedvese irgalmát EmptyCsüt. Feb. 01, 2018 5:58 pm



Ivy & Lord Bolton




Mindenki nagyuramnak és Lord Boltonnak szólított Sasfészekben, ahogy azt el is vártam. De ettől még nem voltam semminek sem az ura, épp olyan nincstelenné váltam, mint akik a szobámat takarították vagy mint Ivy. Nem maradt semmim a nevemen kívül - a Bolton név mindennél többet jelentett nekem, de a napokban az is sokszor megfordult a fejemben, hogy talán már az sem illet meg. Tommen Baratheon meghalt és a királyságban amúgy is sokan fattyúnak tartották, az általa kibocsátott oklevél megeshet, hogy már csak tüzelni volt jó. De itt volt még nekem Ivy, az én édes kicsi Ivym, aki ennyi távollét után sem vágyott másra, mint szolgálni engem a végsőkig. Hát létezik még a világon ilyen ártatlan és hűséges lélek? Aligha.
- Nincs nekem semmi bajom, jól vagyok. Csak azért kell megrohadnom ebben a szobában, mert Kisujj nem akarja, hogy szabadon mozoghassak. - Ha valaki tudta, hogy van bajom, az Ivy volt. Amióta csak megérkezett, ő ápolgatta a sebeimet, olyan gyengéden ért a számtalan zúzódáshoz, a csata után szerzett sérüléseimhez, hogy szinte nem is éreztem. Amikor először megpillantotta a dagadtra ütött képemet, sok mindent láttam átsuhanni az arcán. Már akkor tudtam, hogy a ragaszkodása irántam mit sem változott. Már nem volt többé kislány, akit órákon át néztem virágszedés közben, mert lenyűgözött az ártatlansága és próbáltam megérteni, mi zajlik le a fejében. De nem is változott olyan sokat, éppen úgy leste minden óhajomat, mint akkor.
- Nem kell semmi más. - Elvettem a kezéből a kupát és nagyot kortyoltam a borból. Selymes, gyümölcsös aromájú vörösbor volt, itatta magát az emberrel, az íze szinte könyörgött érte, hogy lerészegedj tőle. - Elmondhatatlanul boldog vagyok, amiért te itt vagy nekem, édes kicsi Ivym. Tudod, újra és újra eljátszom a gondolattal, hogy talán ha magammal vittelek volna Deresbe, minden más lehetett volna. Te nem hagytál volna el engem, igaz, kedvesem?
Újabb korty bor után leraktam a poharat a kancsó mellé. Ahogy a serleg a tálcának ütődött, a fehér kutyakölyök, Jeyne felkapta a fejét és odaügetett hozzám. Esetlenül a két hátsó lábára ágaskodott és a mellső mancsait a térdemnek támasztotta. Figyelemért és szeretetért sóvárgott, ebben nem sokban különbözött egy embergyerektől. Lustán megvakartam a füle tövét.
- Hasonlít a régi Jeyne-re, nem? Őt biztosan levágták már, mint egy disznót.

Vissza az elejére Go down

Ivy
Ivy
Szolgáló


Tartózkodási hely : Rémvár


Ahol a gyilkos kérte kedvese irgalmát Empty
TémanyitásTárgy: Re: Ahol a gyilkos kérte kedvese irgalmát   Ahol a gyilkos kérte kedvese irgalmát EmptySzomb. Feb. 03, 2018 10:19 pm

Lord Bolton & Ivy
Történhetett a múltban bármi, ami Lord Bolton tekintélyének csökkenéséhez vezetett, vagy éppen abból fakadt, de én távol tartottam magam azoktól. Kislány korom óta őt szolgáltam, akkor is, amikor Havas volt a neve, azután is, hogy Bolton lett, mindig ott voltam mellette és tettem a dolgom, ahogyan azt ő megparancsolta. Már nem tudtam volna másképpen elképzelni az életemet, ő ezt tette számomra természetessé. Ha meg is rémisztett néhány alkalommal valamely tettével vagy fenyegetésével, ha féltem is attól, hogy elrontok valamit, ő pedig dühös lesz, továbbra is úgy éreztem, hogy jó dolgom van mellette. Hiszen teljesen más életem volt mint a többi szolgálónak, még saját szobát is kaptam annak idején és vele együtt ehettem az ízletes ragukat, olykor új ruhát is varratott nekem, ha az előző elrongyolódott. Anya hálára tanított, ezt pedig meg is fogom adni Lord Ramsaynek.
- Ez az ő otthona, itt ő parancsol. Nem olyan férfinek látom, akivel érdemes lenne ujjat húzni. -Valószínűleg nem is volt olyan és nem csak az én megérzésem mondatta ezt velem. Nem ismertem őt, de nem is akartam megismerni, már a tekintetétől is libabőrös lettem és menekülni akartam. Nagyon vártam, hogy a nagyuram felépüljön és végre elmehessünk innen, haza Rémvárba.
Láttam, hogy sérült volt, láttam minden sebet rajta, a száradt vért, a lila és kék foltokat, mindent. Ez pedig megrémisztett. De nem szóltam semmit, tudtam, hogy mi a feladatom: segíteni rajta, ápolni és gondoskodni róla. Mindig ezt tettem, ha vadászatban sérült meg, ha... más tevékenysége közben, én gondoztam a sebeit. Mestert csak akkor látott, amikor én már nem voltam mindehhez elegendő. Most nem akartam ezt elmondani neki, hogy igenis van baja, nem örült volna, így csak csendesen tettem, amit tennem kellett.
- Sosem tennék ilyet, nagyuram -válaszoltam, egy kendővel megtörölve a homlokát. Talán az Északhoz mérten túl meleg szoba tette, talán a bor, de láttam rajta, hogy ki van melegedve. -Én is örülök, hogy itt lehetek, hiszen a helyem melletted van. -Még emlékeztem rá, amikor ezt megtaníttatta velem. Még Kóbort sem kaptam meg akkor, nem sok ideje dolgoztam neki, de már akkor tudnom kellett, hogy hol van rám szükség és mi a kötelességem.
Némán néztem a kutyát, ahogy a gazdájához szaladt. Kóbor már a fülét sem mozdította meg a zajra, hamar megszokott mindent, és ő már nem is volt kölyökkutya, akinek még minden új. Volt időszak, amikor ő is ilyen volt, de az már elmúlt azóta. Nem bántam. Ő volt a legjobb, akire vágyhattam és nagyon szerettem őt, jobban mint bármit és bárkit ezen a világon.
- Igen, hasonlít rá -bólintottam. -Remélem, nem bántották a másik Jeyne-t. Kedveltem őt. -Pedig nem is ő volt az én kutyám anyja.
Vissza az elejére Go down

Ramsay Bolton
Ramsay Bolton
Lord, nemes nagyúr


Tartózkodási hely : Rémvár


Ahol a gyilkos kérte kedvese irgalmát Empty
TémanyitásTárgy: Re: Ahol a gyilkos kérte kedvese irgalmát   Ahol a gyilkos kérte kedvese irgalmát EmptyKedd Feb. 06, 2018 9:41 pm



Ivy & Lord Bolton




Még egy olyan ártatlan kis teremtés, mint Ivy is láthatta, hogy Petyr Baelish-el nem jó ötlet ujjat húzni. Pedig Ivy annyira naiv volt, szinte hiányzott belőle a gyanakvás, vagy legalábbis ügyesen elnyomta magában. Kérdés nélkül megtett nekem bármit és őszintén hitt abban, hogy mellettem a helye és én megóvhatom mindentől, pusztán azért, mert én én voltam. De még ő is megérezte, hogy most mindketten egy olyan ember markába kerültünk, aki a nyájas mosolya és a halk beszéde ellenére veszedelmesebb mindenkinél, akivel eddig csak összesodort minket a sors. Nem nyúzott meg másokat, nem tört össze koponyákat puszta kézzel, sárkányai sem voltak és még koronát sem viselt a fején, de jobban kellett tartanom a haragjától talán még az istenekénél is. Utóbbiakat már úgyis feldühítettem párszor, Kisujj egyelőre nem neheztelt rám.
- Mert te aztán nagyon jól átlátsz mindent - horkantam fel gúnyosan.
Ivy okos lány volt, ok nélkül bántottam. Nem tanult mesterektől, mint a nemes hölgyek, de alacsony származása ellenére jól vágott az esze és szivacsként szívta magába a tudást. Érdeklődött a körülötte zajló dolgok iránt, ennyi lehetett a titka. Szerettem azt az édes kis csillogást a szemében, amikor valami érdekesről magyaráztam neki és ő itta minden szavamat. Ez semmit nem változott az évek során.
A válasza hallatán halvány mosoly kúszott az arcomra. Hát persze, hogy nem tenne ilyet, ő az én kicsi Ivym volt, aki a világ végére is olyan természetességgel követett volna, ahogyan most a homlokomat törölgette. Melegem volt, az időjárástól és a bortól is. Amióta csak ideérkeztem, állandóan ittam. Nem volt rám jellemző, otthon semmivel sem fogyasztottam több bort vagy sört másoknál, sőt, talán még kevesebbet is. De itt nem maradt más szórakozásom, ha egyszer ki sem tehettem a lábam a szobából. Még Ivy kellemes társasága sem foglalt le egész nap, pedig valóban nagyon kellemes volt...
- Úgy bizony, mellettem és csakis mellettem. - Ivy térdére tettem az egyik kezem, szórakozottan babrálva a szoknyája anyagával. Jól állt neki ez a szín, kevésbé tűnt tőle sápadtnak.
Hagytam, hogy Jeyne összenyalogasson és a nedves orrát a kezemhez nyomja, simogatásért könyörögve. Kölyök volt még, első ránézésre talán egy kívülálló nem is értette volna, hogyan lesz ebből a kiskutyából egyszer emberevő fenevad. Én tudtam, nem egy farokcsóváló kölyökből neveltem már félelmet nem ismerő vérebet.
- Jó kutya volt. Emlékszel, amikor kivittük ahhoz a befagyott kis tóhoz Rémvár mellett? Úgy kellett kicipelni a jégről, mert állandóan elcsúszott... - Hirtelen úgy tűnt, mintha mindaz egy másik életben történt volna. Nagyon rég volt és azóta túl sok minden megváltozott.
Eldőltem az ágyon, a fejemet kényelmesen Ivy ölébe hajtva.
- Jó lenne megint elmenni ahhoz a tóhoz.

Vissza az elejére Go down

Ivy
Ivy
Szolgáló


Tartózkodási hely : Rémvár


Ahol a gyilkos kérte kedvese irgalmát Empty
TémanyitásTárgy: Re: Ahol a gyilkos kérte kedvese irgalmát   Ahol a gyilkos kérte kedvese irgalmát EmptySzomb. Márc. 03, 2018 4:10 pm

Lord Bolton & Ivy
Volt bennem gyanakvás, nem is kevés, de nem engedhettem, hogy hatással legyen rám. El kellett rejtenem még önmagam elől is, hogy Lord Bolton ne tudjon rájönni, mennyire össze tud zavarni néha a legapróbb cselekedeteivel, mert az mindennél rosszabb lenne. Habár az is meglehet, hogy pontosan tudja, mit vált ki belőlem a legapróbb szóval is. Mindig azt éreztem, hogy túl jól ismer engem és már semmit sem tudnék eltitkolni előle, főleg azt nem, amit nagyon szükséges lenne.
Menthetetlenül elvörösödtem a szavaira, inkább a fejemet is lehajtottam, csak ne lássa rajtam, mennyire kellemetlenül érzem magam. Nem is értem, mit gondoltam, hiszen igaza van. Nem vagyok több egy szolgálónál, nem láthatok mindent úgy át, ahogy azt ő teszi, a megérzéseim pedig sosem lesznek olyanok, amilyennek lenniük kell. Elvégre nem születtem nemesnek, azok a megérzések legfeljebb az állatokkal való bánásmódhoz, a fürdőkészítéshez és a főzéshez lehetett jó, azokhoz értettem is rendesen. Nem szabad ilyesmiken gondolkodnom, hiszen hiába figyelek annyira mindenre és próbálok okosabb lenni, sosem lehetek olyan, amilyen szeretnék. Ezt Lord Bolton is számtalanszor elmondta nekem, ideje volt, hogy el is higgyem neki.
Nem nyugtatott meg a mosolya, sosem tette. Szinte mindig rosszat jelentett, azt pedig sosem tudtam előre, hogy mikor nem érti úgy. Ritkán történt meg és akkor sem számíthattam rá. Ebben a helyzetben is reménykedni tudtam csak, hogy ez azon alkalmak egyike, ahogy mindig is tettem, de ahogy máskor sem sikerült, most sem tudtam ezt elérni. Egy egészen rövid pillanatra ledermedtem, ahogy a keze a lábamra került. Már megtanultam, hogy sokszor a legrosszabbkor és a legváratlanabb pillanatokban érint meg, kellemetlen helyeken, de hozzászokni nehezemre esett. Most is megzavart egy kicsit vele, de tudtam tartani magam és reméltem, hogy nem veszi észre a viselkedésemben beállt változást.
- Emlékszem rá -bólintottam a kérdésre, egészen rövid csend után. -Utána nem mert többet a jégre lépni. -A kutya teljesen pánikba esett, amiért nem tudott rendesen megállni a jégen, amit meg is értettem. Igaz, engem az jobban megrémisztett, amikor Lord Ramsay jóvoltából megrepedt alattam a jég, ő pedig éppen azelőtt rántott el onnan, hogy beszakadt volna aladtam. Pedig éppen ő volt az, aki megrepesztette. Néha nem értettem, mit miért tesz.
Egyre kellemetlenebb helyzetbe hozott, de igyekeztem természetesen viselkedni. Így kellett tennem, ha nem akartam, hogy tovább és jobban gyötörjön még ennél is.
- Ha visszatérünk Északra, megint elmegyek veled, nagyuram. -Mégis mi mást mondhattam volna?
Vissza az elejére Go down

Ajánlott tartalom





Ahol a gyilkos kérte kedvese irgalmát Empty
TémanyitásTárgy: Re: Ahol a gyilkos kérte kedvese irgalmát   Ahol a gyilkos kérte kedvese irgalmát Empty

Vissza az elejére Go down
 
Ahol a gyilkos kérte kedvese irgalmát
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Valar Morghulis :: Senkiföldje :: Ami volt és ami lesz :: Múlt-
Ugrás: