HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


 
Bejelentkezés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
••  Elfelejtettem a jelszavam!
Idövonal
305 AC - Az oldal történetének indulási ideje

304 AC - Ramsay Bolton és Jaenis Karstark eljegyzése

304 AC - Petyr Baelish és Margaery Tyrell eljegyzése

303 AC - Jaime Lannister felmentése a Királyi Őrségből, megválasztása mint Casterly-hegy ura és a Nyugat Őrzője

303 AC - Daenerys Targaryen Westerosra érkezése, a trón átvétele, Cersei Lannister száműzetése

303 AC - Petyr Baelish és Ramsay Bolton szövetségre lépése

303 AC - A hatodik évad vége
Chatbox
Vándorok
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (36 fő) Pént. Feb. 02, 2018 5:29 pm-kor volt itt.


Dalnokok zengték
Reszkető-tenger
by Tenarie Adaire
Kedd Nov. 06, 2018 6:07 pm


Észak nem feleljt
by Laerys Drennelion
Pént. Nov. 02, 2018 1:27 pm


Halloweeni borzongás
by Margaery Tyrell
Csüt. Okt. 25, 2018 6:49 pm


Hírek
by Margaery Tyrell
Pént. Okt. 19, 2018 12:10 pm


A káosz egy létra
by Margaery Tyrell
Csüt. Szept. 27, 2018 6:32 pm



Dorne-i herceg fakó lovon
by Emmelyne Florent
Vas. Szept. 23, 2018 8:16 pm


Weddings are boring
by Arya Stark
Vas. Szept. 23, 2018 7:54 pm


Old debts - Arya & the Hound
by Arya Stark
Szomb. Szept. 22, 2018 6:29 pm


The Pink Wedding
by Arya Stark
Szomb. Szept. 15, 2018 8:24 pm


Vízi [Baratheon] Gendry
by Arya Stark
Vas. Szept. 09, 2018 12:44 pm


World of Witchers
by Arya Stark
Szomb. Szept. 08, 2018 11:08 pm


♕ Háttérhatalom kacatjai
by Margaery Tyrell
Szomb. Szept. 08, 2018 1:08 pm


Eredményhirdetés
by Balerion, az Iszonyat
Pént. Aug. 31, 2018 1:16 am


Hiányzásnapló
by Lysander
Csüt. Aug. 30, 2018 12:03 pm


World of Shadowhunters
by Vendég
Hétf. Aug. 27, 2018 7:05 pm


Clive Standen
by Rydan Blackwood
Szomb. Aug. 25, 2018 8:37 pm


Régi trükk
by Rongyos Herceg
Pént. Aug. 24, 2018 9:08 pm


Your destiny is written
by Jaqen H'ghar
Szomb. Aug. 18, 2018 10:16 pm


Resemblance
by Jaqen H'ghar
Szomb. Aug. 18, 2018 9:32 pm


Nyilvántartás
Lord
6 fő
Lady
8 fő
Ser
2 fő
Zsoldos
0 fő
Közrendű
2 fő
Vadak
0 fő
Keleti népek
3 fő
Mester
0 fő
Fattyú
0 fő
Éjjeli Őrség
0 fő
Nincstelen
3 fő
Összesen
24 fő

Share | 
 

 Even monsters have manners

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

Lord, nemes nagyúr


Tartózkodási hely : Rémvár


TémanyitásTárgy: Even monsters have manners   Szomb. Jan. 06, 2018 2:31 pm



Lady Jaenis & Lord Bolton




A kutyák már egy hete nem mélyeszthették az agyarukat friss prédába. A Karstarkok érkezése körüli teendőim mellett nem maradt időm a vadászatra, a kutyák a kennelben feküdtek naphosszat, az ebéd és a vacsora maradékát ették. Aranyélet bármelyik kutyának, de nem az enyéimnek. Ők élő húson nőttek fel, amióta elég nagyra nőttek, kijártam velük az erdőbe eleinte kisebb vadra, majd nagyobbra vadászva. Olykor kétlábúak is a terítékre kerültek, azok a hajszák voltak mindannyiunk kedvencei. A vérebeim megvadultak, amint sikoly hangját hallották és megérezték a vér szagát.
De ma csak őzt vagy szarvast akartam ejteni, hogy illő lakomával várhassuk a vendégeinket. A leendő menyasszonyomnak és apósomnak csak nem szolgálhattam fel holmi csirkesültet, még akkor sem, ha megvolt a véleményem az egész Karstark csürhéről. Lord Karstark, az a nyomorult, aki még egy fiút sem tudott nemzeni. Lady Jaenis, a neveletlen leánya, akit Kisujj hozzám akar kényszeríteni. Azt beszélték róla, hogy meddő, hiszen több évnyi házasság után sem szült gyereket annak a barbár Umbernek. Vagy Umber nem tudta, hova kell tennie a farkát vagy az asszonya volt meddő, utóbbinak nagyon nem örültem volna. Szükségem volt egy örökösre, Baelish is csak ezért és Karhold váráért intézte el a nászunkat Lady Jaenissel, nem azért, hogy ne fázzak éjszakánként az üres ágyamban. Különben sem volt üres az ágyam, mindig akadt, aki felmelegítette, ha más nem, akkor egy szajha a legközelebbi bordélyból. Szerencsére általában találtam jobbat is, egy formás szolgálólányt például, aki nem volt előtte és utána is ezer másik férfival.
A távolból meghallottam a kutyáim csaholását. Hatot hoztam magammal vadászni, a hangjukat talán az erdő másik végében is hallhatták az arra járók. Teljesen elveszítették a fejüket, bizonyára bekerítették a prédát. Vágtába ugrattam a lovamat és utánuk eredtem, fél kézben szorosan tartva az íjamat.
Alig vártam, hogy végre lelőhessek valamit.


_________________
„He should have been content to grind corn.


Does he truly think that he can ever rule the North?”
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Lady, nemes úrnő


Tartózkodási hely : Karhold


TémanyitásTárgy: Re: Even monsters have manners   Vas. Jan. 07, 2018 1:55 am

Jaenis & Lord Bolton
Nem akartam elhagyni az otthonomat, ismét, hogy talán csak évek múlva lássam viszont, vagy akkor sem. Tudtam, hogy mennyire hiányozni fognak a falak, az átsüvítő szél, atyám arca, a nagynéném (a férje nélkül) és minden más, amit ott kellett hagynom. Azt gondoltam, hogy nem lesz olyan fájdalmas most elmenni mint ezelőtt, de nagyobbat nem is tévedhettem. Talán a tudat nem akart engedni, hogy közel három éve egy sokkal rosszabb helyre kerültem, talán csak én váltam gyerekessé és kényelmesedtem el az elmúlt hetekben, nem tudom. Mindenesetre nem adtam hangot a nemtetszésemnek, nem is lett volna rá lehetőségem, így kerültem alig néhány nap alatt Rémvár kapujához.
Amint a látóhatáron belülre kerültek a falon lógó tetemek, azokat kezdtem nézni. Nem vettem le róluk a szememet, amíg be nem értünk a számunkra kitárt várkapun. Más ladyt talán megrémisztett volna, engem nem. Csak arra tudtam gondolni, mennyivel jobb ötlet lett volna így véget vetni Lord Umber életének ahelyett, hogy olyan gyors és kegyes halált adok neki, amilyet végül kapott. Kiráztam a fejemből ezeket a gondolatokat, ahogy megálltunk az udvaron és atyámmal szinte egyszerre néztünk körbe. Korábban érkeztünk, igen, mégis arra számítottam, hogy többen szaladnak szólni a várúrnak, hogy megérkeztek a vendégei. Ehelyett csak egy fiatal, alig tizenhat-hét éves leány állt meg előttünk, hogy sajnálja, amiért Lord Bolton nem tud minket fogadni, de éppen vadászni van.
Nem kérdeztem semmit, felesleges lett volna. Igazából megértettem, hogy nem számított ránk még, mellesleg jó volt arra gondolni, hogy éppen a vendégei kedvéért ment el vadászni. Talán már nem olyan szerencsétlen és részeges, mint amilyen az utolsó találkozásunk alkalmával volt. Vajon még mindig neheztel rám, amiért felpofoztam és úgy kiabáltam vele? Remélem, nem. Szó nélkül szálltam le a lovamról és indultam el az erdő felé. Nem az volt az elsődleges célom, hogy megkeressem, nem érdekelt túlzottan, bár atyámat sem akartam, hogy sokat várakoznia kelljen. Hallottam, hogy a leány félve utánam szól, de csak leintettem. Jót fog tenni a séta.
Sokat sétálhattam, egy órát biztosan, amikor először meghallottam a csaholó kutyák hangját. Vérebek, biztosan azok lesznek, azokkal vadászhat Lord Bolton is. Remek, meg is találtuk egymást. Azonban amikor megjelent előttem a féltucat hatalmas fenevad, vicsorogva és készen arra, hogy a torkomnak ugorjanak, már nem is örültem annyira.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Lord, nemes nagyúr


Tartózkodási hely : Rémvár


TémanyitásTárgy: Re: Even monsters have manners   Vas. Jan. 07, 2018 2:37 am



Lady Jaenis & Lord Bolton




Még legalább egy-két nappal későbbre vártam a Karstarkok érkezését. Lord Karstarkkal ebben egyeztünk meg levélben, éppen csak egyikünk sem számolt a szokatlanul enyhe idővel. Kevesebb hó esett, mint az elmúlt hetekben, az utak könnyen járhatóvá váltak. De nem gondolkodtam ezen, én magam ki sem tettem a lábam a birtokaimról, amióta alig egy hónapja hazatértem Sasfészekből. Nem szándékoztam kimozdulni innen jóideig, azon kevés dolog közé tartozott ez, amelyben egyetértettünk Kisujjal. Rémvár biztonsága nem vonzott, de a megtartott csekélyke hatalmam és a vele járó - kevésbé kicsi - földbirtokok annál inkább. Az elmúlt egy hónapot arra áldoztam, hogy megtisztítsam a földjeimet a nem kívánatos betolakodóktól, a váramat pedig azoktól, akiket nem találtam elég hűségesnek. Ennek sikerét remekül mutatták a falakra kiaggatott, megnyúzott tetemek is, amelyek intő példaként szolgáltak mindenki számára.
A fák közül kirontva arra számítottam, hogy a kutyáimat majd egy szarvas vagy őz körül találom. A hajszától kimerült négylábú préda helyett azonban sokkal csinosabb jószágra bukkantam. Noha nem találkoztunk sokszor, mégis azonnal felismertem Jaenis Karstarkot. Tisztán emlékeztem még arra a napra sok-sok évvel ezelőtt, amikor a bortól felbátorodva odatántorogtam a jelenlévő legszebb lányhoz, ő viszont csúnyán kikosarazott mindenki szeme láttára. Kétségkívül lett volna mit csiszolni az udvarlási technikámon, de azt beszélték a Karstark leányról, hogy nem olyan szende szűz, mint a legtöbb hölgy. Hát éltem a lehetőséggel... Gyorsan bebizonyosodott, hogy annyira azért mégsem különbözik a többi ladytől, épp úgy fanyalgott ő is a fattyaktól, mint az összes többi. Gyűlöltem a fajtáját, akkoriban még jobban, mint most - a szolgálók közé száműzve nézni, ahogy ők remekül szórakoznak, amíg engem atyám nem volt hajlandó a saját fiának nevezni... Érthető módon nem kedveltem túlzottan, ha atyámmal társaságba mentünk. Szíve szerint minden bizonnyal otthon hagyott volna, ha van más, akit örököseként magával hurcolhat. De nem volt más, az pedig mégiscsak sértés lett volna a többi nemesre nézve, ha holmi parasztleány-szülte fattyút ültetnek közéjük.
Lady Jaenis nem sokat változott azóta. Ha nem lettem volna tisztában vele, milyen öntelt, hisztérikus némber, valószínűleg most is őt szemeltem volna ki egy teremre elegendő nő között is. Szép arc, kellemes alak, jellegzetes szőke haj és gyönyörű világoskék szemek - ugyan melyik férfinek ne tetszett volna? Csak sajnos megtanultam már a saját bőrömön, hogy egy csinos feleség önmagában nem mindig boldogító...
- Nyugalom! - csitítottam a kutyákat, akik alig várták, hogy széttéphessék a menyasszonyomat. Egy pillanatra eljátszottam a gondolattal, hogy hagyom nekik, de szinte azonnal eszembe jutott a Holdkapu Sasfészekben és Petyr ígéretei azt illetően, hogyan fog lehajíttatni onnan, ha elrontok valamit. Tehát inkább nyugalomra intettem a vérebeimet, nem vágytam ilyen megalázó és értelmetlen halálra.
Leszálltam a lovamról, mire a kutyák azonnal körém és Blood köré sereglettek. Éreztem, ahogy Jeyne hideg orra a tenyeremhez ért, mikor a hófehér fejét a kezem alá nyomta.
- Úgy terveztem, illendőbben köszöntelek majd, Lady Jaenis, de a kutyáim nem ismerik a jó modort. Ők jobban szeretik megenni a hozzád hasonló finom hölgyeket. - Megvakartam Jeyne füle tövét, mintegy megdicsérve, amiért ilyen ügyesen szagot fogott és rálelt a leendő feleségemre. - Atyád nem említette, hogy hamarabb érkeztek, hölgyem.


_________________
„He should have been content to grind corn.


Does he truly think that he can ever rule the North?”
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Lady, nemes úrnő


Tartózkodási hely : Karhold


TémanyitásTárgy: Re: Even monsters have manners   Pént. Jan. 26, 2018 12:56 pm

Lady Jaenis & Lord Bolton
Örültem volna, ha csak később érkezünk meg mi is, amikorra eedetileg ígértük. Többet tudtam volna gondolkodni azon, hogy vajon miért éppen én kerültem ebbe a helyzetbe, ha már egy borzalmas férjet túléltem. Nem magamat sajnáltam, nem, csak érdekelt, milyen furcsa játéka ez az isteneknek. Valamint azon sem ártott elgondolkodnom, hogy ha esetleg ezúttal is problémát okozna az együttélés egy férfivel, hogyan oldjam meg a problémáinkat. Ramsay Boltonnal nem végezhettem, ezt én is tudtam. Egy gyilkosság még nem feltűnő és könnyedén el lehet terelni róla az emberek figyelmét, kettőért viszont egész biztosan felkötöttek volna. Persze ez még a jövő zenéje, nem tudhatom, milyen lesz Lord Bolton és mennyire esik majd nehezemre élhetővé tenni a házasságunkat.
Én nem emlékeztem annyira jól az első találkozásunkra. Persze nem felejtettem el, de nem is hagyott bennem olyan mély nyomot mint benne hagyott valószínűleg. Számomra nem okozott akkora törést az, hogy felpofoztam, amikor egy esküvő teljes népe előtt hozzám mert érni. A legtöbb lady nem tesz ilyet, inkább csak zokogva szalad az apjához és reménykedik benne, hogy a fattyút majd fellógatják azért, amit tett. Én nem így voltam vele, sőt, ha nem így közeledik felém, talán nem is bántam volna a helyzetet.
Feszültem álltam a kutyákkal szemben, hallottam minden egyes morranásukat és tudtam, hogy azok a kivillanó, fehér fogak könnyedén cafatokra szednének engem, ha éppen úgy szeretnék. Ez nem tett éppen boldoggá, mert hat vérebbel nem tudtam volna mit kezdeni. A kezem ugyan szorosan markolta a szoknyámba rejtett tőrömet, de tudtam, hogy nem sokra megyek vele, ha esetleg támadnának, sőt, csak még inkább felbőszíteném vele őket.
Ekkor hallottam meg Lord Bolton hangját. Eddig nem vettem észre, hogy megjelent, sokkal jobban lefoglaltak a kutyák, azonban amint leintette őket, én is már jobban éreztem magam egy kicsit. Elengedtem a tőrömet és kihúztam a kezem a vastag bunda alól, amit a vállamra kötöttem.
- Nem tudok vadászkutyákra haragudni azért, mert a dolgukat végzik -válaszoltam, most, hogy a vérebek már nem jelentettek fenyegetést, sokkal nyugodtabban. Ez igaz is volt. Ha a kutyák rám támadnak, bűntudat nélkül vágom beléjük a tőrömet, de azt elismerem, hogy remekül szagot fogtak és megtaláltak engem. Bár egy lady szaga egy erdőben elég feltűnő lehet.
- Nem volt időnk hollót küldeni, Lord Bolton. Mi sem tudtuk, hogy mikor érünk ide, szerencsénkre kellemesebb volt az időjárás, mint amilyenre számítottunk.
Közelebb léptem hozzá, pusztán azért, hogy ne több lépésnyi távolságból beszéljünk egymáshoz. Így már volt lehetőségem alaposabban megnézni magamnak és rájöttem, hogy egész sokat változott az utolsó találkozásunk óta. Bizonyára mindegyik azzal járt, hogy most már Lord Bolton volt, nem pedig csupán Havas Ramsay. Mindenesetre jót tett neki a változás, még szemrevalóbb férfi lett mint előtte volt.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Lord, nemes nagyúr


Tartózkodási hely : Rémvár


TémanyitásTárgy: Re: Even monsters have manners   Szomb. Jan. 27, 2018 10:27 pm



Lady Jaenis & Lord Bolton




Nem lepődtem meg annyira, mint az elvárható lett volna, mikor megláttam a fák csupasz ágai között átszűrődő fényt megcsillanni a szoknyája fodraiba rejtett tőrön. Az első találkozásunkkor is tisztán láttam a tekintetén, hogy habozás nélkül a bordáim közé szúrná a kését, amellyel azelőtt még a vadhúst vágta a tányérján. De a kutyáimmal ő sem bírt volna el, külön-külön is veszedelmes jószágok voltak, falkában pedig mindig halálosak. Jaenis Karstarknál erősebb és nagyobb embereket is téptek már ízekre, gond nélkül rágták le a húst a csontjaikról, és ha ekkora agyarak vájnak az izmokba, akkor nos... egy penge már nem sokat ér.
- Ami azt illeti, nem végezték a dolgukat. Ha azt tették volna, akkor már nem élnél, hölgyem, és a csinos ruhád alá rejtett késed sem védene meg. Szerencse, hogy ezúttal a lányok maguktól is rájöttek, hogy nem kétlábú préda van terítéken. - Éreztem Jeyne meleg leheletét a kezemen, szaporán vette a levegőt az izgatottságtól. Talán még reménykedett benne, hogy mégis megkóstolhatja a menyasszonyomat. - Minden esetre elgondolkodtató, hogy egy asszony miért sétálgat egyedül, felfegyverkezve az erdőben. Javíts ki, ha tévedek, Lady Karstark, de tudtommal ez nem illendő. Persze én csak egy fattyú vagyok, nem mindig tudom eldönteni, mit illik és mit nem. De hát ezzel te is tökéletesen tisztában vagy...
Megfogtam Blood kantárát és ráérős léptekkel elindultam Lady Jaenis felé. A ló készségesen követett, a kutyák pedig egy ujjnyit sem tágítottak mellőlem. Megeshet, hogy kiszagolták mennyire nem kedvelem a velem szemben álló nőt és úgy érezték, a közvetlen közelemben kell lenniük. Nem kellett ahhoz a kutyáim kifinomult szaglása, hogy valaki rájöjjön, mennyire nem szívelem őt.
Kinyújtottam felé a karom, hogy a szokások szerint kézcsókkal üdvözölhessem. Nem gyúlt bennünk kölcsönös tisztelet egymás iránt ennyitől, de a szokások fontosak. Atyámtól sok mindent tanultam, ez is egy volt közülük.
- Ezzel csupán annyi a baj, hogy még nem készültem fel a fogadásotokra. Mint láthatod, éppen most terveztem gondoskodni a lakomáról, de a kutyáimnak a te illatod jobban megtetszett a szarvasénál. Hatalmas sértés lenne, ha nem vendégelném meg tisztességesen atyádat és kíséretét azok után, hogy olyan jó szolgálatot tettek nekem és a Bolton-háznak. - Lord Karstark nemcsak az én oldalamon harcolt a Fattyak Csatájában, hanem akkor is ott volt, amikor végeztem atyámmal. Felesküdött rám, hű zászlóhordozóm volt és rengeteg katonát vezényelt a csatatérre az új hűbéruráért. Számtalanszor elárulhatott volna, de nem tette, és még most sem a Starkok felé húzott a szíve, ha az egy szem lányát nekem ígérte. Kár, hogy a leányt nem tartottam oly nagyra, mint az apját.


_________________
„He should have been content to grind corn.


Does he truly think that he can ever rule the North?”
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Lady, nemes úrnő


Tartózkodási hely : Karhold


TémanyitásTárgy: Re: Even monsters have manners   Pént. Feb. 02, 2018 4:12 pm

Lady Jaenis & Lord Bolton
Valóban nem lett volna semmi esélyem ellene és a vérebek ellen, én egyedül voltam, egyetlen nőként hat kutya erős állkapcsa és a gazdájuk ellen, akinek bizonyára egyetlen szavára ugrottak volna. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem tettem volna meg mindent annak érdekében, hogy az utolsó lélegzetemig védjem magamat. Sosem lettem volna hajlandó úgy a halálba menni, hogy nem próbálom meg azt elkerülni. Egy kutyát biztosan meg tudtam volna most is ölni, ha arra lenne szükségem, de azért reménykedtem benne, hogy nem így lesz.
- Ha úgy tettek volna, ahogy te mondod, akkor éppen nem végezték volna a dolgukat. Úgy tudom, a kutyáknak hallgatniuk kell a gazdájukra, így biztosan nem lenne szép tőlük, ha engedély nélkül ugranának a torkomnak. -A tőrömhöz nyúltam, ismét betakargatva a szoknyám fodraival, hogy ne látszódjon. Nem volt feltétlenül fontos, hiszen ő már látta, hogy nálam van, de így nagyobb biztonságban éreztem magam és a tőrömet is. -Erre nem tudok különleges magyarázattal szolgálni, Lord Bolton. Mikor megérkeztünk apámmal és a kísérettel, azzal fogadtak minket, hogy vadászni vagy, nekem pedig nem volt kedvem várni és a lábaimat is ideje volt kinyújtóztatnom a hosszú lovaglás után. Lehet, hogy nem illendő, de nem hiszem, hogy bárki megjegyzést tenne rá. -Rajta kívül, ezek szerint, hiszen ő már megtette. De természetesen nem foglalkoztam vele, tőle nem számítottam másra. Találkoztunk már, hallottam hírét is, sejtettem, mire számíthatok tőle. Persze mások szavának nem mindig hihet az ember, de jobbnak láttam eltekinteni a ténytől, hogy mindenkinek borsódzik tőle a háta.
Habozás nélkül nyújtottam felé a kezem. Más lady biztosan megrémült volna és nem foglalkozott volna annyira az illemmel, én viszont nem láttam értelmét a félelemnek. Elvégre csak nem fogja leharapni a karomat, ennyire ő sem lehet barbár.
- Vadássz tovább nyugodtan, nagyuram. Én nem zavarlak tovább, ha gondolod, tovább is állok. Csupán szerettem volna tudatni veled az érkezésünket. -Nem mentem volna vissza, akkor sem, ha arra utasít. Még emlékeztem rá, hogy a legutóbbi találkozásunkkor félrészegen tett valami megjegyzést a vadásztudományára és kíváncsi voltam, mennyire hazudott vagy sem. Úgyhogy tervemben állt vele tartani, ha nem szeretné, akkor is.
A Starkok okozták a családom sok nagy férfitagjának halálát, köztük a nagyapámét és a két nagybátyámét is. Atyám természetesnek vette, hogy ezek után nem bízik meg többet a Starkokban, akiket a családunk évszázadokon keresztül szolgált hűségesen. A Boltonok sokkal jobb lehetőségnek bizonyultak, atyám pedig azt állította, hogy amíg nem adnak rá okot, nem fog elhátrálni tőlük. Ahhoz egyetlen út vezetett, az én halálom, ami biztosra vettem, hogy nem fog megtörténni. Nem vagyok olyan törékeny virágszál mint Sansa Stark, ezt majd Lord Bolton is látni fogja.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Lord, nemes nagyúr


Tartózkodási hely : Rémvár


TémanyitásTárgy: Re: Even monsters have manners   Szomb. Feb. 03, 2018 2:09 pm



Lady Jaenis & Lord Bolton




Érdeklődve figyeltem, ahogy elrejtette a tőrt a ruha a fodraiban. Vajon mindig magánál hordta? Kíváncsi lettem volna rá, hogyan használja, hisz bármelyik asszony hordhatott magánál kést, de csupán nagyon kevés tudta, mihez kezdjen vele. Jaenis Karstark pofonja annak idején fájdalmasan csattant az arcomon, azonban ez messze nem azt jelentette, hogy a fegyverforgatáshoz is hasonlóan jól értett. Talán csak a dühe eredményezte akkor azt a vörös tenyérnyomot az arcomon, a harag sokszor erőt ad az embereknek.
- Biztosíthatlak róla, hogy a kutyáim nagyon jól tudják a dolgukat. - Például azt, hogyan kell egy asszony vékony kis nyakát átharapniuk. Számát sem tudtam, hányszor csutakoltam a vért Jeyne hófehér bundájáról. Vörös lett a pofája és általában végigfolyt egészen a hasáig, de legalább a mosdatást jól tűrte. Ő mindent jól tűrt, a leghűségesebb vérebem volt mind közül. - Én megjegyzést tettem rá és attól tartok, határozottan beletartozom a "bárki"-be. Különösen most, hogy hamarosan férj és feleség leszünk.
Kezet csókoltam neki, majd felegyenesedve széles mosollyal néztem az arcába. Valamiféle elégtétellel töltött el a tudat, hogy muszáj illendőn viselkednie a társaságomban. Nem pofozhat fel többet, nem húzhatja a száját kelletlenül, nem tehet rám megjegyzéseket. Ki tudja, talán még mindig egy korcs fattyúnak tartott, a háta közepére sem kívánta kettőnk nászát, de egyszerűen nem tehetett ellene semmit. A legutóbbi találkozásunk óta fordult a kocka, most már én álltam felette a szó minden értelmében. Eltekintve a magasságomtól, sajnos továbbra sem tornyosultam fölé.
- Nem engedhetem, hogy a hölgyem egyedül csatangoljon egy ekkora erdőben, tele veszélyes fenevadakkal. Visszakísérlek, Lady Jaenis, messze még a rengeteg széle, addig talán a kutyáim is szagot fognak újból. - A Rémvár körüli erdő, hiába volt ennyire északon, hemzsegett a különféle állatoktól. Ennek egyetlen nagyon egyszerű oka volt: atyám, az ő atyja és előtte még ki tudja hány nemzedék tiltotta a vadászatot a földjeinken a köznép számára, a vadállományt legfeljebb a hideg és a saját ragadozóik tizedelték meg. Így annyi őz, szarvas, nyúl és vadkan maradt az én szórakoztatásomra, hogy sosem maradtak préda nélkül a vadászkutyáim. Én magam az őzeket és szarvasokat kedveltem leginkább, nemcsak az ízük miatt, hanem mert ők jelentették a legélvezetesebb hajszát. Az emberek után persze, de a Starkok árgus szemekkel figyelték, mikor végeztethetnek ki törvényes úton valamiért, így hát az a hazaérkezésem óta igyekeztem meghúzni magam.
- Meg kell jegyeznem, hogy rengeteget változtál a legutóbbi találkozásunk óta, hölgyem. A néhai Lord Umbernek köszönjem ezt a szerencsét vagy netán más oka van?


_________________
„He should have been content to grind corn.


Does he truly think that he can ever rule the North?”
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Lady, nemes úrnő


Tartózkodási hely : Karhold


TémanyitásTárgy: Re: Even monsters have manners   Vas. Feb. 04, 2018 3:12 pm

Lady Jaenis & Lord Bolton
Ő még nem tudta pontosan, ki vagyok én és mihez értek. Reménykedtem benne, hogy ezt nem is kell megtudnia, nem szerettem volna túl hamar kardélre hányni a második férjemet is. A Starkok felkoncoltak volna érte és én lógtam volna úgy kötélen, ahogy itt tették a megnyúzott holttestek a falon. Habár lehet, a fejemet vágták volna le, úgy tudtam, az nagyon kedvelte Lord Eddard Stark is. Mindenesetre ezt jobb lesz teljesen elkerülni, ahogy azt is illik egyelőre elrejtenem előle, hogy tudok bánni a karddal és a késsel. Ha szükséges lesz a használata, előnyömre válik majd, hogy nem tud róla semmit.
- Biztos voltam benne, hogy jól kiképezted őket, nagyuram. -Sokat hallottam én is arról, milyen előszeretettel vadászott Lord Ramsay Bolton kétlábú prédára, ami alatt nem szárnyasokat kell érteni. A kutyák bizonyára sokat segítették ebben, vérszomjasak voltak és bárkit örömmel széttéptek volna, ha arra kapnak parancsot. Akár engem is megölhetett volna így, most, de tudtam, hogy nem fogja megtenni. A Starkok kivégezték volna érte, amiért pedig Lord Baelish is végzett volna vele még egyszer, a túlvilágon is. Nem, biztosan nem fog kockáztatni. -Nem szeretnélek megsérteni, Lord Bolton, de eddig sem foglalkoztam mások rólam alkotott véleményével és szeretném ezt továbbra is így folytatni. Remélem, nem veszed a szívedre. -Biztosan nem fogok senki kedvéért megváltozni, főleg őérte nem.
Sosem tartottam egy korcs fattyúnak, a legkevésbé sem érdekelt, hogy kinek és milyen névvel született. Az egyik legjobb alkalmi szeretőm is egy fattyú volt, mégsem panaszkodtam sosem rá és a számat sem húztam. Az ilyesmivel nem foglalkoztam, ami nem volt jellemző a legtöbb ladyre. Persze ő biztosan így fogta fel az akkori elutasításomat, amilyen részeg volt akkor, talán nem is vette észre, amikor a keze kéretlenül került a fenekemre és a mellemre, ahogy a szavait is nagyon illedelmesnek találhatta. Nekem semmi gondom nem lett volna az ajánlatával, ha azt nem így teszi és nem atyám és más lordok előtt gyaláz meg ilyen mozdulatokkal.
- Ahogy gondolod, Lord Bolton. Nem utasítom vissza a társaságot. -Egyrészt nem akartam már most magamra haragítani, másrészt pedig egy kicsit én is kíváncsi voltam rá. Sokat változott az elmúlt években, elég volt csak az arcára néznem, máris nem azt a részeg kis fattyút láttam, akit akkor. De azért volt, ami maradt a régi, például azok a kék szemek és a tény, hogy még mindig kívánatos férfi. Ezt sosem tagadnám.
- Az idő mindenkit megváltoztat, Lord Ramsay. Akár volt Lord Umber az életemben, akár nem, idővel megváltoztam volna, ha nem is ennyire. -Kerültem a választ, nem akartam a volt férjemről beszélni. Nem mondom, hogy fájó seb volt, de azt sem, hogy kellemes róla beszélni. Van, amihez sok időre van szükség, hogy az ember igazán túl tudjon lépni rajta.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Lord, nemes nagyúr


Tartózkodási hely : Rémvár


TémanyitásTárgy: Re: Even monsters have manners   Szer. Feb. 07, 2018 5:25 pm



Lady Jaenis & Lord Bolton




Remélem, nem veszed a szívedre... Először csak sokatmondóan felhorkantam. Komolyan azt gondolta, hogy a szánalmas makacskodása egy fikarcnyit is meghat majd engem? Nem változhatott sokat a legutóbbi találkozásunk óta, ha azt hitte, hogy még most is elég a puszta elhatározása a leendő férje ellen. Talán Umbernél működött, de én nem Lord Umber voltam.
- Általában mindenkit érdekelni szokott a véleményem. És elég jó érzékem van hozzá, hogy változtassak mások hozzáállásán. - Északon mindenki jól ismerte Theon Greyjoy pokoljárását, sokan találkozhattak is az én hűséges Bűzösömmel. Valószínűleg mostanra senki sem kételkedett abban, hogy nálam jobban senki sem képes megtörni és átformálni másokat. Theon gyenge volt, talán mindig is ott lakozott benne Bűzös, de Jaenis Karstark betörése sem okozhatott sokkal nagyobb gondot, amennyiben rászolgál majd. Petyr megtiltotta, hogy bántsam az új feleségemet, külön kihangsúlyozta, hogy ne merjem ezt a szövetséget is elrontani a "gyermeteg játékaimmal". De azért igazán nem szólhat, ha megnevelem Lady Jaenist, csak nem élhetek együtt egy engedetlen feleséggel, aki később tönkretesz majd mindent, mint Sansa...
Ráérős léptekkel elindultam visszafelé az ösvényen, magam mellett vezetve a lovamat. A kutyák előre siettek, hamarosan el is tűntek a szemünk elől és már csak a távoli csaholásukat lehetett hallani.
- Ez jó hír, tekintve, hogy hamarosan férj és feleség leszünk. Igazán kellemetlen lenne, ha már most elutasítanád a társaságom. Hamarosan sokkal közelebbről is megismerjük egymást. - Félreérthetetlenül vigyorogtam rá, a legkisebb erőfeszítést sem tettem, hogy elvegyem a szavaim élét. Nem volt már szende szűzlány, hogy ne értse a célzást, és valószínűleg akkor sem érdekelt volna a lelki világa, ha nem én leszek a második férje. Egyáltalán nem foglalkoztatott, milyen érzéseket táplál a nászéjszakánk és alapvetően a házasságunk iránt.
- A kérdés csupán annyi, milyen irányba változtál, hölgyem. Lord Baelish biztosított róla, hogy megfelelő feleséget talált számomra, de Sansa Stark után nem bízom meg igazán az ítéletében. A bájos arc sajnos nem elég egy működő házassághoz. És különben is, ami szép, olyan könnyen átfordulhat valami csúnyába... Eljár felette a kor vagy jön valaki, aki elcsúfítja és máris értéktelen...


_________________
„He should have been content to grind corn.


Does he truly think that he can ever rule the North?”
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Lady, nemes úrnő


Tartózkodási hely : Karhold


TémanyitásTárgy: Re: Even monsters have manners   Pént. Feb. 09, 2018 1:53 pm

Lady Jaenis & Lord Bolton
Nem tetszett a reakciója, de úgy döntöttem, nem teszek rá megjegyzést vagy kezdek feleselni vele. Valószínűleg nem mennék sokra vele, ahogy nem is kéne már most tüzet szítanom kettőnk között. Még csak most érkeztem meg, igazán várhatnék még azzal, hogy az eddigieknél jobban is meggyűlöltessem magam a leendő férjemmel. Bár azt hiszem, ő jelenleg nem látott bennem nagy kihívást, csak egy csinos arcot és formás alakot, akit jó lesz majd az ágyába vinnie. Nem fog örülni, ha megtudja, hogy ez nem így működik nálam.
- Még van hátra egy-két hét az esküvőnkig, addig lesz idő az alkalmazkodásra. -Nem tettem hozzá, hogy ki alkalmazkodik kihez és mihez. Egy rendes házasságban főleg a nőnek kellett igazodnia a férjéhez, de én arra nem voltam hajlandó. Sejtettem, milyen ember Ramsay Bolton, bár olyan rossz nem lehetett mint Lord Umber, mindenesetre nem akartam alárendelni magam neki. Ilyen módon nem. Bizonyos mértékig persze hajlandó voltam változtatni a hozzáállásomon, de csakis akkor, ha ő is hasonlóan gondolkodik róla mint én. Ezzel talán ellentmondok magamnak, de nem akartam engedetlen lenni vele, csupán nem akartam azt, hogy teljes mértékben ő irányítson engem, azt nem tűrtem meg eddig soha és nem is állt szándékomban a későbbiek során sem. Amennyiben ő ezt másképp gondolja, nos, lemondhatunk mindketten a békés házasság gondolatáról.
Kár lenne hazudni, hogy nem múlt el kissé a feszültségem, amikor a kutyák előre rohantak, nekem pedig nem kellett már azzal foglalkoznom, hogy biztosan ne akarjanak a torkomnak ugrani. Erre nem sok lehetőséget láttam, mert Lord Ramsay szemmel láthatóan arra nevelte a kutyákat, hogy csak akkor támadjanak, ha arra engedélyt kapnak. Jobban átgondolva talán nem is a kutyáktól féltem igazán, hanem Lord Ramsayben nem tudtam megbízni, hogy életben hagy. A félelmem bizonyára nem volt alaptalan.
- Úgy hiszem, elég hamar -mosolyogtam vissza rá valamennyire őszintén. A nászéjszakánkat határozottan vártam, már jó ideje nem jártak a közelben olyan férfiak, mint például Vihar Gareth vagy Oberyn Martell herceg. Azt hiszem eléggé szükségem volt már egy férfi társaságára, és amennyiben Lord Boltonnak nem állt szándékában megkeresíteni azt a nászéjszakát, talán még én sem bántam volna annyira. Eddig még nem bosszantott fel annyira, hogy ne akarjam elfogadni legalább ezt, ha már a házasság egyelőre nem volt ínyemre. -Atyámék nem maradhatnak sokáig, nem szereti a nagynénémre hagyni Karholdat. -Amit nem igazán értettem, mert a legkevésbé sem volt inkompetens asszony. Biztosan az nem tetszett neki, hogy a férje egy thenn, aki bármikor betoppanhat érte. Sosem értettem a kettejük házasságát.
- Megnyugtatlak, Lord Bolton, én nem vagyok Sansa Stark. A fenyegetéseidet pedig még csiszolhatnád, mert a legkevésbé sem félemlítettél meg velük. -Nem volt kérdéses, hogy a szavaiban burkolt fenyegetés volt, én pedig nem rejtettem véka alá a véleményemet. Egyelőre nem bosszantott fel ezzel, de a legkevésbé sem tetszett a kialakulóban lévő helyzet és az irány, ami felé a beszélgetésünk haladt.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom





TémanyitásTárgy: Re: Even monsters have manners   

Vissza az elejére Go down
 
Even monsters have manners
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Valar Morghulis :: Westeros :: Észak :: Rémvár-
Ugrás: