HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


 
Bejelentkezés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
••  Elfelejtettem a jelszavam!
Idövonal
305 AC - Az oldal történetének indulási ideje

304 AC - Ramsay Bolton és Jaenis Karstark eljegyzése

304 AC - Petyr Baelish és Margaery Tyrell eljegyzése

303 AC - Jaime Lannister felmentése a Királyi Őrségből, megválasztása mint Casterly-hegy ura és a Nyugat Őrzője

303 AC - Daenerys Targaryen Westerosra érkezése, a trón átvétele, Cersei Lannister száműzetése

303 AC - Petyr Baelish és Ramsay Bolton szövetségre lépése

303 AC - A hatodik évad vége
Chatbox
Vándorok
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Arya Stark

A legtöbb felhasználó (36 fő) Pént. Feb. 02, 2018 5:29 pm-kor volt itt.


Dalnokok zengték
A káosz egy létra
by Margaery Tyrell
Csüt. Szept. 27, 2018 6:32 pm



Dorne-i herceg fakó lovon
by Emmelyne Florent
Vas. Szept. 23, 2018 8:16 pm


Weddings are boring
by Arya Stark
Vas. Szept. 23, 2018 7:54 pm


Old debts - Arya & the Hound
by Arya Stark
Szomb. Szept. 22, 2018 6:29 pm


The Pink Wedding
by Arya Stark
Szomb. Szept. 15, 2018 8:24 pm


Vízi [Baratheon] Gendry
by Arya Stark
Vas. Szept. 09, 2018 12:44 pm


World of Witchers
by Arya Stark
Szomb. Szept. 08, 2018 11:08 pm


♕ Háttérhatalom kacatjai
by Margaery Tyrell
Szomb. Szept. 08, 2018 1:08 pm


Eredményhirdetés
by Balerion, az Iszonyat
Pént. Aug. 31, 2018 1:16 am


Hiányzásnapló
by Lysander
Csüt. Aug. 30, 2018 12:03 pm


World of Shadowhunters
by Vendég
Hétf. Aug. 27, 2018 7:05 pm


Clive Standen
by Rydan Blackwood
Szomb. Aug. 25, 2018 8:37 pm


Régi trükk
by Rongyos Herceg
Pént. Aug. 24, 2018 9:08 pm


Your destiny is written
by Jaqen H'ghar
Szomb. Aug. 18, 2018 10:16 pm


Resemblance
by Jaqen H'ghar
Szomb. Aug. 18, 2018 9:32 pm


Útmutató a kalandhoz
by Balerion, az Iszonyat
Szomb. Aug. 18, 2018 12:10 am


Temporary goodbye
by Margaery Tyrell
Pént. Aug. 17, 2018 7:33 pm


Játékostárs kereső
by Petyr Baelish
Kedd Aug. 14, 2018 4:25 pm


Ármány és szerelem
by Rydan Blackwood
Hétf. Aug. 13, 2018 10:12 pm


Nyilvántartás
Lord
6 fő
Lady
8 fő
Ser
2 fő
Zsoldos
0 fő
Közrendű
2 fő
Vadak
0 fő
Keleti népek
3 fő
Mester
0 fő
Fattyú
0 fő
Éjjeli Őrség
0 fő
Nincstelen
3 fő
Összesen
24 fő

Share | 
 

 autopszia két főre

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

Braavos szülötte




TémanyitásTárgy: autopszia két főre   Kedd Júl. 17, 2018 2:09 pm

Lord Bolton & Faeyila

Valami volt a levegoben.
Egeszen kora hajnali ebredesem ota ereztem, hogy valami keszuloben van; a vihar elotti csend mazsas sullyal nehezedett vallaimra, arra kesztetve, hogy osszehuzzam magamon a jobb napokat is latott bundat, vedve magam a csontig maro hidegtol. Hugom fele neztem; kanarisarga tunikajaban olyan buszken ult a lovan, mintha nem erezne a hideget, sem a kozeledo veszelyt - bar nem okoltam felelotlensegeert, elvegre is neki sosem tanitotta meg senki, milyen az, ha egyedul kell tulelnie. Tudta, hogy szamithatott ram, ezert is nem zavarta ot kulonosebben, hogy minden bizonnyal meg egy felszemu, fel labu macskanak is tobb eselye volt a tulelesre Eszak erdeiben, mint neki. Most is vidaman csacsogott, meg ha arca olyan grimaszba is volt torzulva, mintha valaki mar megint elsozta volna az ebedjet; csak felmondatokat hallottam a monologjabol arrol, hogy ostoba dontest hoztam, mikor elkerultem a Remvar fele vezeto utat es megint ugy dontottem, hogy az erdoben ejszakazunk - bar kijelentese arrol, hogy talan valamelyik kereskedonel kaphattunk volna eperlekvart, a masodperc egy toredekere mosolyt csal az arcomra, de vegul ramorranok, hogy hagyja abba, mielott ostoba kacaraszasaval a kelletenel tobb figyelmet von rank; elvegre is eleg kozel voltunk meg Remvarhoz ahhoz, hogy atutazasunk hire olyan fulebe jusson, akiebe nem kene. Biztonsagunk itt sem volt egeszen garantalt; igaz, egy erdonek tobb fule volt, mint foga, igy barmelyik pillanatban szamitottam arra, hogy valaki szagot fogna ittletunkrol es eloszeretettel probalna megfosztani ket, artatlannak tuno not minden vagyonatol.
Lovaink patajanak dobbanasa verte fel csupan az erdo csendjet; furcsa volt nem latni egy vadat sem erre, sem atutazot, mintha epp tilosban jartunk volna, ezzel olyan esemenyeket kozkaztatva, amiket elinditva vegkifejletkent komplikaciok tucatjait zudithatnank nyakunkba, mint a homokra epitett kartyavarat; es mikor az apro tisztason vegre megallitom a lovam, mar tudom, hogy hibat kovettem el.
Valami volt a levegoben; es tudtam, egyre kozelebb van a vegkifejlet, es akarmi is legyen az, eleg valoszinu, hogy nem fogom elvezni. A masodperc egy toredekeig meg azt is megbanom, hogy mikor meg Kiralyvarban tartozkodtunk, nem fogadtam huseget Viharbanszuletett Daenerys Targaryennek, az elsonek ezen a neven, az Elsok, az Andolok es a Rhoyniak kiralynojenek es a birodalom vedelmezojenek, sarkanyok anyjanak, de mostanra mar keso banat volt - itt, Eszakon is voltak olyan hatalmak, akikkel kolcsonos hasznot is huzhatnank egymasbol, es...
...a gondolatmenetem az szakitja meg, hogy a fak kozul elfojtott sikolyt hallok; szinte osztonszeruen nyulok eloszor a keseim utan, mikor meglatom a fak kozul kibotladozo, megtepett ruhaju lanyt, de mikor meghallom a kutyak csaholasat nyomaban, elmem szinte magatol adja a kezeimbe a megoldast - hogy hasznaljam a magiam, ha arra lesz szukseg, mert a kes itt nem lesz eleg, nem tudom megvedeni magam, nem tudom megvedeni a hugom, hiaba igertem meg anyamnak, es egy pillanatig megint tizenegy eves vagyok es erzem az arcomon csattano kezet, es hallom a szavait, amikor eltorzult arccal kiabalja, hogy haszontalan vagyok, egy atok, es hogy remeli, egy nap a sajat tuzem emeszt fel, hogy elveszek benne, mint ahogy azt megerdemli a boszorkany, aki vagyok.
Duhom tombolo tuzveszkent kap langra; csupan a szemem sarkabol latom, hogy hugom felsegiti a foldrol az elesett lanyt, mielott az egyik, bokrok kozul kieso kutya allkapcsa a bokajara marna - aztan mar csak azt veszem eszre, hogy a tisztas erdo feloli resze langokban all, amiket en keltettem eletre, es hallom a hugom motyogasat a hatam mogott, ahogy azt mondja, "o, hogy torne ki rajta a szurkeham", es hangjaba egyszerre vegyul a csodalaty es felelem... es a kutyak csaholnak, es az egyik fajdalmasan nyuszit, a fagyott foldon hemperegve, es en csak figyelem, ahogy a langnyelvek lemarjak a husat, es nem teszek semmit, csak nezem a fak vonalat, farkasszemet nezek a sotetseggel, varva a vihart.
A csendnek vege.

_________________

It’s just a fantasy
Pain rises from here and there, with broken lights, the sign fills up. My tragedy, I’ll give you my everything so give yourself back to me, fantasy.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Lord, nemes nagyúr


Tartózkodási hely : Rémvár


TémanyitásTárgy: Re: autopszia két főre   Csüt. Júl. 19, 2018 12:08 am



A lángra lobbant lány & Lord Bolton




Nagyszerű vadászatnak indult a mai. Korán kieresztettem a prédát a Rémvár melletti erdőbe, kapott némi előnyt, amíg én békésen kiengedtem a kutyákat és Damon felnyergelte a lovamat. Lady Jaenis, a menyasszonyom gyanakvóan érdeklődött, hova indulok társaság nélkül vadászni és ki fogja hazacipelni az elejtett vadat, de természetesen csak leintettem. Nem szándékoztam megosztani vele, milyen szórakozással terveztem tölteni a napomat. Még csak az hiányzott, hogy kikotyogja valakinek például az egyre közelgő esküvőnkön - a Starkok aligha hagytak volna ki egy ilyen remek alkalmat a lefejezésemre. Ekkora bűn volna megszabadulni egy borzasztóan unalmas leánytól? Az is kegy volt tőlem, hogy három teljes hétig elviseltem éjszakánként. Meg kell hagyni, az életéért iszkolva lényegesen szórakoztatóbbnak bizonyult, mint amikor üres fecsegéssel untatott az ágyban.
Messziről hallottam, hogy a kutyáim szagot fogtak. Könnyed vágtában eredtem utánuk, azonban hamarosan a dühös csaholást fájdalmas vonyítás váltotta fel. Nem kellett hozzá sok, hogy megértsem az okát: a hangok irányában égni kezdtek a fák, lombkoronáról lombkoronára terjedtek a lángok tőlem nem is olyan messze, az orromat és a szememet pedig marta a semmiből jött füst. Gyors vágtára ösztökéltem a lovamat, Blood idegesen rángatta a fejét és a szeme vérben forgott - mint minden ló, ő is rettegett a tűztől. Mégis ki gyújthatta fel az erdőt? Nem a prédának használt leány, az egészen biztos. Együgyű teremtés volt, ha nem rivalltam volna rá, hogy eredjen már, talán magától futni is elfelejtett volna. És mégis ki lett volna olyan ostoba, hogy tönkretegye Lord Bolton szórakozását? A közeli falvakban élő közrendűek szájról szájra adták a rémtörténeteket a kedvenc időtöltésemről, én magam pedig nem fáradtam a megcáfolásukkal. A félelmük segítette a rend fenntartását. Kevesen mertek véteni a földesuruk ellen, ha arról az a hír járta, hogy Rémvár termeit emberek bőrével díszíti és a szüzek vérét issza, akiket kutyákkal tépet szét. Persze ezek igazságtartalma értelemszerűen nagyon kevés volt, de engem annál inkább mulattattak.
Blood alig akart lecsillapodni, mikor kiértünk egy tisztásra, ahonnan a kutyák szűkölése hallatszott. Az egyikük, egy termetes, hosszabb szűrő szuka, akit Jeznek kereszteltem, a földön hempergett kínjában és égő hús undorító szagát árasztotta magából. A bundája foltokban leégett a bőrével együtt, de hiába fetrengett a fagyott földön, a lángok természetellenes intenzitással emésztették fel a testét. A többi véreb körülötte acsargott, farkukat a testük alá húzva vicsorogtak hol a tűzre, hol pedig... három nőre. Az egyiküket azonnal felismertem, az ágyasom volt az, tépett ruhában, arcán és karján csúnya vágásokkal. Egy formás kis vörös próbálta a saját testével védelmezni a felbőszült kutyáktól, tőlük nem messze pedig állt egy még csinosabb harmadik.
Dühösen ugrottam le a nyeregből, kezemben a felajzott íjjal, az övemen fél tucat frissen élezett tőrrel. A tekintetemet ingerülten kapkodtam hol a vergődő állat, hol a három nő között. Kerestem az árulkodó jeleket, próbáltam rájönni, hogyan borították lángba Jezt és a bükköst, de még egy fadarabot sem láttam náluk. Ha nem tartottam volna gyermeteg dajkamesének mindent, ami a mágiához kötődött - igen, még Daenerys Targaryen sárkányai és a Mások után is -, akkor azt mondtam volna, hogy a fekete hajú ringyó a puszta, metsző tekintetével tette. Olyan asszonynak tűnt, aki bárkinek elvágja a torkát gondolkodás nélkül, ehhez kétség sem fért, na de varázslás?
- Mit műveltél a kutyámmal? - csattantam fel, az idegre illesztett nyíl hegyét egyenesen a nő arcának szegezve.
Felgyújtották az erdőmet. Megölték a kutyámat. Tönkretették a játékomat. Élvezettel fogom megnyúzni mindhárom némbert.


_________________
„He should have been content to grind corn.


Does he truly think that he can ever rule the North?”
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Braavos szülötte




TémanyitásTárgy: Re: autopszia két főre   Csüt. Júl. 19, 2018 12:59 am

Lord Bolton & Faeyila

Az egett hus visszataszito szaga marta a torkom.
Bar duhom hamar tovaszallt, a langok korantsem csillapodtak; figyeltem, ahogy elnyelik a kornyezo fak koronait, langba boritjak a tisztas szelet, a megviselt bokrokat. A remult lovak patainak dobbanasa mellett elhalt a doglodo kutya fajdalmas nyuszitese is, csakugy, mint a menekulo lany elfojtott zokogasa, vagy a faagak roppanasa.
Farkasszemet neztem a halalommal; a fak kozul lovagolt ki, duhe palastkent olelte korul, ija pedig egyenesen ram szegezodott - mintha csak tudta volna, ki az, akit hibaztathat a kutyaja halala miatt. A dragalatos hullaja par lepesre hevert tolunk, es csupan a kiallo, elszenesedett csontok mutattak jelet annak, hogy valamikor kutya volt - nemes vadaszeb, puha, hosszu szorrel es eles fogakkal, amik mar sosem fognak tobbe puha husba marni, hoka bort feltepni.
Rossz kerdest tesz fel; kezem lassan eresztem vissza magam melle, ugyanezzel lecsillapitva valamelyest a langokat is, es csak ezutan valaszolok, apro, halovany mosolyra vonva az ajkaimat.
- Ostoba egy kutya lehetett, ha magatol rohant a tuzbe. - Magabiztosan allom a tekintetet; eddig egy ur elott sem hajtottam fejet, es ezt most sem terveztem megtenni, mert valahol derengett bennem a gondolat, hogy ezzel semmit se ernek el. - Amennyiben megfogadsz egy tanacsot, uram... Legkozelebb inkabb verd porazra oket.
Nem torodve a fenyegetessel, fejem felrebillentve vettem szemugyre a tobbi ebet; egytol egyik fajtiszta kutyak voltak, csillogo szemekkel es valami osztonos tavolsagtartassal, es mar ezzel is joval okosabbaknak bizonyultak buta tarsuknal, aki verszomjatol elvakitva rohant a halalaba; kar erte. De hat visszahozni mar semmi sem fogja, raadasul a kutya potolhato dolog, csakugy, mint az elesett zsoldos, vagy lo, vagy ertektargy. Ha egy elveszik, lesz helyette masik.
Tekintetem lassan vezetem vissza a ferfira; kozelharcban talan lenne barmi eselyem is ellene, de amig ija celkeresztjeben vagyok, nem tudok tul sok mindent tenni - csupan akaratom erejevel eltetem tovabb a langokat, fenntartva viszonylagos elonyomet, amit nem is tudom, mire hasznalhatnek fel. Vajon meddig fogunk meg igy farkasszemet nezni egymassal, mielott o rajon, hogy nem is akar hideg verrel meggyilkolni, en meg erom vesztve zuhanok terdre elotte, a fagyott foldre, a kutyajanak dragalatos hullaja melle?

_________________

It’s just a fantasy
Pain rises from here and there, with broken lights, the sign fills up. My tragedy, I’ll give you my everything so give yourself back to me, fantasy.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Lord, nemes nagyúr


Tartózkodási hely : Rémvár


TémanyitásTárgy: Re: autopszia két főre   Pént. Júl. 20, 2018 4:30 pm



A lángra lobbant lány & Lord Bolton




Gyerekként gyakran kaptam dührohamot. Elöntött a harag, mert nem kaptam meg valamit, mert nemet mondtak valamire és addig nem csillapodtam le, amíg anyám alaposan el nem vert. Atyám mellett megtanultam kezelni az indulataimat, összeszorítani az állkapcsom és érdektelenség mögé rejteni minden érzésemet. Fattyúnak neveztek? Csak mosolyogtam és a megfelelő pillanatban megbosszultam. Nemes atyám megtiltott valamit? Ráhagytam és később csak azért is megtettem. Azonban van, amit minden igyekeztünk ellenére sem tudunk végérvényesen kitörölni a személyiségünkből, kimetszeni, lenyúzni magunkról, ha úgy tetszik. Ahogy a számomra egykor oly kedves, gyönyörű vadászkutya szinte felismerhetetlen tetemét bámultam, a mellkasomat egyre jobban feszíteni kezdte a fortyogó düh. Sokan lelketlen szörnyetegnek tartottak és én nem bántam - szerettem volna az lenni. De ezeket a dögöket őszintén szerettem, már kisfiúként is jobban kötődtem hozzájuk, mint az emberekhez. Ők nem ítélkeztek, nem érdekelte őket, hogy a nevem Havas volt, csak az, hogy én etettem és neveltem őket.
A legnagyobb véreb, az összes közül a kedvencem, aki a Jeyne névre hallgatott, az agyarait csattogtatva elém állt. Nem szorultam védelemre - három nővel szemben, ugyan már -, ő mégis ugrásra készen állt előttem. Ő került hozzám a legrégebben, nyüszítő kölyök volt még, mikor Lord Baelish nekem ajándékozta lábadozásom ideje alatt. Kisujj egyetlen olyan ajándéka, aminek még nem találtam meg a hátulütőjét.
- Nem kértem a tetves tanácsodat. - Csak egy mozdulat lett volna elengedni az ideget és elhallgattatni ezt a külhoni szukát egy jól irányzott nyílvesszővel. Mert biztosan az volt, hallottam a beszédén, hogy nem idevalósi. - Tudod mi jár azoknak, akik kárt tesznek a földesúr tulajdonában?
Csonkítás, legtöbbször. Én magam a nyúzást részesítettem előnyben, aki egyszer vétett ellenem, az többször is fog, kár lenne életben hagyni őket. Példát statuáltam a bűnösökkel, miután kilógattam a várfalra egy újabb megnyúzott tetemet, kevesen akadtak olyan bátrak, akiknek lopni, rongálni, erőszakolni támadt kedvük a földjeimen.
Vissza kellett volna vágtatnom Rémvárba, hogy az embereim eloltsák a tüzet. Mégsem mozdultam, egy lépést sem tettem az idegesen kapáló lovam felé. Nem bírtam itthagyni ezt a három nőt, egérutat adni nekik, mikor legszívesebben mindhármukat széttépettem volna a kutyáimmal. Akár meg is tehettem volna, itt és most, a játékomat már úgyis tönkretették.
- Nem mondták még nektek, hogy két törékeny leány ne utazzon egyedül a zord Északon? A kutyáim pillanatok alatt ízekre téphetnek titeket. Vagy én magam is megtehetem, miután elszórakoztunk egy kicsit egymással. Tönkretettétek a vadászatomat. Gyűlölöm, ha valaki elrontja a játékomat.


_________________
„He should have been content to grind corn.


Does he truly think that he can ever rule the North?”
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Braavos szülötte




TémanyitásTárgy: Re: autopszia két főre   Pént. Júl. 20, 2018 5:39 pm

Lord Bolton & Faeyila

Hihetetlen, kibaszottul hihetlen.
Szemoldokom a magasba szokik, ahogy a ferfi ele allo kutyat figyelem, kivillano agyarait es tajtekzo pofajat; a lojalitas rohadt mintapeldanya, de ugyanolyan konnyen sebezheto, mint ostoba tarsai, amik a bokrok melle huzodva igyekeztek tavol maradni a mardoso langnyelvektol. Nem tudtam megitelni, bator vagy botor volt-e az allat, vagy csak vegtelenul hu gazdajahoz, aki meg mindig kitartoan szegezte az ijat az arcomnak - es nem ugy tunt, hogy egy hamar veget akarna vetni vele az eletemnek. Kedvem lenne felnevetni ezen; hiszen tovabb vivja velem a jelentektelen csatajat, ki nem mondott szavakkal fenyegetve, de valamiert nem erzek felelmet, ahogy figyelem. De erre szoktak azt mondani, hogy amelyik kutya ugat, az nem harap, nem igaz?
- Hadd tippeljek... - Teatralisan sohajtok, magam ele emelve a kezem, hogy ujjaimon szamoljam ki a lehetosegeket, amiket altalaban fel szoktak ajanlani a megbantott foldesurak. - Keserves kinok kozotti halal, akasztas, megcsonkitas, maglyan elegetes... Kihagytam valamit?
Apro mosoly kisereteben emelem ujra ra a tekintetem, igy dobva neki a metaforikus, kihivast szimbolizalo kesztyut; amiota par eve csupan egy hajszallal kerultem el az elve elegetest, mert boszorkanynak titulaltak, mar nem feltem a halal szemebe nezni - ha egyszer megusztam, maskor is sikerulni fog, ha meg megsem... Akkor sem adom fel harc nelkul. Es megis mire mennenek a dragalatos kutyai a magiammal szemben? Hiszen mar bebizonyitott dolog volt, hogy egyikuk sem immunis az effele probakra; eleg volt csak az elszenesedett csontvazra nezni par lepessel odebb.
Bar korban minden bizonnyal kozel allhat hozzam, szavai, akar egy gyereke; lelki szemeim elott mar szinte latom is, ahogy a fagyott foldre vetve magat hisztizik, oklei pedig a foldot utik a labaim elott, ahogy sir, hogy elrontottuk a jatekat - es nem erzek buntudatot, hogy ezt megtettem. Nem erzek kesztetest arra, hogy a bocsanataert konyorogjek; elvegre is nem tettem semmi olyat, amiert elnezest kene kernem - sajat magam es a hugom vedelme pedig olyan cel, ami szentesit minden eszkozt. Az, hogy a megtepett ruhaju lany epp ilyenkor botlott belenk, mar csak a veletlen muve volt.
- Szavaid, akar egy gyermeke. - Apro sohaj kisereteben furkeszem az arcat; es minden mozdulatom lassu es kimert, ahogy teszek egy lepest iranyaban, ugyelve arra, hogy veletlenul se adjak okot a kutyanak arra, hogy ram tamadjon. Nem ez az elso alkalom, hogy acsargo allatokkal alltam szemben; legyenek azok kutyak vagy epp ostoba, korlatolt elmeju emberek, akik nem voltak hajlandoak elfogadni, hogy nem minden fekete vagy feher. O sem volt kulonb; minden, amit hallottam a monologjabol, azok folosleges szavak, hatterzaj, keves lefedetseggel. Nem nezett ki annak a fajtanak, aki hosszura huzta volna az elojatekot; inkabb olyannak, aki eroszakkal veszi el, amit akar... Es most megis itt voltunk, es egeszen kulturaltnak mondhato beszelgetest folytattunk arrol, hogy jaj-mindjart-meg-leszunk-kinozva-es-a-halalba-kuldve-mert-csak-ezt-erdemeljuk-a-dragalatos-jatekanak-elrontasa-miatt. Mosolyom valamivel szelesebbre vonom; kezem lassu, holdkoros mozdulattal indul meg ija fele, hogy vegul ujjam vegighuzzam a nyil hegyen. Eles, hm. Ki hitte volna? Ebbol a tavolsagbol biztosan nem tevesztene el a torkomat. - Viszont azt hiszem, alabecsulsz minket; ha sikerult idaig eljutnunk, nem gondolod, hogy megalljuk a helyunket a vadonban?
Kezem lassan eresztem vissza magam melle; nem fordulok hatra, de biztos vagyok benne, hogy hugom, ha tehetne, most biztosan kiabrandultan ingatna meg a fejet iranyomban, amiert megint provokalom az elkerulhetot - viszont tudom azt is, hogy minden bizonnyal tulsagosan is el van foglalva a lany sebeivel ahhoz, hogy barmi olyat tehessen, ami ketsegbe vonhatna a szavaimat. Egyszer meg az istentelenul jo szive fogja a sirba vinni - de ha rajtam mulik, ez nem ma fog megtortenni.
Ha kell, az arcaba nevetek a halalnak... Csak jojjon el a megfelelo pillanat erre is.

_________________

It’s just a fantasy
Pain rises from here and there, with broken lights, the sign fills up. My tragedy, I’ll give you my everything so give yourself back to me, fantasy.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Lord, nemes nagyúr


Tartózkodási hely : Rémvár


TémanyitásTárgy: Re: autopszia két főre   Pént. Júl. 27, 2018 12:41 am



A lángra lobbant lány & Lord Bolton




Kisfiúként arról álmodoztam a huzatos viskónkban, a romos malom árnyékában, hogy egyszer majd én leszek Lord Bolton és egyetlen szavammal bárkit halálba küldhetek. Számtalanszor elképzeltem, melyik ellenségemmel mit tennék, minél nagyobb lettem, annál kegyetlenebb ötleteim támadtak. Elalvás előtt újra és újra lejátszódott előttem a mesebeli kép, ahogy az összes falusi kölyköt lefejezi egy csuklyás hóhér, mert én azt parancsoltam. Mosollyal az arcomon szenderültem álomba, jól esett legalább a fantázia világában elhinni, hogy egyszer majd senki sem mer fattyúnak gúnyolni és nevetség tárgyává tenni. Bizonygattam a többi gyereknek, hogy majd atyám eljön értem és mindenkit megbüntet, aki egyszer is bántani merészelt engem. De apám nagyon sokáig felém sem nézett, mikor pedig hozzá kerültem, rájöttem, hogy az ő szemében is épp oly szégyenfolt a létezésem, mint bárki máséban. Nem védett meg, nem kaptam tőle hatalmat és csak annyi változott, hogy illatos selyembe burkolt urak és hölgyek nevettek rajtam, nem parasztok gyermekei. Idővel megtanultam, hogy senkitől ne várjak semmit. Kikényszeríthetem az akaratomat, de másképp ne számítsak tiszteletre és kedvességre. Megtanultam, de ettől még nem dühített kevésbé.
- Igen, hölgyem, kihagytál valamit. A nyúzást.
A szemeim összeszűkültek a haragtól, a kezemben alig láthatóan dühösen megremegett az íj. Elég lett volna elengednem az ideget és örökké elhallgattattam volna a nőt. A szavai atyámra emlékeztettek. Nevetséges és gyerekes gondolat, Domericnek eszébe sem jutott volna ezt tenni és Bolton akarsz lenni, mégis veszett kutya módjára viselkedsz? Még egy ilyen húzás és megbánod a napot, amikor megerőszakoltam anyádat. Ezt és ehhez hasonlókat mondott nekem attól a naptól kezdve, hogy Rémvárba vitt. Csak elvárásokba ütköztem, de sosem segített, ha kértem, akkor sem. Ostobának és gyerekesnek tartott, úgy gyűlöltem ezeket a szavakat, mintha fattyúnak neveztek volna. Meg akartam ölni ezt a nőt, de nem itt, nem így, ahol egy szempillantás alatt a porhóba hullott volna egyetlen nyílvesszőtől. Meg aztán... szép volt az arca, amolyan különleges külhoni szépség, kár lett volna érte.
Követtem a tekintetemmel, ahogyan végigsimított a nyílvessző hegyén. Jeyne megállás nélkül morgott, a hátán felborzolódott a szőr és tudtam, hogy csak másodpercek kérdése és kitép egy darabot az idegenből.
- A vadonban talán megállod a helyed. Látom, a kutyáktól nem félsz. Jó atyád nem tanított meg rá, hogy az erdei fenevadaknál sokkal nagyobb veszély is leselkedik rád az utakon? - Próbáltam mérlegelni a helyzetet. Három nyíl elég lett volna a helyzet gyors megoldására, én azonban sosem kedveltem az egyszerű, unalmas módszereket. Itt volt ez a két különös utazó és valami azt súgta, hogy hatalmas balgaság lenne ilyen hamar megválni tőlük.
Leeresztettem a nyilat, majd egy váratlan mozdulattal újból felrántottam és elengedtem az ideget. Csak egy pillanat volt az egész, amíg végzett a megtépett ruhájú leánnyal.
- Most, hogy ettől az apró gondtól megszabadultunk, sort keríthetünk a többire is. Visszajöttök velem Rémvárba és tisztázzuk, mi is történt itt pontosan. Ha ellenkezel, ő is kap egy nyilat a csinos pofijába - böktem a fejemmel a vörös hajú nő felé, akivel minden bizonnyal együtt utazott.


_________________
„He should have been content to grind corn.


Does he truly think that he can ever rule the North?”
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Braavos szülötte




TémanyitásTárgy: Re: autopszia két főre   Hétf. Júl. 30, 2018 8:56 pm

Lord Bolton & Faeyila

Nem tudom, tobbet neztem-e ki belole vagy kevesebbet, de szavai mindezek ellenere mosolyt csaltak az ajkaimra; igaz, inkabb abbol a huvos, kozonyos fajtabol, ahogy elkepzeltem, hogy elkepzeli, mifele modon fog majd megnyuzni, amiertveletlenul az utjaba alltam. Nem tudom, szorakoztatott-e a gondolat vagy megremitett - foleg azert, mert nem terveztem itt, az eszaki senki foldjen elverezni, foleg nem az o keze altal; ezt a megalaztatast sose hevernem ki. Nem, mintha holtan barmit is kiheverhetnek amugy...
...inkabb lapozzunk.
Tekintetem inkabb a morgo kutyara iranyitottam; nem telt volna kulonosebb erofeszitesbe, hogy ugyanugy vegezze ez is, mint korcs tarsa, akinek elszenesedett csontjai meg mindig mellettunk fekudtek a fagyott foldon - de mintha ennek az ebnek tobb esze lett volna, mintha erezte volna azt a fenyegetest, amit gazdaja nem. Hiszen ha maskepp lett volna, mar reg megtamadott volna; hiszen mar jocskan benne voltam gazdaja szemelyes tereben, talan picivel tovabb, mint karnyujtasnyira, de ez boven eleg lett volna ahhoz, hogy (amennyiben rendelkeztem volna a megfelelo agilitassal es gyorsasaggal) felvagjam a torkat es nezzem, ahogy elverzik a porhoban. Igaz, nem akartam ilyen modon gyilkossa valni - hiszen azt mi sem eltuk volna tul. Ki tudja, mire lenne kepes egy felboszult kutyafalka, hogy megbosszulja gazdaja halalat?
-Meg ha leselkedik is, akkor eleg pocsek munkat vegez... Elvegre is meg mindig itt vagyok. - Valamivel szelesebb allatias mosolyra vonom ajkaimat; es akkor sem huzodok el, mikor leereszti az ijat, sot, kitartoan furkeszem az arcat, probalva felvenni vele a szemkontaktust, ahogy az ijabol eleresztett nyil vegigkaristolja az arcom es elsuvitve mellettem a megtepett ruhaju lany husaba mar, elrabolva ajkairol utolso lelegzetvetelet. Erre talan nem is reagaltam volna, de mikor volt mersze ajkaira venni a hugom, a duhom ujult erovel lobbant langra bennem.
- Ne mereszelj hozza erni, vagy ugyanolyan veget ersz, mint a korcs kutyad. - A fogaim kozott szurom a szavakat iranyaban; lassan lazitottam el okolbe szorult ujjaimat, csak hogy nehany masodperccel kesobb apro langnyelveket elesszek fel a tenyeremben. Tekintetem egy pillanatra az elszenesedett tetemre siklik, majd vissza ra, figyelve a reakciojat; nem feltem tenylegesen kart tenni benne, amennyiben ostoba modon a hugom akarna bantani. Hiszen itt elonyben voltam - meg egett korulottunk az erdo, es konnyeden a hasznomra fordithattam volna ezt is... De remenykedtem a jozan eszeben, es abban, hogy kepes lesz egy alternativ, kevesbe fenyegeto megoldast talalni. Gondolom, nem akart elve elegni a kutyaival egyetemben; kar lett volna erte igazabol.

_________________

It’s just a fantasy
Pain rises from here and there, with broken lights, the sign fills up. My tragedy, I’ll give you my everything so give yourself back to me, fantasy.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom





TémanyitásTárgy: Re: autopszia két főre   

Vissza az elejére Go down
 
autopszia két főre
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Valar Morghulis :: Westeros :: Észak :: Rémvár-
Ugrás: