HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


 
Bejelentkezés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
••  Elfelejtettem a jelszavam!
Idövonal
305 AC - Az oldal történetének indulási ideje

304 AC - Ramsay Bolton és Jaenis Karstark eljegyzése

304 AC - Petyr Baelish és Margaery Tyrell eljegyzése

303 AC - Jaime Lannister felmentése a Királyi Őrségből, megválasztása mint Casterly-hegy ura és a Nyugat Őrzője

303 AC - Daenerys Targaryen Westerosra érkezése, a trón átvétele, Cersei Lannister száműzetése

303 AC - Petyr Baelish és Ramsay Bolton szövetségre lépése

303 AC - A hatodik évad vége
Chatbox
Vándorok
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (36 fő) Pént. Feb. 02, 2018 5:29 pm-kor volt itt.


Dalnokok zengték
A káosz egy létra
by Margaery Tyrell
Csüt. Szept. 27, 2018 6:32 pm



Dorne-i herceg fakó lovon
by Emmelyne Florent
Vas. Szept. 23, 2018 8:16 pm


Weddings are boring
by Arya Stark
Vas. Szept. 23, 2018 7:54 pm


Old debts - Arya & the Hound
by Arya Stark
Szomb. Szept. 22, 2018 6:29 pm


The Pink Wedding
by Arya Stark
Szomb. Szept. 15, 2018 8:24 pm


Vízi [Baratheon] Gendry
by Arya Stark
Vas. Szept. 09, 2018 12:44 pm


World of Witchers
by Arya Stark
Szomb. Szept. 08, 2018 11:08 pm


♕ Háttérhatalom kacatjai
by Margaery Tyrell
Szomb. Szept. 08, 2018 1:08 pm


Eredményhirdetés
by Balerion, az Iszonyat
Pént. Aug. 31, 2018 1:16 am


Hiányzásnapló
by Lysander
Csüt. Aug. 30, 2018 12:03 pm


World of Shadowhunters
by Vendég
Hétf. Aug. 27, 2018 7:05 pm


Clive Standen
by Rydan Blackwood
Szomb. Aug. 25, 2018 8:37 pm


Régi trükk
by Rongyos Herceg
Pént. Aug. 24, 2018 9:08 pm


Your destiny is written
by Jaqen H'ghar
Szomb. Aug. 18, 2018 10:16 pm


Resemblance
by Jaqen H'ghar
Szomb. Aug. 18, 2018 9:32 pm


Útmutató a kalandhoz
by Balerion, az Iszonyat
Szomb. Aug. 18, 2018 12:10 am


Temporary goodbye
by Margaery Tyrell
Pént. Aug. 17, 2018 7:33 pm


Játékostárs kereső
by Petyr Baelish
Kedd Aug. 14, 2018 4:25 pm


Ármány és szerelem
by Rydan Blackwood
Hétf. Aug. 13, 2018 10:12 pm


Nyilvántartás
Lord
6 fő
Lady
8 fő
Ser
2 fő
Zsoldos
0 fő
Közrendű
2 fő
Vadak
0 fő
Keleti népek
3 fő
Mester
0 fő
Fattyú
0 fő
Éjjeli Őrség
0 fő
Nincstelen
3 fő
Összesen
24 fő

Share | 
 

 a romlás hipotézise

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet






TémanyitásTárgy: a romlás hipotézise   Csüt. Júl. 19, 2018 1:26 am

Lord Bolton & Sair

Vannak dolgok, amik sosem valtoznak.
A kora hajnali eg is csak ilyen volt Remvar soteten magasodo tornyai folott, vervoros es sejtelmes, muzsak palastja, gyenge, konnyen szakithato selyem, amit a legkisebb zaj is kepes volt semmive foszlatni; mennyivel egyszerubb lett volna tovabballni, amennyiben a kotelesseg ide nem szolitott volna...! Bar mar akkor sejtettem, hogy erre is kiterot kell tennem, mikor meg Deres fele tartottam, a farkaskolyok utan vadaszva; es most itt voltam, Remvar kapuja elott, es mar korantsem voltam biztos abban, hogy at akarok lepni rajta a lovammal egyetemben.
Mikor legutobb itt jartam, meg nevesincs zsoldos voltam egy nevesincs ur szolgalatan, kinek egyetlen dolga az volt, hogy megbizojanak egyetlen lanyat biztonsagban elvezesse A ponttol B pontig; de az evekkel korabban volt, es a hirem azota mar jocskan megelozott - eleg volt veletlenszeruen felvennem a szemkontaktust barkivel, hogy tudjam, szemelyazonossagomat titokban tartani korantsem lesz annyira egyszeru, mint azt szerettem volna.
Konnyu lett volna ujra kameleon modjara levedleni Sair Von szemelyet es buszken mondani, hogy a nevem Erelen Zaire, ismeretlen, Yinbol szarmazo kereskedo fia vagyok, aki uzleti kapcsolatokat jott kiepiteni Eszakra; de sokkal nehezebb volt uj arcot oltenem, hiszen az Ezerarcu Isten nem tamogatott - es meg az ostoba is rajott volna, hogy mindenki, aki majdnem egy fel evtizeddel korabban mar itt elt, fel fog ismerni.
Sair Von, a veszmadar, kinek nyomaban arnyekkent jar a halal.
A lovam a kapuhoz legkozelebb eso colophoz kotom ki, ket masik hatas melle; szukseg eseten legalabb a menekulesi uthoz kozel lesz, legalabb hajszalnyi elonyt nyerve ezzel szamomra, amennyiben elkezdene egni a talaj a labam alatt... Bar mar most forro, olyan, mintha parazson jarnek, arra varva, mikor eleszti fel valaki alattam a tuzet, ami felemesztene...
...de semmi sem tortenik. Senki sem allit meg, ahogy ujabb es ujabb epuletek mellett setalok el, kopenyem csuklyajat az arcomba huzva, es a suttogas is elhal; ez csak a pillanatnyi lelegzetvetel a vihar elott.
Megallok; nem kell hatrafordulnom, hogy tudjam, valaki egesz eddig kovetett, es nincs egyedul - es nem kell hatraneznem, hogy tudjam, bajban vagyok. Mikor megszolal, orvgyilkosnak nevez, hangja pedig hosszu evek alkoholfogyasztasatol erces; a latoterem legszelen fegyver villan, aztan valaki lerantja a fejemrol a csuklyat. Most, hogy nincsenek mar hosszu, kusza hajtincsek, amik elrejthetnek arcom a furkeszo tekintetek elol, farkasszemet kell neznem vele; egyszeru kozkatona, varosor, akinek semmi eselye sem lenne ellenem, amennyiben egyedul lenne. De hat katona ellen ostobasag lenne harcba kezdeni a var kozepen; ajkaim kozul halk, rovid kacaj szakad ki, ahogy lassan leengedem kezem, ami korabban mechanikusan indult el, hogy elsoporje a hajam az arcombol.
- Es most hogyan tovabb? - Alaptalanul allitott meg; ezt o is tudja, meg en is tudom, meg azok is tudjak, akik elhaladva mellettunk kosza pillantasokat vetnek iranyunkban. Abszurd az egesz szituacio - de azt hiszem, boven eleg idom van ahhoz, hogy el tudjak belole pocsekolni par percet a tetlen acsorgasra es farkasszem-nezesre. Nem sietek sehova. Vagy ha sietnek is, egy egyszeru varosor biztosan nem fog visszatartani...

_________________
Who are you to make me keep thinking of you? My pride is bruised, I’m burning up My face is hot, my heart keeps racing I can’t control my body, I’m getting dizzy Baby, hold me till I explode Stop thinking and Kiss me like it’s a sin ----------------------

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Lord, nemes nagyúr


Tartózkodási hely : Rémvár


TémanyitásTárgy: Re: a romlás hipotézise   Hétf. Júl. 23, 2018 1:15 am



Az idegen & Lord Bolton




Sansa Stark szült egy fattyút. Az én fattyamat. Másfél esztendős, vörös kislányt, nagy kék szemekkel - én legalábbis így képzeltem el a gyereket. Ezerszer és még százszor átrágtam magam a levélen, lassan betűzgetve a szavakat és ezúttal nem csak azért, mert nehézségeim voltak az olvasással. Újra és újra elképzeltem, ahogy Sansa gyertyafénynél gondosan kanyarítja a betűket, miközben a Catelyn névre keresztelt kislány az ágyában alszik, mit sem sejtve arról, hogy valahol van egy apja. Egy apja, aki azt hitte, hogy a Stark szuka már semmit sem vehet el tőle, mert mégis mi maradt, amitől nem fosztott még meg? Ellopta tőlem Derest, elvette minden méltóságom és az életemet is kioltotta volna, ha marad rá ideje. Bár bevallom utóbbi aggasztott a legkevésbé. És most, ennyi idő után a semmiből volt mersze közölni velem, hogy megszülte a közös gyermekünket, akiért atyám annyit nyüstölt, és én sosem láthatom azt a kölyköt.
Mostanság enélkül is sokat gondoltam az egykori feleségemre. Könnyedén felidéztem minden vele kapcsolatos emlékemet, a vörös haja selymességétől a könnyes arcáig mindent. Emlékeztem, hogyan sírt a házasságunk első napjaiban és hogyan közölte az utolsókban, hogy meg fogok halni. Ha akartam, láttam magam előtt minden beszélgetésünket, a hegeket a hátán, amiket még Királyvárban szerzett és azokat is, amiket én okoztam neki. Félholtra verve, Sasfészek felé utazva döbbentem csak rá, hogy tulajdonképpen engem lenyűgözött Sansa Stark. Akkor már késő volt, így ezeket az érzéseket tudatosan sikerült átalakítanom gyűlöletté és sértettséggé. Most pedig, életem második esküvőjének közeledtével egyre többször eszembe jutott Lady Sansa. Jaenis Karstark épp oly csinos volt, mint az első feleségem és épp annyira utált, mint ő. Az utolsó csepp volt a pohárban Sansa levele a fattyamról, teljesen összezavart. Ezt most nem oldhattam meg erővel és ravaszsággal, ide nem volt elég egy nyúzókés és édes kis hazugságok. Azokkal jól bántam, bárkinél jobban, bár megeshet, hogy most az sem sikerült volna. Úgy éreztem magam, mint aki alól kirántották a szilárd talajt. Nagyon régóta nem esett már meg, hogy tehetetlen voltam valamivel szemben és sajnos azóta sem tanultam meg kezelni. A kurva életbe is, most mégis mi lenne a jó döntés?
A kutyáimat etettem, mikor az egyik őr megzavart; elfogtak valakit a kapunál. Ebben a percben azt éreztem, hogy felőlem akár apám életre kelt holtteste is átmászhatott volna a várfalon, én akkor is itt akartam maradni és kiosztani a nyers csirkehúst a vérebeimnek, utána pedig órákon át nézni a párnapos kölyköket, mert az mindig megnyugtatott. De én voltam Lord Bolton, erre vágytam kisfiú korom óta és most hiába éreztem tehernek, akkor is mennem kellett. Ingerülten ledobtam a hússal teli vödröt, egyszerűen a zekémbe töröltem a kezemet és követtem a katonát az udvarra.
Az őrök egy magas férfit fogtak közre. Feltűnő jelenség volt, szinte üvöltött róla, hogy nem északi.
- Ez meg kicsoda? Ha valami szánalmas tolvaj miatt rángattatok ide, esküszöm, hogy a ti kezeteket is levágom az övével együtt... - morogtam.


_________________
„He should have been content to grind corn.


Does he truly think that he can ever rule the North?”
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése






TémanyitásTárgy: Re: a romlás hipotézise   Hétf. Júl. 23, 2018 3:59 pm

Lord Bolton & Sair

Komikus ez az egesz szituacio; felrebillentett fejjel furkesztem a varosoroket, akik olyan lelkesedessel fogtak kozre, mintha legalabb valami messias lettem volna. Egyikuk meg a vallamig sem ert - talan ha kozelebb allt volna hozzam, meg konyoktamasznak is tudtam volna hasznalni, es ez a gondolat mosolyt csalt az arcomra; ellentetben a tudattal, hogy lassan kisebb tomeg gyult ossze korulottunk, mintha csak egy kibaszott kiallitason lettunk volna, amin en vagyok a fo attrakcio. Ez viszont mar zavart; meg azt se bantam volna, ha a hajamnal fogva rangatnak a var ura ele... Mar ha valamelyikuknek sikerult volna annyira stabil fogast talalnia a kusza, rovid hajamon, hogy erre kepes legyen. De legalabb nem lett volna publikus esemeny az, hogy kozrefognak, minden kulonosebb ok nelkul. A rossz hirem onmagaban meg nem volt eleg ahhoz, hogy barmit is tehessenek; hiszen nem szoktam meg a Falrol, nem volt nalam sem megbizolevel, sem veres fegyver, sem egyeb olyan dolog, ami barmifele bunomre utalhatott volna; ennek ellenere meg mindig itt alltunk, arra varva, hogy valaki idevezesse a var urat, hogy iteletet mondjuk szegeny, kivetelesen artatlan fejem felett.
- Ez tenyleg szukseges? - A turelmem lassan kezd fogyni; hangom szinte mar allatias morgas, mikor a varosorseg kapitanya fele fordulok, de valasz helyett csak leint, hogy hallgassak, amig Lord Bolton ide nem er es nem dont arrol, mi legyen velem.
Irritaltan helyezem a testsulyom az egyik labamrol a masikra; probalom megerteni, amit a var lakoi motyognak egymas kozott, de csak felszavakat hallok, kontextus nelkul, amibol nem tudok ertelmes mondatokat osszerakni. Szornyen unatkozok; bar az elfogasom ota alig par perc telhetett el, olyan erzesem van, mintha legalabb a fel eletem itt telt volna le, amiota csak elhagytam Essost.
Aztan a szines kis tarsasagunkhoz csatlakozik maga a var ura is; nem kell nagyon szemfulesnek lennem ahhoz, hogy rajojjek, neki is legalabb annyi kedve van ehhez az egesz, ostoba szinjatekhoz, mint nekem, es ez mar onmagaban az elonyomre valhat - amennyiben sikerul ot meggyoznom arrol, hogy minden rossz hirem ellenere is kivetelesen bekes szandekkal jottem, csupan osszeszedni a fizetsegem az egyik kereskedotol, akivel korabban volt dolgom. Azt a reszt, gondolom, kihagyhatom, hogy eroszakkal kell majd elvennem azt, ami az enyem...
- Igazabol... - Onmagam vedelmere mondanam, hogy eszem agaban sincs tolvajkodni, de aztan valaki tenyere az arcomon csattan, es egy turelmetlen hang ram morran, hogy hallgassak, amig nem kapok engedelyt arra, hogy megszolaljak; es csak lelkben szidom le magam, amiert figyelmetlenul engedtem, hogy a varosor ennyire kozel keruljon hozzam. Talan egy mas szituacioban megmutatnam neki, hol a helye, de igy csak egy hanyag szemforgatasra telik tolem, amig a varosorseg kapitanya bejelent, mint hirhedt bunozot es gyilkost.
Ennyi lennek csak az emberek szemeben?
Bar kit erdekel egy kozkatona velemenye? Az elete legalabb ugyanannyira ertektelen volt, mint az enyem, vagy barki mase, megis olyan feljebbvalosaggal es undorral mondott ki minden rolam szolo dolgot, hogy minden akarateromre szuksegem volt, hogy ne Lord Bolton szeme lattara vagjam at a torkat a fellengzossegeert.
De ha mar nem hagytak szohoz jutni, jobb hijan a var urat meregettem; igaz, inkabb kivancsisagbol, mint provokacio celjabol - elvegre a hire hozzam is eljutott, egyet s mast hallottam, aminek igazsagalapjat szerettem volna verifikalni... Csak nem ilyen korulmenyek kozott. Jelenleg tobb eselyem volt egy publikus akasztasra, mint audienciara; es ez a gondolat valamiert feszelyezett. Nem akartam tetlenul varni a halalt; de mivel minden mas lehetosegtol is meg voltam fosztva, igy jobb hijan csak elegedetlen arckifejezessel alltam korabbi helyemen, varva, hogy vegre valaki az en velemenyemre is rakerdezzen, ahelyett, hogy spekulaciokba bonyolodna itteni jelenletem celjarol.

_________________
Who are you to make me keep thinking of you? My pride is bruised, I’m burning up My face is hot, my heart keeps racing I can’t control my body, I’m getting dizzy Baby, hold me till I explode Stop thinking and Kiss me like it’s a sin ----------------------

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Lord, nemes nagyúr


Tartózkodási hely : Rémvár


TémanyitásTárgy: Re: a romlás hipotézise   Kedd Aug. 07, 2018 11:31 pm



Az idegen & Lord Bolton




A jelenet láttán az a rendkívül úrhoz méltó mondat suhant át az agyamon, hogy a faszért rángattatok ide. Ha kevesebb önuralommal rendelkeztem volna és még nem élt volna bennem élénken az érzés, ahogy apám felképelt a káromkodásért kölyökkoromban, most minden bizonnyal ki is bukott volna belőlem a gondolat. Mert hát őszintén, tényleg, mi a büdös francért kellett idehívniuk? Nem tudtam ki ez az ember, nem követett el semmit és ha mindenkit megöltem volna a régi bűneiért, akkor akár magamat is fellógathattam volna a várfalra fél Észak legnagyobb örömére. Egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy az idegen helyett akár megnyúzhatnám az őröket is, mókás fordulat lenne, biztos egyikük sem számítana rá. Minden bizonnyal abban a hiszemben hívattak ide, hogy majd busás jutalmat kapnak az állítólagos gyilkos elfogásáért. De mit érdekelt engem ez a messziről jött ismeretlen, amíg nem követett el bűncselekményt? És ha tényleg olyan hírhedt gyilkos volt, amilyennek a katonáim beállították, akkor aligha sétálgatott volna itt tökéletes lelki békével, kivont fegyver nélkül.
Találtam valami érdekeset abban, ahogy szenvtelenül és szemtelenül méregetett. Nem láttam a tekintetében félelmet, amiről általában azok hatalmasra tágult pupillája árulkodott, akiket elém cibáltak. Talán nem tudta, kinek a földjén jár, talán féleszű volt, talán csak eleget tapasztalt már ahhoz, hogy ne rettegjen, amíg nem néz farkasszemet valódi fenyegetéssel. Szerettem az érdekes embereket - nem barátkozni velük, az a gyermekeknek való, inkább tanulmányozni szerettem őket. Alapos vizsgálat alá venni mindegyiküket, mint kisfiúként a furcsa bogarakat a viskónk falán vagy a padláson született kölyökmacskákat. Voltak, akik a bogarak sorsára jutottak, darabokra szedtem és összenyomtam őket kíváncsiságom kielégítésére. Míg másokat egyszerűen hagytam természetes környezetükben létezni, amíg én megfigyeltem őket, mint annak idején a felcseperedő macskaalmot. Igaz, a nyávogó kis dögök nem élték túl az első telüket. Ez a férfi ellenben nagyon is életrevalónak tűnt, vagy ha nem, akkor jól megjátszotta a határozott kiállású külhonit.
- Mondd el te, hogy mit keresel itt - szólaltam meg végül, miközben hanyagul tanulmányoztam a zekémre száradt vérfoltot. Viccesnek találtam, hogy az egyszerű közemberek elméjében éppen valami hasonló kép élt rólam: véres, mocskos szörnyeteg, aki egész napokat tölt Rémvár kínzókamráiban. A valóság azonban ettől igencsak messze állt, ugyanis bármelyik lordnál többet adtam a tisztaságra és a megjelenésemre, az esetek többségében patyolattiszta ruhákban és egy déli ladynél is illatosabban jártam-keltem a váramban. Most mégis valakinek sikerült elkapnia az ilyen kivételes pillanatok egyikét.


_________________
„He should have been content to grind corn.


Does he truly think that he can ever rule the North?”
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése






TémanyitásTárgy: Re: a romlás hipotézise   Vas. Aug. 12, 2018 6:45 pm

Lord Bolton & Sair

Volt valami erdekes ebben a rettegett Lord Boltonban; valami olyan aura lengte korul, amit nem igazan tudtam hova tenni, de aminek semmi koze nem volt ahhoz az orulethez, amire az emberek asszocialtak rola. Nem olyan embernek tunt, akitol felnem kellett volna; inkabb olyasvalakinek, amilyennek en mondhattam volna magam, amennyiben kepes lettem volna objektivan velemenyt mondani a sajat lenyemrol. Nem tunt veszett kutyanak; eddig se nem ugatott, se nem harapott, es ezzel mar joval tobbet nott a szememben, mint a feleszu katonai, akik eroltetett modon probaltak vegezni a dolgukat, elfogva egy nyugodtan, kivont fegyverek nelkul setalgato civilt csak azert, mert tobbe vagy kevesbe artatlan emberek eletenek elvetelevel kereste a kenyeret. Ezzel az erovel meg kene allitaniuk a hohert is, meg minden foldmuvest, aki valaha is felmetszette annak torkat, aki probalta ot meglopni. Szanalmas, ostoba csurhe volt mind; sajnalatos szegyenfoltja a hirhedt Remvarnak.
Miutan hozzam szol, nem nez ram; igy minden bizonnyal a sajat varosoreinek elegedetlen arckifejezese is elkeruli majd a figyelmet, hacsak nem rendelkezik valami kifejezetten periferikus latassal. Ha elgoadna egy jo tanacsot, mondhatnam neki, hogy ezeket a feleszueket kuldje az isten hata moge, mert itt semmi haszon nincs beloluk - ehelyett viszont csak egy apro kacajra telik tolem, meg egy atgondolt valaszra arrol, mit is keresek az o teruleten, ahova igazabol senki sem invitalt.
- Hat... - Teszek egy fel lepest az iranyaban, hogy ezzel lerazzam a vallamrol a mogottem allo or kezet; valaszul erre is csak egy morranast kapok, mintha csak kutya allna mogottem, nem ember. - Van a var teruleten valaki, aki tartozik nekem valamivel... Lenyegeben csak vissza akarom szerezni azt, ami az enyem.
Hanyagul vontam meg a vallam, ahogy tekintetem engedtem az arcarol a zekejen levo verfoltra kalandozni; ebbol a tavolsagbol keptelen voltam felmerni, emberhez tartozik-e vagy sem, de kulonosebben nem is foglalkoztatott a dolog, elvegre is nem azert erkeztem, hogy a lord oltozeket analizaljam. Csupan vissza akartam szerezni azt, ami az enyem, es talan valamivel tobbet is, aztan diszkreten tovabb allni, hiszen a sajat, szemelyes ugyeim Kiralyvarba szolitottak... De tovabbra is itt alltam, valami furcsa feligazsagtol ovezve, amit az oroktol hallott, es legalabb annyi eselyem volt arra, hogy elsetalhassak innen, mint arra, hogy felakaszt majd Remvar kapujara, mint elrettento peldat. Szerettem volna a fejebe latni; vagy csak tul lenni ezen az abszurd incidensen, hiszen biztosan volt jobb dolga neki is, mint hogy engem bamuljon... Meg a korulottunk osszegyult, kivancsiskodo varoslakok tomeget, ami legalabb ugy gyult ossze, mintha egzekucio lenne keszuloben. Hogy ez a pornep sosem volt kepes a sajat ugyeire figyelni...

_________________
Who are you to make me keep thinking of you? My pride is bruised, I’m burning up My face is hot, my heart keeps racing I can’t control my body, I’m getting dizzy Baby, hold me till I explode Stop thinking and Kiss me like it’s a sin ----------------------

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom





TémanyitásTárgy: Re: a romlás hipotézise   

Vissza az elejére Go down
 
a romlás hipotézise
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Valar Morghulis :: Westeros :: Észak :: Rémvár-
Ugrás: