Idövonal |
► 305 AC - Az oldal történetének indulási ideje
► 304 AC - Ramsay Bolton és Jaenis Karstark eljegyzése
► 304 AC - Petyr Baelish és Margaery Tyrell eljegyzése
► 303 AC - Jaime Lannister felmentése a Királyi Őrségből, megválasztása mint Casterly-hegy ura és a Nyugat Őrzője
► 303 AC - Daenerys Targaryen Westerosra érkezése, a trón átvétele, Cersei Lannister száműzetése
► 303 AC - Petyr Baelish és Ramsay Bolton szövetségre lépése
► 303 AC - A hatodik évad vége
|
Vándorok Jelenleg 7 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég NincsA legtöbb felhasználó ( 36 fő) Pént. Feb. 02, 2018 5:29 pm-kor volt itt. | |
Dalnokok zengték |
Reszkető-tengerby Tenarie Adaire Kedd Nov. 06, 2018 6:07 pm
Észak nem feleljtby Laerys Drennelion Pént. Nov. 02, 2018 1:27 pm
Halloweeni borzongásby Margaery Tyrell Csüt. Okt. 25, 2018 6:49 pm
Hírekby Margaery Tyrell Pént. Okt. 19, 2018 12:10 pm
A káosz egy létraby Margaery Tyrell Csüt. Szept. 27, 2018 6:32 pm
Dorne-i herceg fakó lovonby Emmelyne Florent Vas. Szept. 23, 2018 8:16 pm
Weddings are boringby Arya Stark Vas. Szept. 23, 2018 7:54 pm
Old debts - Arya & the Houndby Arya Stark Szomb. Szept. 22, 2018 6:29 pm
The Pink Weddingby Arya Stark Szomb. Szept. 15, 2018 8:24 pm
Vízi [Baratheon] Gendryby Arya Stark Vas. Szept. 09, 2018 12:44 pm
World of Witchersby Arya Stark Szomb. Szept. 08, 2018 11:08 pm
♕ Háttérhatalom kacatjaiby Margaery Tyrell Szomb. Szept. 08, 2018 1:08 pm
Eredményhirdetésby Balerion, az Iszonyat Pént. Aug. 31, 2018 1:16 am
Hiányzásnaplóby Lysander Csüt. Aug. 30, 2018 12:03 pm
World of Shadowhuntersby Vendég Hétf. Aug. 27, 2018 7:05 pm
Clive Standenby Rydan Blackwood Szomb. Aug. 25, 2018 8:37 pm
Régi trükk by Rongyos Herceg Pént. Aug. 24, 2018 9:08 pm
Your destiny is writtenby Jaqen H'ghar Szomb. Aug. 18, 2018 10:16 pm
Resemblanceby Jaqen H'ghar Szomb. Aug. 18, 2018 9:32 pm
|
Nyilvántartás | Lord 6 fő Lady 8 fő Ser 2 fő Zsoldos 0 fő Közrendű 2 fő Vadak 0 fő Keleti népek 3 fő Mester 0 fő Fattyú 0 fő Éjjeli Őrség 0 fő Nincstelen 3 fő Összesen 24 fő
|
| | Szerző | Üzenet |
---|
Tartózkodási hely : Jelenleg Sarsfield
Tárgy: Lannister Ladyk Szomb. Júl. 21, 2018 9:36 pm | |
| ~ Sarsfield, Sarsfield és Sarsfield. ~ kavarog gondolatomban az a egyetlen hely, ahol felnőttem, s ahol jelenleg is vagyok. Egyre inkább azt kezdem el hinni, hogy itt fogok megrohadni, ráadásul szüzen. Kezdek becsavarodni talán? Hát nem kétséges, hiszen annyi minden várna rám a nagy világban. Jönnek és mennek a hírek, ráadásul hozzá pletykák és rosszmájú megjegyzések. Be vagyok zárva, s csupán egyetlen egy személy áll a szabadságom útjában, az nem más, mint az apám, Mirron. Tudom jól, hogy ő keresne nekem egy férfit, de eddig egyik sem tetszett. A beszédük bűzlött akár egy rémes mocsár. Olyan alakokhoz nem fogok hozzámenni, akkor inkább maradok itthon, hogy a következő próbálkozót előkerítse. Már 10 éve próbálkoznak nálam bizonyos személyek, ami már elég unalmas. Élni akarok! Nem elvénülni! De mit értene apa ebből? Ő csupán azt hajtogatja, hogy veszélyes időket élünk, s nincs semmi keresnivalóm ebben a nagy veszélyben. Másodszor, hogy egyáltalán nem tudom megvédeni magam. Részben igaza van, de mi lenne, ha egyszer elengedne? Reggel van, s én a szobámban ébredek. Lassan kelek ki az ágyból, hogy aztán a szolgáló lányok azon nyomban előkészítsenek nekem egy kellemes fürdőt. Az illatos mártózás után jön az öltözködés, majd következik az étkezés. Hogy megy az étkezés? Lassan, s olykor megkérem az egyik szolgáló lányt, hogy segítsen az ételt megtalálni. Sajnos látás nélkül nem tudom olykor, hogy hová szúrjam az evőeszközeim. A reggelizés után pedig a szobám teraszára sétálok napfürdőzni a díszes ruhában. Egy-egy köszön nekem, míg én csak hallgatagon integetek a vélt irányba. Vajon szeretnek engem? Esetleg sajnálnak? Ezt sosem tudhatom meg, mert nincs alkalmam beszélgetni velük. Apám egész nap őrt játszik, s ha már a családi kertbe szeretnék lesétálni, akkor már elkezdi az okos szövegét. Utálom! Ráadásul, ha elenged is, akkor 10 fős díszkíséretet kapok, csörgő páncéllal és karddal. Zavarnak! Ma szintén csupán napfürdőzők, s egyáltalán nem várok társaságot, s a szolgákkal meg nem igazán szoktam beszélgetni. Társaságra vágyom ám, de úgy vagyok vele, hogyha van, akkor jó, ha nincs, akkor szintén. Ha pedig apámmal szeretnék társalogni, akkor elküld, hogy neki fontos dolgai vannak, ne zavarjam. Milyen apa az ilyen? Anyám meg nincs itthon, apa elküldte valahová, de ezt az információt nem osztották meg velem. Magányos vagyok. |
| | | |
Tartózkodási hely : Kaszter-hegy
Tárgy: Re: Lannister Ladyk Szomb. Júl. 21, 2018 10:04 pm | |
| Azon területek, melyeket a Lannister-ház magáénak tudhat, kereskedelmi és kényelmi útvonalak mentén fekszenek. Jól elérhetőek egymás között is, ezáltal válnak praktikussá. És bejárhatóvá, még a számomra is. A családra nem tudnak nemet mondani. Senki sem. Szeretem Kaszter-hegyet, félreértés ne essék, az egyetlen problémám az, hogy nem érzek elég változást benne. Megállt az idő, próbálunk ugyan fenntartani egy csodásan csillogó látszatot, de mindenki aggódik valamiért és senki nem beszél arról, hogy Jaime unokafivérem vajon hogyan viseli a távollétet imádott nővérétől. Őszintén szólva én sem vagyok süket, bár sokan ezt hiszik. Épp ezért a szolgálók beszédére jobban figyelek, mint a családtagjaiméra. Elfelejtik, hogy már nem vagyok kislány, ennélfogva képes vagyok megérteni és mérlegelni a dolgokat. Mégis kevés olyan van a környéken akivel őszintén tudnék beszélni. Tyrion az egyikük, de megértem, hogy miért is marad meg inkább Daenerys királynő mellett..a másikuk pedig az unokanővérem, Gyl. Ő, akárcsak én, nehéz és kissé mellőzött sorsot tudhat magáénak, bár csupán az istenek a tudói annak, hogy miért született a látás képessége nélkül. Pedig olyan gyönyörű! És a világ is az. Viszont talán pont ezért, nem alakoskodik. Azzal azonban tisztában vagyok, hogy atyja régóta próbálja férjhez adni. Érdekes az apai szemlélet. Ha fia van, probléma megtalálni a méltó feleséget a számára, ha lánya van, azt pedig koloncként éli meg sokszor, hisz zűrrel-bajjal jár, hogy valóban érintetlenül álljon a szentélybe, amikor valaki feleségévé nyilvánítják. Ezt a részt én inkább rábíznám a nővéremre. Tudom, naiv gondolat, hisz minden nőnek, pláne a nemeseknek előbb vagy utóbb férjhez kell mennie, de bízom abban, hogy Cerenna ügyes-bajos választásai jobban lekötik majd a család figyelmét én pedig szabadon választhatok majd. Lévén legkisebb gyermek vagyok, ráadásul lány is, ne legyen már annyira fontos, hogy árucikként kezeljenek... Ezért örülök annyira, hogy megkerültem a bátyám a Tyrion levelezéssel. És, hogy szűk egy héten belül elhagyhatom végre a családom otthonát, hogy megtapasztaljam a főváros rejtelmeit és találkozzak a királynővel. Azt se tudom a mestereken és a rokonaimon kívül hányan tudják, hogy egyáltalán létezem..Ah. Ezért is döntöttem úgy, hogy elutazom Gylt meglátogatni, ámbár érkezésemet szándékosan nem jelentem be. És persze nem is mehetek egyedül, de igazából már megtanultam kizárni a katonákat. Milliószor elmondták, hogy azért vannak, hogy ne eshessen semmi bajunk. Elfogadtam. Lovon tesszük meg az utat és külön kérem, hogy ne jelentsenek be, de azért mondják el, hogy Gyl-t merre találhatom meg. Mert abban biztos vagyok, hogy elküldeni nem fog. Figyelmen kívül hagyva őröket, szolgálókat és mindenkit a kert felé indulok, kiérve pedig kopogással jelzem - mint mindig, hogy én vagyok - Remélem nem zavarlak Gyl. - mondom mosolyogva és odasétálok hozzá, megvárva, hogy lépjen felém és megölelhessük egymást. Számomra egyáltalán nem okoz felhördülést vagy kellemetlenséget, hogy vak. A személyisége lenyűgöző. - Szégyellem, hogy ilyen régen nem voltam nálatok. De megkaptam a leveledet. - hisz szoktunk levelezni is, van bizalmasa akinek tollba tudja mondani amit szeretne és ez a valaki személyesen nekem adja át a levelet. Így senki kíváncsi nem kontárkodik bele a beszélgetéseinkbe - K irályvárba megyek. - kezdek bele rögtön - Kicsit megkerültem a családomat és levelet küldtem Tyrionnak, aki szívesen lát. Azt hiszem a bátyám meghökkenését míg élek nem fogom elfelejteni. Atyám mondogatta mindig, hogy járjak egy lépéssel mások előtt. Megtörtént. - újabb mosoly jelenik meg arcomon, ezúttal a diadalé. - Hogy áll jóatyád a férjkereséssel? Jelentkezett már valaki izgalmas? - kérdezem bizalmasan, mert hát Gyllel legalább lehet ilyesmiről beszélgetni. A nővéremmel nem igazán. A bátyám pedig lefejezne érte. - Mindig jól ítéled meg az embereket. - mondom elismerően. Én mindenkihez kedves vagyok, mindenki felé kíváncsisággal fordulok és megnézem a szépet, hagyom, hogy magával ragadjon a pillanat tűnékeny csodája. Neki ez nem adatott meg, de több mindent leszűr egy-egy hangsúlyból, egy illatból mint mi mindannyian. |
| | | |
Tartózkodási hely : Jelenleg Sarsfield
Tárgy: Re: Lannister Ladyk Szomb. Júl. 21, 2018 10:54 pm | |
| Nyugodtan álldogálok a helyemen, kisebb időre kizárom az őrök csörömpölését mögöttem. Én kellemes ruhákba vagyok öltözve, míg ők teljes páncélzatban díszelegnek. Nem tudom, hogy bírják a hőséget benne, vagy mennyi ideig bírnák. Valamennyire sajnálom őket, mikor apám velem küldi őket. A kellemes pihenésüknek annyi, s engem őriznek szemmel. Nem fogok elmenekülni, ráadásul a lábam sem bírná a futást, főleg ilyen díszes öltözetben. Telnek a percek, legalábbis olyan érzésem van, hogy tudom érzékelni az idő múlását. Éppen még inkább kizárnék mindent, s a nap kellemes melengetését élvezném, mikor felém közeledő hangra leszek figyelmes. Vak vagyok, azonban tán egy picivel érzékenyebb a hallásom. Egyelőre nem fordulok meg, kivárok. Hallom a lépés ritmusát, s hirtelen beugrik nekem egy név: Myrielle. Az én drága unokahúgom, akit egy jó ideje nem hallottam. Levelezni ugyan szoktunk, azonban én jobban szeretem, ha személyesen jön el hozzám, ha már én nem mehetek hozzá. Mikor kellően közel érkezik hozzám, akkor én megérzem az illatszerét. Én ma mogyoróolajat kértem, ráadásul ez a kedvencem. Odafordulok végül felé. - Nem zavartál Myre – s közelebb lépek hozzá, s széttárom a karjaim. Mikor odabújok hozzá, akkor melegen ölelem. Azon személyek közé tartozik, akiket nagyon szeretek, s ha bajban lenne, akkor én mennék megmenteni. A tűzbe vetném az életemet érte. Nélküle nem bírnám ezt a bezártságot és az apám szurkálódásait. Ha nem kövez meg engem az én drága unokahúgom, akkor kap két puszit az arcára. Látásom miatt sokkal inkább ragaszkodok a testi kapcsolathoz, mert képileg nem tudom elraktározni őt. A haja ápolt, s megfigyeltem azt, hogy milyen kellemes illatszereket használ. Senki sem tudna megtéveszteni engem, hiszen a tapintás nehezen verhető át. - Jaj, ne szabadkozz. Biztosan van nálatok is érdekes esemény. - szólok hozzá, miközben egy bájos mosoly jelenik meg az arcomon. Úgy tűnik, hogy ez egyszer teljesen belecsap a közepébe. - Olyan messze? - sóhajtok egyet lehangoltan, hisz sosem voltam a rossz hazudósok között. Minden érzelmem bele van égve a mozdulataimba, vagy éppen az arcom mimikájába. Ha szomorú vagyok, ha vidám és mind a többi érzelem. Mondhatni egy patyolat tiszta nő vagyok. Gyorsan túlteszem magam a rövidke lehangoltságon, végül is örülök annak, hogy ő végre világot láthat. - Használd ki az utat, de aztán vigyázz magadra – engedem el ekkor, hogy aztán ellépjek tőle. Karomat ajánlom fel neki, hogy belém karoljon, aztán az ő segítségével menjünk el sétálni a kertben. Az őrök majd masíroznak utánunk, de jelen pillanatban nem érdekel. A kérdése hallatán nagyot nevetek, de keserű hangszínnel. - Tán egyszer ő szintén rájön, hogy pocsék az ízlése, ha férj jelöltről van szó. Két napja ment el egy, de belül olyan üres volt, mint egy odvas fa. Olyan verset költött nekem, hogy szájon kellett vágnom. - mesélem el neki, s a kezem megrezzen egy picit az emlékezéstől. Nem esett jól, mert egy jó darabig fájt a kezem tőle. - Már nincs olyan szeglete Westerosnak, ahonnan ne jöttek volna. - jegyzem meg neki, aztán felé fordulok. - S neked akadt már kérőd? Hisz oly bájos vagy az aranyos mosolyoddal. |
| | | |
Tartózkodási hely : Kaszter-hegy
Tárgy: Re: Lannister Ladyk Hétf. Júl. 23, 2018 8:35 pm | |
| Különös dolog ez a család. Mármint, itt, Gyméknek külön, saját életük van, egy meder melyben mindennapjaik folynak, így nyugodtan a szememre vethetné bárki, hogy miért, milyen jogon állítok csak úgy be. Hívatlanul, bejelentetlenül. Valahogy azonban ilyenkor nem érdekelnek az elvárások, vagy az, hogy éppen mi lenne a helyes formális lépés. Ha idegen házhoz érkeznék, természetesen bejelenteném az érkezésem, de most nem erről van szó. A mosolyom pedig ragyog ahogy meglátom őt. Gondoljon róla bárki bármit, ízig-vérig Lannister, ezért nem tudta az atyja csak úgy kiházasítani. Fenntartja magának a választás jogát. Én is így szeretnék majd cselekedni ha egyszer atyám úgy dönt, itt az idő. Bár neki jobb lenne tán ha valamiféle septa lennék, aki a Hit szolgálatának rendelődik alá, mindezt persze úgy, hogy nem teszem ki a lábam Kaszter-hegyről. Kecske és a káposzta. Kár, hogy nem vonz magához az az életmód sem. Néha magam sem tudom, hogy mit akarok. Mi lenne a legjobb. - Ó, örülök, hogy ez így van. - lépek bele az ölelésébe és ölelem őt én is. Puszira tartom neki az arcom, ahogy tőlem is kap kettőt köszöntésem jeléül. - Leginkább mindenki azt várja, hogy Jaime végre megnősüljön. Atyám úgy véli, hogy ha végre születne egy pár gyermeke, akkor elfoglalná fejben is a helyét Kaszter-hegy élén. Mellőzve a nővérét. - engedem bőre a mondandómat, mert valljuk be, pletykálnak. Pletykálnak Jaime-ről és Cerseiről és ezek a pletykák már ide is eljutottak. Mint mondtam, rólam a legtöbben azt hiszik, hogy süket vagyok és nem tudom mit jelent a vérfertőző kapcsolat. Őszintén, magam is remélem, hogy Jaime megtalálja a boldogságát előbb vagy utóbb. - Igen Gyl. Muszáj elmennem itthonról, mert apám sosem fogja hagyni, hogy életem legyen. Vagy olyan életem legyen amilyet én szeretnék. Nem vagyok már 10 éves. És ezt csak úgy tudom vele megértetni ha megkerülöm. De ne aggódj. Mindenről küldök majd levelet. Minden momentumról. - mondom magabiztos hangon, hisz amit én ígérek, azt megtartom. Legalábbis nem tudok jelenleg olyan helyzetet elképzelni, hogy ezt ne tudnám megtenni. Különös, de nem tudnám úgy elképzelni az életem, hogy Gyllel ne legyen semmiféle kapcsolatom. Nekem ő a bizalmasom, a barátnőm. És jaj annak, aki bántani meri! - Mikor nem vigyáztam én magamra? - kacagok fel jóízűen. És mikor belém karol elindulok vele a kert színpompás virágtengerében. Az őröket igazából én is kizárom már. Mintha ott sem lennének. Aki egész életét úgy tölti, hogy katonák veszik körül, annak nem okoz problémát úgy tenni, mintha ott sem lennének. - Szájon vágtad?? Komolyan?? - kérdezem őszinte meglepődéssel - Gondolom rögtön távozott is. Ah annyira irigylem az emberismereted. Én mindenki felé kíváncsian fordulok. Hátha lapul benne valami értékes. Valami izgalmas és lenyűgöző. Legyen az egy tulajdonság vagy akár egy történet.. - mert azt, hogy én igazán vonzó férfit lássak, el se tudom képzelni. - Hanyadik kérőd is volt ő már? Hét? - csóválom a fejem. Hiába, ő legalább érzi, hogy nem akarja. Ki is meri mondani és az atyja elfogadja. Az enyém sosem tenné. Nem mintha hirtelen tudnék bárkit, aki elég jó lenne a számára. - Csak Északra ne menj. Azt mondják zord és kietlen és aki nem oda születik, az sosem fogja igazán megszeretni. Mindig az a rengeteg vastag ruha, a korán sötétedés..brr.. - neem, sosem élnék Északon. A festőibb helyeket kedvelem és azt ha a nap melege simogatja a bőrömet. Nem adnám fel valami hideg várért soha. - Atyám szerint inkább csapás vagyok, amiért nem tudok nyugton maradni a fenekemen. Egyébként nem, sosem volt. Nem is igazán hagyom el Kaszter-hegyet. Szerintem a királyságok felében nem is tudja a mestereken kívül más, hogy egyáltalán a világon vagyok. - felelem komolyan, ebben valóban hiszek. Nem vittem véghez hőstettet és igazából ha atyám nem féltene ennyire, legalább 1-2 éve már férjnél kellene lennem. Gyanúm szerint nem igyekszik ő azon túlságosan, hogy bárkinek is odaadjon. - Ha most megtehetnél bármit. Mi lenne az? - na, én és a különös kérdéseim melyek alkalomadtán előtörnek. És mindig meg is kérdezem ha akarok valamit tudni. Mindegy az illető neme avagy életkora. |
| | | |
Tartózkodási hely : Jelenleg Sarsfield
Tárgy: Re: Lannister Ladyk Kedd Júl. 24, 2018 6:59 pm | |
| Első szavai hallatán, nem túl nőiesen szólom el magam. - Jaime meg a nősülés? Szerintem sosem lesznek egy cipőben. Viszont az tény, ha Kaszter-hegy élén lenne, akkor több lehetősége lenne mindenre. - sóhajtok egyet akaratlanul is, nem mintha én vágynék uralkodni bármi felett is. Könnyű áldozat lennék, akit könnyű lenne kiiktatni. Mikor nem név szerint megemlíti a nővérét, akkor én a szájam húzom el. Cersei lehet hogy Lannister, de én ki nem állhatom. Nem tudnék egy légtérben meglenni vele. Emellett, ha azok a bizonyos pletykák igazak, akkor én mindenképpen elvetem a testvérek közötti szorosabb kapcsolatot. - Szóval felcsapsz vándorló udvarnőnek. Abban pedig természetesen igazad van, hogy ne nézzenek gyereknek. - mikor elkezd arról beszélni, hogy mindenről fog nekem levelet küldeni, akkor a jobb kezem mutató ujját tapasztom rá. Megvárom, míg nem próbálkozik további felesleges szó kimondásával. - Kérlek ne tedd, egyik részt az üzeneted távolról lassabban fog ideérni hozzám. Másik részről én innen hogy tudnék intézkedni, ha véletlenül bajod esne? Semmi beleszólásom nincs, mindent apám intéz. S szerinted küldene bármiféle segítséget? Okosabb és agyafúrtabb ennél. - mondom, kicsit elragadtatva magam. - Írj természetesen nekem, de nagyon ritkán. Túl fogom élni. - próbálom meggyőzni őt arról, hogy a sok levélírás feltűnő lehet. - Csak annyit mondj, hogy egyszer újra eljössz hozzám – szökik ki ajkaimon, aztán inkább jobbnak találom , ha egy ideig rendezem a gondolataim. Tovább lépünk a témán, s mikor rákérdez, hogy tényleg szájon vágtam-e, akkor bólintok. - Egy életre megtanul szépen beszélni, elhiheted. - toldom meg az előbbi tettemet, aztán folytatom a párbeszédünket. - A kíváncsiság nem rossz dolog – jelzem felé, hogy ettől függetlenül kedvelni fogom. Ennek alapját, egy lágy öleléssel érzékeltetem. Pusztán szavakkal nem érdemes. - Hét? Egy húszassal több – jelentem ki határozottan, de az arcom szomorúvá válik. Egy sincs közte, aki az apám börtönéből megmentene. Gyenge eresztésű férfiak, akik túlságosan nagyra vannak magukkal. - Északra semmiképpen, jól esik nekem a napsütés. - szúrom oda neki, aztán jövök rá, hogy jó lenne tovább indulni. Elengedem, de érezheti a lassúságomon, hogy nehezemre esik. Vajon most találkozunk utoljára? Ezt senki sem tudja megmondani, hogy kinek mi lesz a végzete. Miért mondok ilyet? Azért, mert a hosszú és unalmas napjaimban elgondolkoztam ezen. Csendben haladok mellette, egyelőre nem nyílnak az ajkaim. Nem mondok neki több figyelmeztető szót, hogy ne bízza el magát. Csak a kérdése hallatán fordulok felé. - Visszakérném a szemem látását, hogy láthassam az arcod, hogy miként formálod a szavakat. |
| | | |
Tárgy: Re: Lannister Ladyk | |
| |
| | | | |
Similar topics | |
|
| Engedélyek ebben a fórumban: | Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
| |
| |
| |