KezdőlapKezdőlap  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


 
Bejelentkezés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
••  Elfelejtettem a jelszavam!
Idövonal
305 AC - Az oldal történetének indulási ideje

304 AC - Ramsay Bolton és Jaenis Karstark eljegyzése

304 AC - Petyr Baelish és Margaery Tyrell eljegyzése

303 AC - Jaime Lannister felmentése a Királyi Őrségből, megválasztása mint Casterly-hegy ura és a Nyugat Őrzője

303 AC - Daenerys Targaryen Westerosra érkezése, a trón átvétele, Cersei Lannister száműzetése

303 AC - Petyr Baelish és Ramsay Bolton szövetségre lépése

303 AC - A hatodik évad vége
Chatbox
Vándorok
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (36 fő) Pént. Feb. 02, 2018 5:29 pm-kor volt itt.


Dalnokok zengték
Matters of Importance ● A Véreb & a Farkasfiók
I see what's mine and take it Emptyby Arya Stark
Szomb. Márc. 07, 2020 6:10 pm


Reszkető-tenger
I see what's mine and take it Emptyby Tenarie Adaire
Kedd Nov. 06, 2018 6:07 pm


Észak nem feleljt
I see what's mine and take it Emptyby Laerys Drennelion
Pént. Nov. 02, 2018 1:27 pm


Halloweeni borzongás
I see what's mine and take it Emptyby Margaery Tyrell
Csüt. Okt. 25, 2018 6:49 pm


Hírek
I see what's mine and take it Emptyby Margaery Tyrell
Pént. Okt. 19, 2018 12:10 pm


A káosz egy létra
I see what's mine and take it Emptyby Margaery Tyrell
Csüt. Szept. 27, 2018 6:32 pm


Dorne-i herceg fakó lovon
I see what's mine and take it Emptyby Emmelyne Florent
Vas. Szept. 23, 2018 8:16 pm


Weddings are boring
I see what's mine and take it Emptyby Arya Stark
Vas. Szept. 23, 2018 7:54 pm


Old debts - Arya & the Hound
I see what's mine and take it Emptyby Arya Stark
Szomb. Szept. 22, 2018 6:29 pm


The Pink Wedding
I see what's mine and take it Emptyby Arya Stark
Szomb. Szept. 15, 2018 8:24 pm


Vízi [Baratheon] Gendry
I see what's mine and take it Emptyby Arya Stark
Vas. Szept. 09, 2018 12:44 pm


World of Witchers
I see what's mine and take it Emptyby Arya Stark
Szomb. Szept. 08, 2018 11:08 pm


♕ Háttérhatalom kacatjai
I see what's mine and take it Emptyby Margaery Tyrell
Szomb. Szept. 08, 2018 1:08 pm


Eredményhirdetés
I see what's mine and take it Emptyby Balerion, az Iszonyat
Pént. Aug. 31, 2018 1:16 am


Hiányzásnapló
I see what's mine and take it Emptyby Lysander
Csüt. Aug. 30, 2018 12:03 pm


World of Shadowhunters
I see what's mine and take it Emptyby Vendég
Hétf. Aug. 27, 2018 7:05 pm


Clive Standen
I see what's mine and take it Emptyby Rydan Blackwood
Szomb. Aug. 25, 2018 8:37 pm


Régi trükk
I see what's mine and take it Emptyby Rongyos Herceg
Pént. Aug. 24, 2018 9:08 pm


Your destiny is written
I see what's mine and take it Emptyby Jaqen H'ghar
Szomb. Aug. 18, 2018 10:16 pm


Resemblance
I see what's mine and take it Emptyby Jaqen H'ghar
Szomb. Aug. 18, 2018 9:32 pm


Nyilvántartás
Lord
6 fő
Lady
8 fő
Ser
2 fő
Zsoldos
0 fő
Közrendű
2 fő
Vadak
0 fő
Keleti népek
3 fő
Mester
0 fő
Fattyú
0 fő
Éjjeli Őrség
0 fő
Nincstelen
3 fő
Összesen
24 fő

Megosztás
 

 I see what's mine and take it

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

Ramsay Bolton
Ramsay Bolton
Lord, nemes nagyúr


Tartózkodási hely : Rémvár


I see what's mine and take it Empty
TémanyitásTárgy: I see what's mine and take it   I see what's mine and take it EmptyKedd Júl. 10, 2018 3:49 pm



Ser Brodrick & Lord Bolton




Szinte azonnal asztalhoz ültettem Ser Brodrickot. Nem a jó modor okán, természetesen. Borzasztóan zavart, hogy csak a válláig értem fel, mikor Rémvár udvarán leszállt a lováról és megállt előttem a fatörzsnyi karjaival és a metsző északi szélben elegánsan összekócolódott hajával. Már a nyelvem hegyén volt, hogy megjegyzem: Lord Baelish katonai szövetségeseket keres vagy inkább új munkaerőt a bordélyába? De végül csak szívélyesen elmosolyodtam és beljebb invitáltam a lovagot, a lovát pedig elvitettem Táncolj Damonnal az istállóba. Déli mén volt, biztosan megviselte a hosszú út ebben a hidegben, ahogyan Ser Brodrickot is.
Amíg az étkező felé vezettem, ahova a szolgálók már elkezdték kihordani az ebédet és az indokolatlanul sok kancsó bort - anélkül ki képes végigülni egy ilyen rémunalmas beszélgetést? -, derűsen faggattam a vendégemet arról, hogyan utazott és mi a helyzet délen. Biztosítottam róla, hogy a Bolton-birtokokon nem kell útonállóktól és lótolvajoktól tartania, mert mostanában jó néhányat megnyúztam, lapítanak a kis patkányok még egy darabig.
Most pedig itt ültünk egymással szemben a hosszú asztalnál, kettőnk között csupán egy kancsó ajándékba kapott dorne-i borral. Tulajdonképpen meglepett, hogy Kisujj bármiféle tanácskozást rám bíz, amikor már annyiszor veszett kutyának és meggondolatlannak nevezett. Nem ráztak meg a sértései, ugyanis semmi kedvem nem volt déli lordocskák talpát nyalni üres ígéretekért, mint valami engedelmes öleb. Persze Brodrick Rowant nem is emlegethettem együtt az elhízott déliekkel, akik nevetséges selyemruhákban illegették magukat és csak a legnagyobb önuralommal tudtam visszafogni magam, hogy ne röhögjem képen őket. Baelish mindent okkal tett, minden bizonnyal ezt sem véletlenül bízta rám. Nem akartam elrontani, jelenleg nem voltam abban a helyzetben, hogy a legkisebb hibát is megengedjem magamnak.
- Tehát ha jól értem, emberekre lenne szükséged, ser. A seregem erősen megcsappant a Starkoknak hála, biztosan megérted, hogy csak felebaráti szeretetből nem adom őket senkinek. - Szórakozottan megvakartam a székem mellett őrt álló vadászkutya, Jeyne fejét. Mindenhová követett, nagydarab, csupa izom szuka volt, a vár népe nagy ívben elkerülte. Jobban is tették, talán még ezt a hatalmas férfit is képes lett volna leteríteni, nemhogy egy sovány szolgálót. A véreb egyedül a menyasszonyom macskája elől iszkolt el, gyűlöltem azt a dögöt. A gazdájával kapcsolatban egyelőre kettős érzéseim voltak, éppen ezért nem kértem meg Lady Jaenist, hogy csatlakozzon hozzánk. Ki tudja, hogyan járatott volna le saját maga szórakoztatására Ser Brodrick előtt...

Vissza az elejére Go down

Brodrick Rowan
Brodrick Rowan
Ser, vitéz lovag


Tartózkodási hely : Síkvidék


I see what's mine and take it Empty
TémanyitásTárgy: Re: I see what's mine and take it   I see what's mine and take it EmptyKedd Júl. 10, 2018 5:17 pm



Lord Ramsey & Ser Brodrick
The Belly of the Beast
Hosszú út vezetett Északra, mind a szó szerinti, mind a metaforikus értelemben. nem ismerem a szolgálólányt, aki a kezembe csúsztatta a levelet, sem a kapitányt, aki elvileg várt rám. Nem tudom, kinek dolgozhatnak, vagy miért éppen engem szemeltek ki. Csupán néhány sor állt a papíron: „Információval rendelkezünk a lányát illetően. Menjen Oldtown-ba, onnan pedig Északra. A Rémvárban várja a következő lépés.”
Az már biztos, hogy nem szeretem Északot. Kopár, kietlen vidék, túlságosan nyílt és túlságosan hideg, még a Tavasz beköszöntével is. Napokon át lovagolhattam úgy, hogy embert sem láttam, és az erszényemből vett ezüsttel vásárolhattam vizet és ételt akkor, amikor ráakadtam egy falura, vagy akár csak egy farmra. Hosszú, hosszú út volt, már csak azért is, mert el kellett kerülnöm a főbb központokat. Nem kaptam utasítást erre, de amennyire titokzatosnak tűnt ez az egész helyzet, úgy éreztem, valami olyasmi történik most, amiről a helyi hatalmasságoknak nem kell tudnia.
És most itt vagyok, Rémvár fogadótermében, hosszú asztal egyik végén. Az ember velem szemben pedig… Nos, legendáknak is beillenének, amiket hallottam róla, de nem feltétlenül a jó típusúaknak. Szörnyetegnek mutatják, nem embernek. És még jobb is: halottnak kellene lennie.
Szavai hatására felszökik a szemöldököm. A kutya nem feszélyez különösebben. nagytestű jószág, de én is az vagyok – legalábbis megbirkóznánk egymással. Az viszont, amit hallok, annál jobban késztet arra, hogy átgondoljam a helyzetem.
– Információra lenne szükségem, nem hadseregre – felelem, szűkszavúan, de az ellenségesség bármiféle látszata nélkül. – Valaki úgy gondolta, itt találhatom meg azt.
Korábbi szavai jutnak eszembe, az asztalhoz vezető beszélgetésről, és a megnyúzott lótolvajokról. Cseresznye biztonságát mindenképpen értékelem, mégsem tudtam egészen élethű jópofát vágni ahhoz, amit hallottam. Nincs semmi bajom egy ember halálával, de a nyúzást mindig is az egyik legrosszabb lehetőségnek tartottam.
– Ellenben, ha Önnek katonákra van szüksége, Lord Bolton, lehetséges, hogy tudok segíteni. – jegyzem meg. Kezdem megérteni, miért is vagyok én itt. Mégis miféle játszmába keveredek bele?


Vissza az elejére Go down

Ramsay Bolton
Ramsay Bolton
Lord, nemes nagyúr


Tartózkodási hely : Rémvár


I see what's mine and take it Empty
TémanyitásTárgy: Re: I see what's mine and take it   I see what's mine and take it EmptyPént. Júl. 13, 2018 5:28 pm



Ser Brodrick & Lord Bolton




Az információ nem az én portékám volt, hanem Petyré. Amennyiben Ser Brodrickot nem az érdekelte oly nagyon, hogyan érdemes az északi erdőkben vadászni vagy mi egy ember megnyúzásának biztos receptje, akkor nem jó ajtón kopogtatott. Ha nem tudtam volna, hogy Kisujj küldte egyenesen hozzám, azt feltételeztem volna, hogy a lovag egyszerűen ostoba vagy valaki csúnyán felültette. Utóbbi természetesen nem állt távol Baelish-től, de kételkedtem benne, hogy ezúttal ilyen sakkjátszmába kevert mindkettőnket. Szövetségeseket akart, nem ellenségeket. Márpedig egy jogos örökségét vesztett katona akár jó szolgálatokat is tehetett nekünk, igaz, semmit nem tudtam a férfi képességeiről. Nem ismertem a délieket, akikről nem jutottak el idáig is mendemondák és akiknek nem mutatott be rövid kényszerutazásom alatt Lord Baelish, annak egyszerűen a létezéséről sem tudtam. Atyám sosem fáradt vele, hogy társaságba vezessen, mikor alkalma nyílt volna rá. Nyilván, a szégyellnivaló fattyát senki sem mutogatta. Bezzeg Domeric... vele biztosan Ser Brodrick is szívesebben tárgyalt volna.
- Egy közös barátunk tájékoztatott róla, hogy családod ősi birtokai jelenleg egy bitorló kezén vannak. Azt hittem, ezért vagy itt, ser. De talán ez a közös barát mást is tudott... Miféle információra lenne szükséged? - Nem csiripeltek kismadarak a fülembe a királyság minden szegletéből, de egy valamihez valóban értettem: bárkit éneklésre bírtam. Atyám sokszor a fejemhez vágta, hogy nem vagyok méltó a Bolton névre és családunk címerének viselésére, de azt ő sem tagadhatta, milyen szorgosan ápoltam a hagyományainkat. Persze nem tetszett neki, azok az erényes, bolond Starkok rég fejvesztéssel büntették a nyúzást. Annyira azért nem érdekelte őket a pórnép sorsa, hogy meghallják egy rongyos lótolvaj vagy erőszaktevő sikolyait Rémvárból.
- Katonákra? Nekem? Mégis mihez kezdenék én a katonákkal, Ser Brodrick? Békeidőket élünk és nekem, veled ellentétben, itt van a kényelmes váram és a földjeim. Nincs miért harcolnom. - Szükségem volt katonákra, az istenekre is, rengeteg kellett, mert egyáltalán nem elégedtem meg a Bolton-birtokokkal. Az északi seregek elmorzsolódtak először Robb Stark háborújában, majd a maradék az én vezényletem alatt hullott el, mikor a Völgy lovagjai úgy vágták le őket, mint az állatokat. Ha egy csapásra egész Észak felsorakozott volna mögém - amire annyi esély volt, mint hogy feleségül veszem a Sárkánykirálynőt -, akkor is kevesen lettünk volna egy háborúra. Tudtam, hogy Petyr már sokkal több mindent eltervezett annál, mint amennyit nekem elárult, de ez nem szüntette meg a kételyeimet a számokat illetően. Minden szövetséges jól jött, azonban csak egy ostoba kér katonákat minden jöttmenttől, hátha világgá kürtöli, hogy felkelésre készülünk. És különben is, ha végül mégsem tudtam volna segíteni neki abban, amiért idejött, aligha töri majd magát értem.
Eközben megérkeztek a szolgálók, hogy kipakolják az asztalra a bor mellé a többféle északi fogást is, nehogy éhen maradjon a vendégünk.
- Feltétlenül kóstold meg a szarvast, ser, én magam ejtettem el. Ha elég ideig maradsz, feltétlenül el kell kísérned egy vadászatra. Sosem kedveltem a tétlen csevegést, az a hájas főuraknak való.

Vissza az elejére Go down

Brodrick Rowan
Brodrick Rowan
Ser, vitéz lovag


Tartózkodási hely : Síkvidék


I see what's mine and take it Empty
TémanyitásTárgy: Re: I see what's mine and take it   I see what's mine and take it EmptyPént. Júl. 13, 2018 6:30 pm



Lord Bolton and Ser Brodrick
The Belly of the Beast
A remény, ami még mindig bennem élt, és ami melegen tartott ezeken a hideg, Északi éjszakákon át, szertefoszlani látszik. Pár hónappal ezelőtt még itt ültem volna, és fültől fülig tartó vigyorral hallgatom, amit mond. Aranyerdő visszaszerzésének álma kitöltötte az eddigi életem, hogy ott ülhessek, ahol őseim ültek, hogy kijavítsam a Fekete Sárkány átkát, amivel a vérvonalunkat sújtotta… Bármit megadtam volna ezért. A falu hamvai azonban maguk alá temették ezt az álmot, egy sokkal sürgetőbb ügy javára: meg kell találnom azokat, akiket magam mellett akarok tudni Aranyerdőben. Nélkülük a győzelem üres lenne, és keserű, mint a falu hamvai.
– Igaz, hogy az otthonom, és atyám otthona jogtalan örökösök kezén van. – ismerem el. Nem lehet tagadni, Mathis Rowannek semmi joga őseim csarnokához. – Most azonban sürgetőbb dolgok kötik le a figyelmem. A családomnak nyoma veszett, és jó okom van feltételezni, hogy legalábbis egyetlen gyermekem Északon van. Talán megérti, hogy az örökösöm élete előrébb való számomra.
Arra, amit katonákról mond, hátradőlök, és leküzdöm a kísértést, hogy egy vigyor kiüljön az arcomra. Hiba lenne, kimutatni mennyire élvezem a tudást, hogy hazudik. Már korábban is eladta magát – a szavaiból egyértelmű volt, hogy pontosan tisztában van hadászati helyzetével. Az pedig, hogy a Nyúzott Embert ábrázoló lobogót csupán a vár falán láttam, és sehol máshol a környéken, csak további bizonyíték.
– Északot kimerítette a háború. Jobban, mint a legtöbb déli területet, talán a Viharvidék kivételével – szólok. – Nem gondolom, hogy bárki is Ön ellen tartaná, ha további emberekre lenne szüksége a rend fenntartásához a földjein. Ha így lenne, segíthetek Önnek kapcsolatba lépni néhány megfizethető alakulattal a Keskeny Tengeren túl. – Itt megállok egy pillanatra, végül úgy döntök, kifizetődő lehet nyitottabb lapokkal játszani. Jó, ha tudja, mit tehetek érte. – Elvégre, az arany alatt rejlik a keserű acél.
Az Arany Kompánia nem hivatalos jelmondatát sokan ismerik, főleg Westeros földjén. Elvégre, alig egy generációval korábban a Sárkánykirályoknak még félnie kellett a Blackfyre követelőktől, és a mögöttük felsorakozó, aranypáncélos vitézektől. Lehet, hogy magam mögött hagytam a Kompániát évekkel korábban, de még mindig tudom, kinek kell írni, ha egy-két századot szeretnék mozgósítani. Ez persze nem számít semmit, ha nem képesek megfizetni az árukat, de az már nem az én problémám.
Alig kortyolok bele a borba, amikor megérkeznek a szolgák, és megterítik az asztalt mindenfelé ínycsiklandozó étellel. Lord Bolton szavát hallva nyúlok is a szarvas felé, hogy egy szelet húst vágjak magamnak.
– Igaza van, Lord Bolton. Én magam a vívást részesítem előnyben. Harc közben az ember olyasmit is elárul magáról, amit magától sosem tenne – és olyasmit is bevall ellenfelének, amik magának sem tenne.


megjegyzés, vagy amit szeretnél

Vissza az elejére Go down

Ramsay Bolton
Ramsay Bolton
Lord, nemes nagyúr


Tartózkodási hely : Rémvár


I see what's mine and take it Empty
TémanyitásTárgy: Re: I see what's mine and take it   I see what's mine and take it EmptyHétf. Júl. 16, 2018 11:51 pm



Ser Brodrick & Lord Bolton




Volt valami szánalmasan megindító abban, hogy ekkora utat megtett egy gyermek és talán egy asszony viszontlátásának halovány reményében. Nevetségesnek találtam, de egyben le is nyűgözött az odaadása valami kölyök iránt. Nem láttam még ehhez foghatót, igaz, nem sokszor nyílt alkalmam betekinteni más családok életébe. Anyám részeges volt és hol vert, hol babusgatott, mielőtt odalökött atyámnak, hogy vegye le a válláról a nevelésem terhét. Atyám a várkapuig nem ment volna el értem, nem hogy a hét királyság másik felébe. Kolonc voltam a nyakán, szégyenfolt, amely mindig emlékeztette az ő csodálatos Domericjére. Szerintem örült volna, ha eltűnök és többet nem kell még a fattyának sem neveznie, csak kényszerből tartott magánál. Aztán a kényszer is elmúlt, hála az én édes kisöcsémnek, akit az a tehénforma Walda kinyomott magából. Nem, képtelen voltam megérteni Ser Brodrickot.
- Természetesen megértem - varázsoltam egy széles mosolyt az arcomra. - Én magam is elveszítettem a családomat, igaz, őket már biztosan nem láthatom viszont, az istenek nyugosztalják mindannyiukat. De talán a leányodat elő tudom keríteni. Megvannak a magam módszerei és minden nagyképűség nélkül állíthatom, hogy elég eredményesek.
Olyan embervadászaton még nem voltam, aminek a végén a keresett személy nem sérült meg nagyon csúnyán, de könnyen alkalmazkodtam a változó játékszabályokhoz. A nagy kérdés inkább az volt, van-e egyáltalán esély megtalálni a gyereket és megéri-e nekem ebbe a legkisebb erőfeszítést is fektetnem.
- Mi, északiak nem kedveljük túlzottan a zsoldosokat. Azonban esetleg, ha úgy hozná szükség rájuk fanyalodnék. - Nem érdekelt, hogy a katonáim miért követnek. Nem vágytam a szeretetükre és a bizalmukra, az nekem sosem adatott meg és kételkedtem benne, hogy ezen az idő változtat majd. Csak jó harcosokat akartam, akik teljesítették a parancsaimat és nem rohantak fülüket-farkukat behúzva a Starkokhoz kegyelemért. A problémát nem ebben láttam, egyedül az aranyban. Lord Baelish vagyonos ember volt, ez tény, de amíg nem vette el a Tyrell lányt és nem férkőzött közelebb a családi kincstárhoz, nem mentünk vele semmire. Egy jól működő bordély nem finanszírozhat egy háborút, de talán még egy csatát sem. Igaz, nem tudtam mennyi bevétele származik a szajháiból... Bár a mókás kis történetekből, amiket hallottam az oda járó urak különleges ízléséről, gyanítottam, nem kevés arany hullik az ölébe a kuncsaftok távozása után.
- Ezzel tökéletesen egyetértek - bólintottam, s a tányéromra szedtem egy hatalmas adag húst. Apám mindig morgott, amiért túl sokat ettem, de leszoktatnia nem sikerült róla. Szerettem az élvezeteket, legyen az éppen jó vadhús, finom bor, szép asszony vagy valami nyomorult élve megnyúzása. - A vívásról viszont kénytelenek leszünk lemondani, én magam inkább az íjat kedvelem. Kellemetlen lenne, ha levágnád a vár urát. Maradjunk inkább a négylábúak elleni küzdelemnél.
Nem voltam jó vívó, sőt, egyenesen csapnivalóan bántam a pallossal. Tizenéves kölyökként kerültem atyám gondozása alá, előtte legfeljebb biztos távolból láttam kardot. És nem is igazán fáradt vele, hogy tanítót fogadjon mellém, arra persze minden alkalmat megragadott, hogy kritizáljon. Úgy lóbálod azt a kardot, mint hentes a bárdját - jegyezte meg többször is, lesajnálóan. Sosem adtam neki igazat, de attól még nem vívtam jobban. Igencsak csúfos vereséget szenvedtem volna Ser Brodrick ellen, arról nem is beszélve, hogy a nagydarab, csupa izom férfi valószínűleg könnyedén legyűrt volna puszta kézzel is.
- És ha már a vadászatnál tartunk... Ha meg akarod találni a lányodat, mindent el kell árulnod róla. Én és az embereim megtalálhatjuk neked, ha valóban Északon van. De ahhoz tudnom kell róla mindent. Hogyan kerülhetett ide, mi a neve, hogy néz ki, miről lehet felismerni, mindent. És én megteszem, amit csak tudok. Te pedig később visszafizeted, Ser Brodrick, egészen biztos vagyok benne, hogy megtaláljuk a módját. - Valószínűleg már meg is találtuk, azonban ezt a döntést nem mertem meghozni Kisujj nélkül, sőt, nem is tudtam. Nála volt a pénz és a kapcsolatok, egyedül egy lépést sem bírtam tenni jelenleg. Viszont amíg nem került elő a gyerek, addig kár is lett volna fizetséget követelni. Ami azt illeti, arra láttam a legtöbb esélyt, hogy a leány már régesrég meghalt. Nem érdekelt különösebben, ha csak a gyermeke sírját látogathatja majd meg, a szívesség attól még szívesség marad, amit illik viszonozni.

Vissza az elejére Go down

Brodrick Rowan
Brodrick Rowan
Ser, vitéz lovag


Tartózkodási hely : Síkvidék


I see what's mine and take it Empty
TémanyitásTárgy: Re: I see what's mine and take it   I see what's mine and take it EmptyKedd Júl. 17, 2018 11:31 am



Lord Bolton & Ser Brodrick
The Belly of the Beast
Megérti? Talán igen, talán nem – nem tudhatom. Én nem értettem volna meg, miért hajózik valaki a világ másik végpontjába egy gyermekért, addig a napig, ameddig nem tartottam a kezemben Elaynát. Nem értettem volna a kétségbeesést, ami hajt, ameddig nem álltam az otthonom romjai között, az összeégett testek, és a már régen letelepedett hamvak között.  Nem tudom, Lord Boltonnak van-e gyermeke, de az alapján, amit eddig láttam, kételkedek benne. Csupán ez a vár, Északon, a maga rideg, szürke kövével, és praktikájával, mely minden eleganciát nélkülöz… Nem, itt nem él gyermek. Távolból még azon is elgondolkodtam, emberek lakják-e egyáltalán.
– Részvétem a családjáért, Lord Bolton – mondom. Családtagot elveszíteni pokoli dolog. Még emlékszem, milyen volt atyámat eltemetni, akkor is, ha nem éreztem iránta túl sok tiszteletet. Gyenge ember volt, aki már lemondott Aranyligetről réges-régen, de mégis az atyám, és mint olyan, közel állt hozzám.
– A penge az penge, Lord Bolton. És talán segít, ha westerosi kezek forgatják – jegyzem meg. Észak nem kedveli a zsoldosokat, de ahogy elnézem, Észak sok minden mást sem kedvel. Sokan félnek attól, hogy a zsoldosok által kivívott győzelem becstelen, és elfelejtik, hogy a győzelem maga az, ami becsületet érdemel, nem a módszerek. Ha az ember megszabadult az ellenségeitől, kit érdekel, saját fegyvereivel, vagy a saját pénzével tette azt?
Nem sokkal azután, hogy Lord Bolton elkezdett enni, én is sikeresen átmetszem a szarvas húsát a késsel. Nem aggódok méreg miatt…Miért is tenném? Ugyan a helyzet különös, és furcsa, de egyre inkább elfog az érzés, hogy Lord Boltonnak szüksége van rám, ahogy nekem is rá. Bárki is írta az üzenetet, vagy inkább bárki juttatta el annak, aki írta, pontosan tudta ezt. Éltem annyit Királyvárban a háború alatt, hogy felismerjem a Hatalmasok Játszmáját, de ameddig nem tudom, ki játszik, ki ellen, és miért, nincs értelme feszegetni a határokat.
– Akkor marad a vadászat, amikor lehetőségünk engedi. – biccentek. Nem vagy nagy vadász – az urak sportja az, én pedig legfeljebb a zászlajukat hordtam, miközben ők szarvasra és vaddisznóra lőttek. Most kiderül majd, hogyan tudom használni az íjat, de lehet, inkább a hajítódárdát kellene előnyben részesítenem. Az olyan fegyver, amivel a természetes adottságaim még az előnyömre lehetnek.
Nem tetszik, amikor vadászathoz hasonlítja a keresést, de igaza van. Megszakítom az étkezést, lenyelem az utolsó falatot, majd hátradőlök a székemben. Pár másodpercig átfut az agyamon, hogy talán nem kellene megbíznom benne, de, ahogy már korábban is említettem, szükségünk van egymásra. A kérdés már csak az, mennyire. De igaza van – a kereséshez információra van szüksége, Észak pedig túlságosan nagy ahhoz, hogy egyedül álljak neki. Szükségem van emberekre, szükségem van szövetségesekre. Röviden: nincs más választásom.
– Tíz éves kislány. Szőke, a szeme ugyanolyan színű, mint az enyém. Délről érkezett, valószínűleg A Cailin-árkon át, én oda tartok következőnek – magyarázom. Bárki, aki foglalkozik katonai stratégiával, tudja, hogy az Árok az egyetlen valamire való szárazföldi útvonal Északra. A legnehezebb részt viszont még kihagytam.  – A neve Virág Elayna.


megjegyzés, vagy amit szeretnél

Vissza az elejére Go down

Ramsay Bolton
Ramsay Bolton
Lord, nemes nagyúr


Tartózkodási hely : Rémvár


I see what's mine and take it Empty
TémanyitásTárgy: Re: I see what's mine and take it   I see what's mine and take it EmptyKedd Júl. 17, 2018 11:52 pm



Ser Brodrick & Lord Bolton




Csak egy sötét mosollyal nyugtáztam a szavait. Mégis mit mondhattam volna? Ha ismerte volna atyámat, a szavaiban az őszinteség csíráját sem fedezhettem volna fel. Roose Boltont senki sem kedvelte, akik nagyra is tartották, azok is inkább kerülték a társaságát. Szörnyű ember volt és még szörnyűbb apa. A felesége elismerem, jólelkű teremtés volt a maga egyszerű, mondhatni együgyű módján, de az utamban állt a kölykével együtt. Hogy éreztem-e bűntudatot? Talán, csillagtalan éjszakákon, álmatlanul forgolódva - a hétköznapokban semmiképp. Tettem, amit tennem kellett a túléléshez. Nem hittem benne, hogy az istenek majd megbüntetnek érte, mert ha valóban érdekelte volna őket mi zajlik ebben a romlott világban, akkor a büdös életben meg sem születtem volna. Az efféle dajkameséket az istenek haragjáról és a túlvilágról csak az ostoba gyerekeknek találták ki, hogy megneveljék őket.
- Vannak helyzetek, mikor az ember nem válogathat. De ez egyelőre a jövő kérdése, ezek csak spekulációk. - Egy jövőbeli háborútól eltekintve is jól jöttek volna a katonák, de ezt nem szándékoztam megosztani vele. Ő maga is láthatta, mikor megérkezett, hogy a várfalon csak néhány katona lézengett, a nyúzott emberes lobogók pedig nem lengedeztek a szélben minden méteren az ide vezető úton. Kevés emberem volt és csak a szerencsének, illetve az emberek félelmének köszönhettem, hogy ez eddig nem okozott gondot. A Starkok és az azt követő hadi kiadások megviselték egész Északot, nem tettek jót a gazdaságnak. Örülhettem, hogy a jobb idő beköszöntével a parasztoknak akadt aratnivalójuk, mert egy esetleges éhínség már csak hab lett volna a tortán minden más elégedetlenség mellett. Egy jobbágyfelkelést aligha tudtam volna leverni ekkora haderővel és mellesleg a figyelmemet ennél ezerszer fontosabbak dolgok igényelték jelenleg. Többek között a szövetségesek felkutatása, legyen az éppen Ser Brodrick vagy bárki más a Hét Királyságból.
- Nagyszerű - bólintottam lelkesen. - Úgyis ritkán akad társaságom a kutyákon kívül.
Legfeljebb Táncolj Damont és néhány emberemet vittem magammal, de a megszokott közeg gyorsan unalmassá tud válni. Más vendég pedig ritkán tévedt erre, és bár nem loptam magam könnyen mások szívébe, mégis hiányzott az emberi társaság. A szolgálók nem számítottak, ők folyton csak hajbókoltak és untattak, olykor még a kedvencem, Ivy is. Pedig ő igazán bájos teremtés volt...
Figyelmesen hallgattam a lovag minden szavát, közben békésen falatoztam tovább. A békés talán erős túlzás, ugyanis a mértékletesség erényével - már ha az tényleg erény - engem nem áldottak meg az istenek. Csak akkor hagytam abba a habzsolást, mikor meghallottam a gyerek nevét. Lassan letettem az evőeszközt és lenyeltem az utolsó falatot. Virág Elayna - egy fattyú. Tehát Ser Brodrick egy fattyú kislányért tett meg ekkora utat, őt tartotta még az otthona visszanyerésénél is fontosabbnak. Ha tüzes vassal kényszerítenek, akkor sem vallottam volna be, de a férfi hirtelen hatalmasat nőtt a szememben. Talán nem is tudta, mennyire különös a kötődése a gyermekhez, megeshet, számára teljesen természetes volt ez a feltétlen apai szeretet. Hát elárulom: egyáltalán nem magától értetődő. Hányszor, az istenekre is, hányszor hallottam a megvető hangsúlyt, láttam a lesajnáló tekinteteket, ahogy kiejtették a szájukon a fattyú szót az északi urak és hölgyek. De egyikük megvetése sem volt atyáméhoz fogható, mindegy mit tettem, csak egy koszos fattyú voltam a szemében. Én kértem, hogy tegyen erőszakot az anyámon? Nem. Én kértem, hogy Havas legyen a nevem? A legkevésbé sem. Persze már hallottam róla, hogy délen, bizonyos területeken kevésbé szégyenteljes fattyúnevet viselni, de valami azt súgta, Brodrick Rowan hozzáállása még ott is kivételes.
- Szóval egy fattyú, igazán érdekes - kortyoltam bele végül a boromba. - Észak hatalmas és könnyű itt elveszni, vagy éppen elveszíteni valakit. Azonban szerencséd van, ser, értek a faggatózáshoz és van egy kedves barátom, aki szeret mindenről tudni. Még ma este írok neki, eddig mindig hasznosnak bizonyultak a kapcsolatai. De nem szeretnélek áltatni, tudnod kell, hogy a leányod megtalálására kicsi az esély. Arra pedig még kisebb, hogy élve előkerül.
Az arcát fürkésztem a boroskupa felett. Vajon tényleg, őszintén szereti azt a gyereket? Létezik egyáltalán ilyen szeretet vagy csak a kötelesség hajtja? Érdekelt, még sosem láttam ehhez foghatót és mindig is lenyűgözött az emberek különös viselkedése. Nem nehéz egyenként kiismerni őket, megtalálni a gyenge pontjaikat és oda szúrni, ahol fáj, de összességében mind annyira érdekesek és sokszínűek.

Vissza az elejére Go down

Brodrick Rowan
Brodrick Rowan
Ser, vitéz lovag


Tartózkodási hely : Síkvidék


I see what's mine and take it Empty
TémanyitásTárgy: Re: I see what's mine and take it   I see what's mine and take it EmptyCsüt. Júl. 19, 2018 10:55 am



Lord Bolton & Ser Brodrick
The Belly of the Beast
Nem ismertem a Rémvár korábbi urát, és a hírét sem hallottam – csupán néhány tettének emlékét, ami az egész királyságot bejárta. A mendemondák, az énekesek lantja, és egyéb történetek azonban gyakran túloznak: elvégre sokan azt hitték, Robb Stark képes farkassá változni, és letépni az ellenségei fejét. A valóság, hogy egy jó hadvezér volt, és talán jó harcos is. Roose Boltont királygyilkosnak tartják, a karakteréről pedig sötét mondák keringenek. Különbek azok a Starkról szóló legendáknál, vagy valósak? Nem tudom, nem is tudhatom, de annál azért több eszem van, minthogy a Rémvár jelenlegi urának megemlítsem őket. Elvégre, az ő tettei hasonlóan ismertek a Hét Királyság minden sarkában.
– Ön kérdezte, mivel tudok szolgálni, Lord Bolton. Én előpálltam vele. – nem hibáztatom, amiért nem akarja egy jövőbeli háború kilátásaival elrontani az étvágyát. Nemrég fejeztünk be egy kontinentális méretű polgárháborút – meg tudom érteni, hogy nem szívesen gondol senki a jövőbeli, közelgő konfliktusra. De ahogy Lady Margery is megjegyezte: vihar közeleg. Olyan vihar, ami elől el nem futhatunk, és el nem rejtőzhetünk. Ha pedig elő kell segítenek a szeleket, amik felénk hozzák a sötét felhőket azért, hogy megtaláljam Elát, elhiheti nekem mindenki, hogy meg fogom tenni.
Biccentek, amikor a vadászatra terelődik a szó. Nem kívánok sokáig vesztegelni Rémvárban, legfeljebb, ameddig abszolút szükséges, de egy vadászat belefér majd az időbe. Ha másért nem is, hát azért, mert nem kívánom újdonsült szövetségesem megbántani, vagy megsérteni. A lányom túlságosan fontos ahhoz.
Látom a meglepetést, amit okozott a lányom neve, nem kell körmönfont politikusnak lennem, hogy észrevegyem a hirtelen változást. Amíg én ugyan lassan, de megfontoltan falatoztam, kiélvezve minden falatot, ő tömte magát, mintha nem lenne holnap. Most azonban megállt, és még a bort is letette az asztalra. Lehet, ostobának tart, amiért egy fattyú kislányért ennyit küzdenék, de ha igen, nem ismer, sem engem, sem őt. Lehet, van valami azokban a rosszmájú mondákban, amik fattyúnak hívják a Rémvár urát. Ismét valami olyasmi, amit nem fogok a férfi orrára kötni csak úgy.
Szavaira elsötétül az arcom, és a hangulatom is megkomorult. Jobb kezem az asztal alatt szorul ökölbe. Azt hiszi talán, nem tudom? Azt hiszi, nincs az elmém mélyén egy hang, ami azt súgja, ennek az útnak nem lesz, nem lehet jó vége? Tudom. De reménykednem kell.
– Ha így van, akkor is szeretnék biztos lenni. Egy apa számára fontos, hogy ismerje a gyermeke sorsát. Ha a legrosszabb bekövetkezne, Lord Bolton, én akkor is állni fogom a szavam. – mondom. Mert ostoba sem vagyok, tudom, hogy ezt akarja hallani.


megjegyzés, vagy amit szeretnél

Vissza az elejére Go down

Ramsay Bolton
Ramsay Bolton
Lord, nemes nagyúr


Tartózkodási hely : Rémvár


I see what's mine and take it Empty
TémanyitásTárgy: Re: I see what's mine and take it   I see what's mine and take it EmptyHétf. Júl. 23, 2018 12:21 am



Ser Brodrick & Lord Bolton




Kurtán bólintottam. Tudni akartam, mivel szolgálhat, de a feltétlenül szükségesnél egyelőre nem szándékoztam több szót ejteni egy esetleges háborúról. Nem tudtam, mennyire megbízható a velem szemben ülő férfi. Még csak nem is kellett köpönyegforgatónak lennie, elég egy korsóval több sör valamelyik útmenti fogadóban, ahol aztán mindenkinek elregéli mire készül Rémvár gyűlölt ura, én pedig elbúcsúzhatok a fejemtől. Erre köszönöm szépen, még nem álltam készen, meglehetősen ragaszkodtam a fejemhez és annak minden tartozékához.
A következő kijelentésére nem feleltem azonnal. Lassan belekortyoltam a gyümölcsös zamatú borba és a tekintetem még utána is hosszú másodpercekig időzött Ser Brodrick arcán. Ha nem lettem volna olyan elégedett az ígéretével - remélhetőleg okkal éreztem így -, talán kinevettem volna. Egy apa számára fontos, hogy ismerje a gyermeke sorsát. Meg a nagy lószart, legfeljebb neki volt fontos, a legtöbb édesapa magasról tesz a kölykeire, különösen, ha az a Virág nevet viseli. Vagy a Havast, ebben a kérdésben igazán mindegy. Atyám addig rám nézni sem volt hajlandó, amíg az ő egyetlen Domeric fia, a törvényes örököse ki nem lehelte a lelkét. Az sem érdekelte volna, ha egy különösen hideg téli napon halálra fagyunk anyámmal vagy meggyilkolnak mindkettőnket, mert ugyan ki vigyázott egy özvegyasszonyra és a fattyú fiára? A régi istenek? Jó vicc...
Nem volt szokásom csak úgy, undorítóan érzelgősen együttérezni másokkal. Szerettem kitalálni mi mozgathatja a gondolataikat, mi zajlik a lelkükben, épp olyan jó játéknak találtam, mint ötesztendősen várat építeni a malom mögé a frissen lehullott hóból. De kötődni hozzájuk... nem, efféle ritkán történt velem. Ser Brodrick történetében mégis megfogott valami. Beette magát a gondolataim közé és valamiféle rég nem tapasztalt céltudatosság öntötte el minden porcikámat. Régóta nem volt már semmi, amit igazán a saját ügyemnek éreztem volna, amit valóban meg akartam tenni. A döntéseimet nem vallhattam a sajátomnak, úgy táncoltam, ahogy Petyr Baelish fütyült - láncra vert kutyaként teljesítettem a parancsait és ha éppen nem utasított semmire, akkor fülemet-farkamat behúzva lapítottam. Ez most más volt, hiába tudtam, hogy Kisujj küldte hozzám a lovagot. Meg akartam találni azt a gyereket, élve vagy holtan, de elő akartam keríteni, legyen éppen bárhol.
- Ebben az esetben számíthatsz rám, ser. Előkerítem a leányodat, kerüljön bármennyi időbe és megnyúzott emberbe. Most már csak az érdekelne, hogy egy fattyú kislány mégis hogyan keveredett teljesen egyedül a zord Északra?
Intettem a szolgálóknak, hogy vigyék el az üres tányérokat és töltsenek még bort mindkettőnknek. A kutyám erre azonnal felpattant a földről és követte a szolgákat, tudta, hogy a maradék étel az övé és a falka többi tagjáé lesz.
- Különben páratlan az elhivatottságod. Jómagam is Havasnak születtem és ismerem más fattyak sorsát is, de biztosíthatlak róla, hogy egyikünk atyja sem tett volna meg értünk ekkora utat. Rengeteg fattyú sokra viheti az életben, de az apák szeretetét nem a Havasok, Homokok és Virágok birtokolják. Nagyon különös ember vagy, Ser Brodrick, de mindig is lenyűgöztek a különös emberek.

Vissza az elejére Go down

Ajánlott tartalom





I see what's mine and take it Empty
TémanyitásTárgy: Re: I see what's mine and take it   I see what's mine and take it Empty

Vissza az elejére Go down
 
I see what's mine and take it
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Valar Morghulis :: Westeros :: Észak :: Rémvár-
Ugrás: