KezdőlapKezdőlap  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


 
Bejelentkezés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
••  Elfelejtettem a jelszavam!
Idövonal
305 AC - Az oldal történetének indulási ideje

304 AC - Ramsay Bolton és Jaenis Karstark eljegyzése

304 AC - Petyr Baelish és Margaery Tyrell eljegyzése

303 AC - Jaime Lannister felmentése a Királyi Őrségből, megválasztása mint Casterly-hegy ura és a Nyugat Őrzője

303 AC - Daenerys Targaryen Westerosra érkezése, a trón átvétele, Cersei Lannister száműzetése

303 AC - Petyr Baelish és Ramsay Bolton szövetségre lépése

303 AC - A hatodik évad vége
Chatbox
Vándorok
Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (36 fő) Pént. Feb. 02, 2018 5:29 pm-kor volt itt.


Dalnokok zengték
Matters of Importance ● A Véreb & a Farkasfiók
The Ballad of the Thorn Prince and the Fox Cub Emptyby Arya Stark
Szomb. Márc. 07, 2020 6:10 pm


Reszkető-tenger
The Ballad of the Thorn Prince and the Fox Cub Emptyby Tenarie Adaire
Kedd Nov. 06, 2018 6:07 pm


Észak nem feleljt
The Ballad of the Thorn Prince and the Fox Cub Emptyby Laerys Drennelion
Pént. Nov. 02, 2018 1:27 pm


Halloweeni borzongás
The Ballad of the Thorn Prince and the Fox Cub Emptyby Margaery Tyrell
Csüt. Okt. 25, 2018 6:49 pm


Hírek
The Ballad of the Thorn Prince and the Fox Cub Emptyby Margaery Tyrell
Pént. Okt. 19, 2018 12:10 pm


A káosz egy létra
The Ballad of the Thorn Prince and the Fox Cub Emptyby Margaery Tyrell
Csüt. Szept. 27, 2018 6:32 pm


Dorne-i herceg fakó lovon
The Ballad of the Thorn Prince and the Fox Cub Emptyby Emmelyne Florent
Vas. Szept. 23, 2018 8:16 pm


Weddings are boring
The Ballad of the Thorn Prince and the Fox Cub Emptyby Arya Stark
Vas. Szept. 23, 2018 7:54 pm


Old debts - Arya & the Hound
The Ballad of the Thorn Prince and the Fox Cub Emptyby Arya Stark
Szomb. Szept. 22, 2018 6:29 pm


The Pink Wedding
The Ballad of the Thorn Prince and the Fox Cub Emptyby Arya Stark
Szomb. Szept. 15, 2018 8:24 pm


Vízi [Baratheon] Gendry
The Ballad of the Thorn Prince and the Fox Cub Emptyby Arya Stark
Vas. Szept. 09, 2018 12:44 pm


World of Witchers
The Ballad of the Thorn Prince and the Fox Cub Emptyby Arya Stark
Szomb. Szept. 08, 2018 11:08 pm


♕ Háttérhatalom kacatjai
The Ballad of the Thorn Prince and the Fox Cub Emptyby Margaery Tyrell
Szomb. Szept. 08, 2018 1:08 pm


Eredményhirdetés
The Ballad of the Thorn Prince and the Fox Cub Emptyby Balerion, az Iszonyat
Pént. Aug. 31, 2018 1:16 am


Hiányzásnapló
The Ballad of the Thorn Prince and the Fox Cub Emptyby Lysander
Csüt. Aug. 30, 2018 12:03 pm


World of Shadowhunters
The Ballad of the Thorn Prince and the Fox Cub Emptyby Vendég
Hétf. Aug. 27, 2018 7:05 pm


Clive Standen
The Ballad of the Thorn Prince and the Fox Cub Emptyby Rydan Blackwood
Szomb. Aug. 25, 2018 8:37 pm


Régi trükk
The Ballad of the Thorn Prince and the Fox Cub Emptyby Rongyos Herceg
Pént. Aug. 24, 2018 9:08 pm


Your destiny is written
The Ballad of the Thorn Prince and the Fox Cub Emptyby Jaqen H'ghar
Szomb. Aug. 18, 2018 10:16 pm


Resemblance
The Ballad of the Thorn Prince and the Fox Cub Emptyby Jaqen H'ghar
Szomb. Aug. 18, 2018 9:32 pm


Nyilvántartás
Lord
6 fő
Lady
8 fő
Ser
2 fő
Zsoldos
0 fő
Közrendű
2 fő
Vadak
0 fő
Keleti népek
3 fő
Mester
0 fő
Fattyú
0 fő
Éjjeli Őrség
0 fő
Nincstelen
3 fő
Összesen
24 fő

Megosztás
 

 The Ballad of the Thorn Prince and the Fox Cub

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

Emmelyne Florent
Emmelyne Florent
Lady, nemes úrnő


Tartózkodási hely : Királyvár


The Ballad of the Thorn Prince and the Fox Cub Empty
TémanyitásTárgy: The Ballad of the Thorn Prince and the Fox Cub   The Ballad of the Thorn Prince and the Fox Cub EmptyHétf. Feb. 12, 2018 6:40 pm

The Ballad of the Thorn Prince and the Fox Cub Giphy
Nem sokkal azután, hogy elváltam atyámtól egy nem épp szívderítő beszélgetés után, megragadtam a tőle kapott Viharföldi balladáskötetet, és kiültem a kertbe olvasni. Akadt köztük egy csokorra való, amit már hallottam, olvastam korábban, de összességében sok újat mutatott. Bizonyára szíve repesni fog az örömtől, ha ezt elmondom neki. Csak néha tartottam egy sóhajnyi szünetet két olvasmány közt – hol a szemem, hol az elmém pihentetve. A hintaágyban ültem, melyet hajnalkával futtattak fel, a teljes pompájukban illatozó rózsák aromáját bizonyosan Királyvár falain kívül is érezni lehetett, méhek szorgoskodtak, pillék kergetőztek a délutáni napsütésben, a szökőkút vize pedig pajkos játékossággal csobogott valamivel odébb. Ilyen volt a nyár a palotában. Egy pillanatra én is beszívtam a kert ömlesztett illatát, aztán visszamerültem a kötetembe. Ma egyébként magam is nyáriasabbra vettem a formát, a megszokott abroncsos, pufajka öltözék helyett, mely egyébként elfogadott volt a királyváriak körében, könnyű esésű, egyenes szabású, szellős ruhát választottam, kétféle vörös színben, cirádált, igazán szép darab. Vállaim, hogy ne tegyem ki közvetlen napfénynek, egy hasonló kaliberű kendővel takartam be, hajam a nyári meleg ellenére javarészt kiengedtem, csak egy-két vörösbe hajló, szőke tincset fogtam hátra, melyet virágokkal díszítettem. Szilárd meggyőződésem volt, hogy ennél tökéletesebb nap nem létezik. Már csak azt kívántam, bár ne lenne ilyen nehéz a szívem! A nővérem, Nyla frigyével ő Casterly-hegyre kényszerül, nem csak a nővérem, de legbizalmasabb barátnőm is hagy itt bennünket. És bár szerencsés, hisz Ser Jaime sokszor jár majd Királyvárban, attól még jobban félek, sőt, ettől félek a leginkább, hogy valójában sosem lesz igazán boldog. Tudom, hogy ez atyámnak is legalább olyan fájó pont, mint nekem, ha nem fájóbb, de őszintén, ő az egyetlen, akinek erről beszélhettem. Ha Nyla hozzámegy Ser Jaime-hez, nem lesz többé róka. Nem lesz többé Florent. Onnantól Lannister lesz, és hiába viseli a szívével a rókát, ha kívülről üvölt róla az oroszlán. Sóhajtottam, becsuktam a könyvemet, és félretettem magam mellé. Már csak ketten maradunk atyámmal. Én sem menekülhetek örökké a felelősség elől, lassan abba a korba érek, amikor hozzám is elérkeznek a kérők levelei, és mivel nem születtem fiúnak, mással nem hozhatok dicsőséget sem a házamnak, sem atyámnak, csak azzal, hogy jól megyek férjhez. De mi lesz akkor a Florent-házzal? Ha Nyla is, és én is levetjük a rókát, mi marad belőle atyámon kívül? Ennek a gondolata is mélységesen elszomorított. Átöleltem felhúzott térdeimet, és felpillantottam az égen úszó, lusta bárányfelhőkre. Nem maradhatna minden úgy, ahogy van?


393 szó ❀ lesz ez hosszabb is... ❀ mood
Vissza az elejére Go down

Ryden Hawthorne
Ryden Hawthorne
Lord, nemes nagyúr


Tartózkodási hely : Királyvár


The Ballad of the Thorn Prince and the Fox Cub Empty
TémanyitásTárgy: Re: The Ballad of the Thorn Prince and the Fox Cub   The Ballad of the Thorn Prince and the Fox Cub EmptyHétf. Feb. 12, 2018 7:56 pm

A mai nap nem alakult túl jól. A Kistanács rövid ülését követően megkeresett az őrség parancsnoka, mondván, hogy fontos jelentenivalója van. Atyám irodájába invitáltam, és kitöltöttem mindkettőnknek egy kupa bort. Míg én lassan kortyoltam belőle, és ő lehúzta egyszerre, elmagyarázta, mi történt. Tegnapelőtt egy kölyköt elkaptak, ahogy az egy kereskedő standjáról próbált elcsenni egy friss kenyeret. Az eset tiszta volt, a fiúnak el kellett volna veszítenie a kezét. Én közbeléptem, és rábírtam az őrség parancsnokát, hogy zárják helyette egy hétre a tömlöcbe. Úgy gondoltam, ez majd megijeszti, és egyenesbe hozza az életét. A tömlöc azonban hideg, és sötét, és nedves – alig két nappal később a fiú láza felszökött, és meghalt.
Távozása után sokáig ültem egyedül az irodámban. A napfény egy sugara az asztalra vetült, és lassan kúszott felém, de én meg sem mozdultam. Jót akartam tenni. Segíteni akartam azon a fiún. Kilenc éves volt, és az én jószándékom miatt az életének most vége. Ha levágatom a kezét, még élne. A családja nem gyászolna egy fiút. Hogyan történhetett ez meg? Hogyan rohadhatott el ennyire egy jó tettem?
Az ablakhoz lépek. A gyomromat mardosó keserűséget és bűntudatot egy kissé, ha nem is erősen, elfojtja az óceán látványa, az alattam elterülő hatalmas város képe. Nekik tartozok felelősséggel, gondolom magamban. Ha a királynő ezután arra kér, hogy vonuljak vissza, és engedjek egy másik helyettest kinevezni, amíg atyám ide nem ér, nem fogok ellenkezni.
Friss levegőre van szükségem. Elhagyom az irodám, még a kardom is az asztalnak támasztva hagyom, és lesietek a lépcsőn. Az egyik apróbb kert a célom, ahol néha elidőzök egy jó könyv társaságában, ha éppen időm engedi. Most csak szeretném kiszellőztetni a fejem, megnyugtatni a gondolataimat. nem gondolni arra, micsoda gyászt okoztam valakiknek, akikkel sosem találkoztam.
Alighogy megérkezek, észreveszem, hogy nem vagyok egyedül. A kapuban állva figyelem a lányt, aki a hintaágyban ül. Láttam már korábban, ő Lady Florent, a Pénzmester lánya. Gyönyörű teremtés, gondolom, és mielőtt még kettőt gondolnék, teszek egy lépést előre. Talán hiba, talán el kellene sétálnom, de nem akarok. Észreveszem a könyvet a kezében, és széles mosoly jelenik meg ajkamon.
– A kedvencem az Utolsó Vihar – szólok halkan, amikor elég közel érek. Apró, barátságos intésre emelem a kezem. – Nem sokan merik tragikus hősként bemutatni az utolsó Viharkirályt, de a költő könnyeket fakasztóan képes megjeleníteni őt.
Vissza az elejére Go down

Emmelyne Florent
Emmelyne Florent
Lady, nemes úrnő


Tartózkodási hely : Királyvár


The Ballad of the Thorn Prince and the Fox Cub Empty
TémanyitásTárgy: The Ballad of the Thorn Prince and the Fox Cub   The Ballad of the Thorn Prince and the Fox Cub EmptyKedd Feb. 13, 2018 3:24 pm

The Ballad of the Thorn Prince and the Fox Cub Giphy
Nem figyeltem fel az idegen léptekre, csak akkor szakítottam el a tekintetem az égről, és emeltem némileg riadtan, mint akit tetten értek, az ismeretlenre, amikor megszólított. Gyorsan rendeztem a testtartásom, felhúzott lábfejeimet visszaengedtem a földre, ahogy pedig felegyenesedtem, néhány pimasz ráncot is kisimogattam az öltözékemből.
- Már több, mint háromszáz éve történt. Az idő megszépít minden tragédiát. – itt tartottam egy leheletvételnyi szünetet – Nem hittem, hogy van még rajtam kívül valaki, aki naprakész a modern költészettel.
Habár ez inkább nevezhető történelemnek. Olykor költészet és történelem kéz a kézben jár, mint a szerelmesek. Most, hogy alaposabban végigmértem a férfit, egyáltalán nem volt ismerős. Nem vagyok egy fontos politikus, sem a Kistanács tagja, de mivel gyakran atyám irodájának a sarkában kucorgok, figyelve, sok emberről tudom, kiféle-miféle.
- Ne haragudjon a modortalanságomért, Lord… ?
Ó, atyám alaposan összeszidna, ha most hallana! Lady-ként nem kell páncélt húznom, és csatákban küzdenem, nem kell kívülről fújnom a könyveket, vagy bájitalt kotyvasztani, mint a Mestereknek, egyetlen dolgom van csupán: illőn viselkedni, és tudni, ki kicsoda. Látván, hogy erre is képtelen vagyok, elszégyelltem magam. Arról tudnék, ha az úr a királynőnk embere volna, vagy a testőrség tagja lenne, de ez a fiatalember egyáltalán nem úgy festett, mint egy lovag, sokkal inkább, mint egy lord. Ezért is mertem megkockáztatni a megszólítást.
- Magam inkább a könnyedebb balladák iránt lelkesedem. Olyan próféciákról, melyek reményről, szerelemről, egy szebb jövőről énekelnek nekünk. Naivitás, nem igaz? Az Arany Kezeket jobban szeretem. Bár az nem szerepel ebben a könyvben.
A hintaágy felé intettem a kezemmel, hellyel kínálva az urat, majd ezt követően magam is visszaültem.
- Szolgálja ki magát nyugodtan.
Intettem a hintaágy mellett pihenő asztalkára, amin javarészt gyümölcsök és sajtok mosolyogtak vidáman, de kikészítettek mellé egy kis kancsó mustot is számomra – udvarhölgyeim tudják, hogy nem szeretem a bor testes ízét inkább az édesebb, gyengébb italok híve vagyok.
- Honnan járatos a költészetben?
Az szinte alapvető, ha a lordok belénevelik a történelmet a gyermekeikbe, különösen apa a fiába, de az már kevésbé szokványos, ha emellett az irodalomban is járatos az illető. Kíváncsi voltam, tudni akartam a miérteket.  


342 szó ❀ lesz ez hosszabb is... ❀ mood
Vissza az elejére Go down

Ryden Hawthorne
Ryden Hawthorne
Lord, nemes nagyúr


Tartózkodási hely : Királyvár


The Ballad of the Thorn Prince and the Fox Cub Empty
TémanyitásTárgy: Re: The Ballad of the Thorn Prince and the Fox Cub   The Ballad of the Thorn Prince and the Fox Cub EmptyKedd Feb. 13, 2018 7:59 pm

Egy másodperc alatt megbánom, hogy nem maradtam távol, és figyeltem tovább. A nyugodt, kellemes atmoszférát fölváltja az, amit az elvárások szülnek. Jó volt látni valakit, egy lányt, aki nem minden másodpercben azzal törődik, mit gondolnak róla a potenciális udvarlók.
– Háromszáz éve, ez igaz. Mégis, bátorságra vall a Baratheon és a Targaryen Házak korában megírni. Argilac volt a Hódítás egyik fő oka – felelem, még mindig mosollyal az arcomon. Fölrémlenek az elején található sorok, amikben Argilac lánya figyeli, ahogy atyja a végzetes ütközetbe masírozik, és siratja a koronát, mely őt illette volna. Az ilyesmi hozza közelebb a történelmet, az érzések, amik átsejlenek három évszázadon át. – Ó, naprakésznek nem mondanám magam. Inkább csak egy lelkes hallgatónak.
Zavarát látva csupán közelebb lépek, és mélyen, úriemberesen, ha kicsit túljátszva is, meghajolok. Karomat kitartva, még mindig ebből a pozícióból tekintek fel rá, és, amennyiben engedi, a kezéért nyúlok.
– Ugyan, kedves hölgyem, a modortalanság az enyém. Nem szabadott volna meglesnem Önt. De amikor megpillantottam a könyvvel a kezében, nem tehettem mást – mondom, és, amennyiben engedte, apró csókot lehellek a kézfejére. – A nevem Ryden Hawthorne, és atyám nevében a királynő Törvénymestereként tevékenykedem. Ön pedig Lord Florent lánya, jól emlékszem?
– Az Arany Kezek is egy remek dal. Nem, egyáltalán nem tartom naivitásnak. Szükségünk van ezekre a dalokra, ezekre a történetekre. Színt adnak a fakóbb hétköznapoknak – fejtem ki véleményem, miközben letelepszem mellé. Nem ülök túl közel, nem kívánom elriasztani, és fenntartok egy távolságtartó pózt is, ahogy a térdemre támaszkodva hajolok előre ültömben. – Megvallhatok valamit? Néha én is élvezem azokat a balladákat, amik szerelemről és reményről szólnak.
Szenvedtem is miatta eleget, gondolom keserűen, de nem mondom ki. Apró keserűségnek tűnik jelen pillanatban, amit eltörpít a kétely a szívemben, és az öröm, hogy találkozhattam valakivel, aki osztja a véleményem.
– Köszönöm – felelem az ajánlatára, de nem nyúlok az élet vagy az ital felé.
– Ahogyan mindenki más is. Olvastam – felelem, és megengedek magamnak egy apró, kihívó vigyort. Kicsit vicc ez, semmi más. – Az igazat megvallva, mindig érdekeltek a könyvek, a költészet. A fiúkat mindig háborúra készítik, de valahogy elfelejtenek megtanítani bennünket arra, mihez kezdjünk a békével. A versek betöltik ezt a szerepet.
Nem tudom, mennyire hangzik ostobaságnak, amit mondok. Szemem a lány szép arcát kutatja, és próbálom kiolvasni, mit gondolt arról, amit mondtam.
Vissza az elejére Go down

Emmelyne Florent
Emmelyne Florent
Lady, nemes úrnő


Tartózkodási hely : Királyvár


The Ballad of the Thorn Prince and the Fox Cub Empty
TémanyitásTárgy: The Ballad of the Thorn Prince and the Fox Cub   The Ballad of the Thorn Prince and the Fox Cub EmptySzomb. Feb. 17, 2018 8:05 pm

The Ballad of the Thorn Prince and the Fox Cub Giphy
Fiatal korom ellenére éles volt a szemem. Hívjuk velem született ösztönnek, vagy valami olyasminek. Láttam az úron, hogy nem nyerte el a tetszését a reakcióm, és őszintén, ha meg nem szólít, a belém nevelt illemtől eltekintve tovább bámulom az égen úszó bárányfelhőket, térdeimet felhúzva, ölelve őket. De mi különböztet meg bennünket a tejesasszony vagy a búzakalászoló lányától, ha nem a belénk regulázott illemszabályok? Tetszett vagy sem, ez volt az igazság. Ha valakiben az ártatlan szándékot, az egyszerűséget keresik, az bennünk csalódni fog. Akkor a tejesasszony vagy a búzakalászoló lánya jobb jövendőbeli.
- Találok benne valami költőit, hogy a fattyú Orys felemeltetett a csata után, és megszülettetett a Baratheon-ház. Szeretem, ha egy történetnek jó vége van – simogattam egy kósza, szőke tincset, ujjaim közt morzsolgattam, míg beszéltem – Én is inkább így tekintek magamra, lelkes hallgatóként. Érzékem nincs költeni, arra születni kell.
Meglepett, ahogy mélyre hajol, mi több, kezet csókol, nem tartottam magam ekkora méltóságnak, nem vagyok sem a királynő, sem egyetlen ház úrnője, és bár épp ellenkező volt a célja, ettől csak még inkább zavarba jöttem. Szemeim kissé elnyíltak a bemutatkozást hallván. Ó, atyám bizonyára összeszid, ha meghallja, hogy nem ismertem fel a Tövisherceget.
- Hogyne, Lord Hawthorne! Atyámmal együtt a Kistanács tagja. – Hogy is felejthettem el?
Bár, tény, személyesen még sosem találkoztam vele, és mentségemre legyen mondva, egyáltalán nem ilyennek képzeltem. Azt hittem, van vagy három méter magas, tógát visel, és akkor is kézimérleggel jár-kel, amikor épp nem a munkáját végzi. Már csak az aranyozott babérkoszorú hiányzott a fejéről, és tökéletes volt a kép. Atyám nem említette, hogy… nos, csak egy fejjel magasabb nálam, korban is jobban hozzám illik, és úgy fest, mint bármelyik nemes nagyúr. Micsoda ostoba viselkedés ez tőlem!
- Igen, Emmelyne vagyok, Emmelyne Florent.
Ha nem bánta, visszaültem a hintaágyba, ám ezúttal jóval rendezettebb volt a tartásom, mint azelőtt. Elmosolyodtam a szavain, egészen lágyan, melegen, még a sziluettemre felkent illemen is bátran áttört. Szinte meg-megelevenedett minden kép, amiről mesélt nekem.
- Nem hittem, hogy van még, aki így gondolkodik…
Nem vettem magamra, amiért nem nyúlt a kínált dolgokhoz, én magam viszont elvettem egy szem kisebb fürt szőlőt, szemenként eszegetni kezdtem. Ha egyedül lettem volna, csak beleharapok, nem törődve sem a ruhámmal, sem a látvánnyal, de így tanították nekem. És ha valakire, hát atyámra nem akarnék szégyent hozni.
- Nem épp ezt a kifejezést használnám – nevetgéltem –bár szokatlan, azt meg kell hagyni. A leendő örökösöket történelemre, földrajzra, hadászatra, és egyéb materiális mesterségekre tanítják, általában. Annak több haszna van valami olyan képlékennyel, és polgárpukkasztóval szemben, mint a költészet.
Kedvemre van, ahogy az úr gondolkodik. Valaki, aki a békét pártolja, rossz ember nem lehet. Megmutattam volna neki a könyvet, amit atyám hozott a Viharföldekről, de attól tartottam, untatom ezzel a sok egyoldalú beszéddel.
- Sajnálom, sokat fecsegek. Remélem, atyám nem regulázta meg nagyon a társaságot. – gondoltam a Kistanács ülésére, és érdeklődtem diszkréten a napjáról egyszerre.


474 szó ❀ lesz ez hosszabb is... ❀ mood
Vissza az elejére Go down

Ryden Hawthorne
Ryden Hawthorne
Lord, nemes nagyúr


Tartózkodási hely : Királyvár


The Ballad of the Thorn Prince and the Fox Cub Empty
TémanyitásTárgy: Re: The Ballad of the Thorn Prince and the Fox Cub   The Ballad of the Thorn Prince and the Fox Cub EmptyVas. Feb. 18, 2018 9:07 am

– Vagy legalábbis hosszú, hosszú ideig tanulni – felelem. Nehezen ugyan, de megállom, hogy ne mosolyodjak el, amikor a hajával játszik. Ártatlan gesztus, de csak még jobban felhívja a figyelmem az előttem ülő lány különlegességeire. Talán, ha itt maradhatok egy kicsit, a látvány maga megnyugtatja majd háborgó lelkemet. Nem akarom elrontani a napját azzal, hogy elmondom, mi történt azzal a szerencsétlen fiúval a tömlöcben. Vannak dolgok, amikről jobb, ha nem tudnak, akiknek nem muszáj.
A zavarát látva majdhogynem elszégyellem magam. Talán tényleg kihalt a lovagiasság ebben a háborúban, ha egy szép, fiatal hölgy meglepődik azon, ahogy üdvözölnöm illik. Szerencsére az érzés nem tart sokáig, és helyét hamar átveszi az enyhe és maszkírozott szórakozás a nevemre adott reakcióját látván.
– Kérem, Lord Hawthorne-nak atyámat szokás hívni. Remélem, még hosszú ideig csak Ryden leszek, a legtöbb embernek – felelem, apró, féloldalas mosoly kíséretében. nem javítom ki, amikor a Kistanács tagjának nevez, bár nem azért, mert a valóság kissé… bonyolult. Röstellem megvallani, de szeretném, ha azt hinné, fontosabb vagyok, mint ahogy az tűnik. Több, mint valaki, aki melegen tart egy párnázott széket, ameddig atyám rá tud ülni.
– Örvendek a találkozásnak, Lady Florent – biccentek, de egyetlen pillanatig sem töröm meg a szemkontaktust. Az illem diktálja, hogy háza nevével illessem, és nem a keresztnevével, és bár ostobaságnak tartom, jobb, ha nem a Pénzmester lányának esetében kezdek szabályokat szegni.
Látom a mosolyát, és nem tehetek az ellen, hogy egy fakó árnyéka az én arcomra is kiüljön. Szavai hatására eszembe jutnak a Tövisvárban töltött napok, a könyvek, amiket fölhalmoztunk. Húgom élvezettel lapozta őket, egy karszékben ülve, miközben én gyakran föl-alá sétáltam egy nyitott könyvvel a kezemben, másikat a hátam mögött tartva. Tekintetem egy pillanatra a múlt homályába vész, majd megrázom a fejezem, hogy elkergessem az emlékeket.
– Vagyunk páran – felelem csöndesen. – De elismerem, nem elegen. Ezért örülök mindig, amikor találkozok valakivel, aki értékeli a művészetet.
Nem illedelmes dolog megbámulni valakit, miközben eszik, ezért én csak apró oldalpillantásokat vetek Emmelyne-re, ahogy a szőlőszemeket eszegeti. Szavai régi és, valamilyen furcsa, tompa módon fájdalmas emlékeket elevenítenek föl bennem.
– Arra oktatnak bennünket, igen. Engem is, ami azt illeti. és Lady Florent, el tudnám Önnek sorolni a Folyóvidék nemes házait, vagy elmondani, mi a legjobb módja egy lovassági roham kivédésének. De mindezeknél mindig jobban érdekeltek az absztrakt, az elvont dolgok. És még mindig kitartok amellett, amit mondtam: a költészet leckéit sem szabad alábecsülnünk.
Furcsa ez: a stratégia világa még érdekelt is. A hadászat talán egyetlen oldala volt, amit szerettem. Amíg fivérem fakarddal és seprűvel a lába között rohangászott föl-és-alá a vár udvarán, én már gyerekként könyveket bújtam a Vérző Évek csatáiról, vagy éppen Robert Lázadásának nagyobb ütközeteiről. Ez, ahogy a versek is, nem számítottak annyira értékesnek, mint a vitézség, és a csatában tanúsított bátorság.
– Ugyan, én élvezettel hallgatom. – Megnyugtatásul még egy mosolyt is küldök felé. Amikor viszont a Kistanács kerül szóba, egy pillanat alatt elkomorodok, és kell pár másodperc, hogy összeszedjem a gondolataimat. – Lord Florent egy bölcs ember – válaszolok kimérten, – bár elismerem, szigorú, amikor a Királynő kincstáráról van szó.
Vissza az elejére Go down

Emmelyne Florent
Emmelyne Florent
Lady, nemes úrnő


Tartózkodási hely : Királyvár


The Ballad of the Thorn Prince and the Fox Cub Empty
TémanyitásTárgy: The Ballad of the Thorn Prince and the Fox Cub   The Ballad of the Thorn Prince and the Fox Cub EmptyPént. Márc. 02, 2018 10:18 pm

The Ballad of the Thorn Prince and the Fox Cub Giphy
Látom az úr zavarát, amit a saját csigaházamba visszahúzódásom vált ki belőle, és őszintén megkönnyebültem a ténytől, hogy nem vette zokon. Atyám mindig intett az idegenektől, különös tekintettel az idegen férfiakra, így a rideg udvariasságom nem ellene szólt. Általában jó emberismerő vagyok, de egyetlen pillantásból én sem tudom megállapítani, ki az, aki előtt az első találkozásunkkor máris elengedhetem magam. A helyesbítésre csak szélesebben mosolyogtam, jóváhagyó jelleggel biccentettem is mellé. Szimpatikusnak találtam ezt a kiegészítést. És ha tudnám, mi minden jár a fejében, még ennél is szimpatikusabbnak találnám.
- Rendben, Ryden uram. Hasonlóképpen örömmel tölt el a találkozásunk.
Az uram megszólításból nem engedtem. Nem azután, hogy ő lady-nek szólított. Fiatal voltam még ahhoz, hogy át merjem hágni a belém nevelt szabályokat. Gyakran magam is megfeledkezem a rangomról, hisz jobbára csak atyámmal és nővéremmel érintkezem, ők pedig értelemszerűen nem használják rám ezt a megszólítást.
- Szeretek más tájakra elkalandozni, legalább a költészet szárnyain, ha már a való életben nem sikerült… Gyerekes, nem igaz? Tudnom kellene a helyemet, a pozíciómat, úgy kéne viselkednem, azokat a dolgokat akarnom, ékszerek és ruhák után áhítozva, mint minden más korombeli lány, ehelyett, mint holmi rút kiskacsa, róka a bárányok közt, kilógok a sorból, csak mert be akarom járni Dorne-t, Északot, Volantis-t, Yunkai-t, sőt, az egész világot. Atyám egyedül sosem engedne útnak, nem mintha tudnám, honnan merítsek bátorságot egyedül útnak indulni, arról nem is beszélve, hogy sosem tudnám magamra hagyni a nővéremet, így hát maradtak a könyvek. – vontam vállat beletörődőn. Nem akartam hálátlannak tűnni, millió korombeli lány van, aki a fél karját adná a rózsaszirmos fürdőért, a mézédes gyümölcstálért, a finom ruhákért, amikben járok, mégis úgy éreztem, mintha két Emmelyne lenne, akik, minél több születésnapom jön el, annál távolabb szakadnának egymástól. Az úr szavait hallva valami huncut fény csillan a szememben, a lelkesedés, talán, hogy találtam valakit, aki pontosan érti, miről beszélek.
- El sem hiszi, mennyire örülök, hogy ezt mondja! Én hiszem, hogy bizonyos szempontból a költészet jobb mester, mint bárki más, hisz megénekli a hősök felemelkedését, a galád bukását, az elutasítást és a szerelmet… Minden témában van ma már ballada…  
Egy újonnan vett narancs mögött kuncogtam, ahogy udvariasan, tisztelettudóan megpróbálta felvázolni atyám viselkedését. Nem hibáztatom érte, számomra egyáltalán nem ilyen, de abban biztos voltam, hogy komoly szakember, és pontosan tudtam, hogy a királynőnk meg van vele elégedve, az egész lénye tekintélyt parancsoló volt, csak a lányaival tudott olyan gyengéd lenni, csak mi láttuk olyan sebezhetőnek, ami az ellentétét bizonyítaná az elhangzottaknak. Míg beszélt, meghámoztam a gyümölcsöt, és a cikkelyeit precízen, gyümölcslé nélkül, éppen félbe szedve elfeleztem, az egyik felét megtartottam, a másikat a férfi felé nyújtottam.
- Szigorúnak kell lennie, a királynőnk nem nézné el, ha hanyagságból tetemes összegektől esnénk el. De nem csak a keze, a szíve is aranyból van. Imád bennünket, például. De ne mondja el neki, hogy ezt mondtam. Nem szereti, ha annak a hírét keltem, hogy ő is csak ember. Pedig így van.
Elmerengtem valamin, amíg megcirógattam az atyámtól kapott balladáskötet fedelét.
- Tüskevár nem itt van… Meddig lesz Királyvárban, Ryden uram?


500 szó x lesz ez hosszabb is... x mood
Vissza az elejére Go down

Ryden Hawthorne
Ryden Hawthorne
Lord, nemes nagyúr


Tartózkodási hely : Királyvár


The Ballad of the Thorn Prince and the Fox Cub Empty
TémanyitásTárgy: Re: The Ballad of the Thorn Prince and the Fox Cub   The Ballad of the Thorn Prince and the Fox Cub EmptyPént. Márc. 16, 2018 8:56 am

Biccentek, amikor beleegyezik, hogy a keresztnevem használja, és ne a családom nevét. Büszke vagyok a házamra, és arra, milyen messzire jutottunk, mennyire rövid idő alatt – mégis, szeretném, ha a saját eredményeimért ismernének. Szeretném, ha az emberek megjegyeznék a nevem, nem csak a házam. Különös, de talán minden ifjú arra vágyik, valamennyire, hogy befolyásolja a világot. Hogy megjavítsa az igazságtalanságokat, és a hibákat, amiket mások mintha észre sem vennének. Attól, hogy nem pengével rohanok a problémának, még nem jelenti azt, hogy immunis vagyok rá.
Lady Florent hosszas mondandóját lassan bólogatva hallgatom. Sosem beszéltünk még, és mégis, mintha csak a számból venné ki a szavakat. Keserű mosoly fakuló árnyéka suhan át arcomon, amikor arról beszél, mennyire gyerekesnek tűnhet ez a gondolkodás. Hányszor kaptam én ezt meg, bátyámtól, atyámtól, mindenkitől…És mégis, sosem tudtam kinőni belőle.
– Nem, nem gyerekes – felelem, ahogy hátradőlök egy kicsit ültömben. – Egy kezemen nem tudnám megszámolni, hányszor kapom magam azon, hogy tekintetem a horizontot követi. Azon töprengek, mi lehet a tenger túloldalán, messze innen. Mit láthatnék, mit tanulhatnék azoktól, akik Yi-Ti birodalmában élnek, és vajon tényleg nem kel-e a nap Asshai fölött? Ha Ön kilóg a sorból, Lady Florent, hát én is. Egészen biztos vagyok benne, hogy vagyunk még páran, akik így éreznek. Mintha a hely, ahol élünk, túlságosan apró lenne.
Valahol remélem, atyám hamar felépül. Ha a Kistanácsban lévő helyét elfoglalja, azt jelenti, szabad leszek azt tenni, amit tenni akarok – márpedig az első utam a kikötőbe vezet majd. Többször átrágtam, mit mondok neki, de majdnem biztos vagyok benne, hogy nem utasít majd el. Már csak azért sem, mert olyan gyakran süllyed el egy-egy hajó nyom nélkül.
Látom a fényt, ami a lány szemében csillan, és nem tudom elvenni a tekintetem róla. Megbabonáz ez a fiatal, intelligens lány. A gondok, amikkel küzdöttem, mintha lehullanának a vállamról, és a világ leszűkül erre a kis kertre itt, ahol ücsörgünk. El tudnám tölteni az egész napot itt, úgy érzem, bármennyire kivitelezhetetlen is ez.
– Ad egy képet a világról, amilyennek lennie kellene – felelem a fejtegetésére. – Talán nem olyan, talán nem is lesz soha, de…Ameddig atyám székében ülök a Kistanácsban, megpróbálhatom csak egy kicsit jobbá tenni.
Elfogadom a felém nyújtott gyümölcsöt, és próbálom száműzni elmémből a kuncogó hangot, ami még mindig visszhangzik a fülemben. Legalább okot találni nem nehéz rá: nem szolgálhatom a királynőt úgy, ahogy szeretném, ha azon töröm a fejem, miként találkozhatok újra Lady Florenttel. Ráadásul megnehezítené a munkámat is, ha súrlódás alakulna ki a Tanácsban köztem és az atyja között.
– Természetesen. Ahogy én látom, a Pénzmesternek egyszerre kell megengedőnek és szigorúnak lennie, gyakran gyors váltásokkal – magyarázom. – De ne aggódjon, Lady Florent, megtartom ezt a titkot.
A kérdése visszahúz a valóságba, és a kényelmetlen, rideg világba. Még azt sem tudom, ma mi fog történni. A tetteimnek nem kívánatos végeredménye volt, és bár pár percre elfeledtem, ismét marcangolni kezd belülről.
– Nem tudom. Tövisvár talán messze van, de atyám még mindig ott tartózkodik. Betegség gyötri, ezért ülök én a Tanácsban, ameddig föl nem épül. Ha az megtörtént… – megvonom a vállam, alig észrevehetően. – nem tudom. Talán hazamegyek. Talán bérlek egy kabint egy hajón, és megnézem magamnak a keleti földeket. Talán a városban maradok. nem tudom, mikor kell döntenem, ezért aztán nem is szeretek hosszasan gondolkodni rajta.
Vissza az elejére Go down

Emmelyne Florent
Emmelyne Florent
Lady, nemes úrnő


Tartózkodási hely : Királyvár


The Ballad of the Thorn Prince and the Fox Cub Empty
TémanyitásTárgy: The Ballad of the Thorn Prince and the Fox Cub   The Ballad of the Thorn Prince and the Fox Cub EmptyKedd Márc. 27, 2018 3:37 pm



The Ballad of the Thorn Prince and the Fox Cub  
Meglepett, egyben lelkes csillag gyúl szememben, amiért az úr nem ítélte el a gondolkodásom. Nem? Pedig ha valakinek, hát pont egy lord-nak az ő korában, pozíciójában kellene így gondolnia.  Ez az úr csupa meglepetés, topikról topikra sikerül mindig meglepnie valamivel. És valahogy úgy érzem, a meglepetések sora nem hogy a végéhez közeledne, épp ellenkezőleg, épp, hogy csak elkezdődött. Az a halvány szikra a szememben édes, visszafogott pasztellszínekben játszott tovább, ahogy vágyálmairól mesélt.
- Ezeket én is mind látni szeretném! Milyen csodálatos is lenne csak úgy felkerekedni, és vissza sem nézni, járni a világot…!
De összetörné atyám szívét, ha hátra hagynám. Azt hiszem, nem is lennék képes megtenni. Félnék nekiindulni az ismeretlenbe, a meghatározatlanba. Azt hiszem, mielőtt nekiindulnék a nagyvilágnak, szükségem lenne egy társra, aki kompániával tart, ha valami balul sülne el, vagy csak azért, hogy legyen kihez beszélnem, ha unatkoznék. Tudom, tudom, különös és bizarr út volna az, de ha ez megtörténne, senki nem állhatna már a világ és énközém. Szavaira elmosolyodtam.
- Jó tudni, hogy van még valaki, aki velem együtt kilóg a sorból. Jó lenne Westeros összes sorból kilógó lordját és lady-jét egyesíteni, csak hogy tudják, nincsenek egyedül.
Nem sejtettem, hogy valaha eljöhet még az aktivisták, különcségek és a zászlólobogtatások kora. Valóban, mintha most ébredtem volna csak a tudatra, hogy Ryden uram az atyja helyettesítése végett van itt. Ha az atyja, lord Hawthorne felépül, és visszaveszi a helyét a Kistanácsban, és Ryden valóban állja a szavát, nem fogunk többet üldögélni a kertben, gyümölcsöt majszolva, az élet dolgairól, különcségekről és költészetről társalogva. Ez valahol elszomorít. Mindenkinek csak egy barátra van szüksége, nehéz elfogadni, hogy a kötelezettségeink a vágyaink útjába állnak. Irigyeltem az urat, amiért csak úgy képes hajóra szállni, és bármennyire is sajogna a szívem tőle, szerencsés utat kívánnék neki. Mosolyra fakasztanak a szavai. Igazam lett, ez a férfi tényleg képes újra és újra meglepetést fakasztani a semmiből. Ugyanis alig hittem el, hogy lélegzik, él, és ezt a földet koptatja. A legnépszerűbb balladákban az ilyen figurák fénye huny ki először, de én őszintén reméltem, hogy vele nem így lesz. Valamiért szerettem volna ott lenni vele, mellette, amikor megváltoztatja ezt a velejéig romlott világot.
- Mintha álmodnék… - sóhajtom aléltan – Azt hittem, a nemes hősök, a tiszta szívű emberek kora már leáldozott, ön mégis itt van, Ryden uram, és valóságosabb, mint valaha. Angyal talán? A Hét küldötte? Vándor próféta?
Ismét előbújt belőlem a romantikus regényíró. Külső szemlélőnek szórakoztató lehet, hogy mindig ide és ide térek vissza, mint ahogy Nap a Holdat váltja. A beálló csendben elszemezgettem egy kisebb fürt szőlőt, szemem az égre függesztettem. Pedig nem lenne rossz. Kihasználni minden pillanatot, ameddig csak tehetjük. Csak lenni, és nem csinálni semmit. Vannak pontok a világban, ahol most is háború és békétlenkedés zajlik, épp ezért esik olyan jól megpihenni időről időre. Még ha önző gondolkodás is egy kicsit. Dolgozhatnék én is világunk békéjén, de… hogyan? Mi az, amit én is megtehetek, és nem túl veszélyes, hogy azt mondják rá, „ez nem úrihölgynek való munka”? Mi az?
- Igen, atyámtól hallottam, jobbulást kívánok neki…
Szerettem volna megérdeklődni, miféle betegség gyötri pontosan, de nem akartam hallani az időperiódust, amivel a gyógyulása fenyeget. Halvány, de már egy fokkal szomorkásabb mosolyra görbültek az ajkaim.
- Szerencsés, Ryden uram, ha a vágyai nyomába tud eredni. Őszintén kívánom, hogy sikerüljön!
Szavaim tényleg őszinték voltak, szerettem volna, ha eljut Asshai-ba, Yunkai-ba, Astapor-ba, ugyanakkor toporzékolt bennem a fruska, önzőn szerettem volna, ha mégsem megy. Ha magával vihetett volna, az lett volna mindenkinek a legjobb, de őszintén kétlem, hogy atyám arra áldását adná. Így toporzékoltam tovább legbelül. Ismét az égre pillantottam.
- Hamarosan lemegy a Nap. Újabb eseménytelen napot hagyhatok magam mögött.  
Sosem ostoroztam volna atyám, akit mindennél jobban szeretek, de az élet Királyvárban mostanság kifejezetten untat.

Ryden & Emmelyne
616 szó | elnézést a késésért, remélem, ez kárpótol *-* | mood |?

Vissza az elejére Go down

Ryden Hawthorne
Ryden Hawthorne
Lord, nemes nagyúr


Tartózkodási hely : Királyvár


The Ballad of the Thorn Prince and the Fox Cub Empty
TémanyitásTárgy: Re: The Ballad of the Thorn Prince and the Fox Cub   The Ballad of the Thorn Prince and the Fox Cub EmptyHétf. Ápr. 02, 2018 1:05 pm

Olyanok vagyunk, mint a gyerekek, gondolom, ahogy jó kedélyűen, gondomat feledve felnevetek a lelkesedése hallatán. Ehhez társul a csillanás, amit láttam a szemében, és az ajkamról nem fakul a mosoly, ahogy azon morfondírozok, amit mondott. Nem lenne illő túlságosan lelkesnek tűnnöm, még akkor sem, ha a városba érkezésem óta nem találkoztam olyannal, akivel ennyire kellemesen tudnék beszélni. Úgy érzem, itt ülnék, ameddig a nap éjszakába fordul, majd fölvirrad újra, és akkor sem unatkoznék egy percig sem.
–– Igen, csodálatos lenne – ismerem el. – Ha nem lennének kötelességeink, Lady Florent, talán már el is hajóztam volna a napkelte felé.
Csakhogy vannak kötelességeink, mindkettőnknek. A nevünk visszatart attól, amit tenni szeretnénk. Miközben mások bármit megadnának azért, hogy úgy éljenek, mint én, vagy mint Lady Florent, én elvágyódok, távol a kötelezettségektől, távol attól, ami visszatart az álmaimtól. ostobaság? Hallottam már párszor. Mégsem tudtam soha semmi mást gondolni.
– Lehetséges. Bár, tapasztalataim szerint, a hozzánk hasonlók különös tehetséggel találják meg egymást – villantok rá egy baráti mosolyt. Ez az egyik apróság, amiben mindig tudtam hinni: hogy vannak még különös figurák a világban, akik nem illenek egészen a családjukba, akik nem illenek egészen a világba körülöttük – talán még az időbe sem, amiben élnek. Én ilyen vagyok, és azt hiszem, Lady Florent is.
– Ugyan, drága Hölgyem, biztosíthatom, hogy ezek egyike sem vagyok – felelem, de nem tudom lekaparni az arcomról a mosolyt, amit a szavai fakasztottak rajta. – Ha őszinte lehetek, én sem gondoltam, hogy találok hasonlóan gondolkodókat Királyvárban. Mégis itt ülünk most, Ön és én. De nem bánom, ha úgy érzi, az álmaiból léptem elő.
Kényelmesen hátradőlök, és újonnan talált bátorságomon morfondírozok. Öcsém mindig jobban bánt a hölgyekkel, mint én. Neki ez könnyen ment, míg nekem nem. Keserűek ezek az emlékek, még akkor is, ha most, ahogy Emmelyne Florent mellett ülve valahogy nem is tudok a régi, elveszett lehetőségekre gondolni. Pár röpke óra, ameddig nem kell azzal foglalkoznom, milyen kegyetlenség zajlik a világban, vagy miképpen kellene a királynő törvényeit elvinni olyan helyekre, amiket az évekig tartó hadakozás elvadított.
– Mint ahogy mindannyian. Reméljük, a Hetek kegyelmesek lesznek – felelem, de valahogy üresen csengenek a szavak. Nem akartam belegondolni, milyen hamar térhet vissza atyám a városba, és veheti át a pozícióját. Ha őszinte akarok lenni, élveztem, hogy itt lehetek, és hogy befolyásolhatom a világ dolgainak alakulását.
Látom a szomorúságot átsuhanni az arcán, és egy pillanatra nem tudom hová tenni. Talán túlságosan is lelkesnek bizonyultam, és megbántottam volna? Nem, nem hiszem. Azt sajnálja, hogy nem mehet ő is, minden bizonnyal. Pár másodpercig eljátszok a gondolattal, hogy milyen kiváló útitárs is lehetne Lady Florent. Milyen gyönyörűen táncolna a hajában a felkelő nap sugara…
– Talán önnek is lesz rá lehetősége, Lady Florent. Ki tudja, lehet, egy napon olyan helyen találkozunk, ahol nem is számítanánk rá – mosolygok rá. Egy kicsit talán a saját lelkiismeretem is próbálom ezzel védeni. nem lenne szabad ilyen gondolatokkal játszadoznom.
Szavai mindennél gyorsabban hervasztják le az arcomról a mosolyt, és összevont szemöldökkel, megdermedt arccal meredek magam elé pár másodpercig. Ó, boldog percek, ameddig elfeledhettem, mi történt, ami ide űzött…
– Talán nem annyira rossz az eseménytelenség. Azt jelenti, semmi rossz nem történt – mormolom magam elé csöndesen.
Vissza az elejére Go down

Emmelyne Florent
Emmelyne Florent
Lady, nemes úrnő


Tartózkodási hely : Királyvár


The Ballad of the Thorn Prince and the Fox Cub Empty
TémanyitásTárgy: The Ballad of the Thorn Prince and the Fox Cub   The Ballad of the Thorn Prince and the Fox Cub EmptyHétf. Ápr. 02, 2018 7:28 pm



This fox will be caught up in some thorns
Az úr csilingelő nevetését hallva mintha elpirultam volna. Tetszett nekem, ahogy a hangja mintha lerázná a tegnapi eső utolsó, száradó cseppjeit a kert harangvirágjairól, nyílásnak indulna a hajnalka, és mintha a trombitavirág is élénkebben illatozna. Testbeszédem az ellentétéről árulkodott, ahogy szégyellősen összehúztam magam a hintaágyon, holott nagyon is a kedvemre voltak a zöngéi. Egyetértettem vele, de azért gyorsan hozzátettem.
- Nem szeretnék hálátlannak tűnni! Atyám, és nővérem egyaránt a legcsodálatosabb emberek, akiket a családomnak kívánhatok. Néha egyszerűen csak… Elcsábít az a sok-sok legenda és mítosz, amit más földekről mesélnek. A saját szememmel szeretném őket látni.
Igen, a kötelességek. Bármelyik közrendű a fél karját adta volna azért, hogy annyi dolga legyen, mint nekem, hagyni, hogy férjhez menjek ahhoz, akire rámutatnak, eltölteni vele a nászéjszakát, kicsi lordokat és lady-nek szülni neki, nevelgetni őket, végül megöregedni és elmúlni. Félelemmel töltött el, hogy valaki olyanhoz kell hozzámennem, aki nem fogja érteni a lényemet. Bár ugyanakkor tudtam, atyám azt sosem hagyná, hogy boldogtalan legyek. Nos, ez valami, ami még bőven a jövő zenéje, hiába morfondírozok rajta.
- Igen, azt hiszem én is! Eddig azt hittem, csak balladákban és előadásokban történhet ilyesmi. Azt hiszem, szerencsés vagyok, amiért ma úgy döntött, helyet foglal mellettem a függőágyban, Ryden Hawthorne.
Ezúttal is elvarázsol a mosolya, de amint tetten értem magam az ábrándozásban, visszamosolyogtam rá természetes piros ajkaim mögül, fehér fogakkal, a lemen nap fényét visszatükröző, kék szempárral. Kuncogok a szavaira, mielőtt bekapnék egy újabb szem szőlőt.
- Akkor kiegyezek abban, hogy ön, kedves Ryden uram, az álmaimból lépett elő, különben még a végén boszorkányságot kiáltanak nemeslelkűsége miatt. Az, hogy ön és én találkoztunk ma, a Sors szövevényes, átláthatatlan munkája.
Őt figyelem, ahogy a tavaszi levegő körbezsongja. Azt hiszem, más esetben én is kifejezetten zavarban lennék, félénken, és szégyellősen atyám társaságát vágynám, ha nem érezném úgy, hogy egy rangos férfi helyett egy hasonszőrű baráttal társalognék. De lehet, több is ez, mint baráti kötelék. Lehet, máris lelkem meghosszabbított kiterjesztése, mintha mindig ismertem volna, csak az arcát nem. Érdekes koncepció ez.
- A Hetek legyenek atyjával, Ryden uram.
Én is érzem, hogy ez kissé szárazra sikeredett, de az illem úgy diktálja, kívánjunk jót azoknak, vagy azok hozzátartozóinak, akik fontosak nekünk. Még ha nem ismerem, még ha nem is sejtem, milyen ember, mi az álláspontja, mi mindent követett el, a mellettem ülő Ryden Hawthorne szülőatyja, aki megajándékozott egy oly csodás társalgással, mi okom volna elmenni a tény mellett, hogy az atyja betegeskedik? Persze, szörnyű, hogy így esett, ugyanakkor örülök is egy kissé, mert így megismerhettem az urat. Látom a kétséget az arcán, ezért bátorkodok megérinteni a karját, hogy felhívjam magamra a figyelmet.
- Ne aggódjon, uram. Nincs miért aggódnia, egyáltalán nem bántott. Épp azon törtem a fejem, hogy bár sajnálom, hogy az atyja ágynak esett, de így legalább megismerhettem magát, az ő helyében. És ezért örökké hálás leszek.
Az ígéret rögtön beindítja a fantáziámat. Ez nem igazság, a férfi úgy olvas belőlem, mint nagymesterek a kódexeikből!
- Lenne benne valami romantikus, ha pár év múlva egy teljesen véletlenszerű helyen találkoznánk. Mondjuk a Vízkertekben, vagy Braavos kapuja alatt, vagy Sárkánykő partjain, vagy…! – éltem bele magam a mesébe, és ahogy észrevettem magam, elvágtam a mondatot a közepénél, bocsánatkérő mosollyal pillantok az úrra. Megint elragadtattam magam, és feleslegesen fecsegtem. Kíváncsi vagyok, Ryden mikor unja meg. A szavaira mindenttudón végigmérem, mintha valóban sejteném, mi elől menekült a kertek magányába, azonban a valóságban ötletem sem volt. Mérlegelőn ingattam a fejem jobbra-balra.
- Azt hiszem, igaza is van, meg nincs is. Nézőpont kérdése az egész. Az én napjaim ebből állnak. Olvasás, gyümölcs-szemezgetés a kertben, olvasás, míg le nem megy a Nap, aztán nyugovóra térni, aztán pedig kezdődik minden elölről.
Lemondón sóhajtottam. Tényleg nem akartam hálátlannak tűnni, de egy csipetnyi izgalom igazán bevehetné magát Királyvár falai mögé néhanapján!

Tövisherceg & Rókahercegnő
618 szó | She'd fall in love so easily... | mood |?

Vissza az elejére Go down

Ryden Hawthorne
Ryden Hawthorne
Lord, nemes nagyúr


Tartózkodási hely : Királyvár


The Ballad of the Thorn Prince and the Fox Cub Empty
TémanyitásTárgy: Re: The Ballad of the Thorn Prince and the Fox Cub   The Ballad of the Thorn Prince and the Fox Cub EmptySzomb. Júl. 07, 2018 8:15 pm

– Nem hiszem, hogy emiatt rosszul kellene éreznie magát, Lady Florent. A világ azért van, hogy fölfedezzük, nem azért, hogy csupán egy kastély falának belsejét lássuk – mosolyodom el szelíden az irányába. Látom, hogyan húzza össze magát, és néhány pillanatig még azon is elgondolkodok, vajon mit tehettem, amivel ezt kiváltottam. Aztán már tovább is lendülnek a gondolataim, és próbálom eldönteni, jó tanácsot adok-e a lánynak. Kegyetlen dolog a kötelesség. ha holnap levél érkezik, hogy atyám meghalt, haza kell térnem átvenni Tövisvár irányítását. Talán évek telnek el, mire ismét láthatom Királyvárat és Lady Florentet, a messzi partokról már nem is beszélve.
Ma reggel nem is sajnáltam volna annyira, ha Királyvárat nem látom egy darabig. Most viszont…Az elmúlt percek – vagy éppen órák – után a lehetőség, hogy sokáig ne láthassam Lady Florentet nagyobb félelemmel tölt el, mint amit bármikor bevallanék.
– Ki tudja – nevetek föl szavaira, majdnem még a sötét gondok gondolata nélkül –, lehet, hogy ez egy ballada. Lehet, régen élt emberek történetét éljük újra, valami dalnok meséjében. Kérdés az, miért velünk kezdték?
Őszinte leszek, tetszik a gondolat, bármennyire nagy marhaság is az egész. A Rókaleány és a Tövis Úr Balladája…Micsoda bárgyú ostobaságnak tűnne ez a fivérem számára. Mégis, kellemes gondolat, hogy van egyfajta eleve elrendeltetés az egészben. És nem bánnám, ha az ismertségünket a bárdok szépítenék meg. Az ő dalaikban nem olyan egyszerűek az emberek, mint amilyenek lenni tudnak a valóságban. Nem ugyanazok a vágyak hajtják őket.
– A Sors igazán kegyesnek érezte magát a mai napon – mosolyodtam el.
Figyelem, ahogy a nap fénye megtörik a haján, az arcán, az orrának vonalán, és az állán…Nem tudom nem észrevenni az apró dolgokat, az élesen kirajzolódó szeplőket, vagy a hófehér fogakat, amik telt ajkak mögül villannak rám. Hogyan lehet egy nő ennyire gyönyörű? Egy álmodozó, aki ugyanúgy elvágyódik innen? Tényleg nehéz elhinni, hogy nem a Sors rendelt ide, ezen a napon. Hogy nem az nyitott meg egy sebet, amire mintha balzsamot kennének az elmúlt percek.
– Reméljük, a Hetek elegen lesznek ehhez – felelem. Atyám erős ember, mindig is az volt, és mindig is az lesz. Ebbe kapaszkodtunk az elmúlt hónapokban, ahogy a betegség gyötörte. Csak remélni merem, hogy hamarosan belovagol Királyvár kapuján, még akkor is, ha abban a pillanatban kevesebb leszek, mint eddig voltam. Talán több időm lenne itt heverni, egy függőágyon, egy gyönyörű lány társaságában.
– Braavos kapuja alatt…Úgy hallottam, semmit sem hallani, ha egy hajó megközelíti a Titánt, mert a robaja, amivel figyelmezteti a várost, olyan erős – mondom, és egy pillanatra a gondolataimba veszek.
Szavaira behunyom a szemem, és összerándul az arcom. Egy egészen más világ emléke fut keresztül az elmémen, a lovak hangja, a kardok csörgése, halálhörgések, és a forró vér, ahogy előszökik az emberek testéből. A gurgulázó, fuldokló hang, amit azok hallatnak, akiknek elmetszették a torkát… Sosem fogom elfelejteni. Nem volt annyira régen, mint szeretném, hogy legyen, de úgy érzem, évtizedek múlva is emlékezni fogok a csata zajára.
– Talán jobb is így. Nem olyan régen még káosz uralkodott, és hadurak gyilkolták egymást a Vastrónért. Inkább élek békében, Lady Florent, mint háborúban – magyarázom csöndesen, kétségbeesetten próbálva uralni a hangomat.
Vissza az elejére Go down

Emmelyne Florent
Emmelyne Florent
Lady, nemes úrnő


Tartózkodási hely : Királyvár


The Ballad of the Thorn Prince and the Fox Cub Empty
TémanyitásTárgy: The Ballad of the Thorn Prince and the Fox Princess   The Ballad of the Thorn Prince and the Fox Cub EmptyKedd Júl. 24, 2018 5:22 pm



Something ends, something begins...
Mérlegelőn ingattam jobbra-balra a fejem, ettől díszes fülbevalóim játékosan kotyogtak, ahogy a gyöngyök össze-összekoccantak hol egymással, hol a nyakam szirtjével.
- Azt hiszem, igaza van, uram. Vétek lenne kihagyni egy világkörüli utat, ha az embernek alkalma adódik rá. – Szerényen visszamosolyogtam a férfira.
Nem szerettem volna, ha félreért, szerelmem utolsó szemcséjével is imádom atyámat és nővéremet, és nincs az a kötelezettség, amit nem lágyítana meg az irántuk érzett szeretetem, csak… Néha hullámokban rám tör az unalom kellős közepén ez a vágy, hogy nekiinduljak, és vissza se nézzek. Mindig elmúlik persze, ahogy atyámra és nővéremre gondolok, ugyanakkor mindig vissza is sodródok e gondolat partjaira. Ryden uram nevetésére azonban csillagok költöznek a szemembe.
- Talán találtak valami kedveset és szépet két idegenben, akikben bimbódzik pár közös vonás. Csodás volna! Rongyosra olvasnám azt a balladát! – lelkendeztem.
S valóban, afféle történetnek tűnhet a miénk, mely a valóságban esélytelen, hogy megtörténjen, mégis megtörtént. Nekem pedig a legkevésbé sem volt ellenemre a tény, hogy valamiféle kitalált scenárió szereplői lettünk. Egészen biztosan ez a legizgalmasabb dolog, ami velem ma történhet. Hogy balladába foglalják a találkozásunk. Szavaira meglepődtem.
- Valóban? És miért van ez? – érdeklődtem naivan, bár volt egy sejtésem arról, milyen jellegű választ fogok kapni. És nem volt ellenemre a gondolata.
Nem szerettem volna Ryden uram sérelmeit tovább szaggatni, így inkább úgy döntöttem, más vizekre terelem a témát, s csak egy biccentéssel feleltem a már-már ridegnek ható, betanult mondatra. Szót többet nem érdemel ez a téma.
- Hmm, valóban, erről megfeledkeztem… Talán nem Braavos a legjobb hely egy jövendő újratalálkozáshoz. Akkor legyen valami más, mondjuk az Ezer-Szigetek egyikén.
Vártam izgatottan, hogy majd ehhez mit szól, de úgy láttam, hirtelen másfelé kanyarodtak a gondolatai, amelyeket nem szívesen zavartam meg. Szerettem is volna, és nem is. Hirtelen szavai bennem is borúsabb gondolatokat szültek. Elgondolkodón ingattam a fejem.
- Azt hiszem, igaza van. Hálásnak kellene lennem, amiért egy olyan korban születtem, amikor már nem szabdalták háborúk elgyötört Westeros-unk földjeit.
Lassan alábukott a Nap a horizonton, én pedig ezt egészen mostanáig észre sem vettem. Ilyen hosszan elbeszélgettem volna Ryden Hawthorne urammal? Hisz alig valamivel ebéd után ültem ki a kertbe olvasni és elmélkedni, és máris elröppent a nap!
- Azt hiszem, jobb, ha bevonulok a kertből, Ryden uram. Kezd hűvös lenni a Nap sugarai nélkül, és atyám különben sem szereti, ha sötétedés után járok-kelek. – mondtam szórakozottan, míg összeszedtem a kendőmet, és a könyvemet. A gyümölcsös tálat szándékosan hagytam kint a hintaágy mellett - De nagyon élveztem a társaságát, uram. Remélem, hogy… - nem tudom, kimondhattam-e ilyesmit. Végül kimondtam.  - Remélem, látom még. – biccentettem illedelmesen. - Nos, akkor jó éjszakát kívánok, Ryden uram. A mihamarabbi viszontlátásra!
Meghajoltam neki, ahogy illemtan órán tanultam, majd visszaindultam a palota hideg kőstruktúrái közé. Ha a férfi figyelt még, és engem figyelt, feltűnhetett neki, ahogy a nyári ruhám könnyed esése alatt nem viseltem topánkát.

Tövisherceg & Rókahercegnő
464 szó | The pleasure was mine, Lord Ryden... | Dark Wings |?

Vissza az elejére Go down

Ajánlott tartalom





The Ballad of the Thorn Prince and the Fox Cub Empty
TémanyitásTárgy: Re: The Ballad of the Thorn Prince and the Fox Cub   The Ballad of the Thorn Prince and the Fox Cub Empty

Vissza az elejére Go down
 
The Ballad of the Thorn Prince and the Fox Cub
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Valar Morghulis :: Westeros :: A Korona földjei :: Királyvár-
Ugrás: