HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


 
Bejelentkezés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
••  Elfelejtettem a jelszavam!
Idövonal
305 AC - Az oldal történetének indulási ideje

304 AC - Ramsay Bolton és Jaenis Karstark eljegyzése

304 AC - Petyr Baelish és Margaery Tyrell eljegyzése

303 AC - Jaime Lannister felmentése a Királyi Őrségből, megválasztása mint Casterly-hegy ura és a Nyugat Őrzője

303 AC - Daenerys Targaryen Westerosra érkezése, a trón átvétele, Cersei Lannister száműzetése

303 AC - Petyr Baelish és Ramsay Bolton szövetségre lépése

303 AC - A hatodik évad vége
Chatbox
Vándorok
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 0 vendég :: 1 Bot

Folyami Walder, Lysander

A legtöbb felhasználó (36 fő) Pént. Feb. 02, 2018 5:29 pm-kor volt itt.


Dalnokok zengték
The Pink Wedding
by Ramsay Bolton
Today at 12:48 am



Régi trükk
by Rongyos Herceg
Yesterday at 9:32 pm


Clive Standen
by Margaery Tyrell
Yesterday at 9:06 pm


Temporary goodbye
by Margaery Tyrell
Yesterday at 7:33 pm


Játékostárs kereső
by Petyr Baelish
Kedd Aug. 14, 2018 4:25 pm


Ármány és szerelem
by Rydan Blackwood
Hétf. Aug. 13, 2018 10:12 pm


Farkaséhség
by Lysander
Hétf. Aug. 13, 2018 10:08 am


Hiányzásnapló
by Tenarie Adaire
Vas. Aug. 12, 2018 9:11 pm


a romlás hipotézise
by Sair Von
Vas. Aug. 12, 2018 6:45 pm


Reszkető-tenger
by Tenarie Adaire
Vas. Aug. 12, 2018 5:41 pm


Playby lista
by Rydan Blackwood
Vas. Aug. 12, 2018 12:53 am


Titulusfoglaló
by Daenerys Targaryen
Vas. Aug. 12, 2018 12:12 am


Esküvői meghívó
by Ivy
Szomb. Aug. 11, 2018 11:44 pm


Daenerys Targaryen
by Petyr Baelish
Szomb. Aug. 11, 2018 11:26 pm


Elkészültem
by Daenerys Targaryen
Szomb. Aug. 11, 2018 10:23 pm


the master and his slave
by Tenarie Adaire
Szomb. Aug. 11, 2018 6:52 pm


Rydan Blackwood
by Ramsay Bolton
Szomb. Aug. 11, 2018 5:57 pm


Old debts - Arya & the Hound
by Sandor Clegane
Pént. Aug. 10, 2018 2:14 pm


Ami csillog a fényben
by Lysander
Csüt. Aug. 09, 2018 8:39 pm


Nyilvántartás
Lord
6 fő
Lady
8 fő
Ser
2 fő
Zsoldos
0 fő
Közrendű
2 fő
Vadak
0 fő
Keleti népek
3 fő
Mester
0 fő
Fattyú
0 fő
Éjjeli Őrség
0 fő
Nincstelen
3 fő
Összesen
24 fő

Share | 
 

 Behind the curtains

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

Lady, nemes úrnő


Tartózkodási hely : Kaszter-hegy


TémanyitásTárgy: Behind the curtains    Pént. Júl. 20, 2018 7:00 pm



Az ÚT. Igen, óriási betűkkel felrajzolva az ég kékjére. Nem számított mennyire fáradtam el, hogy egyáltalán nem vagyok hozzászokva a hosszú lovagláshoz. Nem számított semmi, csupán az, hogy végre elhagyhattam az otthonomat. Persze már maga a bátyám is legalább kétszer meggondolta volna magát ha tehette volna, de vannak bizonyos dolgok melyekkel magam is tisztában vagyok. Ez az egyik: Nem zárhat be. És Tyrion már vár. Nem szép, sőt, egyenesen sértő dolog figyelmen kívül hagyni a királynő segítőjét. Aljas kis húzás pont az unokatestvérem titulusát felhasználni, de ha van valami amit a családomtól megtanultam, az pontosan az, hogy a cél szentesíti az eszközt. Én pedig megkaptam amit akartam.
Királyvár lenyűgöző már messziről is. És persze ahogy az lenni szokott, sokszínű és zsúfolt. A főváros. Kámzsával a fejemen érkeztem meg a kastélyba, hisz unokatestvérem így tartotta biztonságosnak. Mintha a Lannistereken kívül nem élne más szőke hajú gazdag nemes az országban. És szerintem egyáltalán nem hasonlítok Cerseire. Már csak életkorilag sem. Találkoztam a Targaryen királynővel és köszöntöttem is annak rendje és módja szerint, hisz nem hozhatok szégyent a családomra. Évekig vitathatnánk, hogy most akkor kinek is van joga a trónra és miért. Szerintem egy király nem a vérétől király, hanem a tetteitől. Robert nem tett túl sok mindent az iváson és a nőzésen kívül. Mennyire megalázó! Ez persze unokanővérem cselekedeteit nem igazolja, de talán..ha megbecsülte volna egykori királyunk, másképp lett volna minden.
Felhúzom a lábamra a csizmát, ami szintén nélkülöz minden nőiességet. Hiába, Kaszter-hegyen sem mond mindenki nemet ha én kérem. - Mióta állsz itt Tyrion? - nézek fel végül. Tekintete szigorú próbál lenni, de pont tőle nem várnám az atyáskodást. Pont tőle nem. - Ugyan, kérlek bele se kezdj. Csak megnézem a várost. Nem vagyok tán tökéletes fiúnak? - fordulok körbe, mire csak a fejét csóválja. Szerinte egy nőn, mindig látszik, hogy nő. Szoros varkocsba fogom rakoncátlan tincseimet és begyűröm egy egyszerű, elnyűtt sapka alá. - Majd a szemembe húzom. Komolyan, megesküszöm, hogy nem akarok semmi rosszat tenni. Kérlek, ne légy olyan mint a bátyám. A minden tilos jellegből már eleget kaptam otthon is. Legalább te ne legyél olyan, mint ők! Kérlek, kérlek! Csak pár óra. Senkinek nem fogok ebben a hatalmas kastélyban hiányozni addig. - és jönnek a de hát jellegű mondatok, hogy mit akart még megmutatni nekem itt. - Számtalan lehetőséged lesz rá, hisz még több, mint 10 napot veletek fogok tölteni, mielőtt megint száműznek. - sóhajtom kelletlenül. Igazán találhatnának itt nekem valami komolynak álcázott elfoglaltságot, ami elég nyomós ahhoz, hogy itt maradhassak. - Szeretlek és ne aggódj. Nem fogok elveszni. És semmi őr! Megegyeztünk? - nyújtom neki a kezem. Alkukat már kiválóan tudok kötni erre-arra. Apró szívességeket, melyek nem fájnak senkinek, de reményt adnak nekem. Reményt arra, hogy átbújhatok a sok szabály alatt. A sok megkötés alatt. - Lovagi torna? Mégis mi az izgalmas abban, hogy két férfi életveszélyes ütközetét nézem? Nem. Azt meghagyom nektek. - rázom meg a fejem de a segítségével jutok ki a kastélyból is. Kevésbé feltűnő módon.
Első szippantás a szabadságból és ez leginkább az eldugult és túltelített csatornáéra emlékeztet, de nem baj. Kellemetlenségek mindenhol vannak. Óvatos léptekkel és rácsodálkozó pillantásokkal bámészkodom hát a forgatagban. Az sem baj, ha néha nekem jönnek, mert az örömömet nem tudják elrontani. Találomra nyitok be a félig rozoga épületbe is, ahol harsány zajok fogadnak. Egy kocsma! Huh mit szólna a bátyám. Némileg elváltoztatott hangon kérek magamnak egy kupa bort és a számomra untig unalmas játékot kezdem figyelni a sarokban. Egy ostoba kártyajáték, amit gyerekkorom óta űzök. Nem szép dolog pénzt elnyerni másoktól ha neked sok van, de érdekesnek hangzik. Szóval beszállok. - Fogadjunk inkább borban. Az inkább kedvemre van most, mint egy szajha. - és ezt a szót sose mondtam még ki hangosan. Ezidáig. De most nem Myrielle Lannister vagyok. Valaki más. És ez tetszik. Nekik pedig az ötlet. Az viszont nem, hogy nyerek és csupán a vállam tudom vonogatni, hogy miért. - Sokat nyertem már. - felelem őszintén, mire máris az arcomba liheg a férfi, hogy egy csaló vagyok aki őt tőrbe csalta. - Nem. Nem csaltam. - húzódom hátra amennyire tudok. - Ne játsszon ha nem ismeri a szabályokat. - állok fel, mert úgy vélem a kocsmai látogatásom kezd a végpontjához érkezni. És magázom, holott nem kellene. Hátrálva nekiütközöm valakinek, de a férfi elkapja az ingem elejét és ütésre emeli a kezét. - Tegyél te igazságot. - nézek fel az idegenre akinek háttal mentem neki. Csak így, találomra. Nem akarok most elszaladni és elmenekülni. Nem akarom, hogy ilyen hamar véget érjen a nap. - Ha igaza van és csalok, úgy - gondolkodom el - fizetek neki egy lányt a bordélyban. Bármelyiket. - nem mintha lenne rá momentán pénzem, de azt hiszem megoldható. - Ha nem csalok, ő fizet neked. - mert valljuk be, ha nekem fizetne érdekes lenne. Bár elvileg én most egy fiatal fiú vagyok akinek kapnia kellene egy ilyen alkalmon, de jutalmazzuk a bírát. Rájövök, hogy a kelleténél talán tovább időzik arcán a tekintetem, így elfordulok, hogy minél kevesebbet lásson az arcomból. Nem szeretnék rögtön lebukni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Dorne hercege


Tartózkodási hely : hol itt, hol ott


TémanyitásTárgy: Re: Behind the curtains    Hétf. Júl. 23, 2018 1:46 am


Lady Myrielle & Oberyn herceg


Kevés szórakozásra leltem Királyvárban. Első nap megtaláltam a legszebb szajhát Petyr Baelish bordélyában. Második nap rám lelt egy jóképű fegyverhordozó fiú. Harmadik nap a nyomomba szegődött egy csapat fiatal hölgy az udvarban és vihorászva-kuncogva faggattak a kalandjaimról. Tőlük azóta sem sikerült megszabadulnom, a különbség csupán annyi volt, hogy egy ideig remekül mulattam a naivitásukon és az egyikük például bármire hajlandó lett volna Dorne hercegének, de egy idő után idegesíteni kezdtek. Egyszóval a bordélyok színe-javát már láttam - és különben sem érhettek fel a dorne-i nők és férfiak szépségéhez az itteniek -, az udvarban is megismertem elég embert és arra a konklúzióra jutottam, hogy a főváros még mindig egy trágyadomb. Daenerys Targaryen és a sárkányai természetesen lenyűgöztek, szívesen iszogattam Lord Tyrionnal és vitattam meg Szürke Féreggel a lándzsa előnyeit a harcban, azonban a napok hátralévő részében el kellett foglalnom magam. A királynő nem ért rá pusztán az én panaszommal foglalkozni, noha a fivérem odahaza már tűkön ülve várta a Sárkánykirálynő döntését a dothrakiak letelepítését illetően.
Így kötöttem ki egy kocsmában, ahonnan épp úgy kilógtam a színes, drága dorne-i öltözékemmel, mintha csak a Falat látogattam volna meg. Egy lovag hívott magával, aki a városi őrségben szolgált és osztotta a lelkesedésemet a lovak iránt. Hosszasan vitatkoztunk a dorne-i hátasok szívósságáról és gyorsaságáról, amikor tőlünk egy asztallal arrébb heves vita tört ki. Az italozás és a szerencsejáték sosem jó párosítás, aki már járt kocsmában, az tudja, hogy a kártyajátékok ritkán végződnek verekedés és esetleges vérontás nélkül. Nem is óhajtottam foglalkozni velük, míg egy feltűnően törékeny test az enyémnek nem ütődött, amitől kis híján magamra öntöttem a bort.
Leplezetlenül végigmértem az idegent, aki megszólított, majd a felbőszült, részeg férfire tévedt a pillantásom. Nem olyan embernek tűnt, akit észérvekkel és alkukkal le lehetett kenyerezni, különösen nem azután, hogy felöntött a garatra. Nem lehetett túl eszes, ha nem vette észre, hogy egy fiúnak öltözött leány győzte le ily megalázóan. Talán nadrágot és bő inget öltött, a haját pedig felkötötte, de attól még nem lett fiú. A hangja nem volt elég mély, a vonásai pedig olyan finomnak tűntek, amilyen csak egy nőé lehetett. Elég volt a vékonyka karjaira és a hibátlan bőrére pillantanom, hogy tudjam, ez itt nem egy fiatal férfi. Ahhoz én már túl sokat láttam a világból, hogy egy ilyen ócska trükkel átverjenek.
- Ez egy leány, te féleszű. Nem elég, hogy kártyában megvert egy nő, de még van képed hazugnak is nevezni? - vetettem oda a férfinek. - Ha ráteszed a mocskos mancsodat, én magam vágom le az apró tökeiddel együtt.
A lány elé léptem, mielőtt valóban baja esett volna. Hittem benne, hogy az asszonyok is lehetnek remek harcosok, de ez itt nem tűnt annak. Nem tudtam, mit keresett ebben a kocsmában, de annyi biztos, hogy lehetett volna ennél több esze. Az anyja és az atyja talán nem tanították meg neki, hogy az efféle helyek nem kislányoknak valók?

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Lady, nemes úrnő


Tartózkodási hely : Kaszter-hegy


TémanyitásTárgy: Re: Behind the curtains    Hétf. Júl. 23, 2018 9:52 pm



Én csupán egy kis városnézésre vágytam. Otthon soha be nem tehetném a lábam semmiféle kocsmába. Nem ejthetem ki a számon hangosan azt sem, hogy szajha. Bort pedig akkor iszom ha atyám meg a bátyám a látókörömön kívül vannak. És mennyire nehéz volt olyan szolgálót magam mellé keríteni akinek nem jár el a szája a férfi rokonaim kérdéseit hallva. Bízom Tyrionban, hogy nem küld utánam egy fél őrjáratot ha nem jelennék meg hirtelen időben, bár relatív az idő. Nyilván egy egész éjszakát nem tudnék kimagyarázni és nem is szeretném őt kellemetlen helyzetbe hozni. Na meg hová is mehetnék? Vannak bizonyos dolgok, amikhez hozzászoktam eddigi életem alatt. Így hát hmm, nem is tudom. Vajon tényleg könnyedén vennék bármit? Annyira, mint most a kártyát és annak győzelmét? Persze, elfelejtettem. Nem gondoltam arra, hogy vannak akik nem szeretnek veszíteni és nem is tudnak. Talán jobb lett volna nem beszállnom. De a hátráláskor már mindegy. Már minden mindegy. Az is, hogy magáztam. Az is, hogy az idegen aki arcátlanul alaposan mér végig, túlságosan is alaposan pedig ne tegezzem le. Hová teszem a szemem? Nem idevalósi. Az öltözéke kirí a kocsmában lévő emberekéi közül. Tehetős, ez biztos. Talán egy gazdag kapitány, gazdag kereskedő vagy csupán egy utazó valahonnan a távolból. És a jelek szerint túlságosan hamar rájött arra, hogy semmi közöm a neméhez. Most pedig magam sem tudom, hogy dühös legyek amiért kimondja amit szerettem volna rejtetten hagyni, vagy inkább legyek hálás amiért megpróbál megvédeni? A fickó még mindig állítja, hogy csaltam. Nem csaltam. Sosem csalok, nem szükséges. Annyit játszottam ezt a játékot, hogy három életre elegendően is meguntam már. A pasas talán azért, hogy ne legyen komolyabb baja egy tehetőssel, inkább visszavonulót fúj, de hallom a fenyegetést, miszerint majd akkor fogok kegyelemért könyörögni, ha, idézem: "úgy megbaszlak, hogy egy életre elfelejted a csalást". - Köszönöm, uram. - rebegem halkan, nem tudva még kiverni az előbbi mondatot a fejemből. Azt hiszem sosem mondtak nekem még csak hasonlót sem. Ki is merné..Vajon csak üres szavak, vagy tényleg megtenné? Nagyot kortyolok a borból, amit ki sem fizettem még. - Most aztán settenkedhetek haza a csatornában. Nem mondták még, hogy néha illik megtartani a számára olyan nagyon nyilvánvaló információkat? - príma, azt sem tudom ki ő, pontosan honnan jött, de rögtön ki kell oktatnom. De az az igazság, hogy nem akarom megélni azt, amit a pasas kilátásba helyezett. Semmiképp. A vele lévő férfi, látszólag jól mulat a kialakult helyzeten. - Tartozik nekem legalább annyival, hogy felajánlja, hogy elkísér. Legalábbis egy darabig. - helyesbítek, mert különös lenne ha a kastélyba kívánnám magam bekísértetni. Jobb neki talán ha nem tud meg rólam többet a kelleténél. Viszont sajnos figyelnem kellene arra, hogy mit mondok. Kinek mondom. És mennyi bor után. - A férfiak nem tudnak veszíteni. - helyezem a kupát a pult durva felületére, jelezve, hogy kérek még egyet, mert hát most szabad. Miért is ne? És valaki úgyis kifizeti. Egy szolgálónk azt mondta, hogy a kocsma emberei egyszerűen működnek. Akkor remélem egyszerűen fog ez is megoldódni. Mire megkapom inkább visszafordulok felé, udvariatlanság háttal állni annak, akihez beszélünk. - Mit szólna egy játékhoz velem? Fogadhatnánk pár aranyban. Ha már odalett az előző partnerem.. - nézek fel rá, de a sapkát még mindig nem veszem le. Talán legközelebb belehempergőzöm a porba, mielőtt kiteszem a lábam a kastélyból. De szeretek fürdeni. Mea culpa, az élet nem egyszerű pláne ha olyan szerepet akarsz eljátszani, amiről nem sokat tudsz. Nem igaz?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Dorne hercege


Tartózkodási hely : hol itt, hol ott


TémanyitásTárgy: Re: Behind the curtains    Vas. Júl. 29, 2018 12:54 am


Lady Myrielle & Oberyn herceg


A férfi visszavonulót fújt. Tartottam tőle, hogy nem képes befogni azt a hatalmas száját és tovább erőszakoskodik a leánnyal. Nem az esetleges harc kimenetele miatt, az nyilvánvaló volt. Egy ilyen rongyos senkiházit egyetlen hanyag mozdulattal az isteneihez küldhettem volna, ott volt a kedvenc tőröm az övemre erősítve, egy szempillantást alatt előránthattam volna. Azonban nem akartam megölni, pusztán a házam érdekében nem. Megígértem a fivéremnek, hogy a bölcs, megfontolt diplomáciánál maradok, márpedig egy gyilkossági ügybe belekeveredni semmiképp sem bölcs és megfontolt dolog. Nyilván hercegként felgyújthattam volna ezt az egész koszfészket és azért sem kaptam volna semmiféle büntetést egy szemöldökráncoláson kívül, de Dorne ügyét aligha mozdította volna előre, ha a királynő egy dühöngő eszelősnek tart. Így hát elégedetten figyeltem, ahogy a férfi visszament a barátaihoz. Morogva, de távozott, én pedig megembereltem magam és nem kopogtattam meg azzal az üres, ostoba fejével valamelyik asztalt. Kevés dolgot gyűlöltem jobban ezen a világon, mint az erőszakos férfiakat. Én magam sosem bántottam volna nőt és gyermeket, a legnagyobb bűnnek tartottam mindkettőt és nem tudtam ép ésszel felfogni, hogyan vetemedhet valaki például egy asszony meggyalázására.
A nyelvem hegyén volt a megszokott válasz: nem uram, hanem hercegem. Végül mégsem javítottam ki, úgysem számított.
- És azt még nem mondták, hogy messziről kerüld el az ilyen helyeket, ha nem akarsz hatalmas bajba kerülni? - vontam fel a szemöldököm. - Tudod mit csinálnak az ilyen férfiak a hozzád hasonló leányokkal? Ha szerencséd van, csak megölt volna, amint kiteszed innen a lábad. Ha a szerencse nem melletted áll, akkor előtte erőszakot is tett volna rajtad. Inkább örülj, hogy itt jártam és legközelebb jusson eszedbe, amit most mondtam neked. Mert akik ebbe a kocsmába járnak, azok vagy elfordítanák a fejüket, amíg te kileheled a lelked egy árokban, vagy segítenének is annak a töketlen barbárnak.
Megrovón néztem a lányra, úgy, ahogy utoljára a kis Lorezára pillantottam le, amikor egyedül elcsatangolt Vízkertekben. Csakhogy Loreza mindössze nyolcesztendős volt és még nem értette minden tettének a következményét, ez a leány itt viszont jóval idősebbnek tűnt. Fiúruhában az alakja nem árulkodott semmiről, de az arcára pillantva nem mondtam volna többnek tizenhét-tizennyolc évesnél.
- Ezek után nem is engednélek el egyedül, leány. Ahonnan én jövök, ott gyűlöljük az ilyen söpredéket - böktem a fejemmel a kártyázó társaság felé. - És nem vennék rá mérget, hogy nem akarja ellátni a bajod abban a pillanatban, ahogy magadra hagytalak.
Amint újratöltötték a kupáját, egy gyors mozdulattal elvettem tőle és kiittam a felét.
- A férfiak többsége valóban nem tud veszíteni, ahhoz viszont nincs meg az esze és tehetsége, hogy győztes legyen - adtam neki igazat. - Nem szeretek kártyázni, untat. Ha már legyőzök valakit, abban legyen valami izgalom is, veled pedig... nos, nem lenne túl igazságos párbajt vívni, kedvesem.
Felhajtottam a maradék bort is, majd a serleget visszatettem a leány elé a pultra.
- Remélem, nem bánod, te már úgyis eleget ittál. Különben is csapnivaló ez a bor, mindig is a dorne-ira és az arborira esküdtem. Ez a felvizezett vacak talán még szőlőt sem látott - fintorodtam el.
Hátrapillantottam, hogy újdonsült barátom a városi őrségből hiányol-e már. Éppen egy szajhának tűnő, meglehetősen csinos hölggyel társalgott, talán már azt is elfelejtette, hogy az imént még lovakról vitatkoztunk. Annyi biztos, hogy le tudott mondani a társaságomról.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Lady, nemes úrnő


Tartózkodási hely : Kaszter-hegy


TémanyitásTárgy: Re: Behind the curtains    Szomb. Aug. 04, 2018 5:40 pm



Talán nem tudom elég jól felmérni a helyzetet amibe kerültem és amiből Ismeretlen Nevű Dorne-i Férfi húzott ki, ámbár a saját dacosságom az, amiért mégis dühvel vegyes kíváncsisággal szemlélem őt. Nem akartam felfedni, hogy nem vagyok fiú. Lehetnék éppen lányos fiú, láttam már ilyeneket, akik hírből sem voltak férfiasak. Most azonban illene legalább eltűnni innen, ha már ilyen gyorsan lebuktam Sasszem Uraság előtt. De a fenyegetést hallva inkább nem teszem. Nem azért jöttem el Kaszter-hegyről és kértem meg Tyriont, hogy engedjen ki a kastélyból így, hogy valamelyik bűzös sarkon leheljem ki a lelkem. És azt sem akarom, hogy egy ilyen fickó, mint a kártyapartnerem, akár csak egy ujjal is hozzám érjen. Ilyenkor bezzeg az eszembe vésődik az összes atyai, bátyji intelem amit valaha hallottam, onnantól, hogy ne álljak szóba idegenekkel, akkor főleg ha férfiak, ne menjek el sehová idegenekkel, ne kerüljek félreérthető helyzetbe és minden ilyesmi. De már késő, nem igaz? A baj megtörtént, a jótevőnek pedig jókor ütköztem neki és az arcom sem bánta meg a másikkal a találkozást.
- Nem tudom mondták-e. - ismerem el, mert majdnem biztos, hogy soha nem mondtak ilyesmit lévén egyik rokonom fejében sem fordult meg a gondolat, hogy ilyen helyre akarok jönni. Igazából nem is akartam, csak így esett. A majdnem atyainak beható dorgálás és a kilátásba helyezett, milyen végkimenetele lehetett volna magyarázat ugyan elgondolkodtat és tudom, komolyan tudom és értem, hogy igaza van, de nem vagyok gyerek! Ne kezeljen úgy. - Nem vagyok már gyermek uram, egyébként pedig bárhol járunk a Hét Királyságban, ezek a veszélyek mindenhol fennállhatnak. Mit tegyen hát egy hozzám hasonló leány ezek ellen? Csak azt ne mondja, hogy zárkózzon be és ne hagyja el a k..házát. - majdnem kastélyt mondtam, majdnem végül pedig biccentek arra válaszolva, hogy elkísér valahová. Valameddig. Ezt mondjuk nem ártana minél előbb kitalálnom, hogy honnan a biztonságos elérni a palotát. Ah, kicsit jobban bele kellett volna mélyednem a város térképébe. Csak kicsit jobban. - Így gondolja? - nézek óvatosan körbe - Pedig nem jöhet odáig, ahol lakom. Problémás lenne. - ez végül is nem hazugság, tényleg az lenne - Dorne-ból jött, igaz? - biccentem oldalra a fejemet. És noha nem illik így teljesen idegenül rákérdezni senki vagyoni helyzetére, azért szemet szúr a drága öltözék, az anyagok finomsága. Biztos, hogy nem közrendű. - És szabad tudnom a jótevő életőrzőm nevét? - kérdezem óvatosan, egyébként valószínűleg soha többé nem fogunk találkozni, de szeretek mindenkire emlékezni. Főleg mert az én életemben mondjuk úgy, hogy túl sok dolog van szabályozva. Azonban enyhén felháborodok amikor kiveszi a kezemből a kupát.
- Naa..! - nézek rá nagy szemekkel, hát azért ez modortalanság Ismeretlen Úr! - A kártyában is lehet izgalmat találni, csak jól kell tétet választani. Én nem magáért a játékért játszom. Győzni szeretek. Aki azt mondja, hogy a részvétel a fontos, sosem volt igazi győztes. - mondom komoly hangon, de azért felvonom a szemöldököm - Szóval magát ez izgatja? A párbajok? - várok azért a kupámra, de úgy tűnik hiába. - Tehát kalandor lélek, aki hajszolja a veszélyt. Érdekes. - mérem végig lassan, de kíváncsian. Lehet, hogy nincs igazam, de akik nálunk párbajoztak, vagy indultak tornákon nem a pénzért csinálták. Hanem hírnévért, izgalomért, hogy úgy érezzék, élnek. - Egyébként valószínűleg legyőzne párbajban, sőt, de lehet, hogy van amiben meg tudnám lepni Párbajhős úr. - nyilván van ilyen, én is jó vagyok valamiben - Kártyában a nadrágját is elnyerném. Sőt, a legtöbb játékban. - kivéve azokban ahol inni kell, nekem olyat nem lehet, soha nem is lehetett. Akik játszani tanítottak pedig többnyire katonák, netán rokonok. Az üres kupa koppan mellettem a pulton, meglepve pislogok rá. - Nocsak és ki maga, hogy ezt így meghatározza? - kérdezem, mert hát ezt akár mondhatta volna a testvérem is, sőt az apám is. - A férfiak mindig azt hiszik, jobban tudják, mi kell egy nőnek, mint ő maga. - mormogom az orrom alatt, na ezért nem siettettem soha a házasságot úgy, mint az unokanővérem. Nekem ne mondja már meg mindig mindenki, hogy mit nem szabad és mit nem tudok. - Ezt már nem tudom meg. - mármint, hogy mennyire vizezett. Azt se tudom abból öntött-e a csapos, amiből elsőre. Követem a tekintetét a másik férfira és a vele lévő nőre. - Miért nem fogadta el a felajánlásomat? Tudja, a bordélyra nézve. - kérdezem kíváncsian, bár lehet, hogy nem pont illő, de most nem valamilyen kastélyban vagyunk, engem pedig nem Myrielle Lannisternek hívnak. Csak egy lány vagyok, aki betévedt egy kocsmába. Bár ettől még rettentően kíváncsi vagyok. Azt hittem ilyesmire egyetlen férfi sem mondana nemet. Mert igaz, nem éltem hosszú évtizedeket, de makulátlanul hűséges férfiről még nem hallottam. Lehet, hogy ő is házas. Vagy pont ő a hűséges. Nem tudom. Nehéz megítélni így elsőre. - És én most mit igyak, ha már a borom magában landolt? - újabb kíváncsi, de lényeges kérdés.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom





TémanyitásTárgy: Re: Behind the curtains    

Vissza az elejére Go down
 
Behind the curtains
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Valar Morghulis :: Westeros :: A Korona földjei :: Királyvár-
Ugrás: